 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | |  | |  | | | Siphersh: Mit minek?
giggles:
Öööö... ezek szerint a test és a tudat teljesen különálló és független? az egyikkel azt csinálsz, amit akarsz, és a másikra ez nincs hatással? |
| |  | |  |
| | | | | | 19. cellux | 2003. szeptember 30. 09:25 |
| | | | | | | Siphersh:
a) lődözünk mindenfelé, hátha eltalálunk valamit
b) onanizálunk
|
| | | | |
| | | | | | 18. giggles | 2003. szeptember 30. 00:05 |
| | | | | | | Shadwell: jeggyűrű mind felett...:)
Smallsaman: a testet. azt kéne vinnie neki, akár körbe-körbe is, így a tudatnak nem kell vele foglalkoznia. amíg a jól ismert pályán megy körbe, kevesebb az esélye, hogy a tudatot kizökkenti más izgalmas elfoglaltságaiból.
legalábbis úgy képzelem...
hogy akar-e menni.. nos, ez érdeklődés kérdése, szerintem akit más is érdekel, mint az anyagi sík, az akar. akit nem, az meg fásultan megy körbe, és örül, hogy semmi izgalmas nem történik, ami kizökkenthetné a tespedt nyugalomból (ami mondjuk néha üdvös lehet :D).
AA: arra gondolok, hogy a többiektől való elszakadás, és az attól való félelem, (bizonytalanságérzet?) az egyik ok, amiért beleugrik az ember a körökbe.
|
| | | | |
| | | | | | 17. azmirra | 2003. szeptember 29. 21:54 |
| | | | | | | "A körben levés nem baj (természetes), de a körben rekedés (ugyanannak a feladatnak a meg nem oldása miatti ismétlődés) már gázos."
Na, üzenem _ID-nek, ez a lényeg! ;)
A körben járás, mint dolgok ismétlődése: a szokás. A szokás pedig nem biztos, hogy baj.
Az, hogy dohányzom, szokás és mert nem vezet semmi jóra, baj.
Az, ha meditálok minden reggel, szokás, de nem rossz, mert valamerre fejlódöm vele...
vagy mégis? Honnan tudom, nem az e a jó, ha meghalok minél hamarabb? Vagy lehet, hogy nekem pont jót tesz.
Hihi, most jó kedvem van, ne vegyetek túl komolyan! Remekül szórakozom a tovagyűrűző gondolatáradaton.
{Jól van, Shadwell, kanál sincs, de mégis eszem vele... miért ne elmélkedhetnénk ezen épp? ;)} |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Asztahétmeganyolcát!
A körelmélet nem létezik. Nincs kör. Ha hiszed, hogy körben jársz, akkor valóban körbe kezdesz járni még akkor is, ha addig nem.
Ha hiszed, hogy körben jársz, akkor valóban körbe kezdesz járni még akkor is, ha addig nem.
Ha hiszed, hogy körben jársz, akkor valóban körbe kezdesz járni még akkor is, ha addig nem.
Ha hiszed, hogy körben jársz, akkor valóban körbe kezdesz járni még akkor is, ha addig nem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kötözködök :))
"hagyni kell, hogy a köröket a robotpilóta vigye, a tudat közben meg mehet ahová akar.
ha akar valahová..."
És így a beépült programok automatikusan érvényesítik magukat.
A tudat az micsoda, hogy akar valahová menni, vagy nem akar? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A kör egyben biztonság is? Épp a jegygyűrün gondolkodom... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia, Gigi (ezt Narztól tanultam:))
hogy érted ezt, hogy a párkapcsolat a legnagyobb tényező? |
| | | | |
| | | | | | 11. giggles | 2003. szeptember 28. 23:14 |
| | | | | | | a kör egy végtelenített sor? :D
jön a kérdés, hogy mikor tűnik fel, hogy körben mész?
mikor ismered fel a kört?
és a felismerés miért nem hozza a kilépés megoldásának a lehetőségét?
a párkapcsolat a legnagyobb tényező, szerintem.
azonban az "ÉN" és a "MÁSOK" szintén egy pár, kommunikációs szempontból legalábbis mindenképp, a közlési/befogadási vágy pedig mindennek az alapja.
...jó, elmegyek remetének, de mi lesz, ha senkinek se hiányzom majd, és a világ nélkülem is működik?
majdnem olyan, mint amikor zsúrt rendezel, megterítez, várod a vendégeket, aztán senki sem jön el. na, annál szomorúbb nincs...
hagyni kell, hogy a köröket a robotpilóta vigye, a tudat közben meg mehet ahová akar.
ha akar valahová...
|
| | | | |
| | | | | | 10. cellux | 2003. szeptember 28. 16:51 |
| | | | | | | Nekem erről az jutott eszembe, hogy körök a körökben a körökben a körökben... stb.
A körben levés nem baj (természetes), de a körben rekedés (ugyanannak a feladatnak a meg nem oldása miatti ismétlődés) már gázos.
Az ideális az lenne, ha az ember szépen sorban menne körröl körre, aztán az utolsó kör után vissza az elsőbe, de eggyel kijjebb ugyanakkor már egy másik körbe lépett. Mint a másodpercek, a percek és az órák, ahogy jönnek egymás után.
A legbelső kör felel meg egy világkorszaknak, és ez az egész körforgás az, amit szamszárának neveznek. A megvilágosodás meg ugye a körforgás merőleges irányban való elhagyása.
|
| | | | |
| | | | | | 9. azmirra | 2003. szeptember 26. 18:13 |
| | | | | | | Biga, hogy nehogy Te érezd magad őrültnek, bemásolom ide egy nemrégi -témába vágó- levelemet egy cimborámhoz.
Csak erős idegzetűek figyelmébe :)
"Mostanában gyalogolni szoktam hazáig a villamostól. Még sosem
sikerült lemérnem, kb. 15 perc lehet, de nagyon jó. Csak megyek, megyek és gondolkodom. Mindig is szerettem sétálni. Kellőképp monoton és nincs semmi technikai kütyü (tv, szgép, telefon) a közelemben, amihez például itthon nyúlnék egy-egy szabad percemben.
Mai elmélkedésem kiindulópontja az a keserves felismerés, hogy folyton folyvást körbe-körbe járok. Ugyanazokba a szituációkba lépek bele, s szinte ugyanúgy reagálok.
Persze ismerem az ősi kínai bölcsességet, hogy "sosem léphetsz
kétszer ugyanabba a folyóba", ám nagy hozzáértéssel (bár annál
kevesebb tudatossággal) választom ki a hasonló folyókat lábáztatásra.
Olyan ez, mint a keleti karma elmélet, végcél a folytonos újászületésből való megszabadulás. Nekem egyelőre ebben az életemben kell megszabadulnom a kőrözéstől, mert egyértelműen hányingerem van már tőle.
Ez nagyon szép felismerés, viszont felvetette annak a problémáját, hogy vajon mi körül keringek?
Lehet, hogy mi mind egy gömb felületén vagyunk, és egy-egy
körpályán mozgunk, ezáltal hozzuk létre a gömböt. Néha metszik
egymást a pályáink, akkor látjuk-értjük ugyanazt. (Persze ezzel
feltételezem, hogy mások is kőröznek, nem csak én - ami talán nem túl merész feltételezés, elnézve az ismerőseimet.)
Node mi körül keringünk?
Mielőtt erre kitérnék, eszembe jutott, hogy az egész rendszer a
naprendszer működésével analóg. Nem csak keringünk, hanem forgunk is. Hisz mindenki (lagalábbis a legtöbb ember) magát tekinti a világ középpontjának (jöhetnek a nagy közhelyek, hogy "azt hiszi, körülötte forog a világ", meg ilyenek). Azért ez a forgás nem baj, hisz ezáltal meglátható, hogy van más is rajtunk kívül ... jajaj! :)
Szóval forgunk magunk körül és keringünk ... mi körül?
Talán a középpont Isten (vagy nevezzük bárhogy)?
Egy állapot, amelyben nincs tér és idő, mégis minden benne van és minket csak projektál maga köré? Egy elképzelhetetlenül sűrű semmi? ...
Ha körözök és nem jó nekem, vajon merre kell lelépnem a pályámról: kifelé vagy befelé?
Gondolom, mindenki a számára "energiaminimumot" jelentő pályán kering, mint a kis részecskék. Ha energiát fektetek be, át
tudok ugrani egy másik pályára. De vajon pályán kell-e lenni egyáltalán?
Ha mondjuk Isten vagy az Egy a középpont, nem oda kell-e eljutnom?
Egyik kedvenc idézetem -amit apámtól hallottam jó régen-, hogy a tudás olyan, mint egy gömb. Minnél többet tudsz, a gömb annál
nagyobb lesz, s így egyre nagyobb felületen érintkezik az ismeretlennel.
Viszont.
Minél nagyobb a gömb felülete, annál hosszabb az én körpályám is, így annál több oldalról látom a középpontot ... bár egyre messzebbről is.
Ez csak akkor üdvös, ha előbb-utóbb akkorára feszítem a pályámat, hogy szétpukkan és belezuhanok a középpontba ...
Mert ha minden egy, ugyanoda vezet a kifélé és a befelé is.
Az egyre több információ, "tudás", amit megszerzel és ezáltal egy nagyobb gömbre kerülsz, ott van a középpontban mind.
Ez az egység-ügy akkor kezdett el foglalkoztatni, amikor elkezdtem olvasgatni mindenféle vallásokról vagy hiedelmekről és megdöbbentett, hogyan lehetséges, hogy a pl. perui indiánok ugyanazt hitték, mint az indiaiak, csak persze más sztorit körítettek hozzá.
Most befejezem, remélem, ha valami érthető volt benne, reagálsz, ígénylem a más nézőpontból fakadó kontrollt, különben méginkább elszállok! :)"
|
| | | | |
|
