 |
Legfrissebb hozzászólások (19091 - 19100)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Teljesen egyértelműen egyik sem. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | LSD 15
Psilocybin 16
THC 8
Meszkalin 10
Ayahuasca 10
Salvia 8
LSA 10
MDMA 12
N,N Dmt 6
N2O 7
2C-I 3
Ibogain 2
Légyölõ galóca 1
5-Meo-Dmt 0
LSA +1
THC -1 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ez ugyanúgy csak elnyomja a problémát mint a gyógyszerek.... de talán a sok tevékenység amivel efoglaltuk magunkat, azon felül,
hogy leköt minket pozitív irányba vezet minket az "úton". És ha ez működik akkor stabilabb lelkiállapotban, talán sikerrel
szembenézhetünk a betegségünkel és pozitív várakozásokkal mehetünk el pszichológushoz. Vagy esetemben, talán sikerül
megtalálnom idővel a lelki békém és ezáltal feloldódik az a feszültség is ami a problémáim okozta."
Tetszik ez a felvetés Nari.
Dettó ugyan ezekről gondolkoztam kb 2 éve.Az a baj velük ,hogy ha az ember elér egy ilyen stagnáló,mégis nyugalmas " zónát" hajlamos megelégedni vele és elodázni a dolgokat.Én spec1 évet kosaraztam ilyesfajta elfoglaltságképp és az alatt nagyot emelt rajtam a dolog,
mondhatni csak a lábam maradt a gödörben,a felsőtestemen
éreztem a szabadságot.Ezt most télen felváltotta a cangázás,
mégsem érzem azt,hogy képes engem bármiből is ez a hobbi
kihúzni.Már nem.
Popper Pétertől kérdezték meg egyszer ha jól emlékszek,hogy érdemes-e,kell-e efféle mentális betegségek esetén futni járni és a válasza az volt,hogy "Miért kéne?".
"Mainnnnnn te, hogy látod neked mi a problémád forrása?"
Ha intuitíven állok ehhez a mondathoz elképzelhető,hogy fent akadtam egy lélektani,egzisztenciális kérdésen az életemben amit nem tudok realizálni és ez okoz egy "préselést" belül ,de anyumtól is
eltanulhattam valamit ,vagy örökölhettem.Most,írta H2O-az apuját,
teljesen a sajátomra ismertem.
Amúgy nagyon jókat írtok,máshol igencsak lerendeznének valami közhellyel... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "őrjítőnek tartom azon "életigazságaim" amiket felállítottam az életem során"
Meg lehet tudni, hogy mik ezek?:-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Meg sem lehet halni benne, ez jó hír!:-) Ne félj már ettől ennyire, lehet, ha nem félnél, nem is lenne több... Lehet, hogy maga a félelem táplálja ezt? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ........egy pánikrohamba nem lehet belehalni, csak elájulni. A beteg míg eszméletlen, addig helyreállnak a megfelelő testfunkciók és ennyi. De amit előtte átél a beteg az valóban nem kívánható még magának az ördögnek sem....
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az esetek többségében már tudom kezelni a rohamokat, amikor előjönnek. És így van ahogy mondod, önmagunk elől nem bújhatunk el. Ellenben abból indultam ki amit én tapasztaltam magamon. Nem tartom magam reménytelennek, én ezt egy állapotként élem meg, amin tovább kell jutnom. Tehát próbálom objektíven szemlélni, mert így talán másokon is segít.
Nem tudom neked volt-e már ilyen roblémád (nyilván semmiképpen sem kívánom), de a rohamok hajlamosak a legmélyebbről is előjönni. Ezért ecseteltem ezt annyit, de nagyon nehéz ezt leírni. Talán úgy lehet elképzelni mint amikor valamit meg kell tenned valamiért. Lehet ez vizsga, vagy csekk befizetése határidőre, de teljesen mindegy. A lényeg, hogy képzeld el hogy kicsit idegesít azért és negatívan befolyásolja a hangulatod ha erre gondolsz. Szóval kimegy a fejedből a vizsga/csek/akármi. Elvagy egész nap, de van valami nyomasztó érzésed és nem tudod mitől.
És itt most nem maga az érzés a lényeg, mert nyilván teljesen más intenzitású és aspektusú, de amikor elfelejtetted, és csak szimplán nyomasztott valami, akkor pontosan ilyesminek képzelhető el a tudatalatt megbúvó szorongás, amit megpróbáltam leírni valahogy.
És mint amikor a vonaton ránézel egy emberre aki egy füzetből tanul, eszedbe jut, hogy egy hét mulva vizsgád van.. Pontosan ilyen amikor észreveszed az első tünetét a rohamnak. Tehát magától tudat alatt alakul ki, és csak rátol egy lapáttal a, hogy ezt te realizálod....
Ezért gondolkodtam el azon, hogy ha leköti az ember a figyelmét akkor el tud-e annyira "tömődni" tudatalatti, hogy ne elsődlegesen a betegség gondolata, a pániktól való félelem legyen ott..... Ez nem az érzelmek cselekvési szintekről történő befolyásolása. Csak egy amolyan felülírás....
És sokan el is érik ezt az állapotot, csak elfelejtik megszünteti magát a forrást. Pedig a "gyógyuláshoz" a gyökerét kell megtalálni a problámának és feloldani a rossz alapgondolatokat, illetve érzelmi oldalról a problémát okozó fájó pontokat.
(az én roblémám inkább az, hogy nem találom a célom és így őrjítőnek tartom azon "életigazságaim" amiket felállítottam az életem során, mindenesetre megnézem azt a könyvet amit írtál. Remélem egy egyszerű mezei könyvtárban megtalálom) [hibákat most nem javítottam] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | AriNari, ki kell próbálni...
Hasonló az ötlet, az agykontroll működéséhez, cselekvési szinten akar mélyebb gondolati, érzéki rétegeket befolyásolni.
Szerintem az agykontroll nem működik, hiába mondogatjuk magunknak, "hogy jól érzem magam, blablabla", mikor minden idegszálunk utálja, menekül a helyzet elől. Ez hazugság... Mintha egy idiótának néznénk magunkat, vagy mintha egy kisgyereknek magyaráznánk hosszasan a ráváró gyomortükrözés szépségeit. Előbb-utóbb kiderül az igazság. Így, szvsz, nem is lehet elterelni figyelmünket, olyan erős létünket befolyásoló érzésekről, melyek meghatározzák gondolatainkat, és testünk feletti irányítást is uralják. Magunk elől nem menekülhetünk el... Talán azt kellene megtalálni, hogy miért is van, ami van, nem az érdekes, hogy mi idézi elő, hanem, hogy mi a félelem oka. Egyfajta halálfélelem, gondolom. De miért olyan erős, hogy át tudja venni az irányítást? És mi van a legrosszabb esetben, gondolom meghal a pánikroham alatt a beteg. Persze ezek borzasztó nehéz dolgok, én meg csak írkálok itt.
Oshotól a Bátorságot olvastad? Ajánlom!:-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Még válaszolnék mainnnnnn-nek.
Ha jól gondolom a problémád, az hogy nem tudod rábízni magad egy pszichiáterre, mert bizalmukat vesztették nálad, hozzánemértésükkel, hozzáállásukkal.... stb.
Szerintem ez az egyik legnagyobb leküzdendő probléma a "hozzánk hasonló" betegek számára. Persze ha van pénzed sok pszichiáter veszi elő tudása legjavát.... de ebbe ne menjünk bele.
A lényeg a bizalom és a másik oldal, hogy milyen hatása van a terápiának. Ha elmarad a pozitív hatás, akkro az ember könnyen elkeseredik és csak sodródik tovább.
Felvetnék egy olyan kérdést, hogy szerintetek a következő "terápia" mennyire lenne hatásos:
Mi történik amikor rosszulleszek?... feltűnik valamilyen tünet, vagy valami előidéz egy rossz gondolatot, amire elkezdek figyelni, majd megpróbálom elterelni másfele a gondolataim, hiszen pánikbeteg vagyok és saját magam taszítom rosszullétbe. Ez vagy működik és túljutok a krízisen, vagy beszippant és irányíthatatlan lesz, mert olyan testi tüneteket produkálok, amik rettentően ijesztőek. (nálam magas vérnyomás, szédülés, lüktető fej, halálfélelem, pánik)
Mivel ezt mind, a tudatalattimban rejtőző gondolatok idézik elő (félelem, "na már megint kezdődik" felismerések, és egyéb negítív gonolatok/érzések) ezért szerintetek működne-e az, ha tudatosan tömném tele a fejem gondolatokkal? Ezalatt azt értem, hogy ha nincs is kedvem hozzá, szándékosan erőszakolok magamra könyveket. Olvasok bármit. Elfoglalom magam rettentően unalmas, repetatív tevékenységekkel, és változatosakkal is. A lényeg hogy valami folymatosan rendszeresen csináljak, így tudatalatt is azokon kezdek el kattogni. (mint amikor az ember órákon át játszik egy játékkal és eléri a tipikus "rákockult" állapotot)
Ha találunk valamit, ami egy idő után betölti a "tudatalattink felső rétegét", akkor talán kisebb eséllyel jut eszünkbe és könnyebben tudjuk elnyomni a rosszullétet kiváltó tényezőket...
Ez ugyanúgy csak elnyomja a problémát mint a gyógyszerek.... de talán a sok tevékenység amivel lefoglaltuk magunkat, azon felül, hogy leköt minket pozitív irányba vezet minket az "úton". És ha ez működik akkor stabilabb lelkiállapotban, talán sikerrel szembenézhetünk a betegségünkel és pozitív várakozásokkal mehetünk el pszichológushoz. Vagy esetemben, talán sikerül megtalálnom idővel a lelki békém és ezáltal feloldódik az a feszültség is ami a problémáim okozta.
Mi a véleményetek erről a "túlterheléses" módszerről? Mainnnnnn te, hogy látod neked mi a problémád forrása? |
| | | | |
|
