 |
Legfrissebb hozzászólások (29726 - 29745)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Kb. két hete oltottam három sütit új LC-vel. 4-5 nap után se láttam rajtuk semmit, kezdett gyanús lenni, hogy valami nem ok. Felnyitottam az LC üvegét és beleszagoltam:"igen, ennek szaga van" :( Gondoltam "erről ennyit". Viszont valamiért nem dobtam még ki őket az inkubátorból... amíg van hely, miért ne maradhatnának? Úgy 3 napja beindult kettő. Az egyik kimondottan szépen nő, a másik visszafogottabban. Vajon várhatok tőlük valamit? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | igen, en ugyanezt tapasztalom altalaban...
minden gondolat es dolog ami "erdekelt" azt leszedi rolam, es hihetetlenul ures leszek utana, es persze nyugodt is.
az egyeduli dolog amit erezni szoktam az az, hogy ugyanazt erzem mint mindig, es hogy a pillanat soha sem valtozik, csak amit kivetitek ra, olyan lesz a vilagom...
ilyenkor persze leall a vilagra vetites, es ezert tunik ugyanolyannak...ugyanolyan ismerosnek mindig, mintha mindig is tudtam volna, hogy letezik ilyen, mindig is ilyenben eltem volna...tul ismeros erzes, valoszinuleg ez az alapallapot, ez lehet az amit ereztem szuletesemkor, masik eletemben halalomkor is...
nalam volt mar olyan is nem egyszer, hogy olyan szinten leurultem, hogy elfelejtettem hol lakok es elindultam haza...ez eleg vicces volt, mert kozben jottem ra, hogy uristen en itt lakom... :D
>irtam mailt neutron, csekkold le< |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én nem amnéziaként éltem meg, hanem inkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy vannak az életemben olyan dolgok , mikor aránytalan fontosságot tulajdonítok valaminek (komolyan veszek valamit), és ez a trip során úgy lefoszlik rólam, hogy csak pislogni tudok, mi a franc volt a fontos ebben?
Valahogy olyan ez, mintha egy tükörre por ülepedne le, és én a porral azonosulnék, a por töltené ki a napjaimat, erre jön a salvia, és lesöpri az összes port, hogy meglássam mi is van a tükörben ...
Ilyenkor valóban van egy amnézia szerű élmény, mégpedig használat után nem sokkal, mikor már halványodni kezd az élmény bennem, és szép lassan visszarendezem a gondolataimat az előző felállásba, elfelejtve mit is éltem át pontosan ... csak sejtések-hangulatok maradnak.
Sokáig minden szerhasználatomat erre az érzésre hegyeztem ki, hogy minél tudatosabban figyelhessem meg az átmenetet a két tudatállapot között. És sok azonosságot fedeztem fel egyéb más gyakorlatokban ezzel kapcsolatban: meditáció, seprő légzés, tudatos álmodás stb stb stb ...
Másik észrevételem az "amnéziával" kapcsolatban az, hogy ha erőnövénnyel söprögetjük a port, és nem a saját személyes energiánkra támaszkodunk, nagyobb a valószínűsége annak, hogy az élmény elraktározódik a tudatalatti valamelyik fiókjában, és csak sokkal később épül be a rendszerbe, ha beépül egyáltalán...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem rég előkerült a digitális mérlegem, kb. 2 éve nem használtam és hát gondoltam lemérek már 0,2-t, mert régebben ismerősökkel az volt egymás produktjának tesztelésekor a referencia mérték, ami már jól megmutatja az adott holmi jellegét :)
Elképedve láttam, hog 0,2 kb. a 3-4xerese annak, amit mostanában a cigibe raktam. ÉS huhúúú hogy megcsapott!! Teljesen pszichedelikus tudatállapotba kerültem, örültem neki! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az "elfelejted hol laksz as haza akarsz menni" azt a hasznalat utanra irtam xD
de igen ez egy alap erzes, salvia istenno csak igazol ezzel!
szoval egyfajta "amneziat" ki tapasztalt mar? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | őőő..nalatok is volt mar olyan, hogy elfelejtettetek hol laktok es haza akartok menni? :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bárpultnál:
- Egy sört kérek!
- Alkoholmentes jó lesz?
- Játékpénz jó lesz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, ez jó volt. Pár reflexió:
"Mindenképpen saját belátással kell induljon":
Képzeljük el, hogy megy ez. Emberünk a posztmodern semmi közepén újra felfedezi magában a kapcsolatot a forrással (mivel a Daath-on vagyunk, tegyük fel, hogy pszichedelikus szerek révén, de nem zárom ki, hogy ez más úton is megtörténhet).
Emberünk tehát az örök misztérium modern változatán keresztül ismét a valóság részesévé válik, saját magát mindent felölelő Egységként és annak részeként tapasztalja meg. A világba való visszatérését követően sok minden megváltozik. Hirtelen új értelmet nyernek a szentírások, a buddhista magyarázatok, egyes művészeti alkotások, sőt még olyan, korábban banálisnak ítélt dolgok is, mint pl. Madonna dögös videói az MTV-n. Meglepődve veszi észre maga körül a forrással való kapcsolat szimbólumait, rájön, hogy ezek öröktől fogva bele vannak kódolva az emberi kultúrába. Közvetlen tapasztalata által felfogja, mit értettek a jógik az alatt, hogy a világ minden jelenségében ugyanaz az Egy tükröződik.
Ugyanakkor tanácstalanul áll az előtt, hogy ezeket a dolgokat rajta kívül senki sem látja. Lassan rájön, hogy a különbség a látás "mélységében" rejlik: az emberek többsége nem lát elég mélyre a jelenségekben ahhoz, hogy érzékelje a világfa gyökerének jelenlétét. Megérti, hogy az aranykor emberét ez a lényeglátás vezette, nem volt szüksége rá, hogy mentális konstrukciókkal helyettesítse a közvetlenül tapasztalt valóságot. Mivel minden pillanatban együtt mozgott a világgal, nem volt szüksége rá, hogy védelmet és biztonságot keressen. Az volt, ami. Tat tvam asi.
Megérti, hogy a nyelv is ebből a lényeglátásból született, hogy a nyelv szavai nem véletlenszerűek, hanem a velük ekvivalens spirituális tartalom verbális megnyilvánulásai. Még azt a különbséget is érzékeli, amely az újabb kori nyelvművelés révén létrehozott mesterséges szavak és az ősi, közvetlenül a forrásból fakadó szavak között fennáll.
Mindebből megsejti azt is, miben áll az emberiség bukása, a Paradicsomból való kiűzetés, hogy mi változott meg, amikor ettünk a Tudás Fájának gyümölcséből. Az eredeti egység milliárdnyi darabra törött, és az egység látása helyett mindannyian elvesztünk a partikulárisban, a forrással való kapcsolat elvesztése nyomán felbukkanó egzisztenciális félelmet pedig úgy próbáltuk kiküszöbölni, hogy létrehoztuk a mindentől független, autonóm egó képzetét.
Minden, ami azóta történt, erre az alapra épült rá. Minél többet építettünk, minél jobban bevédtük magunkat, annál távolabb került a forrással való kapcsolat újrafelfedezésének lehetősége is. A mai korban ez már csak álom, egy hajdanvolt, letűnt kor meseszerű emléke. És amikor már tényleg nem lehetett mélyebbre süllyedni, vagy messzebbre távolodni, akkor Albert Hofmann egy véletlen folytán felfedezte az LSD-t. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Uram atyám,ez most hazavágott:D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sokszor nekiálltam, hogy most aztán jól hozzászólok ehhez az érdekes témához, de mire leírtam már inkább el sem küldtem, mert úgy éreztem nem túl letisztultak a gondolataim. Hol azon kaptam magam, hogy a nyilvánvalóságot magyarázom, hol azon, hogy homályos spekulációkba bonyolódom olyan létező elméletek mentén, melyeket még át sem látok igazán.
Valójában, ha az ember valami értelmeset szeretne ide írni, akkor ez egy nagyon nehéz téma, főleg a jövőre vetítve ugye.
Azért csak leírom akkor, hogy elsőre mik jutottak eszembe:
Valamilyen tradicionális formát nem igazán lehet csak úgy bevezetni. Mindenképp valami saját belátással kell induljon, kívülről maximum katalizálni lehet a folyamatot. A tradíció és a benne rejlő értékek hatása nem oka, hanem következménye a világnézeti átalakulásnak. Úgy képzelem (legalábbis ebben az értelmezésben), hogy a tradicionalitás mintegy időben kiterjesztve örökíti tovább egy új szinten stabilizálódott kultúra már kiművelt értékrendszerét.
Régmúlt idők tradícióiból merítkezve a kollektív tartalmak és annak analógiás érzékelése által a mai ember számára is hozzáférhetők bizonyos személyes belső átalakulás irányába ható erők. Mivel azonban az emberek többsége nem akar és nem is teheti meg, hogy a világtól és a közös valóságtól elvonultan éljen, ezért még az ősi, szellemi hagyományokkal megtámogatott belső munka is jó eséllyel csak mély egzisztenciális krízisig vezeti el, megoldásában nem nyújt biztos segítséget.
Mi már nem úgy nőttünk bele egy kultúrába, mint annak idején, mikor egy-egy egész nép, vagy nemzet az élet alapkérdéseire válaszul lényegében egybeeső belső tapasztalata által vezérelt tettekkel kristályosította ki a természet és a szellem kapcsolatát tradíció formájában. Nekünk nem adatott meg ez a kezdettől fogva belénk ivódott bizonyosság az élet értelmét és rendjét illetően. Igaz, ami felemelhet, az a mélybe is taszíthat, mert azért ne feledjük, hogy a premodern világ sem volt mindig fenékig tejfel.
A mi bizonyosságunk a világ megismerésére és a dolgok transzcendens jellegére vonatkozólag csupán kétely és hiedelem. A lapos világ tompa megszokása, melyet egész életünkben a mechanikus törvényeknek engedelmeskedő, látszólag változatlan és változtathatatlan külső körülmények sulykolnak belénk. A társadalom magára hagyta az egyént és olyan kollektív hipnózisban él, melyben a legveszélyesebb a szabadság illúziója. Viszont éppen ennek a szorongató fogságából vezethet ki az információs kor azon vívmánya, hogy mindenki számára hozzáférhető az eddig felhalmozott tudás lenyomata, az emberiség belátható történelme során összegyűlt tapasztalatok. Különös perspektívát érzékeltet, hogy mindez egy monitor előtt ülve akár egyszerre elérhető.
A közös lényegű, mégis legkülönfélébb létszemléleti források még sohasem álltak ilyen bőségesen az ember rendelkezésére. Na de ki tud egy ilyen sűrű erdőben eligazodni? A mennyiség nem pótolhatja a közvetlen átadás minőségét. Azt hiszem itt jön képbe a transzperszonális pszichológia, mely segíti a jelenleg uralkodó világképpel inkompatibilis élményeket átélő emberek lelki tájékozódását (hogy aztán persze ők is segíthessenek másokon).
Az integrál szemléletről nem is beszélve, amiről nem tudni mi sül ki belőle, de az nagyot fog szólni! Annyira hiteles, hogy minden esély megvan rá, hogy spontán és természetes úton beszivárogjon globális rendszereket kezelő gazdasági-politikai folyamatokba, vagy éppen az oktatásba. Esetleg ökológiai válságkezelésben mutatkozó hatékonysága mellett egyre szélesebb tömegek kezdik felfedezni számos egyéb oldalról, mely akár egy poszt-poszt-posztmodern tradíció kialakulásának alapjául szolgálhat?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mindenképp! De odáig még van 1 vagy 2 hullám, ha minden jól megy :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem igen! Úgyis a micélium a lényeg, nem a tápanyag. Azt nem tudom, hogy problémát jelent-e a nem steril felület, de egy próbát megérhet! Majd számolj be az eredményről. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kimerült sütit fel lehet/érdemes használni szalma oltásához? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | utólag kiderült, hogy csak 15mg volt benne, csak rám akart ijeszteni, miután megittam. 4 óra fele már elaludtam, de az első 1-2 óra igen intenzív volt, inkább csak pörget, testet, lelket, zenére rá lehet rendesen flesselni. A mefi kellemesebb, ha hasonlítani kéne valamihez, akkor az mdpv inkább spuri, a mefi inkább mdma. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Papuan!:)
Minta a hófehérkében, ki ivott a pohárkámból?...
Euforikus, empatogén hatása van, vagy csak pörget? És ha van milyen intenzitású, mondjuk, ha az MDMA 10, a Mephedrone 3, egy tizes skálán? |
| | | | |
|
