 |
Legfrissebb hozzászólások (28211 - 28220)
 | |  | | | | |  | |  | | | "Az áhitat és odaadás az szerintem nem egós dolgok, inkább egó feladósak."
én is így érzem, bár az önámítás lehetőségét itt sem lehet figyelmen kívül hagyni (de ez esetben úgyse fog kinyílni a kapu, mert azt az őrt, aki ott áll, nem lehet így átverni)
a trip alatti nem jelen-levéssel kapcsolatos problémát egy olyan animációval is lehetne szemléltetni, ahol az idővonalon halad előre egy pont (mindig a mostban), és időről-időre "szellemképes" lesz: szétválik két pontra, az egyik a followed, a másik a follower. ez olyankor történik, amikor az agy elemző része bekapcsol és nekiáll analizálni azt, ami éppen történik (illetve "épp az előbb" történt). az elemző részt jelképező pont eszerint - ha éppen van - mindig a másik (a jelen pillanat valósága) mögött vágtat az időegyenesen, hol kevésbé, hol inkább lemaradva, aszerint, hogy mennyire merült el a valóság inputja nyomán felmerülő asszociációkban.
(kár, hogy a példa sántít, hiszen az asszociációkban való elmerülés is a jelenben történik. olyan, hogy múlt, igazából nincs is. de akkor hogy lehetne megfogni a két állapot közötti különbséget? valami defókuszáltság-féléről lehet szó. pedig tényleg olyan érzés, mintha a múltból kapkodnék a jelen után.)
a jelenben levést szerintem azért érzed fárasztónak, mert ha jelen vagy, akkor bemélyül a trip és olyankor megint elkezdődik a zúzda. tehát nem a jelenlét a fárasztó, hanem az LSD hatása (ahogy marja az agyadat a sav:) ha szer nélkül sikerülne bepottyanni az örök jelenbe, az valószínűleg nem lenne ilyen fárasztó.
amúgy ez is érdekes, hogy mivel sokunk a transzcendens állapotokat leginkább pszichedelikumok révén tapasztalta meg, egy csomó olyan hatás/élmény lehet, amelyet mi a transzcendenciához társítunk, holott az valójában az LSD direkt kémiai hatása. számunkra emiatt elképzelhetetlen a "tiszta" transzcendens élmény, mert mindig ott volt mögötte vagy belevegyítve a trip saját "íze" is.
hasonló a helyzet az egóval is: feltételezem, hogy a hagyományos, fokozatos úton elérhető "tiszta" transzcendens élményeknél az egó már nincs jelen, míg a pszichedelikumokkal elért állapotoknál gyakori, hogy az egó ki-be kapcsolgat, és ez némi konfúziót eredményez: egyik pillanatban egységben vagyunk, a másikban már elemezzük az előbb megélt egységet. emiatt talán nagyobb a veszély is, mert előfordulhat, hogy az egységben megélt tiszta energiák az egó visszakapcsolásakor megalomán elképzelésekbe folynak bele, ami aztán mindenféle messianisztikus eltévelyedésnek is az okozójává válhat.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Az USA ban nagy sláger ez a rivotril, mindenre...
Sajnos nemsokat tudok róla de annyit mondhatok hogy indicana nincs jobb etvagycsinalas teren, ha csak ez lenne a gond akkor ajanlanam.Valoszinuleg sokkal osszetettebb a problema ezert -> Élermódváltas segithetne a legjobban, tudom ezt a legkonnyebb mondani de ez van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az áhitat és odaadás az szerintem nem egós dolgok, inkább egó feladósak. A büszkeség tipikusan egós dolog, a másik problémám, amikor beindul a "rögzítő gép", aki mindent le akar jegyzetelni, hogy meglegyen, birtokolhassam és később felhasználhassam. Ez persze már elég ahhoz, hogy ne legyek jelen.
Zenét hallgatni is lehet úgy, hogy minden új hangot felfogsz amikor az megjelenik, egy milkdrop vizualizációt is lehet úgy nézni, hogy bármi ami megjelenik rajta hagyod és befogadod. De lehet úgy is hallgatni zenét, hogy 1-1 hangot kiragadsz vagy, hogy nem élőben hallod mert az agyad egy-egy jó részt próbál még megtartani, visszajátszani pedig az már nincs. Vizualizációnál is lehet egy valamit kiragadni és azt nézni, illetve ha elmúlt akkor még fejben megőrizni. Nekem papíron mindig az van, hogy akkor látom igazán, hogy az a dolog ott előttem élőben változik és folyton változik és ez nekem valamiért furcsa, szokatlan sőt fárasztó is. Jelen lenni nekem sokkal fárasztóbb, mint a memóriámban turkálni, az valahogy kevésbé megterhelő. Ezek alapján nem is csoda, hogy ha elmúlik az LSD hatása akkor már nem is vagyok annyira jelen, hisz engem ez megterhel, az agyam nincs hozzászokva ehhez a folyton változós ütemhez, főleg azért sem mert sokszor én akarom megváltoztatni a dolgokat, leginkább fejben és persze ez igen nagy illúzió. Inkább csak arról szól, hogy nem tudom elfogadni azt ami jött úgy ahogy van és fejben próbálok csiszolni rajta, mintha ez lehetséges lenne. Nagy önámítás, de legalább hallucinogénen látom, hogy van más működési mód is, igaz mint már írtam ez számomra egyelőre még megterhelő és így óhatatlanul taszít valamennyire. Olyan érzés mintha azt mondanák, hogy na most legyél jelen, most akkor innentől nonstop meló van és nincs lazsálás, noha tudom, hogy inkább hagyni kell a dolgokat, mintsem csinálni. Viszont nekem a hagyás is melós, az hogy folyton csinálok ezt-azt sokkal megszokottabb és reálisabb, mint az, hogy csak úgy vagyok és felfogom, ami körülöttem és bennem van. Gondolom ezt az akadályt is a gyakorlással lehet leküzdeni, talán ilyen szempontból nincs kiskapu, kerülőút. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: piros
Logó: malom
Forma: kerek
érthető,mert ha magad tapasztaltad úgy más!
email ment,ide nem írhatok beszerzést.
Peace! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szilveszter nálunk is kalaposan telt. Kis családias hangulatú házibuli.
Vidék. 31.-én mentünk le estefele, lepakoltunk, fél 7 kor megettük a csiperkét, fejenként ~1,5grammot. (egyikünk, R, csak egyet)
Kíváncsi lettem volna a gombára, először inkább magában, de a többiek nem akartak várni, úgyhogy 7 kor elszívtunk egy lazítós cigit.
Hát ami ezután következett... Bementem a házba, a többiek még kint maradtak egy kicsit, én pedig elkezdtem a konyhában fel alá járkálni, összedörzsöltem a kezeimet és kántáltam, hogy "fúha, fúha, fúha." (vagy "azt a rohadt", annyira már nem emlékszem) Egy olyan erős energia kezdett áramlani a testemben, hogy ha felugrottam volna talán soha nem esek le. Bejöttek a többiek és elkezdtek rajtam szakadni, én pedig rajtuk, aztán hirtelen elkezdődött (ez már kb T+1,5óra) az össze vissza beszélés. Mindenki elakarta mondani, hogy mit érez, mit tapasztal, és egyszerre egymást túlkiabálva ordítoztak, minimum úgy éreztem magam mint egy 50fős tömegben, pedig csak 4 en voltunk.
Kértem őket, hogy kicsit maradjanak csendbe, mert egyszerűen nem tudok oda figyelni magamra. És akkor bántam meg, hogy elszívtam azt a cigit, rájöttem, hogy az zavart össze teljesen, a gomba hatása olyan lett ettől a cigitől, mint a szappan a vizes kézben, minél inkább szorítottam, annál messzebbre került tőlem.
Tehát az első két, két és fél óra csak úgy elment, bennem pedig csak egy nagy WTF volt. :D
Kezdett lenyugodni a hangulat, zenét hallgattunk, és végre tudtunk normális emberek módjára kommunikálni. Körben ültünk, elkezdtem a tőlem balra ülő emberrel beszélgetni valamiről. Erre a velem szemben ülő azt mondta, hogy igen ez így van és érti, felé fordultam és egy sáv jelent meg kettőnk között ami minden mást kizárt. Mondtam neki még pár dolgot, és erre az arca elbutult, és kérdezte,hogy mi van? Vissza fordultam a tőlem balra ülőhöz, aki megszólalt, na ugy, hogy nem érti, ezt mondom én is, és erre megjelent kettőnk között az a sáv és minden más megszűnt.
Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni ezt a sávot, és oda fordultam R hez, kérdeztem hogy van és erre ő ezt válaszolta: Őőő... Ti most láttok engem, én itt vagyok? Eltűntek a sávok, megint mindenki beszélt össze vissza, mintha előbb a gomba segített volna kommunikálni, most meg nem engedte volna, hogy megértsük egymást. Nagyon ingerszegény nekem ez a környezet, üresnek érzem és úgy döntök elmegyek sétálni, N mondja, hogy velem jön.
A többiek azt mondják, hogy maradnak, de ahogy elindulunk jönnek velünk. Ahogy távolodunk a háztól úgy érzem, mintha valami gumiból készült heveder lenne a testemhez kötve, ami egy ideig enged elmenni de aztán visszaránt, vagy mintha a levegőnél valami sokkal sűrűbb dologban mozognék. Egy idő után rájövök, hogy ez a valami, nem más mint a hideg, és sajnálkozva bár, de visszafordulok.
Jön az ötlet, hogy szívjunk el még egy cigit. Eddig a pontig akárhányszor szóba került a gomba, mindig bolond gombának hívtuk sokkal jobban illett az egészre. A cigi után viszont visszamentünk, leültünk és végre kicsit csöndben voltunk, hallgattuk a zenét, és megfigyelhettem, hogyan áramlanak az energiák a testemben, a legtöbb a hasam alsó részében volt, a jobb lábamból pedig éppen kavargott át a balba... R nek elkezdett fájni a feje, mondtam, vegyen be egy algopirint, de nem kért. Mindenképp segíteni akartam neki, és elkezdtem az energiákat irányítani az ujjaim végébe, úgy tartottam a mellkasom előtt a két kezem mintha egy kamehamehára készülnék, az ujjhegyeim egymásra néztek, és éreztem ahogy meggyűlik köztük az energia, amit aztán beleengedtem R fejébe. Hát kívülről biztos röhejesen nézett ki, de fél óra múlva R érezte magát a legjobban.
Aztán éjfélkor pezsgő az erkélyen, kicsit második világháború fíling és 2010el együtt a gomba hatásától is elbúcsúztunk. ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amit írtam tiszta fejjel írtam, még nem próbáltam pszichedelikumokat, de szeretnék. Alapjáraton nyílik meg a tudatom a végtelenbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | megin ismételjem? egyenes hát nagy levegő vihargyujto és nem csak izzitod hanem folyamatosan égeted
/ vmelyik admin kirakhatná ezeket a tanácsokat nagybetükkel köszönöm |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért az áhítattal is csak csínján :)
Véleményem szerint a jelen pillanat valóságának megismeréséhez az egyik legjobb üzemanyag a humor, a nevetés, a jókedv, a tánc és társai.
Ha jól emlékszem Jeruzsálemben van egy templom ami a feltételezések szerint Jézus születési helyén épült. Karácsonykor két keresztény szekta ott szokott ünnepelni, úgy, hogy egy demarkációs vonallal ketté van osztva a templom, és mind a 2 csapatnak jut pár perc a csendes áhítatra. Ebből aztán később mindig hihetetlen pogózások alakulnak ki, és az est tömegverekedésbe fullad, de én betegre röhögtem magam rajta. Talán jobban járnának, ha inkább vicceket mesélnének egymásnak.
"Csak nem hiszed azt, hogy a csillagok este odafent csak úgy hangulatból világítanak? Hát nem, nem hangulatból, vagy véletlenül világítanak hanem viccből."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Meg azt, amikor az egóm valahogy elbassza a dolgok áramlását, pl. azzal, hogy büszke leszek magamra, milyen ügyes vagyok"
:)
nekem ez a másik irányba is működött: az áhítat és az odaadás mély átérzése nyitott meg egy nagyon mélyre vezető kaput. ezután vált világossá, miért mondta Jézus, hogy aki nem válik olyanná, mint a kisgyermekek, az nem megy be a mennyek országába.
azóta rosszul érzem magam, amikor azt látom, hogy valaki gúnyt űz a vallásból vagy a spirituális érzésekből, mert az a benyomásom támad, hogy ezzel lerontja mások lelkében a transzcendenssel való kapcsolat lehetőségét.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 3/3
Ekkor még komoly pszichotikus állapotban voltam. Tudtam, hogyha nem figyelek oda, egy rossz gondolattal, vagy egy rossz csavarodással valamit borzalmasan elállíthatok, rossz kapcsolatot hozok létre, és egy elmebeteg őrült lesz a végeredmény. Azt hiszem, az egész automatikussága és a szeretetre találás determinálta azt, hogy ne ez legyen az utolsó utazásom, és a védőangyalom is éppen műszakban volt. Lefeküdtem, és elemeztem a történteket, majd pár óra múlva kimentem sétálni, ami nagyon jól esett, leszámítva, hogy az emberekben éreztem a végtelen önzést és tudatlanságot.
Még egy fontos felismerést tettem, mégpedig, hogy az Ego, azaz eszköz, amivel navigálunk a világban. Nagyjából úgy tudnám megvilágítani ennek a lényegét, hogy az Ego, azaz iránytű, ami megmutatja a fizikai valóságban lévő dolgok helyét. Körülbelül, mutatja, hogy északon van a szeretet és a tudás, délen pedig utálat és a tudatlanság. Az ember dönti el, hogy merre megy.
Tehát nincsenek eleve jók és eleve rosszak, a döntés a kezünkben van, a jó döntéshez pedig az univerzális Tudás segít hozzá. Minden rossz döntés a tudatlanság következménye.
Természetesen regényes történetet írhatnék arról, hogy milyen volt ebben az állapotban androgünnek lenni, gombafonalnak lenni, milyen érzés, amikor visszakaptam az öntudatomat, és milyen érzés volt, amikor egy gigantikus óriás taposott és préselt a talpa alatt. Azt hiszem, ezek egyéni tapasztalatok, olyan szimbólumrendszerek, amelyek a legközelebb állnak az egyén által megérthetőhöz.
Csoda, hogy ép ésszel megúsztam. Hálát adok a gomba entitásának, amiért beavatott az élet értelmének e sarkalatos szegletébe. Hálát adok, amiért megtanított a tiszteletre és kíméletesen állította a vissza rossz berögződéseket. És természetesen tudom, hogy akármi is jöhet még ezután, de azt hiszem, ez az utazás megtanította meglátni azt a bizonyos helyes ösvényt. |
| | | | |
|
