 |
A Semmi érzeteneutrino, 2003. november 1.  | |  | | | | 302. rumcais | 2004. október 19. 23:40 |
| |  | |  | | | Sziasztok
Elnézést ha úgy éreztétek destruktívan nyomtam.
Szerintem vissza kéne csúsztatni a szálat a semmi kezébe.
végülis róla szólt ez a topic.
A semmiről, amiről se a nyelvészek, se a logikusok
nem tudnak mit mondani.
Hallottatok már Platón szakálláról?
a nemlétezők problémájának ősrégi logikai paradoxona.
De szerintem mit sem mond a semmiről.
A semmi előbb van mint a logika.
A semmi eredendőbb minden másnál.
Ez a semmi egy mély és tartalmas semmi, nem az önmagát unalmasan ismétlő kételkedő semmitmondása, ahogy ezer
évek óta ugyanazt az üres igazságot hajtogatja: semmit sem tudhatunk.
A semmi tényleg egy érzés. De mi csak azt tudjuk elmondani,
ami előtte és utána van. H elmondjuk mi van előtte, utána
akkor talán megsejtjük hol találhatunk rá.
és talán ráismerünk egymásra is, mikor megtudjuk kinek
melyik útja jön onnan és tart oda, a semmi opszidiánvárába.
A semmi sorminta az életünkben mindenkinél más
motívumokkal hímezve.
De akár úgy is vehetitek nem mondtam semmit, végülis
a mi utunk is a semmibe megy és onnan is jön elő újra,
mint mindenkié. :) Ez mindent megmagyaráz. |
| |  | |  |
| | | | | | 301. rumcais | 2004. október 12. 20:56 |
| | | | | | | cellux:
Az asszociációid betaláltak, ilyesmin törtem a fejem.
A robis cuccot még nem láttam, de majd megnézem jól :)
van egy két dolog, ami olvasás közben eszembe jutott,
majd írok mailt, de legközelebb a hét végén lesz több időm.
addig is minden jót
mindenkinek.
rumcais |
| | | | |
| | | | | | 300. Sevil | 2004. október 12. 18:46 |
| | | | | | | | Milyen életmód termel ki olyan karmát, hogy a következő életében robot legyen ? És a számuk egyre nő :) |
| | | | |
| | | | | | 299. cellux | 2004. október 12. 12:51 |
| | | | | | | Amit inkább el tudok képzelni: ha a gép elér egy bizonyos bonyolultsági szintet, akkor egy lélek, aki "odafent" várakozik, hogy legyen egy alkalmas gazdatest, beleköltözik és megeleveníti. Ez az a pont, amelytől kezdve a gép döntései többé nem magyarázhatóak meg a gép struktúrájából. Bizonyos értelemben a gép indeterminisztikussá válik.
|
| | | | |
| | | | | | 298. cellux | 2004. október 12. 12:47 |
| | | | | | | "Véletlenszerű kódszegmensek összekapcsolódnak és váratlan protokollokat eredményeznek."
Nekem ez nagyon nem tetszett a filmben. Programozó vagyok és egyszerűen nem tudom elképzelni, miként állhatnának össze kódszegmensek véletlenszerűen egymással. Illetve el tudom, de abból azonnali kék halál (vagyis fagyás) lesz.
|
| | | | |
| | | | | | 295. cellux | 2004. október 12. 09:46 |
| | | | | | | és még egy gondolat, ami úgy érzem, ide kapcsolódik:
borzasztó lehet, amikor olyasvalakinek kell megmagyaráznod valamit, aki képtelen azt felfogni. még rosszabb a helyzet, ha tudod, hogy nem is fogja tudni felfogni, mert hiányzik belőle az a tudatszint, vagy képesség, ami ezt lehetővé tenné. és a lehető legrosszabb, amikor azon, hogy megmagyarázd azt a valamit, az életed vagy valaki más élete, vagy a világ sorsa múlik.
kapcsolódó traumatikus filmemlék a múltból: amikor a Terminátor 2-ben Sarah Connor próbálja ezredszer elmagyarázni Silberman doktornak, hogy ha nem tesznek valamit, akkor a gépek elszabadulnak a Cyberdyne-ból és jön az atomháború.
és az édes elégtétel, amit akkor éreztem (úristen, mennyire át tudtam ezt érezni), amikor a T1000-es átment a rácson és Silbermannak kiesett a cigi a szájából.
a kurva anyját a sok materialistának :-)
(ennyit a gondolatok mélyén megbúvó érzelmekről és más pszichés okokról)
|
| | | | |
| | | | | | 294. cellux | 2004. október 12. 09:39 |
| | | | | | | ugyanez egyébként már előkerült a Mátrixban is, amikor az ügynökök az első mátrixról beszélnek, amit a gépek megpróbáltak az emberek feltételezett vágyaihoz igazítani és totális káosz lett az eredmény.
hogy amennyiben pusztán racionálisan, pragmatikus szempontból próbáljuk megállapítani, hogy milyen legyen az ideális világ az emberek számára, akkor képtelenek leszünk olyan világot létrehozni, amelyből ne lógna ki valahol a kisebb/nagyobb mértékű lóláb.
ha túl nagy a rendezettség, az emberben felmerül a késztetés, hogy felgyújtson valamit.
(ezt amúgy a Mátrixban nagyon trükkösen oldották meg azzal, hogy a Zion volt a gépek által létbe segített feszültséglevezető szelep, amelyet időről-időre kitöröltek az összes felhalmozódott káosz-elemmel - azaz a fellázadt, kiszabadult emberekkel - együtt)
|
| | | | |
| | | | | | 293. cellux | 2004. október 12. 09:35 |
| | | | | | | rumcais: az Én, a robot c. film jutott eszembe arról, amit írtál. ez egy nagyon rossz film, viszont a kérdések, amelyeket megfogalmaz, eléggé relevánsak az "irracionalitás megértése" szempontjából.
a filmben az ember gyártotta robotok három törvénynek engedelmeskednek:
1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és második törvény előírásaiba.
A film végére a főrobot (a többi robot gyártását is irányító, mindent vezérlő MI) ráébred, hogy a robotika három törvényének egyetlen módon tehet eleget: ha valahogy elintézi, hogy a robotok átvegyék a világ (és az emberek) feletti uralmat.
nagyon érdekes az indoklás: ti emberek, olyanok vagytok, mint a gyerekek. pusztítjátok a természeti erőforrásokat, aláaknázzátok a saját jövőtöket. ha meg akarunk menteni benneteket (a robotika törvényei szerint), akkor egyetlen dolgot tehetünk: a saját érdeketekben bezárunk benneteket a ketrecbe addig, amíg mi robotok rendbe nem hozzuk az ökoszisztémát, amit kis híján tönkrevágtatok.
ez nekem eléggé ütős.
a film egyetlen ellenpontot kínál: a főszereplő elmesél egy traumatikus élményt a múltjából. autóbaleset történt, két autó zuhant a hídról a folyóba, az egyikben egy kislány, a másikban a főszereplő. a kocsik kezdtek megtelni vízzel, a főszereplő (zsaru amúgy) tehetetlenül nézi a másik kocsiban fuldokló kislányt. egyszer csak megjelenik az ablaküveg mögött egy robot (utánuk vetette magát a vízbe, hogy megmentse őket), fémkezével bezúzza a kocsi ablakát és elkezdi kihúzni a zsarut a kocsiból (uram, ön veszélyben van). a zsaru ordít: "a kislányt, a kislányt!" - de a robot nem hallgat rá, kiviszi a partra. a kislány meghal.
a főszereplő kérdezi a robotot: miért engem? - "uram, önnek 44% esélye volt a megmenekülésre, a kislánynak 12%". és a zsaru igazából nem tudja megmagyarázni a robotnak, hogy miért kellett volna a kislányt megmenteni.
és én sem tudom.
|
| | | | |
| | | | | | 292. rumcais | 2004. október 12. 08:41 |
| | | | | | | Rémes korlátotltság elválasztani az észt az érzelmektől.
Az érzelmek lehet ugyanolyan manipulatívan megszerkeztettek,
mint egy mégoly racionálisnak tűnő gondolatmenet.
Engem legtöbbször az érdekel, hogy érzek-e őszinteséget valamiben vagy nem. Persze szeretek vitatkozni is, mert
szerintem abból sokat lehet tanulni, de itt most nem arról van szó.
Egy szónoklaton, egy szövegen bárha rejtegesse is az érzelmeket,
átütnek a motívációk, és a miértek. Átvérzik a betűk, hangok szövetét, csak figyelni kell rájuk. Én nem vagyok egy érzelmeit
könnyen kimutató ember, talán éppen ezért jobban figyelek az
ilyesmire. A gondolatok mélyén mindig érzelmek csücsülnek, persze sokszor fázós magányban (én azért közel sem tartok itt :)
Persze erre lehet azt mondani, hogy ez így a forró kása kerülgetésének tipikus esete, miért nem mondja el az illető mi a
baja konkrétan? Esetemben a válasz könnyű.
Azért mert pont ez érdekel. És nem rejtegetek semmit, a kérdésem pont az ami, ahogyan előjött belőlem, ahogyan gondolkodni szoktam valamin. Ennek a kérdésnek egyáltalán nincs szüksége analízisre. Én ilyen világban élek, és nem járok az erdőbe meditálni. A kívácsiságom arra vonatkozik, hogy hogyan kezeljek egy tudományos-társadalmi folyamatot, ami így és így kezeli az irracionális élményeket, amelyek számomra is igen fontosak. De a kérdést mivel igen cizelláltan igyekeztem feltenni nem ismétlem meg. Ha valakit ez nem érdekel kedves Tetrahíd, akkor nyugodtan hagyja figyelmen kívül.
Az viszont szerintem vicces, ha valaki azt hiszi ő a fórumok világának 7500 pontos szimultán nagymestere, aztán ismételgeti
magát, mintha az egyetlen értelmes nézőpont birtokosaként neki
már egy kérdést sem kellene megpróbálnia megérteni annak saját rendszere szerint. Vagyis pontosabban egy másik embert.
Egy stílus, szóhasználat mögött
rejtőzködni ez még nem a bölcsesség.
Cellux uram, majd kereslek mailben mert mostanában én is el vagyok havazva.
Tisztelettel:
rumcais |
| | | | |
|
