 |
Legfrissebb hozzászólások (56881 - 56890)
 | |  | | | | |  | |  | | | 17 leszek szeptemberben.2 éve olvaslak titeket,tehát még 14 éves voltam amikor rátaláltam erre az oldalra.Érdekeltek a drogok és meglepődéssel fogadtam ezt az enteogén szerhasználati kultúrát.14 évesen csak a kábító jelleg miatt érdeklődtem,olvastam drog témakörben,aztán rájöttem(a fórumnak köszönhetően) hogy van egy érdekesebb szerhasználat is a tudattágítás,aminél sokkal inkább lehetsz önmagad mint normális(?) tudatállapotban.A két év alatt sokat változott a személyiségem,de még a tudatállapotaim is.-Azt hozzáteszem hogy még semmilyen pszihedelikus szert nem használtam.-Tudatállapotváltozásaim élményeit főleg ien gondolatok követték : "csak létezem" ; "minden értem van" ; ki vagyok,hol vagyok ?(:D) stb.A nyáron megkeresett pénzemet nem (csak:D) discora és alkoholra költöttem,hanem témával kapcsolatos könyvek megrendelésére (Sámánhangok,huxley,feldmár,HST,Irwine Welsh,buddhizmusról szóló könyvek).Amit észrevettem még,hogy az alkoholfogyasztásnak is valahogy más lett az értelme (célja,hatása).
pl.Elkezdtem figyelni a "szerepjátékokat" körülöttem,kívülről megfigyeltem magam(?) stb.És természetesen ma már nem iszok olyan mennyiségben és olyan rendszereséggel mint előtte.Nagy hatással volt rám még a Pszichonauták c film.Kár hogy metán és génen kívül már nem igazán irkálnak a többiek. :( (mért?)
18 éves koromba akarok elösször trippelni gombával,illetve most nyáron talán megnézem a hajnalkát.
Talán 18 évesen sikerül mélyebben elveszítenem a JÓZAN ESZEMET és még nyitottabbá válni észlékelés,érzékelés terén (is). :D
"A józan ész azon előítéletek összessége, melyeket 18 éves korunkra szerzünk. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Jézusom, pontosan így gondolom én is.
4 g valahogy egy határterületig visz el, még pont az a mennyiség, amivel még kapcsod van az anyagi világgal, még pont nem "kötelező" elszakadni a valóságtól. 4 g-os tripnél valahogy ingadozik a trip a nagyon erős élmények és a kevésbő erősek között. Ez az a mennyiség ahol már szerintem elkerülhetetlen egy kis parás rész(meg persze főleg e fölött).
4 g és e fölötti mennyiséghez egyébként a fürdőkádat nagyon tudokm ajánlani, megnyugtató érzés, bár ha valaki elégedetleg a testével lehet, hogy kellemetlen lesz de nekem pl. nincs ilyen problémám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem tudok szakvéleményt mondani, de két hét alatt jelentéktelen veszteséget könyvelhetsz el az biztos.
tudod mit? írok egy kompetens embernek a fagyasztás kérdésében
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szép kis történet. a 4g fura mennyiség. elvisz a kapuig, de nem lök át rajta. az első ilyen jellegű kirándulásom nagyon hasonló volt. úgy jöttem vissza, hogy biztos voltam benne, hogy van tovább, csak nem mentem végig. persze menet közben poklok pokla. ez vagy te. nesze neked. kemény beavatás. nagyon szar volt. kellett utána kis idő, amíg feldolgoztam (meg még néhány nagyobb adagú kirándulás). de valóban volt egy olyan érzésem utána, hogy ez az út, csak kell még néhány ilyen/hasonló próbálkozás. így visszatekintve azt tudom mondani, hogy ezt jól éreztem...
4g-t azóta sem ettem. kevesebbet igen. többet is. nemtom, hogy egyáltalán számít-e. egyszer lehet, hogy még kipróbálom. :)
ami viszont tuti, hogy a gombának van egy nagyon markáns útja. beavat. tanít. kipurgál. lefejti rólad a sallangot és felszínre hozza a tiszta énedet. és még időt is bőven ad, hogy gondolkozz azon, ami történt veled (nyilván attól függ, milyen sűrűn tudsz beszerezni, de van egy sanda agynúm, hogy mindig pont jókor). persze menet közben nincs megállás. egyszer próbáltam kérni egy utazás alatt, hogy "ott volt egy mozzanat, amit nem értettem, és menjünk oda vissza". elég kemény elutasítást kaptam. nincs megállás. ha viszont túllendülsz azon a holt (halott) ponton, akkor megtörténik a megszületés vagy felébredés, vagy hívjuk akárminek. ehhez minden segítséget megkapsz tőle, csak élni kell vele és nem szabad neki ellenállni.
nehéz dolgok ezek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az illendőség kedvéért ide írok valamit, mert ma regisztráltam, hosszú olvasgatás után.
Magamról csak annyit, amennyi kiderül úgyis majd.
Vagyok és nem, de röviden:
Szeretem a dolce vitát - ha a vita élet akkor is, ha csak vita akkor is. Csak édes legyen.
Szép nyugodt napot mindenkinek, sok édes élménnyel! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok, bocs, hogy így újoncként beleszólok ebbe a társalgásba, de végigolvasva rájöttem, hogy vagy ti értitek rosszul a kérdést, vagy én nem értem egyáltalán sem. Ha abbólindulok ki, hogy Isten a részünk, akkor a pszichedélia - vagy ahogy egy barátomtól hallottam az enteogén szerhasználat - csak közelebb vihet Istenhez, hiszen mi magunk taasztaljuk meg ezt az isteni részt magunkban.
Az, hogy ennek a többi lény felé milyen kicsatolása van, vagy hogy hogyan őrli meg az agyunk ezt azészlelést és milyen tapasztalást pottyant - materialista felfedezések, fétisimádás, szeretetfüggőség, stb. - az lehet, hogy már csak utólagos következmény. Vagy nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tudod mi a fura, hogy mi haverral 2-en nyomjuk ezt, nála is vannak totál ugyanezekből a sütikből és amiket nem dunkolt be azokon neki nő frankón... bár ez a casinget nem kéne befolyásolja az nem volt dunkolva ugyebár... nem tudom mit kéne csinálni, meg kéne menteni őket de igy nem tudom a probléma okát...
a mici meg szálas volt, nem bolyhos, oltottunk akkor zabot is ugyanabból a spóra oldatból azt úgy kellet szétverni annyira összefogta, a poharakat is hamarabb benőtte mint azelött, minden jól indult, azt nesze neked benyaltuk |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kb. ekkor ébredt fel a kísérőm, és kérdezte meg, hogy hogy vagyok, és hozzon e takarót. Annyit feleltem, hogy már jobban vagyok, és kértem takarót, ami mint egy anyaméh vett körbe. Elszenderedtem a kimerültségemben. Kiderült, hogy azért fent volt Ő, de mivel teljesen csöndben voltam, csak néha ásítoztam nem akart zavarni. Nagyon furcsálta, hogy ennyire magamban voltam, egy ideig még azt is hitte, hogy meghaltam. Addigra már felkelt a nap, és én bementem a szobába aludni. A délelőttöt végig pihentem, délután még úsztam és ettem egy nagyot a strandon, majd jöttem vissza Budapestre. A párom nagyon megijedt, úgy gondolta túl sok határt léptem át, én meg érdekes módon azt mondom, hogy ezt időnként meg kéne ismételni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Beszélgetni kezdtem a kísérőmmel, hogy miket láttok, és milyen a zene, amiről addigra teljesen megfeledkeztem. Csak pár szót váltottunk, mégis sikerült lekapcsolnom vele a lámpát, ami az utat mutatta a transzcendens világba. Egyszerűen elvesztettem a fonalat, amitől feszült lettem. Rágyújtottam az utolsó cigimre, mire fejembe ötlött a felismerés, hogy van nálam fű, és el kéne szívni! A kísérőm ennek sem örült túlságosan, de amikor látta, hogy nincs mit tenni, segített tartani az elemlámpát. Itt hozzá tenném, hogy bár a szellem világ eltűnt azért a gomba nagyon is vitt. Életemben nem csináltam ilyen nehezen cigit. Az összeset elakartam szívni, de kb. olyan 0,2 sikerült csak, a többit félvakon szórtam szét a cigi készítés közben. Miután elszívtam, újra indult minden, de valahogy annyira kívántam a cigit, hogy összesöpörtem a szétszórt részeket, és bementem valami szívóeszközért a házba, ami majd segít megoldani a problémámat. Közben Observert, és bombadiltomát is felhívtam, hátha tudnak tippeket adni ez ügyben.
Ahogy járkáltam a házban teljesen darabokra törtem, mint egy üveg darab. Hangosan kezdtek el beszélgetni egymással a létrejövő 3-4 személyiségem, hogy most mitévők legyünk. Érdekes volt ennyiféle véleményt egy szájon kipréselni. Volt aki csak röhögött az egészen, volt aki visszaakart parancsolni az udvara, míg volt aki arra ösztökélte a testemet, hogy vágjak neki az útnak és a városból szerezek be cigit. Végül visszamentem a padokhoz, leültem és igyekeztem ezt a negatív loopot elengedni. De sehogy se akart menni. Nagyon-nagyon remegtem, közben vert a víz.
Szép lassan újra összeolvadtak a személyiségeim, viszont az érzékelésem és a gondolkodásom összeakadtak. Ha megéreztem valamit a kezemmel nem tudtam eldönteni, hogy ezt most gondolom, vagy tényleg megtörtént, ha a nyelvemmel hozzáértem a szájpadlásomhoz nem tudtam, hogy ezt tényleg megtettem vagy ez is csak egy gondolat. Másodpercenként több érzés is berobbant a fejembe, olyan elementáris erővel, hogy a külvilágra sehogy se tudtam koncentrálni. Tudatosítottam magamban, hogy mennyi függő szokásom van, és hogy a saját kárhozatom a mohóságomból fog fakadni. Úgy éreztem megérkeztem a saját poklomba. Fénysebességgel forgott az agyam, ahogy elkezdtem visszafejlődni a csecsemő, majd a legvégsőkben embrió állapotba. A gondolataim elkezdtek aprózódni, majd elmaradozni, ahogy haladt vissza a tudatom az időben. Ezzel együtt egyenes arányban csökkent a szenvedésem is. Minden leegyszerűsödött, és rájöttem, hogy én tulajdonképpen mennyire nem tudok semmit. (Időközben a kísérőm egyszerűen bealudt, így teljesen egyedül, és elesettnek éreztem magamat.) A végére minden leszakadt rólam, és csaknem katatón állapotba kerültem, csak inni tudtam, minden más a gondolathalmazaim súlyossága miatt kizártnak tűnt. Ahogy ott feküdtem megkérdőjeleztem önmagam létét. Szabad egyáltalán lélegeznem? Szabad egyáltalán, hogy verjen a szívem? Van jogom egyáltalán létezni? |
| | | | |
|
