 |
Legfrissebb hozzászólások (21421 - 21440)
 | |  | | | | |  | |  | | | 1. Előbbi, vannak dolgok amikről nem lehet úgy beszélni, nem lehet tanulmányozni vagy véleményt formálni hogy ne élte volna át az ember. Aki csak szakmailag van toppon nem ér semmit ilyen esetekben, annyira hihetetlenül sokrétű és határtalan a (pszichedelikus) szerek világa.
2. A kölcsönös segítő. Akinek nem kell szólni vagy fizetni azért hogy törődjön veled. Aki képes órákat hallgatni és csak akkor hozzád szólni ha te is igényled. Türelmes, toleráns, megértő és ugyanolyan tökéletlen mint én :)
Erről egy idézet innen az oldalról:
"Olyan társat válassz, aki hajlandó végighallgatni ahogy újra és újra elénekelsz egy dalt teljesen hamis hangon, és teljesen rossz szöveggel. Olyat, aki nem zavar hogy, és akit nem zavar hogy azt figyeli, ahogyan össze-vissza zagyválsz, vagy nevetgélsz, vagy sírsz, vagy összevizeled magad félelmedben, vagy éppen Istennel beszélgetsz. Olyat, aki hajlandó fogni a kezed miközben a WC-n ülsz, hogy nehogy beleessél, és véletlenül lehúzzanak. Nem árt ha fizikailag valamivel erősebb nálad.
Mindenképpen olyan legyen, aki többször is tripezett már korábban. Akinek van mit mesélnie, és van mit elhallgatnia. Olyan legyen, aki komolyan veszi a dolgot, de van valamennyi humorérzéke.
Mindenképpen olyan legyen, akiben van egy kis együttérzés, és ad absurdum, akár egy kis bölcsesség is.
Mindenképpen olyan legyen, aki egy pillanatra sem hagy magadra.
Ha olyan társat választasz, akivel lehet, hogy testileg is igazán közel kerültök egymáshoz, legyen olyan, aki elfogad téged egy ügyetlen, nevetgélő, dilis szeretőnek, nem sértődik meg, ha nem tudsz, vagy elfelejtesz a tettek mezejére lépni, továbbá nyugodt marad, és le tud nyugtatni, ha túl nyomulóssá válsz.
Ha találsz valakit, aki az összes fenti feltételnek megfelel, fontold meg a házasság lehetőségét." :)
3. Szakértők, közösség, kötetlen légkör. Szerintem a Daath ezt a pozíciót már teljességgel betölti ;) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A mai kérdéslista:
1, Jobban megbíznál egy drogfogyasztásban jártas segítőben, vagy elegendő a szakmai tudás?
Mind a kettő fontos, kettő az egyben.
2, Milyen az ideális segítő? (különösen az interneten, de megszokott face-to-face kapcsolatban is érdekel, ha inkább erre válaszolnál)
Az ideális segítő szakmailag felkészült, toleráns, emberi. Tud gondolkozni a páciens fejével, bele tudja élni a helyzetbe magát. Egyénre szabott terápiát képes felállítani, amit sikeresen véghez visz.
3, Mire lenne szükség egy internetes, addiktológiai jellegű segítő oldalon? Milyen javaslataid, ötleteid lennének?
Informatív, figyelemfelkeltő honlap, fontosabb szerek ismertetői megvilágítva a pro és kontrát. Nem csak a szer "jó" oldalát mutatja be az ismertető.
Korábbi függők gyógyulási történetei, akár arc/név nélkül, akár avval. (akár képi/hangi anyaggal színesítve)
egy vendégkönyv, esetleg fórum.
kapcsolattartás skype/msn, rendelési időkkel.
leendő páciensek egy jól megfogalmazott online űrlap kitöltésével lépnének kapcsolatba veled. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 1. Igen. Pontosabban a kettő ötvözete lenne az eredményes szerintem. Pl a főzésben sem tudna igazán segíteni egy olyan szakács aki még sosem főzött csak megtanulta a recepteket.
2. Szerintem az lenne az ideális aki saját tapasztalatból tudja hogy itt miről van szó, ő tudja átérezni az adott problémát. És alapjáraton is olyan típusú embernek kell lennie aki hajlandó arra hogy tanuljon másoktól.
Valami ilyesmit értek az egyenrangúságon -és ez a bizalom alapja is:
a segítő nem úgy tekint a "páciensre" mint valami szerencsétlen hülyére s nem is akarja beskatulyázni hanem úgy tekint rá hogy ő is tanulhat valamit attól aki hozzá fordul. Enélkül nem lesz a segítsége "minőségi" . Szóval mindkettőjüknek úgy kell kijönniük a "találkozásból" hogy adtam is és kaptam is. Egyébként szerintem ez minden találkozásra igaznak kellene lennie, nevezhetjük minőségi találkozásnak.
3. Erre nincs ötletem de valahogy így képzelem el mint a DAATH-ot, itt van sok-sok segítő szándékú ember.
Talán valami online dolog lehetne amit mindig el lehet érni....passz
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | orvosi ziliz, gyógynövény bolt |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | folyt.:
- Mikor először bemutatták nekem Nancy teljesen le volt kötözve, napi huszonnégy órában. Teljes kényszerzubbonyban volt, és a lábai ki voltak kötve az ágyhoz. Erre a szélsőségesen önpusztító viselkedése miatt volt szükség. Ha a kezei szabadok voltak, megpróbálta kinyomni a szemét, fejbe ütni magát, amilyen erősen csak lehet, leharapni az ujjait, kitépni a nyelvét. Teljesen le volt soványodva, duzzanatok és zúzódások borították a testét, szemei véraláfutásosak voltak a beesett szemgödrökben. Nem tudta visszatartani a vizeletét, és nem volt hajlandó enni. Intravénásan táplálták, és úgy nézett ki, mint egy összevert, kiéhezett, vadállatias, nyolcvan éves asszony. Nem teremtett szemkontaktust, nem reagált semminemű fizikai ingerlésre, megpróbált torokhangokat kiadni és köpni, de nem sikerült neki, annyira kimerült volt. Az ülés nagyon hosszú és viharos volt. Fél óra elteltével intenzív sikításba kezdett. Rövid időre abbahagyta, és halkan azt suttogta: Sajnálom, majd folytatta a sikítást. Megkövültnek látszott, ringatózó mozdulatokat tett, lopva körbepillantott, mintha megpróbált volna kitérni az elől, hogy megtámadják. Aztán beszélni kezdett: Gary, tarts erősen, tarts erősen, tarts engem. És ilyeneket visított: Mama, áú, ó, fáj, ó.
És ezek csak töredékek, amik itt a DAATH-on is fenn vannak. Ha olvasol többet ettől a csodálatos embertől azt hiszem meg fog változni a véleményed.
De rajta kívül is jópár pszichedelikus terápiával foglalkozó szakember tett olyan megállapítást, hogy a skizofrén betegeknél LSD, vagy pszilocibin hatása alatt megszűnik az addigi állandó hallucináció, kényszeres viselkedés, kommunikációs gát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip:
Nekem ezek elég komoly aktuális javulásoknak tűnnek a viselkedésben, ha már így akarod ezt megközelíteni:
- Az üléseken Timmy viselkedését nyugtalanság, félelem, pánik és szorongás jellemezte. Időnként megnyugodott és megengedte a kísérőknek, hogy ölbe vegyék, megdörzsölgessék vagy gyengéden megetessék. Hosszabb időkön át semmilyen kapcsolata nem volt a környezetével. Egy későbbi ülésen mintegy két óra telt így el, amikor is hirtelen felállt, szemei elkerekedtek a megdöbbenéstől, és azt suttogta Láttam Istent. Az ezt követő üléseken jóval nagyobb szókincset kezdett használni, elhagyta az echolaliát és az ismételgetést.
- A kezelés előtt Stevie nagyon visszahúzódó és izolált volt és senkinek sem válaszolt. Rendkívül katatón állapotok és katatóniás dührohamok között ingadozott. Támadó és destruktív volt, és különösen a fiatalabb és magatehetetlenebb gyermekek iránt fizikai agressziót is mutatott. Ezekben az időszakokban kényszerzubbonyt (teljes zubbonyt) kellett ráadni és el kellett különíteni. Sosem beszélt senkivel, nem lehetett szemkontaktust teremteni vele és kizárólag a saját világában élt. (...) Hamar felfedeztük, hogy Stevie jelentős szókinccsel rendelkezett, amelyet szokásos állapotában sosem használt. Olyanokat mondott például, hogy A zene követi a mintákat, aztán nevetett és azt mondta Szeretlek titeket minták. Szívminták, ó, milyen gyönyörű nő, egy egész ház, tele változásokkal. Ritmikusan és nagyon kecsesen mozgatta a testét a zenére. Rendkívül élénk lett, mosolygott, néha kuncogott és úgy tűnt, teljesen megigézik az élményei. Ezeknél a gyerekeknél igen szokatlan volt az ilyen típusú reakciók ilyen hosszú időtartama.
Az egyik ülés vége felé az egyik férfi kísérő Stevie mellett ült és fogta a kezét, amikor Stevie egyszer csak kinyitotta a szemét és így szólt: Beszélnél hozzám, David?, mire David azt felelte: Igen, Stevie, majd egy pillanat múlva azt mondta "Nem tudom, mit mondjak, amire Stevie így válaszolt: Csak beszélj hozzám a szemeiddel. Mindez egy olyan gyerektől, aki általában vagy katatóniás volt, vagy erősen destruktív.
- A kezelés előtt Floyd állandóan hiperaktív és izgatott volt, és nem akart kapcsolatot másokkal. Napjait az udvaron töltötte, mégpedig azzal, hogy teljesen elmélyülten kis bogarakat keresett és nézegetett. Ha nem az udvaron volt, két könyvet nézegetett, amelyek rovarokról és bogarakról szóltak. Ha a személyzet tagjai megpróbáltak kapcsolatba lépni vele, csak repetitív válaszokat adott bogaraktól és nem érdekelte senki sem, aki a kérdéseire válaszolt. Úgy tűnt, hogy az idő legnagyobb részében aktívan hallucinál. Nem folytatott verbális kommunikációt.
Az első ülésen Floyd figyelemre méltó reakciót adott a szerre. Félórán belül nyilvánvalóvá vált, hogy szenzoros változásokat tapasztal, ellazulttá vált és elmosolyodott őszinte emberi mosollyal. Az első szavai ezek voltak: Mit csináltatok velem? Még nem halt meg. A könyvében lévő képekre nézett és így szólt: Nem én teszem valódivá, nem én. A személyzet egyik tagja azt mondta, Ugye életben vagy?, amire ő azt válaszolta, hogy: Nem, nem, nem, nem lehetek életben, ez túl jó. Visszanézett a könyvre és azt mondta, Na jó, ez nem lehet, kapcsold ki, kapcsold ki, aki csinálja ezt. A személyzet egyik tagjára nézve így szólt: Ó Judy, ne legyél valódi, ne legyél valódi. Megérintette a személyzet egy másik tagját, a szemébe nézett és azt mondta, Ne legyél valódi, ne legyél valódi, ki kell jutnom innen. Nem akarok életben lenni, félek magamtól, kapcsold ki. Tom, ne legyél valódi. Én már nem vagyok valódi többé. Vak vagyok. Ne, ne, ne, látok. Akkor megnyugodott, a személyzet több tagjára is ránézett és végül így szólt: Hogy lehet, hogy mind ugyanazok vagyunk? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ALTEREGO
Ugyan abban a világban élünk, ugyan azon a helyen,
Csak a te fádon alma, az enyémen kígyó terem.
Ugyan abban a szobában vagyunk, ugyan abban a testben,
És mikor a tükörbe nézel, én állok veled szemben.
Én vagyok belőled, kinek szemében már kialudt a fény,
Én vagyok, aki máshogy lát, mint minden emberi lény.
S ha úgy érzed, hogy szép világunk tőlem remeg meg,
Törd hát össze e torz tükröt, csak nehogy te repedj meg.
﴾SIT﴿
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kb olyan erős, mint az mdpv, a shopok meg mefedron vagy methylone analógként hirdetik ....
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak egy kis figyelmeztetés:
Nagy valószínűséggel methedrone-t kaptam/próbáltam egy barátommal, aminek a hatása (nazális fogyasztás) egész kellemes, de az utóhatásai olyan sokáig eltartanak, hogy 10-12 óráig kizárt az alvás.
Kis dózisban (50mg) kellemesen el tud lazítani, beszélgetős, sétálós, szociális.. kb. 2 óra után már evés, alvás, erekció is rendben, de 100mg felett már nagyon durva, vigyázzatok vele...
Fejenként körülbelül 250 mg fogyott 2 óra alatt, este 9-kor az utolsó utca, és reggel 6 körül bóbiskoltam el kb. 10 percre, másnap meg délutánig 100 körüli pulzus.
Szerencsére semmiféle pánik vagy rosszullét nincs, a pulzus nagy és nem tudsz aludni, ami mondjuk önmagában elég stresszes lehet...
Óvatosan, vagy inkább sehogy! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Nem találtam topicot a kérdésemhez szóval ide írom.
Tudnátok mondani olyan erdős, rétes , zöld helyeket Budapesten (vagy a közelében) ahol nem járnak nagyon és alkalmas tripre?
Köszönöm! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha nem volt sokáig nyitva, akkor nem biztos, hogy elfertőződött (annyira, hogy baj legyen). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Felnyitottuk a sporalenyomatot szabad levegon. Mistake. Szerintetek még müködhet? Vagy hasonló tapasztalatok.. ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A világosság felé
Én már úgy járok a földön, mint évezredek üres bölcsessége,
lábam alatt tudós, s oktalan porhüvelyek tömkelege,
szolgálnának bár aranyfonálként mely elvezet a fényre,
s nem mint ketrec, megannyi hiábavaló szentencia koporsó.
Törékeny szobor vagyok, fodor idő, s tér óceánján,
nem kísér szerencse, csupán az ösztön, hogy porba dugjam fejem,
s reszkessek ha lecsap a villám, vajon mikor vesztem életem,
a nagy hitek is csak az ég felé fordítják a tekintetet.
Ám Ti számlálatlan csillagok, s Te sápadozó hold,
úgy pöffeszkedtek odafent mint minden titkok tudói,
hallgattok, s ha már feneket kerítettek nektek,
hát irigyen őrzitek mindazt mit belétek képzelnek.
De én vigasztalhatatlan vagyok, mint kit a mély vízbe löktek,
a világosság felé tartok, nyomomban lohol ezernyi halál,
bármi szóvirág nyugtot nem adhat, szemem lehunyni nem tudom már,
az igazságot messziről látom, de az igazság engem nem talál.
Ezüst köpönyegem lassan kopott gúnyára cserélem,
Mit cserélem? A kor szaggatja le rólam ifjúságom szövetét,
helyébe ezernyi nyavajából készít felöltőt a mulandóság,
világcsúf mintát ráncból, s foghíjból szabva rá.
Lassan kihunyok vagy lobbanva elégek, ez minden mit tudok,
kitörni, ez hősnek való tett lenne már,
a végtelen hajt, hogy legyőzzem az élet labirintusát,
Minden ember egy csillag-szólt a boszorkány.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csavargó
Csavargó vagyok tán,
bár több az otthonom, s hazám
mint bárkinek e földön.
Fáradatlan űz az ok tovább,
forró láz mi nem hagy alább,
s hívogat, hogy megláthatnám
a sejtéseket ma már,
lehet meglelem,
hogy miért zöldebb ott fenn
a fű, s a hegyoldal... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Esetleg a valeriana lehetne, bár nem mondanám hatástalannak, de kellemes. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én elsődlegesen annyit akartam ezzel, hogy függőség != elvonási tünet.
Amúgy a dohány esetében a dolog trükkje hogy az emberben mindig kialakul az az egyfajta megnyugvás amikor elszív egy szálat. Másoknak státusz szerepet tölt be, a reggeli/ebéd/utazás/stb... pillanatát szentelik meg. Lehet szűk keresztmetszetet választottam a leírásban (hedoinizmus) de végülis a pavlovi reflexeink kielégítése is egyfajta örömforrás ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Sidney Cohen 1960-ban megjelent cikke (LSD: Side Effects and Complications, J. Nerv. Ment. Dis. 130:30, 1960.) negyvennégy szerző publikált adatait foglalja össze, akik körülbelül ötezer személynek adtak LSD-t vagy meszkalint, összesen több mint huszonötezer alkalommal. A kutatók által vezetett pszichedelikus ülések száma egyénenként egy és nyolcvan között változott. A normális önkéntesek csoportjában az ülést követően megkísérelt öngyilkosságok aránya nem haladta meg az egy ezreléket, negyvennyolc óránál tovább húzódó reakciót pedig az alanyok 0,8 ezrelékénél figyeltek meg. A pszichiátriai betegeknél kicsit magasabbak voltak a számok: átlagosan 1,2 ezrelékük kísérelt meg öngyilkosságot, a sikeres öngyilkosságok aránya 0,4 ezrelék, a negyvennyolc óránál hosszabb reakciók aránya pedig 1,8 ezrelék volt. Ha ezeket az eredményeket összevetjük a pszichiátriai terápia egyéb eljárásainak mutatóival, akkor az LSD-kezelés fölöttébb biztonságos módszernek tűnik, különösen, ha olyan, akkoriban rutinszerűen használt módszereket választunk az összehasonlítás alapjául, mint az elektrosokk, az inzulinkóma-kezelés vagy a pszichosebészet.
A felügyelet nélkül zajló önkísérletekkel kapcsolatos negatív utóhatások és komplikációk gyakoriságát vizsgálva gyökeresen eltérő eredményre jutunk. Amikor a hatvanas évek végén a San Francisco-i Haight-Ashbury klinikán jártam, David Smith, az intézmény vezetője arról számolt be, hogy naponta átlagban tizenöt "bad tripet" kell kezelniük. Bár ebből nem következik, hogy klienseik mindegyikénél hosszú távú reakció lépett volna fel, a problémás esetek száma így is jól mutatja, hogy egy LSD-ülés kimenetelében milyen meghatározó szerepet játszanak az extrafarmakológiai tényezők."
/Stanislav Grof: LSD-pszichoterápia/
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Olvastam Fishert, de ő se írja, hogy egy skizó gyerkőc LSD-n normálisan kezdene el viselkedni, csak, hogy felhasználták a terápiában ezt a szert eredményesen. |
| | | | |
|
