 |
Legfrissebb hozzászólások (42826 - 42835)
 | |  | | | | |  | |  | | | Tudom, nem erre a fórumra tartozik, de szeretnék tisztázni valamit magamban.
Egyik ismerősömmel vitáztam, aki azt mondta, hogy 1 gramm spurit(amfetamint) szokott orrba szívni, én erre mondtam neki, hogy az lehetetlen. Azt mondta, hogy egy 1 g spuriból 4 csíkot lehet csinálni és attól ő kellemesen pörög.
Szerintem ő 0,1 re gondolt, vagy én vagyok a tudatlan? Vagy ennyire szar a cucc? Vagy nem 1g, amit a zacskóban annak hisz.
Segítsetek tudattágultak:) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hogy visszakanyarítsam a fonalat az 1 témaköréhez, én a zen buddhizmustól, Oshótól, a Dalai Lámától és még egymillió Bódhizagyvától kaptam pár jó tanácsot, ami segített értelmezni ezt a kérdéskört.
Mi az Egy?
Seung Sahn szerint, ha megőrzöd magadban a nem-tudás állapotát, a mindenség magától virul ki benned.
Osho szerint, ha minden kérdés eltűnik, a válasz magától megjelenik.
Ezek olyan dolgok, amiket nem lehet akarattal megismerni, az ego nem is képes rá (szerintem).
Klasszikus példa, amikor valaki pillangót kerget a mezőn, de sohasem tudja elkapni, aztán fáradtan ledől a mezőre, elfelejti az egészet, és akkor hirtelen egy tarka pillangó száll a kezére ...
Miért akarjuk kimondani a kimondhatatlant? Mert gyakorlatilag erről szól az élet :-) Erről is van egy történetem :-)
A kimondhatatlan titok
Élt egyszer egy bölcs, akit úgy hívtak, hogy Szamudra. A tenger partján lakott, messze a birodalomtól, messze a városoktól. Ám úgy alakult, hogy mégis sokan zörgették ajtaját, mert az emberek úgy tartották róla, hogy ismeri a kimondhatatlan titkot. Szamudra minden próbálkozást mosolyogva fogadott, de a titokról nem beszélt senkinek.
Meghallotta ezt a császár is, ki igen áhítozott minden tudásra, s álruhát öltve felkereste Szamudra kunyhóját. Az öreg bölcs őt is beengedte magához, ajkán csendes mosoly játszott, s a császár ahogy elnézte Szamudra ábrázatát, valóban elhitte, hogy ismeri a kimondhatatlan titkot. Leültek odabent, s a császár a kezét tördelte, nem tudta hogyan fogjon hozzá.
- Merre tartasz fiam? - kérdezte végül Szamudra.
- Hozzád jöttem bölcs Szamudra, - bökte ki a császár - szeretném hallani tőled a kimondhatatlan titkot.
- Hogyan mondhatnám el neked, - nevetett Szamudra - hiszen kimondhatatlan!
A császár eltöprengett ezen.
- Akkor írd le nekem!
Szamudra a fejét ingatta erre is.
- Sajnálom, de ez sem lehetséges, nem írhatom le. A kimondhatatlan titok nem adható át.
A császár nem adta fel.
- Akkor csak pár szót mondj kérlek, vagy mutass meg valamit belőle!
Szamudra felállt, s az ajtóhoz lépett.
- Gyere velem.
Megörült a császár, s sietett Szamudra után. Kimentek a partra, a nap éppen akkor kezdett leereszkedni a hegyek mögé. Szamudra megállt a vízparton, s megfogta a császár karját.
- Én most becsukom a szememet - mondta.- Te fordulj a nap felé, várd meg amíg lemegy, s meséld el nekem mit láttál.
A császár úgy tett, ahogy Szamudra mondta. Figyelte a nagy vörös korongot, amint méltóságteljesen süllyedt az égbolton, körötte aranyló fellegekkel. Csendben álltak, a tenger lágyan hullámzott, hangja magával ragadta a császárt, aki mély áhítattal figyelte a jelenetet, amint a napkorong lassan eltűnt a távoli hegyek mögött. Lelkére mély béke köszöntött, s már azt sem tudta, ki és mi ő valójában, csak állt gondolatok nélkül, teljesen elmerülve a fantasztikus képben, míg a napkorong legkisebb csücske is lebukott, s ők ott álltak a szürkületben.
- Mesélj már! - sürgette Szamudra - Milyen a naplemente?
A császár zavartan állt, s nagy nehezen megszólalt végre.
- Hát, olyan piros.
Én művésznek tartom magamat, bele bele kontárkodom a zen-élésbe, az írásba, és mi más hajthatna, mint a legvégső ismeretlen kifejezése mások számára is érthető formába, ez persze sohasem lehet tökéletes, a tökéletes dolgok halottak, de éppen ettől izgalmas az egész, hogy még van mit csinálni.
Aki nem élte még át azt, hogy könnyes szemmel leborult a földre, csak azért, mert még kapott egy napot a mindenségtől arra, hogy élhessen, az nem igazán érti ezt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én meg most nézem, hogy belinkeltem ide ezt a topikot :D
mondjuk elég fractalicious játék lenne rákattintani, aztán bejön az oldal, megkeresni a linket, megint rákattintani, megint bejön az oldal, megint megkeresni.... :D:D:D
amúgy ezt akartam:
Katamari intro:
http://www.youtube.com/watch?v=jpFFzWPzA2c
és egy hasonló játék (mert a katamari csak ps2-n van :D)
http://www.dejobaan.com/wonderful/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én még nem repültem tudatosan, de úgy is nagyon jó :)
és én inkább csapkodni szoktam a kezemmel...
és a legdurvább, hogy mindig tudom, h nem eshetek le, mégis, ha túl magasra megyek fel, már félek kicsit, amikor lenézek. (általában magas hosszúkás alakú fákat szoktam látni, és ha a tetejükre érek akkor már érzem az adrenalint :D) még külön érdekes, amikor jön a szél. ezt külső erőnek érzem, nem én irányítom, hanem magától elkap, és olyankor máshogy kell legyeznem a kezeimmel, hogy megtartsam magam... sosem olyan erős, h elfújjon, vagy ilyesmi, viszont olyankor nagyon könnyű vagyok, és könnyen lökdös, dobál, néha attól is rámjön a félelem...
hiába, h nem tudatos álom, de valamennyire mégis tudatos vagyok... pl volt már, h elgondolkoztam, h jéé a valós életben is lehet repülni! meg ilyenek :D meg én irányítom a repülést is nagyjából... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vuk:
Tömören: találkoztam vele, és bizony tényleg van rajta anyag bőven. Nem kell a füzetpapiros komédiákat venni, ha van jóféle is... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hejhó :) : Igen, de a szigorban is ott van az emberi tényező.
Szaktudást szerezhet, de logikát egyes alapdolgok hiánya és a betanítottság, avagy betanultság miatt nem.
S jön a bukás.
Komaasszony: Stimulálja a központi idegrendszert. De nem kísérleteznék vele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tetszik ez az ivótök, csak szállítási költséggel együtt kicsit sok... majdnem annyi a szállítás, mint maga a termék. :-( |
| | | | |
|
