 |
Legfrissebb hozzászólások (13716 - 13725)
 | |  | | | | |  | |  | | | Fehér,barna foltos,koronás/rolexes lasztiról valamit tudtok ?
Én szerintem ez nem csak egy szilveszteri őrület :) ITT VALAMI MEGINDULT FIATALOK !!! :D |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Nem volt célom senkit megsérteni trágár, személyeskedő, ... hozzászólásaimmal, csupán hagytam hogy fegyelmezetlen elmém tükre legyen fegyelmezetlen érzelmeimnek. Nem érdemes ebbe többet belelátni, állapotokat tükröztek csupán - az én állapotaimat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Szimpatikus" szempontok az intellektus kezeléséhez:
teozofia.hu/Olvas/02_Mi_a_teozofia.html
Amíg az ember nem tapasztalt az intellektuson túli tudatállapotokat, megismerést, tudásforrást, 'aszmita'-nak megfelelően igen erős lehet benne a gondolkodás képességével való önazonosság érzése.
Jól fejezi ezt ki, a "gondolkodom tehát vagyok" szemlélet.
Akik képesek voltak elhagyni ezt a börtönt, egybehangzóan állítják: roppant nehézségekbe ütközik a "kinti" tapasztalatokat az intellektus öntőformáival kiönteni. Talán összefoglalhatjuk ezt úgy: mikor visszatér az ember "börtönébe", ahhoz hasonló, mintha sok megapixeles, sok millió színű képeket kellene 16 színbe pixelenként leírnia. 2/3Dimenziót egy egyenesen egymást követő színfoltokként... Ráadásul a külső megfigyelő egyenként képes figyelembe venni a pixeleket, így mintha sok egymást követő színpötty látványából kellene következtetnie az egészre.
Jó memóriával, képzelőerővel - "lángésszel" - rendelkező emberek talán képesek lehetnek a megfelelő sorrendben a látott színekhez hasonló színek felidézésére, és ebből átfogó képet próbálhatnak kialakítani az egészről, de ez még legjobb esetben is csupán úgy viszonyulhat a leírni szándékozott valósághoz, mint egy "jó" térkép a tájhoz.
Találó hasonlatot hallottam minap a rádióban a fejletlen ember, és az intellektuálisan csiszolódott közötti egyfajta különbségről.
A bunkósbotot hasonlította a töltőtollhoz a szerző.
A fentiek alapján a fejlett intellektus valóban nagy segítség lehet a kutatásban, amennyiben az elme általa több színt, esetleg több elrendezésben képes megjeleníteni. Azonban ne feledjük, az idézett cikkben is említett okok miatt: amennyiben önteltséget, ragaszkodást szül, úgy akadállyá válhat. Mintha a térképhez ragaszkodás rejtené el a táj szépségét.
Arról nem beszélve, hogy az alsóbb vágyak kielégítésének eszközeként azon alsóbb világokhoz láncol minket.
Adott fokozaton talán erre célozhatott a Magasztos, mikor arról beszél Ardzsunának:
"Az embernek emelkednie
kell elméje segítségével,
nem pedig
degradálódnia. Az elme
barátja, vagy ellensége is
lehet a
leigázott léleknek.
6. vers
A legyőzött elme a legjobb
baráttá, a nem
fegyelmezett pedig
a legnagyobb ellenséggé
válik."
Bármilyen tökéletes térképünk van a tájról, az még mindig csak úgy viszonyulhat hozzá, mint árnyék a lényeghez.
Hiába a pallérozott intellektus, ha a tisztátalan, fegyelmezetlen elme torzításai vezetik töltőtollat, az még sokkal veszélyesebb lehet mint a bunkósbot, mert az általa szült káprázat is kifinomultabb, és így nehezebben kezelhető.
Továbbá a tény, hogy Ishvara-pranidhana (bhakti-jóga) haladott gyakorlata szamádhit képes előidézni, azt mutatja, hogy nem tekinthetünk a dhjána-jógi egyik legfőbb fegyverére mint nélkülözhetetlen, végsőkig csiszolandó eszközre.
Szerepe ebből a szempontbol csupán addig tart az egyén fejlődésében, míg teljesen túlemelkedik rajta. Mindemellett az Adeptusok kezében igen erőteljes eszköz lehet, miként annyi példát szolgáltat a történelem, hiszen az átlag ember számára általában ez az egyetlen mód, ahogy mégis valami képet kaphat a finomabb síkok működéseinek törvényszerűségeiről. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: -nincs szín-
Logó: -nincs logó-
Forma: -nincs forma-
Visszatér vajon a régi jó öreg MDMA kis hazánkba vagy ez csak ilyen szilveszteri hirtelen felfutás??:)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: piros
Logó: csillag
Forma: felezős
Ez végre az igazi!
Fél már adja,1 egész kb 2.5óra.Olyan ahogy a nagy könyvben meg van írva! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A mezőn mostanáig semmi sem történt. A vadászokra még az álom ólomsúlya nehezedik. A hajtók kelletlenül vonulnak, még némák, szikrányi életkedv sincs bennük. Mondhatni senkinek sincs kedve vadászni. Még minden statikus. A táj még merőben növényi, ennélfogva mozgásképtelen. Vannak persze másfajta, kinematikus jellegű mozgások is, ám hiányzik belőlük minden dinamika, ami valamilyen hatékony erőre utalna.
A vadász önmagába húzódik vissza. Az emberek ily órán persze hogy ostobaságokat mondanak, melyek a vadászt arra késztetik, hogy még jobban önmagába zárkózzon. Semmit sem csinál. Semmit sem akar csinálni. A környező tájba való pillanatnyi beleolvadása elzsibbasztotta, szinte megsemmisítette őt. Növénynek, botanikai lénynek érzi magát, s annak adja át magát, ami az állatban szinte növényszerű: a lélegzésnek.
Azonban már jönnek a kutyafalkák... s az egész látóhatár egy pillanat alatt valamilyen különös elektromossággal töltődik fel, mozgásba lendül, s immáron rugalmasan feszül velünk szembe. Hirtelen előtör az orgiasztikus, dionüszoszi elem, ami ott hullámzik és fortyog minden vadászat legmélyén. Dionüszosz a vadászó isten. "Ügyes vadász künegetasz szophosz , így nevezi Euripidész a Bakkhánsnők-ben, s a kar válaszol: "Mert ő nagy vadász." S a vibrálás egyetemessé válik. A dolgok, melyek az imént még tehetetlenül és erejüket vesztve hevertek körülöttünk, élettel telnek meg, gesztikulálnak, hirdetnek, jövendölnek. Már itt van, itt van a kutyafalka; habzó szájak, lihegés, korallpiros fogínyek s a nyugtalan farokcsóválgatás, mellyel a tájat szinte korbácsolják! Nehéz őket féken tartani. Nagyobb kedvük már nem is lehetne a vadászathoz; ez üt ki a szemükön, pofájukon, szőrükön. A felhevült fajkutya agyában szélvészgyors vadak árnyképei suhannak át, melyeket szinte már vad rohanásban lát maga előtt.
Aztán a csend és mozdulatlanság hosszú szünete ereszkedik a tájra. Ezt a nyugalmat azonban a visszatartott mozgás tölti ki, mint ahogyan a kardhüvelyt a benne lévő kard. Távolról hallani a hajtók első kiáltásait. A vadász szeme előtt továbbra is ugyanaz marad minden, ám ennek ellenére úgy tűnik számára és ezt nem is látja, inkább csak érzi hogy valami rejtett forrongás iramlik végig az egész tájon; gyors helyváltoztatások egyik bokorból a másikba, tétova menekülések s az erdő összes apróvadja feszülten figyel, hegyezi a fülét, kémlel. A vadász lelke, anélkül hogy akarná, kiszökik testéből, és valóságos hálóként feszül a vadászmezőre, melyet itt-ott a figyelem karmai szorítanak a földre. Most már ugyanis minden megtörténhet, hiszen mintegy varázsütésre bármelyik pillanatban bármelyik bokorszerű alakzat átalakulhat látható vaddá. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem volt egyszer egy fordított.
Felébredtem és kinyitottam a szemem. És pont amerre néztem a szekrényen egy színes nyuszit láttam. Olyasmi mint a kockás fülű nyúl, csak ez jóval színesebb, már már pszichehelik. Egy ideig néztem, mert arra jutottam, hogy OK álmodom és visszacsuktam a szemem. De nem aludtam el, így kinyitottam megint. És megint ott volt a nyúl. És hiába néztem nem tűnt el. Egészen addig amíg meg nem mozdultam. És akkor a nyúl töröközővé változott. Szóval itt az volt, hogy egy kis időre azt hittem álmodok, de fönn voltam. Valami olyan lehetett, hogy azt a mintát ahogy a törölköző elrendeződött az agyam berendezte nyúllá. És közben eszembe nem jutott, hogy az egy törölköző lehet, akárhogy néztem nyúl volt, semmi olyat nem találtam, amitől nem nyúlnak tűnt volna, pedig hitetlenkedtem és nem értettem. Ez a kacsa-nyúlhoz hasonlóan a törölköző-nyúl :D |
| | | | |
|
