 |
Legfrissebb hozzászólások (44981 - 44990)
 | |  | | | | |  | |  | | | A thai erősebb!
Goloka jól írja a dolgokat,megfogadhatjátok a tanácsait! :-) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Ezt ide kell írnom.
Még télen olvastam a Tamás evangéliumot, és vannak benne olyan részek, amiktől szó szerint felállt a karomon a szőr, és elkezdtem bizseregni (ez egy jó jel:)
"97 Jézus mondta: Az [Atya] királysága [ha]sonlít egy asszonyhoz, aki midőn egy
hosszú úton megy, liszttel teli korsót visz. A korsó füle letörött, a liszt
kiömlött mögötte az útra. Nem vette észre, nem tudott a csapásról. Amikor
elérte a házát, letette a korsót a földre, üresen találta azt."
Csak sejtéseim vannak, hogy ez mit jelent, de nagyon szétkínált.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom én nem azt,és nem úgy fogalmaztam.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én nem mosnám össze így szeretetet.
Ha én mondjuk csak úgy átölelek egy fát, mindenféle indok nélkül, és lehunyt szemekkel élvezem ahogy a szél zúg a lombok között, miközben olyan, mintha együtt hullámoznék az egész természettel, akkor igazi, tiszta, feltételektől mentes szeretetet érzek magamba áramolni a mindenségből, s én visszasugárzom azt, nem kell semmilyen vonzódás hozzá.
Avval viszont egyetértek, hogy a legtöbbünket az érzékek kielégítése mozgat.
Elvégeztem nemrég egy érdekes kísérletet. Elmentem a természetbe sétálni olyan emberekkel, akik ilyen spirituális szempontból szüzeknek számítanak, és megbeszéltem velük, hogy 10 percre csendben maradunk, nem szólunk egy szót sem, csak ülünk a fűben. A gondolatok jöhettek szabadon, de semmi azonosulás.
Még a telefonomat is beállítottam, igaz, volt annyi huncutság bennem, hogy 10 perc helyett 30-ra állítottam az emlékeztetőt :-)
Az első néhány perc nagyon szokatlan érzés (csak ülni és nézni egymást, vagy a tájat totál kussban), de úgy öt perc múlva mindenki a szájára tapasztotta a kezét, nehogy kirobbanjon belőle a nevetés.
Aztán ez a fázis is elmúlt, és ránk ereszkedett a csend. Fantasztikus érzés volt tisztán is átélni azokat az állapotokat amit pl. a zoli nyújt.
És nem kell hozzá semmi. Csak egy kis kísérletező kedv. Meg olyan ismerősök akik nem röhögnek képen, hogy te csendben akarsz ücsörögni, mint valami bolond.
Végül a 30 perc úgy telt el, hogy észre sem vették, többet voltunk csendben, mintha álomból ébredtünk volna.
Ez az egész úgy jön ide, hogy az érzékek kielégítésének megvonása nálam nagyon nagy lökést adott az úton.
Szerintem nincs baj egyébként semmivel, csak meg kell találni a helyes arányt. Hétvégén simán lehet lengetni beborozva egy black metal koncerten, vagy egy nagy tál spagetti megevése is micsoda élmény! De tudjunk a másik oldalról, és néha ott is időzzünk egy kicsit. Aztán a dolgok szép lassan maguktól kialakulnak, nem kell erőltetni semmit, mert az pont az ellenkező irányba visz, mint amerre elindul az ember.
om mani padme hum :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Neverhood... még tisztán is
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | azon gondolkozom hogy milyen az, ha nem gondolkozok azon, hogy gondolkozom :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És miért baj ha érzékeiddel élvezed a világot, az érzékeid nem te vagy? Tehát a füled, amikor élvezi a zenét akkor te nem élvezed? Neked az nem jó?
Miért rossz a szükségszerűség?
Én hiszek a szabadságban, de meg van annak a helye (mint ahogy az Euklidészi törvények sem érvényesülnek görbe fellületeken, a saját közegében nézve attól még helyesek)
Lehet, hogy minden túl determináltnak tünik nagy távlatokban nézve, de a pillanatban te döntesz, most te döntöd el, hogy sör vagy bort iszol, hogy jobbra vagy barra mész, bár a lényeg ugyanaz, de valahogy a saját valóságodat mégis csak te irányítod, még ha a jövőd nem is.
"Az utolsó pillanatban tudod, hogy pont annyira voltál a vadász, mint a nyúl, vagy a bokor, vagy a vadászkutya, mert a tapasztalás nézőpontja illuzió. A valódi tapasztaló egyik nézőpontban sem volt, mégis mindegyiket ismeri, mert ő örök. Örök szolga."
Az "ő" a szolga vagy te?
És ha minden tapasztalás nézőpontja illúzió, akkor miből gondolod, hogy az ő nem te vagy?:)
|
| | | | |
|
