 |
A Semmi érzeteneutrino, 2003. november 1.  | |  | | | | |  | |  | | | | Nem azt írta, hogy koordináta pontok? Lehet, hogy ilyen alapján tájékozódnak az állatok? |
| |  | |  |
| | | | | | 277. doki | 2004. október 9. 11:28 |
| | | | | | | | tetra, szerinted mik voltak a kék gömbök? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tetrahíd ez baromi jó volt! Sikerült elképzelnem, bár azt a nincs szubjektív stb dolog nekem kicsit összevisszának tűnik, ha azt felépítenéd nekem mégegyszer sorba azt megköszönném! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux: Nem akarok én belekötni, csak kérdezősködöm.
Amúgy a szubjektivitásod csak akkor véd meg attól, hogy
belekössek, ha egy másik világban, szeperált világban létezik.
De én nem hiszek sem a személyiség autonómiájában, se az ún.
szuverén döntésekben. A világba ennél jobban be vagyunk szőve.
A többivel nincs vita. jaja.
De minden lehet fordítva is. :)
Amúgy nem is tudom minek írtam.
Asszem csak unok régóta csönben lenni. :)) |
| | | | |
| | | | | | 270. cellux | 2004. október 5. 16:51 |
| | | | | | | rumcais: a világunk (világfelfogásunk) csak eszköz a köpüléshez. egy világfelfogást jobbnak nevezni, mint egy másikat, csak a világfelfogás mögött álló én szempontjait figyelembe véve lehet. számomra akkor jó egy világfelfogás, ha maximalizálja a köpülés hatékonyságát.
az egyensúly eszményéért pl. ezért lelkesedem. tapasztalataim alapján, ha kiegyensúlyozódnak bennem a pólusok, az akadálytalanná teszi az energia áramlását (így jóval hatékonyabban működik a köpülés). [igazából a kiegyensúlyozott állapotban a köpülés akadálytalan "átfolyássá" szelídül, amely hihetetlen energiaszinteket hordoz és mégis olyan lágyan simogató, természetesen áramló, mint a víz. ugyanez a folyamat a legdurvább köpülésnek, szenvedésnek, purgatóriumnak érződik, amikor a tudat tele van a tudatlanság kőtömbjeivel, amikor ezerrel dolgozik a karma-daráló.]
nem azt vizsgálom, hogy mi az illúziók mögötti valóság. azt keresem, hogy melyik a számomra legoptimálisabb illúzió. és én az illúziómat valóságnak hívom. (hozzátehetném, hogy "szubjektív" valóság, de ennek nem igazán lenne értelme, lévén magától értetődő.)
a végső valóság az, hogy CSAK a szubjektív illúzió létezik. ha ezt beláttam, akkor a szubjektív illúzió megszűnik az "objektív valóság" alacsonyabbrendű kistestvérének lenni. a szubjektív illúzió és az objektív valóság egybe csúszik. és ettől kezdve az illúziónk (a világunk) nem egy elképzelt, idealizált "objektív valósághoz" képest válik értékessé, hanem önmagában. tulajdonképpen még fejlődnie sem kell, tökéletes most, ebben a pillanatban is (de ennek a belátása már advanced level). [ugyanakkor mégis vannak referenciapontok, de ezeket csak az illúzió-rendszer működésének folyamatában lehet megragadni.]
én most ott tartok, hogy van egy valóságom, és azt optimalizálni igyekszem.
részletesebben az optimalizálásról: az embernek elképzelései vannak, amelyek mentén a világ erői struktúrákba rendeződnek. na itt van egy kapcsolódási pont az abszolúthoz: az erők az abszolútból jönnek, viszont az elrendeződésük mintáját az ember világképe szabja meg. az erők csak a tudati struktúrák által léphetnek megnyilvánulásba. ez a megnyilvánulási drive hajtja a létesülést előre, és ez az oka az evolúciónak is: egyre fejlettebb szubjektív valóságok jönnek létre, hogy az erők egyre nagyobb része tudjon ezek révén megnyilvánulni. ezért van pl. hogy a múlt szellemi tanításai ma már csak részlegesen adekvátak, hasonlóképpen a tudományos elméletekkel is. mindig újabb szellemi építmények (mémek) kellenek, új hordozók a megnyilvánulásra törő isteni potenciál számára.
én egy olyan tudati konfiguráció, valóságkép létrehozására törekszem, amelyben a tudatomba befolyó erők harmonikus rendbe tudnak szerveződni és így az evolúciót tökéletesen le tudják követni (szolgálni). harmonikus alatt valami olyasmit értek, mint amikor a puzzle összeáll, egyetlen darab sem lóg ki belőle. más szóval: akkor teljes a kép, amikor nem marad megoldásra váró filozófiai - magát a világfelfogást érintő, nem pedig abból következő - probléma.
szóval teljesen szubjektív az egész, így nem tudsz belekötni. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ferge írja:
Egy érzet megfogalmazásához először is azt hiszem tisztáznunk kellene a semmi, mint általános létező fogalmát. Hisz mi si a semmi. A semmi az ami mindig is létezik, pont úgy, mint a létező. Hisz a létezésben önmagában benne foglaltatik a nem-létezés. Pont úgy mint az életben a halál. A dialektikus harc így válik teljessé. A semmi érzete így a létezés érzetének hiányát jelenti. Tehát a semmi a létező reális megcáfolása.
A semmi érzete teljes és eredendően természetes állapot, amelyben az ember az üresség teljességével néz szembe. De itt mi is az érzet? Az érzet az érzés. A semmi érzése ezek szerint a semmi érzete. Az érzelmek pedig az emberi lélekbben mindig csakis ideiglenesek (persze ennek ideje mindig szubjektív). így a semmi érzete csakis a teljesség hiányát jelenti.
Neutrino cikkkéhez hozzászólva:
Talán az élet értelme a halál. Ez így nehezen értelmezhezhető. Szóval: születés életed kezdete, így kezded meg életedet, majd halálod akkor nyer értelmet, ha életed (a születés és halál közti résznek) értelmet adtál. Halálod is így lesz értelmes. Ha meglelnéd életed célját, és azt meg is valósítottad nem lenne már értelme életednek. Pont az életed lényege hogy megleld annak értelmét. Ha ezt megtetted életed értelmet nyer és így halálod sem hasztalan. Ha célod megleled próbáld megvalósítani. Légy egzisztencialista. Valósítsd meg önmagad! Légy az akivé kell válnod, és hagyj magad után nyomot, hogy lássák te meglelted életed értelmét. Válj valakivé... |
| | | | |
| | | | | | 268. Nomad | 2004. október 5. 15:36 |
| | | | | | | Arany középút - tapasztaltam/láttam/éreztem (ráadásul így logikus). Ha megítélsz beleng az inga, ha megfigyelsz, előbb-utóbb beáll középre, és láthatod, mért hívják ARANY középútnak:)
Olvass Nágárdzsunától, vagy ezt:
http://www.extra.hu/lamar/kozeput.htm.frame
"A tudatot lehet a világ pragmatista problémamegoldójaként is
felfogni. Nem tud jobbat, de jelent ez többet annál ami?
Nem lehet, hogy a megvilágosodás a tudat hasznos illúziója
csupán?"
Nem, valóban nem jelent többet annál, ami, csak éppen minden más jelent semmit ehhez képest. A megvilágosodás pont a tudat illúziómentessége, míg a "világ" a tudat "hasznos" illúziója, amiből kibontakoztathatja a megvilágosodást (ami egyébként is ott van, de a "világ" egy út ehhez, tehát minden jelenség bölcsesség). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sziasztok :)
Én aki egész jól elvagyok valakiként ebben a világban,
azt szeretném megtudni, hogy honnan veszi mindenki
a következőt:
- Arany középút, inga, egyensúly.
azért kérdezem, mert már régóta olvasom a keleti meg a
nyugati bölcseknél is hogy ez fontos. De mindig marad
a kérdés: Rendben, ez egy matematikai absztraktció,
szép és harmónikus hatása van. De honnan tudom, hogy
a teljes világegyetem e szerint van megépítve?
- válaszok: - tudom és kész (no comment)
- másképpen nem lehet elképzelni (miért nem?)
- levezethető a tapasztalaból (hogyan?)
- jó a statisztikája (mihez képest és mennyire?)
A dologgal az a bajom, hogy bár tudom, hogy csak a világi oksági
láncainak szövedékéből vagyok szőve és nem is vagyok, meg stb.,
de ezt csak absztrakte értem meg. A maga pontos milyenségében
át nem láthatom a láncokat. Lehet, hogy nem is fontos persze.
De akkor mi adja a magabiztosságomat?
A tudatot lehet a világ pragmatista problémamegoldójaként is
felfogni. Nem tud jobbat, de jelent ez többet annál ami?
Nem lehet, hogy a megvilágosodás a tudat hasznos illúziója
csupán? Ez persze nem baj ettől még biztos jó dolog :)
Csak kérdezem.
Nem mintha nem érezném hasznát, és jó hatását a kiegyensúlyo-
zottságnak. Rendicsek dolog az persze. De van bennem egy
gyanú, ami nem oszlik. Legboldogabb, legtisztább, legelmondhatatlanabb pillanataim mögött egész más van mint
amit sejteni vélünk.
Erre mondják, hogy jobb ha nem tudunk róla?
Persze ezek az élmények mindig ezzel együtt jók számomra.
(ez benne van a pakliban...)
Ilyesmi csak akkor jut eszembe így, ha okoskodni kell :) |
| | | | |
|
