 |
Legfrissebb hozzászólások (21861 - 21870)
 | |  | | | | |  | |  | | | A nikotin meg az alkohol mellett már ott van az élelem is, mint az egyik legnagyobb népgyilkos...
Érdekes hogy ha van belőle elegendő, akkor az emberek egy elég nagy része egyszerűen a halálba zabálja magát, lévén az elhízás népbetegség, függőség, egy jó csülök sok embernek többet ér mint a saját élete.
Tudja hogy "lesz még ennek böjtje" de nem tud ellenállni neki.
Nevetséges hogy még a kajával sem tudunk bánni, de nem hiszem hogy jó megoldás lenne hogy akkor tiltsuk be, szabályozzuk, hogy zsír ne legyen a boltban, sót meg csak jegyre adjanak ki.
Ez a mindenféle szabályozás oda vezet, hogy ami nincs tiltva azt szabad, ami nincs írásba adva azt nem kell megcsinálni, más normák vagy értékrendek, mint az erkölcs, etika, ésszerűség nem számítanak, ha nem vonhatnak felelősségre érte akkor szarni bele.
Birkák vagyunk mindannyian.
Carvalito hány éves vagy ha nem vagyok indiszkrét? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | anf1
Nálam is van hasonló dolog : gyakran előfordul az hogy szinte hallom a kritikát a fejemben ( családtagjaim hangján) miért nem jó az amit éppen csinálok. Volt egy depresszív időszak az életemben amikor ennek még nem voltam tudatában, nagyon befordultam senkitől sem mertem segítséget kérni, beszélni róla, meg úgy általában semmiről sem beszéltem senkinek magamról, valami üldözési mánia szerűség (húúú hányszor álmodtam hogy nem tudok elfutni , nem tudok visszaütni) ...Aztán elkeveredtem pszichiáterhez miután valaki megjegyezte: milyen "nehéz" ember vagyok. A gyógyszerek hatottak úgy 4-5 hónapig felszabadultam, kurvajól éreztem magam a bőrömben aztán valszeg megszokta a szervezetem és már ez az idilli állapot tovatűnt
Újra a régi voltam, fokozatosan abbahagytam a gyógyszereket szal megint olyan befordulós...
Aztán találkoztam ilyen dolgokkal mint agykontroll, pránanadi, kineziológia. A kineziológia nagyon sokat segített. Nem akarlak semmire rábeszélni, és senkit sem meggyőzni semmiről, de nekem ezek beváltak. Azt hiszem mindenkinek megvan a saját útja, a saját módszere ami nála leginkább hatásos. Könyvekből is tanultam, voltak felismeréseim az életemre vonatkozólag.
Hogy most mi van? Hangok most is akadnak, de többnyire megbirkózom velük. Asszem ez gyerekkori beidegződés: annyit kritizáltak a körülettem levők hogy ez beépült aaa na mibe is ? Tudattalanba?
Ennek is van valami oka: mindenki annyit kap amennyivel képes megbirkózni. Te is képes vagy megoldani a "feladataidat" , ez biztos, de lehet hogy tényleg szükséged van valamilyen segítségre.
Egyébként már az nagy előrelépés hogy ezt megírtad !!! ...tudom
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor én írok egyet az első találkozásra.
16éves korom körül kezdett érdekelni a téma, amit csak fokozott akkoriban az első prevenciós előadás ( :D ). Elég stréber gyerek voltam, kb. fél évnyi utánajárás, művelődés és kockázatmérlegelés után jutottam oda, hogy a köztudottan "füves" osztálytárstól intéztem egy grammot, amit 2 hasonlóan tapasztalatlan kollegával fogyasztottunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | anf1:
Hát ha hangokat is hallasz, akkor esélyesen befigyel a skizofrénia. A "majdnem elütött egy kamion" a kiváltó traumára utal, amit magadra nézve rosszul értelmeztél és/vagy nem dolgoztál fel.
Biológiai szintre egyszerüsítve: elállítódott az agyadban a kémiai egyensúly, amit nem tudsz magadtól visszaállítani, úgyhogy igenis keress fel pszichiáter szakembert! Jó eséllyel olyan gyógyszerezést kapsz, ami csökkenti/megszünteti a hallucinációidat. A lelki problémáidat pedig próbáld megbeszélni hozzád közeli valós emberekkel, ha más nincs, akkor pszichológussal (azért vannak, hogy segítsenek). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | saamaan:
Ott a pont; a tiltás és a szabályozás közötti lényeges különbség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nanodesu:
Igen, és a "munka" szó latin etimológiája egy kaloda-szerü kínzóeszközre utal. Ezért írhatta Marx, hogy "nem felszabadítanunk, hanem elpusztítanunk kell a munkát" :)
A szenvedés-asszociáció eléggé érthetö, mind a feudális jobbágyság, mind az ipari munkásság történelmi közegében. De a szenvedés értékelése legfeljebb kulturálisan kialakított lehet; biológiai szinten a létformák kifejezetten kerülni próbálják a szenvedést. Ilyen alapon - a droghasználat többezer éves tényleges történelmét figyelembe véve - tulajdonképpen az a "természetellenes" és deviáns, ha valaki nem igyekszik csökkenteni saját maga (és mások) szenvedését a rendelkezésére álló eszközökkel... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | carvalito:
A frázisok is csak a meglévö (elsajátított, belédültetett, belédprogramozott) fogalom-környezetedet jellemzik - csak az asszociációs hálód nem feltétlenül tudatosul. A kábítószer-témához is kapcsolódó "büncselekmény" jogi fogalma egyértelmüen a "bün" erkölcsi fogalmára épül, ami viszont érthetöen vallásos alapokhoz nyúlik vissza. Ezért ezt sokan implicit utalásnak veszik arra vonatkozóan, mintha a drogok használata teljes mértékben vallásos alapon tiltva lenne.
A dopping megítélése is teljesen relatív; itt te tulajdonképpen a "cél szentesíti az eszközt" mentalitást kritizálod, ugye? De pragmatikus szempontból nézve az éles helyzetek nem a "fair play"-röl szólnak. Nem tudod azt mondani a feléd közeledö beszteroidozott kétajtós szekrénynek, hogy ez így nem fair, az én izmaim bezzeg szorgos súlyzással lettek kinövesztve feleakkorára. Tehát nem tudhatod mindig a saját mércéd használatát másokra alkalmazni - nekik más szempontok szerinti mércéjük van.
Ugyanez vonatkozik a droghasználatra is, amire jó példa lehet az eredeti népek stimulánshasználata, pl. a kokalevél-rágás - az Andok lejtöin muszáj menni, dolgozni, cipelni a málhát. Amikor a saját és a közösség életbenmaradása a tét, akkor a stimulánshasználat egyszerüen egy teljesítményjavító funkciójú, teljesen elfogadott szokásként alakul ki, és e funkciójában semmiféle negatív elvi-erkölcsi vonzata nincsen. De hát ugyanez vonatkozik a koffein különbözö formáinak használatára is világszerte. Innen pedig, mint már mondtam is, könnyen átmegyünk a mentális egészség témájára. Kinek jó az, ha valaki a "drogmentesség" elvi okaiból nem szed pl. szorongásoldót vagy antidepresszánst? Sem az egyénnek, sem a közösségének, sem a társadalomnak.
A saját hibáidból tanulás szintén nem keverendö össze a "jutalmazó" megszenvedés fogalmával. Az elöbbi egy természetes folyamat, a második egy magadra eröltetett mentalitás. Persze, találhatsz benne értéket, akár másokkal közös értéket is (re: vallás).
A tilalomról pedig már magadnak válaszoltál; hiszen te sem lennél hajlandó letenni a sört azért, mert mások részegen balesetet okoznak. Vagyis ismét csak kilyukadtunk a szer (teljes tiltása) vs. a szerhasználat (negatív következményeinek elítélése) témájára... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Yopo Ono:
Lehet, hogy nem tudtam magam jól kifejezni ebben a stílusban, úgyhogy megismétlem: húzz a picsába! A szokásos ciklikusan jópofizó -> fenyegetözö -> kiboruló -> önsajnáltató emailtömegedre is olvasatlanul ugyanezt fogom visszaírni. |
| | | | |
|
