 |
Legfrissebb hozzászólások (18671 - 18680)
 | |  | | | | |  | |  | | | nem divat itt a befőzés errefelé sajna...
De muszáj lesz elmennem szétnézni, és vagy specko dunsztosuvegekkel, vagy egy zacskó befőzős gumival térek haza..
A GLOVE-BOX nak mennyire kell komolynak lennie?
Elég ha van két lyuk egy fertotlenitett dobozon, tetején fertotlenitett uveglap, és ki-be nyulkálok tiszta gumikesztyuvel?
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Amúgy a befőttesgumi az felétek miféle? Mert kuktázást a mezei gumi nemigen bír, legalábbis énfelém nem. :P |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak egyféleképpen derítheted ki: kipróbálod!
(De amúgy megsúgom, hogyha jól csinálod akkor nem!) :)
Nekem a spawnos üvegeim egy része van lefedve aluval és így is jól működik a dolog!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igen, olvastam, meg a PF teches videot is megnéztem tobszor is.
Tuti elegendo az ha pohárban van és befottesgumival szoritom le?
Fertozésveszély nem áll fent jobban? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | bocsi,valaki meg tudja mondani, hogy ki volt szombaton a dürerben az az előadó a nagyteremben, akiknek a zenéjére hátul gyorsacskán táncikáltak, közelebb trendin elöl szépen lassan ,mert ilyen volt a zene? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nagy felelőtlenség szemre mérni az ilyesmit. Meg egyáltalán, biztos vagy benne hogy alapból 100mg-ot kaptál? Nem osztani akarlak, csak szeretek okoskodni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | pl alufóliával és befőttes gumival. a tetejére száraz vermikulit réteget raksz, a sterilizáció útán nem kell rá a fólia.
olvastad már az egykalapalatt.info -t? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | 100mg-t 7 felé osztottam, de ha 20 percet nem bíbelődtem a minél pontosabb szemmértékkel, akkor sehányat :D a fecskendős megoldás jó lett volna, csak az se volt otthon :P |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az evolúció célja hogy ezek a sejtek ne egyénben hanem egységben gondolkozzanak és elveszítsék az identitásukat."
Számomra pont ebben van a dilemma, hogy ez egyáltalán nem egyértelmű.
Úgy tűnik, az evolúció ciklikusan építkezik: ásvány-növény-állat-ember-...
Ha az lenne a cél, hogy az egészet alkotó sejtek elveszítsék a személyes identitásukat (kb. mint a méhkasban élő méhek), akkor minek minden körben újabb minőségekből egy újabb réteget rakni a központi magra? Minek a fejlődés? És miért húz a világösztön a tudatosulás felé?
Hiszen a kövek, növények, állatok már most meg vannak világosodva. Teszik, amit tenniük kell ("ha éhes vagyok, eszem, ha álmos vagyok, alszom"), más szóval teljesen szinkronban a nekik megírt programmal.
Az ember azonban visszalépésnek tartja, ha "visszasüllyed" az állati, vegetatív szintre. Ezt akár egyfajta bűnnek is érezheti, mintha sutba dobna valami nagyon értékes dolgot, az egész ember-projekt eddig fel nem fogott - de titokban azért néha sejtett - lényegét.
Amikor látjuk, hogy az emberi plusz minőségek milyen szörnyűségekhez vezettek és vezetnek a világban, néha talán visszakívánjuk az állati lét egyszerűségét. Ide kapcsolódnak az "emberiség a rák" típusú gondolatok is: inkább töröljük el ezt az egészet, pusztítsa el az atomrobbanás, vagy vírus, mert nem sikerült: ha ez az ára az értelem megszerzésének, akkor inkább ne legyen értelem, mert egyszerűen nem éri meg.
De lehet nézni máshogyan is (és nekem néha sikerül): mi van akkor, ha valójában 359 foknál tartunk a körpályán, és 360-nál be fog teljesedni ez a kör is? Mi van, ha nem lehet visszamenni? (Mert nem lehet.) Nem lehet visszabújni az anyaméhbe, a hajdan volt vegetatív biztonságba (édenkert), hanem integrálni kell azt, amit ez a kör hoz, és így kell eljutni az újabb, magasabb fokú beteljesüléshez (aminek a lényege ma még ismeretlen, hiszen a szülés előtt vagyunk). Annyi már látszik, hogy meg kell küzdenünk az értelemmel: a helyére kell rakni, hogy ne pusztítsa az egészet (az Istent, a gazdaszervezetet), hanem szolgálja azt.
Számomra a beteljesedett emberlét egy racionális ésszel felfoghatatlan, paradox állapot, amelyben az ember egyszerre éli meg magát részként és egészként. Tudatával felfogja, hogy az egész része, de közben valamiképp mégis megtartja az individuális fókuszt. Erre az ésszel felfoghatatlan ajándékra gondolok, amikor azt olvasom: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek."
|
| | | | |
|
