 |
Legfrissebb hozzászólások (28201 - 28210)
 | |  | | | | |  | |  | | | deeptrip: jah, ez a legnagyobb szívatás, meglátni, hogy lehetséges, és utána szétígyelni magadat azzal, hogy hiába igyekszel, a hétköznapi tudatállapotban sehogy se tudsz tartósan közelebb kerülni hozzá. néha úgy gondolom, hogy ez a pszichedelikus szerek legnagyobb csapdája, beimprintelik az agyamba a tudomást, aztán egész életemre borítékolva van a szenvedés, futok önmagam után, mint a patkány abban a járóhengerben (vagy mi is az).
mert még ha úgy volna, hogy az ember egy idő után elfárad és feladja... és akkor megszólalnak a trombiták :) de nem bazmeg, ezt nem lehet feladni. mindig ott van az a gondolat, hogy "aha, biztos nem voltam elég kitartó". aztán már hiába jön adyashanti, meg a többi bölcs, már sehogy se húznak ki a jó kis kényszerneurózisból, ami időközben az életformámmá vált.
a másik faszaság, amikor az ember ráhúzza a valóságra ezt a kétpólusú modellt, hogy van ez itt (a szürke), és van az ott (a transzcendens), és az utóbbit a pszichedelikumok bevételétől teszi függővé. annak érdekében, hogy a transzcendens ne váljék túl félelmetessé (úristen mit kezdenék én ezzel az egésszel a hétköznapi állapotban, megőrülnék biztos), az agyunkban kinevezzük az LSD-t, mint a transzcendens élmények egyedüli mediátorát, és ezzel kb. garantáljuk, hogy a hétköznapi életben sohasem fogunk megvilágosodni. ha beveszem, eldobhatom az egómat, mert a trip visz, ha nem veszem be, nem dobhatom el az egómat, mert nincs, ami megtartson. ezzel a rendszerrel pont, hogy szétfeszítjük a dualitást, ahelyett, hogy az ittet és az ottat engednénk újra egységbe olvadni.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | uram ég!:-) mennyi jó gondolat! igyekszem majd érdemben hozzászólni.
én Eliade-val értek egyet a transzcendencia meghatározása kapcsán; a profán lét számára meghal az illető, és egy más, szent vagy (mivel a szent szó a mai körülményeknek megfelelően nem igazán találó) jelentőségteljesebb "légtérben" születik újjá. csak azért írtam ezt, mert ez a direkt kémiai hatás csak abban az esetben lehet primer, ha tényleg a mindfuck-random visualisation tengely mentén áramlik végig az egyénben az érzelmek-értelmek görgetege
egyébként valójában a transzcendencia(ha tényleg arról van szó) minden esetben a jelenlegi tudás (legyen az bármilyen jellegű) meghaladását teszi lehetővé. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "egy csomó olyan hatás/élmény lehet, amelyet mi a transzcendenciához társítunk, holott az valójában az LSD direkt kémiai hatása"
Ez nekem is eszembe jutott pár napja a halál-közeli élmények kapcsán. Talán ez az a téma ami a leghamarabb vezet el ide.
Szóval az ágyon feküdtem valamelyik délután, és valahogy képbe került a halál. Rögtön beugrott a nemrég valahova ide linkelt Benedekféle dokumentumfilm, ezen belül az első alany által megfogalmazott "átfordulás" "átesés".. Párhuzamosan pedig egy korábbi LSD -s élményem vonatkozó szakasza, és akkor teljesen érthetőnek és megfoghatónak tűnt a különbség, hogy ilyenkor mi az LSD. Mindez ilyen benyomásszerűen pörgött végig látszólag tőlem tök függetlenül, mintha trip ben lennék vagy flessback ben vagy nemtudom. Közben meg nem volt acidos abszolút. Ekkor már csukott szemmel feküdtem, és ennek az egész cuccnak a végpontja vagy középpontja mintha betriggerelt volna egy folyamatot, amiben az egész elkezdett megtörténni. Valami fura vizuál is volt (jellegét tekintve egyszerűbb és másabb mint papírtól vagy fűtől). Abszolút nem volt félelmetes kellemetlen vagy megterhelő. De az utolsó szakaszban, beugrott hogy nem toltam semmit mi ez (ennyi már elég is volt a kizökkenéshez/beparázáshoz) megfulladok a gyógyszertől szétesek örökre stb. És akkor hirtelen felugrottam egyfajta önegybentartó reflexként, és az egész elillant mintha misem történt volna.. Utána még kis ideig fura volt.
Néhányszor volt már hasonló, de ez most keményebb volt. Ráadásul a forgatókönyv váza nagyon hasonlít arra a bizonyos élményre LSD -n. Meg tényleg úgy tűnik (és ez még logikus is) hogy ez az utolsó előtti pillanat vagy a pillanat még utolsó "számlálható" darabja mindenben felüti a fejét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @omg
Nem testvérem, elolvastam a hozzászólásaidat, és köszönöm a tanácsaid, de a kérdéseim sem igazán erre vonatkoztak, ha jobban megfigyeled
Egyébként azoknak megfelelően jártam el.
Engem inkább az érdekelne, hogy találkoztál-e már olyan növénnyel, ami híján volt a pszichedelikus hatóanyagnak, illetve hogy ez milyen gyakran fordulhat elő.
Továbbá az érdekelne, hogy mit javasolnál ízfokozásra (igen, olvastam alább, hogy kinek a bong, kinek a vizipipa, de az ízről senki sem nyilatkozott), ami nem megy túlságosan a hatás rovására.
Illetve arra, hogy mi a küszöb-mennyiség az egyszerű levelekből, még mindig nem érkezett konkrét szám (gramm, db, cigi, bármi :) ), mert amit irodalmi forrásokból olvastam, nekem mind kevésnek bizonyult. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Buék!
Gén a szövegmennyiség az karakter vagy szavak száma? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen ez még nem fordult meg a fejemben, hogy a sav is odatesz azért, még akkor is ha transzcendens az élmény és túlmutat azon, hogy jól be vagyok drogozva meg jól mindfuck randomshit haluzik az agyam tőle. Amúgy nekem inkább az a megterhelő, hogy nyugton legyek. Amikor teljesen fel tudok olvadni akkor ez nem probléma, de amúgy tényleg az van, hogy visszakapcsolgat az egóm és az meg mindenáron akar valamit csinálni. Akkor is ha jó dolog történik, akkor is ha rossz. Kicsit olyan érzés mint amikor van 2 szék, leülsz az egyikre és akkor úgy érzed a másik jobb lesz, ráülsz a másikra és úgy érzed mégiscsak az első az igazi, aztán ráülsz arra és mégis a másik...a végtelenségig.
Muszáj lesz ráfeküdni a rendszeres gyakorlásra, mert így minden olyan mézes madzag szerű. Egyre többször láttam, tapasztaltam hogy ez a transzcendens valóság létezik, több év kellett míg el tudtam hinni, hogy ez működik, de talán a legnagyobb kételyt mindig az szülte, amikor józanul a szokásos üzemmódban nagyon messze az oldott trippes állapottól próbálkozik az ember és persze az LSD-s intenzív élményekhez képest messze alulmúlja az egészet, sőt a szokásos hétköznapi dogmák a szürke realitás vasrácsaiként tornyosulnak elém, egy táblán kiakasztva, hogy "a realitás fáj" meg "az élet nehéz" és hasonló finomságok. Ezek LSD végén is egy idő után visszakapcsolnak, az ember nem érezheti csak úgy jól magát sokáig, az nem reális. Legalábbis engem így neveltek és a körülöttem élők is így élnek, de szerencsére már kevésbé hiszem ezt el kötelező igazságként, bár tény hogy ez a fajta félelem és problémafókuszú életmód nagyon erős "lehozó" jelleggel bír. Csak az a baj, hogy pont a konstruktív és jó dolgaimról hoz le és nem ad helyette semmit csak azt, hogy húzd össze magad mert baj lesz és hajtsál keményen mert kemény munka nélkül semmit nem lehet elérni az életben. Mondjuk ennek egy része szerintem igaz, de mondjuk ahhoz nem kéne keményen megdolgozni, hogy jól érezzem magam. Ahhoz miért nem kell keményen megdolgozni, hogy rosszul érezzem magam? Az miért megy olyan simán, miért tapad úgy az emberre a sok negatív szar és miért siklik át a pozitív felett? Persze az ilyen elszállt agykontrollosan legyünk mindig pozitív emberektől is falnak megyek, szóval megvan a másik véglet is, azt hiszem megint csak jobb lesz középen maradni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | elnezest az elozoert, most latom, hogy mar linkelve lett lentebb is |
| | | | |
|
