 |
Legfrissebb hozzászólások (58651 - 58660)
 | |  | | | | |  | |  | | | Rájöttem, ha megcsinalom, illuziot kergetek. Ha nem csinálom; nem tudok róla leállni. Két fal között voltam. Aznap még elmentem melozni, de olyan pánikroham jött rám, amitol képtelen voltam szabadulni hiába probáltam relaxálni. Ilyen hogy; elbasztad a sorsod, az életed. Nem sikerult. Stb,stb. Minden ut zarva volt. Egyik sem volt jó út. Közbe természetesen tudtam, hogy a valódi spirituális meg mély lelki élményeimnek ehhez már köze sincs, ez egy rögesmzés valami, amit kergettem és most ugyérzem kudarcot vallot. Aztmondtam, felállok de nem ment. Jött a pánikroham és írtam egy pesti terapeutanak (vidéki vagyok) segítsen sürgős, már ilyeneken gondolkodtam hozzon ide 10 embert aki imadkozik ertem mert mar nem birom. Melohelyen tobbszor is lebasztak, amiért nem tudtam figyelni, egyszeruen keptelen voltam. A pesti arc megadta egy vidéki csaj számát, mondom oké nincs gond, mihejts tudok elmegyek hozzá. Valahogy átvészeltem még a melot, pánikroham egymás után. Meghalok, szétvagyok, kivagyok. Senkinek sem kivanom nagyon mély volt. De a java még csak ezután jött;
Elmentem a terapeutahoz, meséltem az jó volt, de aztan aztmondta, hogy nincs mar sok időm, mert össze fogok borulni. Megadta egy pesti csaj szamat, akihez azthittem el kell mennem. Lehet még egyszer jó lesz. Mondom oké, holnap hétvége, fel pestre. Bárhogyis. Ekkor már szüleim előtt sem tudtam titkolni, hogy nagyon rosszul vagyok. Hazaértem és mintha az a rész, aki nem birta elengedni, hogy az a kergetés illuzio volt hatalmába keritett volna. Mint egy 'harmadik én'. Így nveztem. Mint egy árnyék. Ugy képzeld el, mint egy vonalat, amin van egy becsípodés. Ez volt az. Egy becsipodott én rész. Azt akarta, hogy figyeljneke ra. Hazamentem de éreztem a testem már nem nagyon birja, oke iszok vizet, hátha jobb lesz. Otthon kiabáltam, és kozbe mondtam anyáméknak nyugi ez a gonosz énrész csak két énbe voltam vagy hogy mondjam. Ordibáltam, kiabáltam, csapkodtam, anyámat szitkoztam, mintha vmi leggonoszabb gonosz szalna meg. Persze kepbe votlam kozbe pszichologiailag mi tortenik, de egyszeruen annyi elfolytas volt esmost mint fel jott. Az egész család körém ult a szobába, még voltak kirohanásaim. Nagyon nehéz volt beszélni már, akkora feszultseg volt bennem, mintha 1 évnyi életelfolytás jönne most fel dühben. Anyám sokszor megrémült szerencsére ott volt a Panni. Azt akartam veluk elhihetetni, hogy spiritualis krizisen van, figyeljenek ram es ne zarassanak be. Mar total szétvoltam mint még soha. Aki ezt nem éli at nemtudja mi ez. Beszélni alig tudtam mar. Aztan ahogy kibeszéltem magam lenyugodtam, de üres voltam. Mintha még nem tudtam volna elengdni és ment a kör -> nemtudom elengedni -> kudarcot vallottam -> ki kell talalni valamit amivel elengedheem -> nem mert ez már rossz hiszen ezt csak ugy elvágni lehet -> kudarcot vallotam stbstb. Aztan ahogy kibeszéltem nyugodt lettem, de üres nagyon üres mint akit elválasztottak a szivétől. Nemtudtam már meghallani a zenét, ÜRES voltam mint egy test, LÉLEKtelenül. Nagyon szar érzés. Nagyon ÜRES. Másnap bevittek a pszichiátriára, aztmondták hetente bejarok majd. Ekkor már rendesen eluralkodott az 'árnyékénem' Bementem és ilyen godnolatok : jó, mindenkinek eljátszom hogy megörültem, álomvilágba menekülök es mindenki békén fog hagyni, megirom a rossz forgatókönyvem, igy megmenekulhetek a világ elől. Ezt ne ugy jképteld el hogy te ezt kitalalod, hanem ugy hogy ez iranyit es nemtudsz semmit sem tenni érte. Na és jött a pszichiáter. Elkezdtem elotte is ideges lenni, és igazabol sajnos ők nem nagyon érzik át az ember szenvedését, a spiritulis témák meg teljesen betegesek számukra. Aztmondtak ott kell maradnom..... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nem tudom, hol kezdjem. Írtam a spirituális élmények topicba már, néhány nevezzük úgy spirituális élményeim közül párat. Mindezek valóban megtörténtek, van egyfajta ráérző képességem, amivel szelektálok mi az, amit az egom akar belemesélni 'önvédelemből' és mi az, ami megtörtént. Valóban történtek ilyenek. Ami a lényeg, és ahonnan kezdhetném a történetet;
Történt velem egy élmény, amit a buddhisták a lélek sötét éjszakájának neveznek. Amióta ez történt, összeállt egy nagyobb kép, és nem igazán tudtam ki vagyok. Minden, ami önző volt bennem, ami 'egos', el akartam fojtani, minden, ami a felsőbbrendűtől származott, vagy önzetlenségből meg akartam tartani. Egyfajta idillikus képet kerestem önmagamról. Hogy az egész honnan indult, inkább ne firtassuk. A lényeg, hogy az élmény óta nem igazán tudtam hová rakni magam, hogy ki is vagyok én. Úgyéreztem a holotróp légzés segíteni tud és egymagam akartam megcsinálni. Sose csináltam végig. A lényeg az, hogy ami előszőr a 'jó' (?) keresésének és ''egészséges önkeresésnek'' bizonyult, odáig fajult, hogy már semmi nem érdekelt csak az, hogy csinaljam meg a légzést. Ugyéreztem ellent mondok a sorsomnak, ha nem ezt teszem. Kozbe legmélyen tudtam, ez mégse igyvan. Elkezdtem rögeszmésen kergetni a légzést, amit sose tudtam megcsinalni igazán és mint vmi kulcs tekintettem rá, ami odaátra visz és megoldódik vagy legalábbis folytatható lesz minden onnan. A végére már nem érdekelt semmi csak ez, mindenbe jeleket képzeltem bele, amellett, hogy kulonleges tapasztalataim tényleg voltak, de azt nem az egom csinálta, vagy nem is tudok másképp fogalmazni. Egyszoval tudtam nem vagyok beteg, de betegesen, _rögeszmésen_ üldöztem ezt az egészet. Már nem érdekelt semmi es folyamatos ellentmondások voltak bennem az énemet illetően, így nem is indultam el semmilyen uton. Elvesztettem a baratnom, akivel ugyéreztem nagyon egyek vagyunk. A munkahelyem, az időmet, az energiámat, mindent. Azt vártam mikor lesz a nagy 'transzformáció', ami majd átvisz a túlpartra. Az egész odáig fajult, hogy már semmi más sem érdekelt, a melohelyeimet is elvesztettem pedig nagyon toleransak és megértőek voltak velem. A lényeg, hogy a 'történet végére' rögeszmésen uldoztem valamit, amibe hittem, majd megment és !felszabadít!. Kozbemindent, aki voltam, akar onzo, akar onzetlen elfolytottam magamba készülni a nagy ugrásra. Teljesen kivoltam már, de lelket öntött belém a 'túlpart illata'. MIntha csak ezért élnék, szó szerint. Aztan eljutottam egy olyan pontra hogy oke, itthon holotrop lélegzem és akkor végre vége lesz. Már nem is érdekelt, amit ad -mert adott dolgokat- csak hogy legyek tul rajta és felejhessem el. Kezdtem ugyérezni egyedul a makacsságom a gátja önmagamnak, de olyan gondolati kor épült ki, amit nemtudtam elhessegetni, ugyéreztem megtagadom onmagam, ha nem csinalom végig. Persze sosem sikerült, tul gorcsos voltam mindig.
Közbe jott egy lehetoség, hogy kimhetek londonba és én meg 'nagyon vártam már, hogy élhessek'. Tudtam, addig nem vagyok oké, míg ezen keresztul nem megyek. Az idő szoritott nagyon. A melohely mar elveszett tudtam, de london talan még fontos és összejöhet. Oké, holnap megcsinalom. Szoktam Ji Kingezni és valóban sokat segít, de mikor szembesültem a Ji Kingen keresztul, hogy valojaban csak ez a gondolati kor tart fogva, megdobbentem. Azthittem el tudom engedni, de nem tudtam. Mint egy ördögi kör. Nagyon talalo kifejezés. És ahová ez vezetett: |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | egy daathos baratom miatt megosztom az alabbi történetet, legyen tapasztalat erről is, legalabbis; en mar megtapasztaltam. átadom nektek, nemtudom miért. legyen valami belőlle :)
hosszú lesz, készüljetek :) kis lélegzetvételnyi szünetet tartok előtte. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Még a grizzli vitához: Érdekes, hogy egy tudatmódosítási szokásai, életmódja, kinézete miatt társadalmilag kirekesztett csoport nem képes annyi toleranciát tanulniu, hogy ne nézzen le egy másik csoportot tudatmódosítási szokásai, életmódja és kinézete miatt :). Oh sweet irony |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja és a nem erőltetett lassú mély nagylevegő igen jó hányingerparánál! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | fonnyadnak a levelek: ha mindig a legalsó levelek fonnyadnak meg hullanak, de felül nő tovább, az normális. Hajlamos lecsupaszítani a szárát.
Az én palántám meg kb fél méteres most, és akkora leveleket növeszt, hogy nem bírja a szára megtartani, úgyhogy lehajlik. Ez normális? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem régebben volt hányinger/hányás parám fűtől, ekitől, gombától, hajnitól, papírtól na meg töményektől (alkohol íztől). Szóval nekem is elég érzékeny a gyomrom, de aztán az évek alatt elmúlt magától. Régebben gyakran paráztam a hasam miatt, most már nagyon ritka. Ami érdekes, hogy ha gyomorparám volt régebben teljesen ráparáztam, hogy hányni fogok, szar minden, mérkellett ezt csinálnom, végem van, de ennek meg sose lesz vége stb.
Most meg ha gyomorparám van egyből terelem másra a figyelmem, tudatosítom, hogy ez átmeneti és igazából az se gáz, ha rókázok egyet (bár én mindig el akarom kerülni általában). Szóval a hányinger para elég rejtélyes ilyen szempontból. :D
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | az is lehet, h amikor fél, vagy izgatott állapotba kerül, akkor összeugrik a gyomra. én pl. se anorexiás se bulímiás nem vagyok, de amikor felidegesítenek, vagy félek, akkor gyakran elhányom magamat. megfigyeltem, hogy ilyenkor nagyon magas lesz a pulzusom, összeugrik a gyomrom és kész. ezért aztán inkább nem idegesítem magam. lehet, hogy szívbeteg vagyok, mert asszem bizonyos szívbetegségek is okozhatnak ilyesmit. vagy csak alacsony a stresszküszöböm. lehet, h másnak is... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Naja. A Shadowrun nevű szerepjátékban is szerepel ez a dátum. Készülök rá. Állítólag felébred majd a mágia.
Egyszer csak azt fogjuk észrevenni, hogy sárkányok cikáznak az égen, hogy a Földanya hatalmas természeti katasztófákkal hívja fel a figyelmet arra, hogy nem kéne elnyomni az indiánokat, hogy feltűnően sok tűzgolyókat dobáló, szellemekkel társalgó sámán jelenik meg az utcákon, és hogy megjelennek a tündék és a törpök. Én várom, biztos izgi lesz:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jé, megtaláltam ezt a topikot és azt kell látnom, hogy 2005 óta nem gondolkozik senki azon, hogy milyen gondolatok húznak be.
Furcsa ez. Most akkor gondolkozunk vagy csak úszunk az árral?
CFP |
| | | | |
|
