 |
Legfrissebb hozzászólások (14121 - 14140)
 | |  | | | | |  | |  | | | amiről te beszélsz, az a meditáció közben zajló "tudat-elcsendesítési folyamat", tehát, amikor különféle képek megjelennek a befelé figyelő tudatban és ezeket - a meditáció milyenségétől függően pl szatipattána vagy vipasszána esetében - "tudom, ismerem, nézem" hozzáállással lapozod, megfigyeled - tantrikus beavatások alkalmával (amelynek bizonyos irányzatai hozzám autentikus minőségük és a nehezebb út miatt jóval közelebb állnak, mint a viszonylag könnyen elsajátítható, europizált vipasszána) akár - megtöltöd más aspektussal (kiterjeszted erre az élényre is a mindent ölelő szeretetet, stb).
a tartalmak általad leírt "külső-belső megfigyelése", amely ha elolvasod amit előzőleg írtam ugyanúgy csak felületes siklás, nem old meg semmit, ha kivülről, elidegenedve magadtól nézed a saját fimedet, mintha az csak játékfilm lenne, hiszen annak te csak szemlélője vagy... ez semmin sem változtat... mert ugyebár ki az aki monitoroz? a komolyabb tantrikus beavatások ilyen úton haladnak, de persze megértem, ha valakit kielégit a saját dolgainak a meglátása aztán annyiban hagyása..., hogy jah ezt láttam, oszt jónapot...
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Szilvacska: nem lesz olyan időpont soha, amikor minden rendben van. Ráadásul azzal aki ma vagy, később már nem csinálhatod. Később egy másik lehet csak. és ezzel egyáltalán nem rábeszélni akarlak. csak, ha már tudod, hogy akarod, akkor szerintem amiről írsz az ne tartson vissza. ha mondjuk a gondolataid nagy része fájdalmas akkor persze lehet tényleg ne. de azt írod a saját életeddel nincsenek aggodalmaid.
Ha vannak olyanok a környezetedben akikkel könnyen tudsz nevetni és könnyen tudsz beszélgetni az egy lehetséges jó irány elsőre. Szerintem nem feltétlen kell ez a cél, meg valaminek a felderítése magadban vagy a kozmoszban vagy óperencián túl :D. Van akinek pl nem szoktak céljai lenni csak hagyja, hogy vigye ahová csak akar(bár az sem lenne ellenére, ha egyszer egy jobban megtervezett dolog lenne). Nála a belátások is inkább a dolog palástján keletkeznek nem az a fő szál. Egyszerűen csak csinál dolgokat és közben tudja amit tudni kell :D És ha nem egy totál bad trip, hanem csak negatív áramlatok, esetleg azokra is úgy emlékeszik vissza, mint amik a helyén voltak, ha fájtak is. És szerintem az is segít, hogy ne bonyolódjanak el a dolgok, ha az elsőnél nem vagytok sokan. Az se rossz, ha a többi résztvevőnek is az első, de persze nem muszáj. Szóval szerintem ne félj, let it flow :)
(basszus mennyire OK egyes szám első személyben írni itt ilyesmiről? nem lesz rossz vége? :D) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gardenofeden1200
Ugyanazt a gyógyszert tudom javasolni erre is. Jelenlét, éberség, tudatosság, jóindulat, megértés; röviden: legyél a mostban.
A probléma amiről írsz nagyon is általános szerintem. Az hogy nehezen, vagy egyáltalán nem fejezed ki a szeretetedet a hozzád közel állóknak egyrészt egy megszokás-monotónia folyamat eredménye, álmos vagy (álmodsz), robotpilóta üzemmódban működsz a környezetükben, mivel magától értetődőnek tartod a kapcsolatot, másrészt a jól ismert pajzs-effektus, egy szilárd védőburok amivel identitásodat véded, hívhatod akárhogyan, az elkülönültség illúziója. Előfordulhat a szülőkkel, a partnereddel, ha már a szerelem ellobbant, minden olyan esetben amikor változatlannak hiszel egy állapotot, elhomályosodik a látásod, s csak a berögzült viselkedésminták működnek, látjuk milyen sikerrel.
Még saját magaddal szemben is fennáll ez a viszony, az az idegesítő hang ilyeneket szokott karattyolni a fejünkben :)
Jó megoldásnak tűnhet a távolság, fizikai értelemben. Ha messze kerülsz a dolgoktól elkezd feltűnni a hiányuk, nagy érzelmek, felismerések jönnek, amik sajnos rögtön szertefoszlanak amint visszakerülsz a régi helyzetedbe. A nagy érzelmi rohamok, a csendes felismerésekkel ellentétben nem tartanak sokáig. A saját esetünkben meg hogyan távolodjunk el magunktól, menjünk a hegyre remetének?
Az eltávolodás, az egy lépést hátra szerencsére úgy is megvalósulhat, hogy nem kell mennünk sehová, és nem kell csinálnunk semmit. Csak engednünk kell a dolgokat, leeresztve a pajzsot. Csak figyelni ügyesen. Mi ez?
Ha már átélted minden dolog mulandó voltát, beleértve a szeretteinket is, akkor indulj ki ebből. Nézz rájuk új szemmel, mintha először, vagy utoljára látnád őket. Hogyan csillog a szemük, hogyan beszélnek, hogy veszik a levegőt. Figyelj meg mindent, csendesen, szelíden. Állj meg. Csak légy velük. Itt és most.
Persze nem fog csettintésre menni, amin dolgoznod kell az te magad vagy. A tükör elé kell ülnöd, látnod kell, hogy ki vagy. Erre való a meditáció aminek gyakorlását csak ajánlani tudom. Most, hogy a csapból is ez folyik szerencsére sok jó forrást találhatsz ennek végzésére.
És ne gondolj nagy dolgokra. Mondjuk takarítsd ki a házat ahol élnek ajándékból, örömmel. Mosogass el fütyörészve, sepregess ki táncolva. Ez egy jó első lépés. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Rex, szerintem félreérted a 'monitorozásnak' az értelmét.
Nem azért jó nekünk hogy tudatatosak vagyunk, hogy ezáltal csírájában el tudjunk folytani a felmerülő 'felesleges/vagy jellemfejlődésünk szempontjából eszenciális' gondolatokat.
A tudatossággal azt éred el hogy a felszínre jövő (érzelmi töltöttséggel rendelkező) emlékek/gondolatok/vágyakat nem "éled át (újra)", nem fog rajtad hatást gyakorolni és nem fog az egód sem táplálkozni ezekből az érzelmekből.
Viszont ha teljesen tudatosan _éled meg_ ezeket a spontán gondolatokat, már a megjelenésük pillanatától tudatosítod őket, akkor nem lesz erejük, nem tudják egymást erősíteni az egóval és erőtlenül el fognak tűnni maguktól, pillanatokon belül.
Ez nem azt jelenti, hogy ezek a gondolatok jók vagy rosszak, egyszerűen csak vannak.
Miközben szemléled őket nem határolódsz el tőlük, nem morfondírozol azon hogy "de jó lenne ha nem lennének, vagy de jó lenne ha másmilyenek lennének..." mert akkor beleléptél egy ördögi csapdába, mert azt hiszed hogy tudatos vagy, de mésgsem.
Egyszerűen, tudatosan, megéled őket és kész, semmi több. Tartanak ameddig tartanak, olyanok amilyenek, de Te csak nézed őket és elfogadod. (Most így leírva ez olyan mint egy trip. :D)
Bitang nehéz ebben a világban tudatosnak maradni. :)
(Kicsit off: az első vipassana 10 napos meditációs táborom során megéltem hogy milyen amikor annyira csendes a tudatod hogy órákig "nem jut eszedbe semmi". Nincsennek gondolatok, érzelmes vagyák... semmi.
5-6. napon kezdett minőségre elégtelen lenni a koszt (nem voltam hozzászokva a vega, minden gyümölcs meg zöldség témához) és megtámadott a Pizza gondolata.
1-2 napon keresztül küzdöttem a gondolattal.
Még annyira tudatos állapotban is be-be tudott egy pillanatra férkőzni ez a gondolat a fejembe.
Ekkor kesereredtem el, de nem attól hogy úgy éreztem kudarcot vallottam, mivel nincs olyan hogy kudarc, csak sikertelen pillanat...
... hanem attól hogy ilyen ideális környezetben napokba telik egy pizza gondolatát 'leküzdenem'.
Sokkal kevesebb gyakorlással és milliárdszor több ingerrel ez a csata reménytelennek tűnhet... És az is. :D
Persze nem az, csak hihetetlen nehéz.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Úgy tünik, hogy volt egy könyvbemutatójuk múlt szombaton az A38-on - de ha nem voltak képesek ide beírni értesítést, akkor én sem töröm magam a reklámozással :) A Facebookos oldalon fenn van a rendelési infó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (másik dolog a fantáziálgatással kapcsolatban:
szerintem nagyon egészségtelen, erőszakos dolog mindent a tudat hatalma alá vonni, tehát folyamatosan monitorozni a felbukkanó fantázia, imaginációs, nem tudatosan irányított tartalmakat. ha mindent tudatosítai akarsz, akkor csak az egódat építgeted, amely előbb-utóbb visszapofoz, mivel az csak egy felső lebenye a teljességednek.
miért? mert ezzel elnyomsz olyan lehetőségeket, amik a saját magad kiteljesítése felé vihetnek.
sok tartalom nem kúszik fel a tudatos szintekre, hanem áporodik a feldolgozásra váró mélyebb szinteken, amiket, ha bekopognak és kizársz, akkor később igen komoly problémát okozhatnak.
a tudatos álmodással - annak irányított, "advenced" megjelenésében - is ez a fő gond, hogy nincs lehetősége a lénynek az alvó tartalmak nem tudatos feldolgozására.
ez egy tibetben élő, magát a legtöbb társadalmi eseménytől elszigetelő, a létét a tantrikus tudásnak, a tudatátvitelnek, stb. szentelő szerzetes esetében nem okoz problémát, de egy europid kultúrában, nagyon sokféle ingerrel körülvett környezetben élő embernek annál inkább.
erre vonatkozik - kissé a tripben tapasztalható "felpattanásokkal" kapcsolatban - az a tanács a régi, bölcs triphisztoroktól, hogy badtrip? go with it! tehát, ha feljön valami váratlan, zavaró löket, akkor azt nem monitorogatni érdemes, hanem belecsúszni, vele menni, végigcsinálni, ezzel megoldani egy - esetlegesen régóta lappangó - problémát, vagy problémahálózatot.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Maniec,
még annyi, hogy ha "tripesen buddhulsz", tehát egyből a mélyibe pattansz - amiben én semmi kivetnivalót nem látok - akkor javaslom, hogy a "szakirodalomban" is kövesd ezt a stream-et. Kezdjed a egéssszet az Agganna Szuttával, amely azon túl, hogy rendkívüli szimbólumrendszerrel tálalja mind az Unierzum, mind az emberiség buddhista ontológiáját és az ebből extrapolálható következményeket, olyan - McKennával összecsengethető :) - "tényekkel" szolgál, minthogy az emberiség első eledele egy gomba volt!, ami által az emberek képessé váltak a megkülöböztetésre, az önreflexióra, stb, tehát önálló tudatot kaptak...
Nem tudom, hogy tudsz-e angolul, a neten fent van ezen a globálisan használt robotnyelven, plusz a youtube-on fellelhető egy remek, méltatlanul alacsony nézettségű, felettébb szórakoztató, mintegy másfél órás értelmezés egy buddhista szerzetes tálalásában, amely úgy kezdődik, hogy "ma az agganna szútrát fogjuk elemezni, amit nem fogunk" :DDD
Ha hiányosságaid vannak az angol megértésében, akkor szivesen átdobom neked magyarul.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ezt hol lehet beszerezni? nem láttam még sehol... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (hm. mármint szubjektív időben ugyebár... szóval ennyire azért ne redukáljunk tudati tartalmakat az általánosítás szintjeire, szerintem... az a kérdés, hogy te a "most"-ot mekkora halmazként aposztrofálod. tripeken éppen ezért észlelhető az idő, mármint a szubjektív idő torzulása. mert ugyebár fizikai értelemben ebben a téridő koordinátarendszerben mindennek van mérhető, lineáris történeti ideje, mióta az létrejött. max a dirac tengerben nincs... más kérdés, hogy időn túli aspektusból az idő non-lineáris, de attól még mérhető attribútum.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Remélem nem szakítok félbe egy kérdéskört, viszont lenne egy témám. Kb. 2 hónapja meghalt egy haverom, akivel évekig nagyon jóban voltam, aztán az utolsó egy-két hónapban se lettem vele rosszban de elhidegültünk, már csak üzletelni jártunk össze semmi "mellébeszéd". Én ki is beszéltem egy csomószor meg lenéztem igazából aztán jött a halálhíre. Első este is nagyon felkavart meg minden, gyomorideg, teljesen kiütött, viszont igazán csak később értettem meg hogy nincs többé.A haveromat elgázolták és rájöttem hogy milyen könnyen érhet a halál bárhol bármikor, meghogy milyen törékeny az ember. Azóta rengeteget pánikolok, a szeretteimet féltem akárhová mennek, nagyon aggódok mindenkiért. .Viszont amikor velem vannak ugyan olyan bunkó módon viselkedek velük mint eddig, nem is érdekelnek egyátalán, csak ha távol vannak és rám jön a pánik hogy mi lehet velük. Próbáltam már változtatni ezen de mindig megfeledkezek róla. Van még így valaki ? Hogy nem tudja kifejezni a szeretetét ? Mert nem arról van szó hogy csak ilyen a stílusom mert mások szerint nagyon normálisan lehet velem beszélni, csak ha valakit megszokok magam mellett, egy idő múlva úgy beszélek vele mint a kutyával, pedig sokat gondolok rájuk meg minden. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Lehet nem Tolle írta, de nekem úgy rémlik, hogy ő. Szóval nincs múlt és nincs jövő, minden ami történik az csak a mostban történhet. Ami tegnap történt az is a mostban történt és ami holnap fog történni az is ténylegesen csak a jelenben történhet meg! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Revemu,
hát ezzel a kérdéssel a nagy kérdést feszegeted...
"state-of-the-art" metagenomikai, elméleti matematikai és fizikai, kultúrantroplógiai kutatások is foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel manapság, amik közelítő-, közvetítő jelleggel bírnak a newtoniánus gondolkodásrendszer és a noospherikus látomás- és ősi, hagyományos bölcsesség-alapú véleményalkotás közt.
azt, hogy sejt szinten, vagy pontosabban és tágabb értelemben matériába kódolt infót hozunk-e elő ilyenkor, vagy a "projektort leplezzük-e le", vagy esetleg a non-lineáris téridőbe való kijutás, saját magunk és a "reklám-alapokon működő álcavilág" (mert ugye tudjuk, hogy mindent a reklámipar működtet :P ), mint érzékelési gátlás, magunk mögött hagyása okoz-e egy hatalmas információs input-lehetőséget, és akkor és abból az és ott az miért hoz ki azt amit...
naugye.
a minap én a szemantikai áramlatokon reppengettem, például olyanokon, amik abból indltak ki, hogy amerikában, amikor létrehozták az első atomtemetőt, akkor agyadgatódtak azon, hogy mégis hogyan tudnák megjelölni azt a területet úgy, hogy az arra járók még tizezer év múlva se kezdjenek ott pehelycukrot sütögetni. rájöttek, hogy ez nagyon nehéz kérdés, mivel az ikonok jelentése ugyanúgy változik, mint a szépség, vagy bármilyen más attribútum. (gondoljunk csak arra, hogy a koponya a két lábszárcsonttal párszáz éve még ádám feltámadását jelentette az alimisták számára, persze az alkimisták "mérget kavartak" ugyebár, ezért került át ugyanezen szimbólum a mainstream értelmezésbe a "fenyegetés" jelképeként.)
azért hoztam ezt fel, mert szerintem is nagyon érdekes, hogy milyen alapokon működik ez a fajta előhívás, amit te említesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez engem is foglalkoztat. Múlt, jelen, jövő... de tényleg a jó hozzáállás, hogy a jelenben élsz, arra koncentrálsz, hisz a múlton nem lehet változtatni, sok dolgot könnyebb így elengedni, a bosszú, a régi sebek mind a múlt szellemi amik megmérgezik a jelent. Viszont amit most csinálsz, az pont úgy történik ahogy számodra a legjobb. A jövőből pedig csak a vágyakozás árad, ami megint negatív hatással bír az emberre. Hát nehéz kifejeznem magam. :D Amúgy a sokan szídják az egót, hogy az milyen csúnya rossz dolog, de azért nem kell átesni a ló túloldalára. Igaz, hogy az önzés az egóból árad, de ez azért van mert az egó kicsit idejétmúlt találmány, amikor még harcolni kellett a kajáért, meg a többi dologért az életbenmaradáshoz, akkor jól jött. De ha az ember megismeri h mi az ok-okozat, akkor meg is szelidítheti, a saját hasznára fordíthatja. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | demonskater:
Igen igen, én is olvastam ezt a Tolle-könyvet, és a jövöröl és múltról szóló gondolatokat tényleg jól fejti ki! A harmadik kategória, amikor az ember nem a MOST-ban van, a fikció és fantáziálgatás. Ezeket kell folyamatosan monitorozni, hogy tudatosan hívtad-e be öket, vagy csak "maguktól" beúsztak és éppen kizárják a MOST-ot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szilvacska:
Elvileg össze lehetne kötni a kettöt, és lehetne a világ természetén filózás is egy tripcél - de ezt én sem javasolnám (elözetes felkészülés nélkül és részletesebb személyes cél hiányában), pláne, ha ez a számodra egy nyomasztó téma. Terence McKenna jól megaszonta, hogy: "The cost of sanity in this society, is a certain level of alienation." - vagyis az épelméjüség megörzéséhez bizonyos mértékben el kell idegenedni. Ennek jegyében magától a fogyasztói társadalomtól is nyugodtan lehet az átlagosnál nagyobb távolságot tartani... Ha viszont tulajdonképpen nem is annyira az általad tapasztalt, hanem inkább a közvetített (globális) világkép nyomaszt, akkor igyekezz megszürni a nyomasztó világképet közvetítö médiacsatornáidat. Másrészt pl. vipassana meditáció is segíthet leépíteni a vágyakozások (=valamit akarsz) és elkerülések (=valamit nem akarsz) csapdáit - ekkor talán semlegesebben lehet viszonyulni a világ ellentmondásosságaihoz, és kevesebb lesz az akarat megváltoztatni vagy elmenekülni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @deeptrip ezt én is észrevettem. kegyetlen jó dolog. :D
@többiek: köszönöm a tanácsokat, észrevételeket. A meghalás dolog a Feldmáros videó miatt jutott eszembe, ahol erről a dologról beszélt. Mindenesetre van még hova mélyítenem a tripet. :) Amúgy én ugródeszkaként tekintek az LSDre, nem pedig megváltó dologként. Pl. a buddhizmus kezdett mostanában érdekelni, és mióta elkezdtem meditálni hébe hóba azért tapasztalom azt a megnyugvást, boldogságot. De ezen szerek nélkül a téma se kezdett volna érdekelni, és még most is kesereghetnék a világ sok sok fasságán. Szóval felnyitotta a szemem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kicsit elgondolkodtam azon, hogy mi lehet a helyzet azokkal a dolgokkal és tudással amiket a tripek során hozunk elő? Ez alatt azt értem, hogy több emberrel is az ismerősi körömből előfordult már, hogy mély tripek alatt világmegváltó gondolataik mellett már inkább matematikai képletekkel próbáltak kifejezni mindent, hogy lehetséges, hogy rájönnek dolgokra maguktól, tényleg bennünk ered a tudás, csak nincs felszínen? Érdekes lenne lejegyezgetni azokat a számításokat amiket a tripreportjaik elmondása alapján történtek, és, hogy ebből milyen következtetéseket lehetne levonni! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | angolul tudó, kezdő gyakorlóknak házi feladat mosolygós, kissé bugyuta, szőke tanítónénitől:
google booksban rákeres, a psychedelics encyclopedia -ra, aztán annak megnézegetése.
(legyünk kicsikét fatalisták:
nem kell végigolvasni, úgyis odatalál ahova kell.) |
| | | | |
|
