 |
Legfrissebb hozzászólások (28206 - 28225)
 | |  | | | | |  | |  | | | Buék!
Gén a szövegmennyiség az karakter vagy szavak száma? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hát igen ez még nem fordult meg a fejemben, hogy a sav is odatesz azért, még akkor is ha transzcendens az élmény és túlmutat azon, hogy jól be vagyok drogozva meg jól mindfuck randomshit haluzik az agyam tőle. Amúgy nekem inkább az a megterhelő, hogy nyugton legyek. Amikor teljesen fel tudok olvadni akkor ez nem probléma, de amúgy tényleg az van, hogy visszakapcsolgat az egóm és az meg mindenáron akar valamit csinálni. Akkor is ha jó dolog történik, akkor is ha rossz. Kicsit olyan érzés mint amikor van 2 szék, leülsz az egyikre és akkor úgy érzed a másik jobb lesz, ráülsz a másikra és úgy érzed mégiscsak az első az igazi, aztán ráülsz arra és mégis a másik...a végtelenségig.
Muszáj lesz ráfeküdni a rendszeres gyakorlásra, mert így minden olyan mézes madzag szerű. Egyre többször láttam, tapasztaltam hogy ez a transzcendens valóság létezik, több év kellett míg el tudtam hinni, hogy ez működik, de talán a legnagyobb kételyt mindig az szülte, amikor józanul a szokásos üzemmódban nagyon messze az oldott trippes állapottól próbálkozik az ember és persze az LSD-s intenzív élményekhez képest messze alulmúlja az egészet, sőt a szokásos hétköznapi dogmák a szürke realitás vasrácsaiként tornyosulnak elém, egy táblán kiakasztva, hogy "a realitás fáj" meg "az élet nehéz" és hasonló finomságok. Ezek LSD végén is egy idő után visszakapcsolnak, az ember nem érezheti csak úgy jól magát sokáig, az nem reális. Legalábbis engem így neveltek és a körülöttem élők is így élnek, de szerencsére már kevésbé hiszem ezt el kötelező igazságként, bár tény hogy ez a fajta félelem és problémafókuszú életmód nagyon erős "lehozó" jelleggel bír. Csak az a baj, hogy pont a konstruktív és jó dolgaimról hoz le és nem ad helyette semmit csak azt, hogy húzd össze magad mert baj lesz és hajtsál keményen mert kemény munka nélkül semmit nem lehet elérni az életben. Mondjuk ennek egy része szerintem igaz, de mondjuk ahhoz nem kéne keményen megdolgozni, hogy jól érezzem magam. Ahhoz miért nem kell keményen megdolgozni, hogy rosszul érezzem magam? Az miért megy olyan simán, miért tapad úgy az emberre a sok negatív szar és miért siklik át a pozitív felett? Persze az ilyen elszállt agykontrollosan legyünk mindig pozitív emberektől is falnak megyek, szóval megvan a másik véglet is, azt hiszem megint csak jobb lesz középen maradni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | elnezest az elozoert, most latom, hogy mar linkelve lett lentebb is |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az áhitat és odaadás az szerintem nem egós dolgok, inkább egó feladósak."
én is így érzem, bár az önámítás lehetőségét itt sem lehet figyelmen kívül hagyni (de ez esetben úgyse fog kinyílni a kapu, mert azt az őrt, aki ott áll, nem lehet így átverni)
a trip alatti nem jelen-levéssel kapcsolatos problémát egy olyan animációval is lehetne szemléltetni, ahol az idővonalon halad előre egy pont (mindig a mostban), és időről-időre "szellemképes" lesz: szétválik két pontra, az egyik a followed, a másik a follower. ez olyankor történik, amikor az agy elemző része bekapcsol és nekiáll analizálni azt, ami éppen történik (illetve "épp az előbb" történt). az elemző részt jelképező pont eszerint - ha éppen van - mindig a másik (a jelen pillanat valósága) mögött vágtat az időegyenesen, hol kevésbé, hol inkább lemaradva, aszerint, hogy mennyire merült el a valóság inputja nyomán felmerülő asszociációkban.
(kár, hogy a példa sántít, hiszen az asszociációkban való elmerülés is a jelenben történik. olyan, hogy múlt, igazából nincs is. de akkor hogy lehetne megfogni a két állapot közötti különbséget? valami defókuszáltság-féléről lehet szó. pedig tényleg olyan érzés, mintha a múltból kapkodnék a jelen után.)
a jelenben levést szerintem azért érzed fárasztónak, mert ha jelen vagy, akkor bemélyül a trip és olyankor megint elkezdődik a zúzda. tehát nem a jelenlét a fárasztó, hanem az LSD hatása (ahogy marja az agyadat a sav:) ha szer nélkül sikerülne bepottyanni az örök jelenbe, az valószínűleg nem lenne ilyen fárasztó.
amúgy ez is érdekes, hogy mivel sokunk a transzcendens állapotokat leginkább pszichedelikumok révén tapasztalta meg, egy csomó olyan hatás/élmény lehet, amelyet mi a transzcendenciához társítunk, holott az valójában az LSD direkt kémiai hatása. számunkra emiatt elképzelhetetlen a "tiszta" transzcendens élmény, mert mindig ott volt mögötte vagy belevegyítve a trip saját "íze" is.
hasonló a helyzet az egóval is: feltételezem, hogy a hagyományos, fokozatos úton elérhető "tiszta" transzcendens élményeknél az egó már nincs jelen, míg a pszichedelikumokkal elért állapotoknál gyakori, hogy az egó ki-be kapcsolgat, és ez némi konfúziót eredményez: egyik pillanatban egységben vagyunk, a másikban már elemezzük az előbb megélt egységet. emiatt talán nagyobb a veszély is, mert előfordulhat, hogy az egységben megélt tiszta energiák az egó visszakapcsolásakor megalomán elképzelésekbe folynak bele, ami aztán mindenféle messianisztikus eltévelyedésnek is az okozójává válhat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az USA ban nagy sláger ez a rivotril, mindenre...
Sajnos nemsokat tudok róla de annyit mondhatok hogy indicana nincs jobb etvagycsinalas teren, ha csak ez lenne a gond akkor ajanlanam.Valoszinuleg sokkal osszetettebb a problema ezert -> Élermódváltas segithetne a legjobban, tudom ezt a legkonnyebb mondani de ez van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az áhitat és odaadás az szerintem nem egós dolgok, inkább egó feladósak. A büszkeség tipikusan egós dolog, a másik problémám, amikor beindul a "rögzítő gép", aki mindent le akar jegyzetelni, hogy meglegyen, birtokolhassam és később felhasználhassam. Ez persze már elég ahhoz, hogy ne legyek jelen.
Zenét hallgatni is lehet úgy, hogy minden új hangot felfogsz amikor az megjelenik, egy milkdrop vizualizációt is lehet úgy nézni, hogy bármi ami megjelenik rajta hagyod és befogadod. De lehet úgy is hallgatni zenét, hogy 1-1 hangot kiragadsz vagy, hogy nem élőben hallod mert az agyad egy-egy jó részt próbál még megtartani, visszajátszani pedig az már nincs. Vizualizációnál is lehet egy valamit kiragadni és azt nézni, illetve ha elmúlt akkor még fejben megőrizni. Nekem papíron mindig az van, hogy akkor látom igazán, hogy az a dolog ott előttem élőben változik és folyton változik és ez nekem valamiért furcsa, szokatlan sőt fárasztó is. Jelen lenni nekem sokkal fárasztóbb, mint a memóriámban turkálni, az valahogy kevésbé megterhelő. Ezek alapján nem is csoda, hogy ha elmúlik az LSD hatása akkor már nem is vagyok annyira jelen, hisz engem ez megterhel, az agyam nincs hozzászokva ehhez a folyton változós ütemhez, főleg azért sem mert sokszor én akarom megváltoztatni a dolgokat, leginkább fejben és persze ez igen nagy illúzió. Inkább csak arról szól, hogy nem tudom elfogadni azt ami jött úgy ahogy van és fejben próbálok csiszolni rajta, mintha ez lehetséges lenne. Nagy önámítás, de legalább hallucinogénen látom, hogy van más működési mód is, igaz mint már írtam ez számomra egyelőre még megterhelő és így óhatatlanul taszít valamennyire. Olyan érzés mintha azt mondanák, hogy na most legyél jelen, most akkor innentől nonstop meló van és nincs lazsálás, noha tudom, hogy inkább hagyni kell a dolgokat, mintsem csinálni. Viszont nekem a hagyás is melós, az hogy folyton csinálok ezt-azt sokkal megszokottabb és reálisabb, mint az, hogy csak úgy vagyok és felfogom, ami körülöttem és bennem van. Gondolom ezt az akadályt is a gyakorlással lehet leküzdeni, talán ilyen szempontból nincs kiskapu, kerülőút. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: piros
Logó: malom
Forma: kerek
érthető,mert ha magad tapasztaltad úgy más!
email ment,ide nem írhatok beszerzést.
Peace! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szilveszter nálunk is kalaposan telt. Kis családias hangulatú házibuli.
Vidék. 31.-én mentünk le estefele, lepakoltunk, fél 7 kor megettük a csiperkét, fejenként ~1,5grammot. (egyikünk, R, csak egyet)
Kíváncsi lettem volna a gombára, először inkább magában, de a többiek nem akartak várni, úgyhogy 7 kor elszívtunk egy lazítós cigit.
Hát ami ezután következett... Bementem a házba, a többiek még kint maradtak egy kicsit, én pedig elkezdtem a konyhában fel alá járkálni, összedörzsöltem a kezeimet és kántáltam, hogy "fúha, fúha, fúha." (vagy "azt a rohadt", annyira már nem emlékszem) Egy olyan erős energia kezdett áramlani a testemben, hogy ha felugrottam volna talán soha nem esek le. Bejöttek a többiek és elkezdtek rajtam szakadni, én pedig rajtuk, aztán hirtelen elkezdődött (ez már kb T+1,5óra) az össze vissza beszélés. Mindenki elakarta mondani, hogy mit érez, mit tapasztal, és egyszerre egymást túlkiabálva ordítoztak, minimum úgy éreztem magam mint egy 50fős tömegben, pedig csak 4 en voltunk.
Kértem őket, hogy kicsit maradjanak csendbe, mert egyszerűen nem tudok oda figyelni magamra. És akkor bántam meg, hogy elszívtam azt a cigit, rájöttem, hogy az zavart össze teljesen, a gomba hatása olyan lett ettől a cigitől, mint a szappan a vizes kézben, minél inkább szorítottam, annál messzebbre került tőlem.
Tehát az első két, két és fél óra csak úgy elment, bennem pedig csak egy nagy WTF volt. :D
Kezdett lenyugodni a hangulat, zenét hallgattunk, és végre tudtunk normális emberek módjára kommunikálni. Körben ültünk, elkezdtem a tőlem balra ülő emberrel beszélgetni valamiről. Erre a velem szemben ülő azt mondta, hogy igen ez így van és érti, felé fordultam és egy sáv jelent meg kettőnk között ami minden mást kizárt. Mondtam neki még pár dolgot, és erre az arca elbutult, és kérdezte,hogy mi van? Vissza fordultam a tőlem balra ülőhöz, aki megszólalt, na ugy, hogy nem érti, ezt mondom én is, és erre megjelent kettőnk között az a sáv és minden más megszűnt.
Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni ezt a sávot, és oda fordultam R hez, kérdeztem hogy van és erre ő ezt válaszolta: Őőő... Ti most láttok engem, én itt vagyok? Eltűntek a sávok, megint mindenki beszélt össze vissza, mintha előbb a gomba segített volna kommunikálni, most meg nem engedte volna, hogy megértsük egymást. Nagyon ingerszegény nekem ez a környezet, üresnek érzem és úgy döntök elmegyek sétálni, N mondja, hogy velem jön.
A többiek azt mondják, hogy maradnak, de ahogy elindulunk jönnek velünk. Ahogy távolodunk a háztól úgy érzem, mintha valami gumiból készült heveder lenne a testemhez kötve, ami egy ideig enged elmenni de aztán visszaránt, vagy mintha a levegőnél valami sokkal sűrűbb dologban mozognék. Egy idő után rájövök, hogy ez a valami, nem más mint a hideg, és sajnálkozva bár, de visszafordulok.
Jön az ötlet, hogy szívjunk el még egy cigit. Eddig a pontig akárhányszor szóba került a gomba, mindig bolond gombának hívtuk sokkal jobban illett az egészre. A cigi után viszont visszamentünk, leültünk és végre kicsit csöndben voltunk, hallgattuk a zenét, és megfigyelhettem, hogyan áramlanak az energiák a testemben, a legtöbb a hasam alsó részében volt, a jobb lábamból pedig éppen kavargott át a balba... R nek elkezdett fájni a feje, mondtam, vegyen be egy algopirint, de nem kért. Mindenképp segíteni akartam neki, és elkezdtem az energiákat irányítani az ujjaim végébe, úgy tartottam a mellkasom előtt a két kezem mintha egy kamehamehára készülnék, az ujjhegyeim egymásra néztek, és éreztem ahogy meggyűlik köztük az energia, amit aztán beleengedtem R fejébe. Hát kívülről biztos röhejesen nézett ki, de fél óra múlva R érezte magát a legjobban.
Aztán éjfélkor pezsgő az erkélyen, kicsit második világháború fíling és 2010el együtt a gomba hatásától is elbúcsúztunk. ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amit írtam tiszta fejjel írtam, még nem próbáltam pszichedelikumokat, de szeretnék. Alapjáraton nyílik meg a tudatom a végtelenbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | megin ismételjem? egyenes hát nagy levegő vihargyujto és nem csak izzitod hanem folyamatosan égeted
/ vmelyik admin kirakhatná ezeket a tanácsokat nagybetükkel köszönöm |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért az áhítattal is csak csínján :)
Véleményem szerint a jelen pillanat valóságának megismeréséhez az egyik legjobb üzemanyag a humor, a nevetés, a jókedv, a tánc és társai.
Ha jól emlékszem Jeruzsálemben van egy templom ami a feltételezések szerint Jézus születési helyén épült. Karácsonykor két keresztény szekta ott szokott ünnepelni, úgy, hogy egy demarkációs vonallal ketté van osztva a templom, és mind a 2 csapatnak jut pár perc a csendes áhítatra. Ebből aztán később mindig hihetetlen pogózások alakulnak ki, és az est tömegverekedésbe fullad, de én betegre röhögtem magam rajta. Talán jobban járnának, ha inkább vicceket mesélnének egymásnak.
"Csak nem hiszed azt, hogy a csillagok este odafent csak úgy hangulatból világítanak? Hát nem, nem hangulatból, vagy véletlenül világítanak hanem viccből."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Meg azt, amikor az egóm valahogy elbassza a dolgok áramlását, pl. azzal, hogy büszke leszek magamra, milyen ügyes vagyok"
:)
nekem ez a másik irányba is működött: az áhítat és az odaadás mély átérzése nyitott meg egy nagyon mélyre vezető kaput. ezután vált világossá, miért mondta Jézus, hogy aki nem válik olyanná, mint a kisgyermekek, az nem megy be a mennyek országába.
azóta rosszul érzem magam, amikor azt látom, hogy valaki gúnyt űz a vallásból vagy a spirituális érzésekből, mert az a benyomásom támad, hogy ezzel lerontja mások lelkében a transzcendenssel való kapcsolat lehetőségét.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 3/3
Ekkor még komoly pszichotikus állapotban voltam. Tudtam, hogyha nem figyelek oda, egy rossz gondolattal, vagy egy rossz csavarodással valamit borzalmasan elállíthatok, rossz kapcsolatot hozok létre, és egy elmebeteg őrült lesz a végeredmény. Azt hiszem, az egész automatikussága és a szeretetre találás determinálta azt, hogy ne ez legyen az utolsó utazásom, és a védőangyalom is éppen műszakban volt. Lefeküdtem, és elemeztem a történteket, majd pár óra múlva kimentem sétálni, ami nagyon jól esett, leszámítva, hogy az emberekben éreztem a végtelen önzést és tudatlanságot.
Még egy fontos felismerést tettem, mégpedig, hogy az Ego, azaz eszköz, amivel navigálunk a világban. Nagyjából úgy tudnám megvilágítani ennek a lényegét, hogy az Ego, azaz iránytű, ami megmutatja a fizikai valóságban lévő dolgok helyét. Körülbelül, mutatja, hogy északon van a szeretet és a tudás, délen pedig utálat és a tudatlanság. Az ember dönti el, hogy merre megy.
Tehát nincsenek eleve jók és eleve rosszak, a döntés a kezünkben van, a jó döntéshez pedig az univerzális Tudás segít hozzá. Minden rossz döntés a tudatlanság következménye.
Természetesen regényes történetet írhatnék arról, hogy milyen volt ebben az állapotban androgünnek lenni, gombafonalnak lenni, milyen érzés, amikor visszakaptam az öntudatomat, és milyen érzés volt, amikor egy gigantikus óriás taposott és préselt a talpa alatt. Azt hiszem, ezek egyéni tapasztalatok, olyan szimbólumrendszerek, amelyek a legközelebb állnak az egyén által megérthetőhöz.
Csoda, hogy ép ésszel megúsztam. Hálát adok a gomba entitásának, amiért beavatott az élet értelmének e sarkalatos szegletébe. Hálát adok, amiért megtanított a tiszteletre és kíméletesen állította a vissza rossz berögződéseket. És természetesen tudom, hogy akármi is jöhet még ezután, de azt hiszem, ez az utazás megtanította meglátni azt a bizonyos helyes ösvényt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 2/3
Eredeti terv szerint diétát és böjtöt szerettem volna tartani, de beszámíthatatlanságom miatt ez végül nem jött össze. A nagy napon csak reggelit ettem, pár falatot, füvet nem szívtam, ennek, azt hiszem, nagy szerepe volt abban, hogy nem evett meg elevenen a félelem. Szerencsére tiszteletlenségem ellenére is szimpatikus voltam az Entitásnak. Fél nyolcig megettem a magvakat, majd egy fél óra elteltével hozzáláttam befalni a gombát. Joghurttal ettem, mert nem rajongok a gomba ízéért. Hozzátenném, az utolsó három napban már komoly lelki aggodalmak jelentek meg, de leküzdöttem őket. Az evés közben is jött egy, hogy mégsem kellene megenni az összeset, de végül megettem. Az előre beállított playlist szólt, különböző arab chill-out zenék. Kezdett kissé lelassulni az idő, apró vibrációk kezdték beharangozni az utazást. Ekkor kezdett egyre erősebb félelem elurakodni rajtam. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy egyáltalán nem állok készen az élményre, sem szellemileg, sem fizikailag, és jött a gondolat, hogy ki kell hánynom a matériát. Nem tettem meg, mert valahol tudtam, hogy akkor ugyanott maradok, ahonnan el akartam indulni. Nagyjából 30-40 perccel a gomba elfogyasztása után lekuporodtam a földre, és keservesen sírni kezdtem. Ekkorra már elvesztettem a logikus gondolkodás képességét. Sírtam a földön, éreztem, hogy tisztulok. A tisztítókúra, amelyet nem végeztem el, automatikusan beindult. Éreztem, ahogy eltávolodok a fizikai valóságtól és egy szellemi valóság felé veszem az irányt.
A sírás elmúltával, amely nagyjából fél óráig tarthatott, elkezdtem csavarodni és átváltozni. Brutálisan intenzíven éltem át, ahogy a különböző berögződött dolgok visszatekerednek az eredeti állapotukba. Gyakorlatilag automatikusan felfedeztem a testemben rejlő ellentmondásokat és zsákutcákat, rossz idegpályákat, és szintén automatikusan elkezdtem visszaállítani őket az eredeti, születés utáni állapotba. Ekkora már csak két számot tartottam meg a playlistben: The Doors: Riders on the Storm és a The End. Elképesztően vitt keresztül a visszacsavarodásokon és töltött fel megfelelő energiákkal. Ez a két zene egyszerűen tökéletesen kiegészítette egymást, az előbbi az eső közeledte és a természet békés növekedése, az utóbbi az öntudatra eszmélés minden kínja és lényege. Mikorra már sok visszacsavarodást véghezvittem a jobb agyféltekéhez (értelem) csatlakozó idegpályákon, akkor a bal féltekére váltottam. Ekkor következett az út nehezebb része. Nem untatnám a kedves olvasóközönséget a részletekkel, a lényeg, hogy a bal agyam a számos visszacsavarodás után nem talált kapcsolatot a világgal, az eredeti valósággal, és amikor erre ráeszméltem, kezdtem azt érezni, hogy most meg fogok őrülni, nincs kiút, az érzelmeim képtelenek visszakapcsolódni a világhoz. Kezdett eluralkodni rajtam a félelem, hogy az életnek semmi értelme, mert érzelmileg végtelenül sivár. Számottevő ideig emésztett ez a gondolat, közben az öngyilkossággal is találkoztam, végül valahogy beugrott édesanyám, és a szeretet. Ekkor értettem meg, az egyetlen dolog, amire az ember (és minden élőlény) rendeltetett, az a szeretet. Ez a felismerés a lelkem középpontjáig hatolt. Amikor ezt sikerült a bal agyféltekémmel tisztába tenni, már csak néhány csavarodás volt hátra, amelyeket rendre meg is tettem. Ránéztem az órára, 23:55-öt mutatott. Még éjfél sem volt, és én már túljutottam az út legnehezebb részén.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 1/3
Nos, valószínűleg, ahogy telni fog az idő, úgy jönnek még a felismerések és a ráeszmélések. Mindenesetre, azt hiszem, elképesztő szerencsém volt, de a legjobb szó valójában: a csoda. Felelőtlenségem tudatlanságommal állt arányosságban. Régóta vártam már egy meghatározó pszichedelikus/spirituális/vallásos élményre, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen intenzív tudatváltozás elérhető
persze gondoltam, csak fogalmam sem volt a mibenlétéről.
Az adag: 4 gramm P. Cubensis, és 2-3 gramm Peganum harmala mag.
Testsúly: kb. 55 kg.
Már három éve tartott egy fázis, amiből egyszerűen nem tudtam kikerülni, persze, így utólag a helyes megfogalmazás: nem is akartam. Tudtam, hogy szenvedek, de valahol örömet leltem a szenvedésben, persze, hogy ne legyenek illúzióink, mindehhez tetemes mennyiségű füvet szívtam el, nap, mint nap. Az utóbbi fél a munkám hatására rászoktam a kávéra is, természetesen cigarettázok is, szóval a testi kielégülésen (olykor destrukciós jelleggel) kívül elképzelhetetlennek tartottam bármiféle boldogságot
Egy élménybeszámolóval kezdődött, ahol gomba és MAOi kombinációval elért tökéletes divinációs (isteni lényegű) utazásról olvastam. Évek óta várok egy áttörő élményre, így ez a lehetőség igencsak felkeltette az érdeklődésem. Eredetileg bélyeget akartam szerezni, de az nem jött össze, így végül, de nem utolsó sorban maradt a nagy dózisú gomba trip. Szilveszter este, az új albérletben, amiben már nagyjából berendezkedtem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kb feleve nem gyujtottam ra, es a durva az, hogy semmifele nagyobb erofeszitesembe nem kerult. Elotte tobb even keresztul lazan megvolt a napi 1 doboz cigim, a vege fele mar inkabb masfel, de indiaban napi 3 doboz...
Az egesznek az volt a lenyege, hogy a pszichologusom a terapia vege fele, felvetette, hogy mi lenne ha 3 hetre lettenek minden tudatmodosito szert. A cigi nem volt ide sorolva, de miutan 2 napja nem csinaltam semmi olyat, amivel az akarateromet szetbombaztam volna, jott az otlet, hogy akkor tegyuk le azt is. Ami meglepo, h semmifele elvonasi tunetem nem volt, semmi fele testerzet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát az igaz hogy a szafrol tényleg elég káros a májra, azonban azt eddig sehol nem bizonyították ténylegesen hogy dió olyan nagyon káros lenne, (pl volt ahol a börtönökbe éveken át ették).
Szóval én nem azt mondom hogy bátran lehet kajálni, de szerintem nem kellene beállítani valami mérgező cucc-nak sem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv!
Hát, én is kezdő salviás lennék, ha a növény is úgy akarná, megtekertem (sima levelekből) 2 blunt-ot (értsd: 15 centis, vastag, szűrő nélküli cigi) égettem szívás közben (ha nem is vihargyújtóval) és...
...semmi. vaqyis nem több, mint amit az oxigénhiány okozhatott.
Lehetséges hogy egyszerűen szar termés volt, vagy levelekből ez is kevés? Vagy pipából jobb volna? (mert így ocsmány íze van, és rettenetesen kapar, még úgy is, hogy évek óta dohányzom és ganjázom) |
| | | | |
|
