 |
A Semmi érzeteneutrino, 2003. november 1.  | |  | | | | 194. Tuth | 2003. december 20. 12:36 |
| |  | |  | | | Gondolkozz el azon hogy kié lesz a kezed akkor mikor hidegen támaszkodik majd a Föld Anya testére.
Szóval azért nem teljesen különválaszthatatlan dolog a kezed és te magad.Ha tűzbe nyúlnál a kezed csak információt közvetít hozzád és ha akarod benne tartod ha akarod nem.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Én azt hittem, hogy a kezem is hozzám tartozik. Vagyis nem én mozgatom, hiszen nem rajtam kívül álló dolog. Hanem a kezem mozgása is hozzátartozik az én saját mozgásához. Vagy nem?
Persze máshogy is lehet definiálni az én fogalmát. De az akkor egy másik dolog. A tudatom mozgatja a kezemet? Hát, ilyen erővel a kezem is mozgatja a tudatomat, hiszen például ha fáj, az hatással van a tudatomra. No de ilyen erővel minden mozgat mindent a mindenség kölcsönhatási rendszerében, tehát azzal, hogy a tudatom mozgatja a kezemet, nem mondtam semmit. |
| | | | |
| | | | | | 192. Tuth | 2003. december 19. 17:49 |
| | | | | | | Lehet hogy azért nem értem miért jó az én nélkül mert nekem nem domináns vagy nincs?
Mert magam vagyok tisztán?
Ez melyik én?
|
| | | | |
| | | | | | 191. Tuth | 2003. december 19. 17:45 |
| | | | | | | Mi irányítja az a tested ?
Nem a szívdobogásra gondolok...
Hát te.
Nélküled (az éned nélkül) mit ér a tested?
Az Én a Tudat?
Én mozgatom a karom, ezt tudom.
És azt is hogy milyen végtelen a távolság a kezem és én köztem.
|
| | | | |
| | | | | | 189. cica | 2003. december 19. 12:56 |
| | | | | | | Bomba írta: "van esélye az embernek, miután felnőtt ebben az így definiálom magam, hogy közgazdász, stb., szóval van rá esélyünk, hogy megtanuljuk ne így definiálni magunkat, meg a többieket?"
Igen van. Miután meghaltunk.
|
| | | | |
| | | | | | 188. cellux | 2003. december 19. 10:10 |
| | | | | | | jaja, nagyon cselesen csűri-csavarja az én...
én felnőtt lettem, és örülök neki, pedig annak idején azt hittem, az nagyon rossz. de csak azért, mert azt hittem, azok a felnőttek, akik körülvesznek. hihi.
|
| | | | |
| | | | | | 187. Talamon | 2003. december 19. 08:56 |
| | | | | | | "Mondjuk én azt hiszem nem járok rossz úton," - bt :))))
ez aranyos:)
Az embernek örülnie kéne, ha néha kap egy kis alázást..
Hisz azzal, hogy engem aláztok,igazából a kis rakoncátlan ÉNEMET alázzátok, arra meg rá is fér, hisz egy beképzelt, öntelt, kis szelíd vadka(n?), ám akkoriscsak egy fekete lyuk, azthiszi egyedül van az univerzumba, stbstb...
Persze, hogy egyedül van, hisz más nincs is..csak mégsem úgy ..én nélkül nincs szenvedés...szenvedés nélkül nincs ráeszmélés? Ráeszmélés nélkül nincs semmi
semmi nélkül sincs semmi:)
Emléxem kb tavaly márciusba a dojoba mondta a senpai talamonnak:
-Arc vagy!
-Nem vagyok arc. -mondta talamon.
-De arc vagy!
-Nem vagyok.
-Látod, mostis az vagy, beképzelt!
-Fenét vagyok beképzelt.
-Ha ennyire tudod, légy te a mester!
-Nem!
-DE!
szal köv. 7en fekete öv, hakama, csak állt ott, mert megmondták a kis aikidókáknak, hogy ne engedelmeskedjetek neki, de amúgy meg bármi.
-Szal csak állt ott, alázódott az én keményen..aztán körbevették, összenyomták(testileg-lelkileg), terhelték az ént, szakadjon szét a burok..de nem..
elszaladt, de aztán jóval később, a megfutamodott talamon egy másfél shiva-kor elszakatt..
csak röhögött vagy félóráig, mikor felszabadult az éntöl egy időre:))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Hanem egy közösség részeként, barátaik viszonylatában határozzák meg magukat. Ha valaki viselkedik valahogy, nem azt mondják, hogy azért tette, mert ő olyan személyiség (rosszindulatú, jószívű, intelligens), hanem, mert olyan volt a szitu."
Igen... és ez valahogy sokkal melegebb/emberibb... Mondd cica, szerinted szakmailag van esélye az embernek, miután felnőtt ebben az így definiálom magam, hogy közgazdász, stb., szóval van rá esélyünk, hogy megtanuljuk ne így definiálni magunkat, meg a többieket? Mondjuk én azt hiszem nem járok rossz úton, mivel valahogy én is úgy szoktam érezni, hogy nem azért csinálta, mert hülye, bunkó, stb., hanem mert... szóval nem általánosítom le egy adott cselekedetéből... Persze emögött világosan látom azt a motivációmat, hogy egyszerűen szeretem jónak (jobbnak) látni a dolgokat, szeretek rózsaszín szemüveget hordani. Baj ez? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | egyáltalán nem olyan fontos ez a felnőttéválás dolog, mint amennyire törődnek vele az emberek.
amiktől a társadalmunk felnőttnek tekint valakit, azok pont azok a dolgok, amiktől itt szerintem a legtöbben próbálnak elszakadni, ha már úgy megélni nem tudják őket, ahogy a többiek, akiknek ettől jó lesz.
van aki kicsit, van aki nagyon különbözik ebből a szempontből a "legtöbbektől", és van amikor nincs más hátra mint elhagyni mindent amitől "felnőtt leszel". ha az nem a te műfajod, (mert a "tervezőid" vhogy úgy alkottak), akkor ezt fel kell ismerni, és minél előbb elkezdeni "vissza" gyermekké válni.
minél később eszmélsz rá erre, annál több a dolgod. persze biztos vannak akiknek nem kell ráismerniük, mert az ő esetükben nem így van. de Te lehet hogy közéjük tartozol, mivel ezt a fórumot olvasgatod... : )
ne kapaszkodj, az idő múltával észreveszed hogy nem is zuhansz, hanem lebegsz.
persze erőltetni nem lehet semmit... |
| | | | |
| | | | | | 184. cica | 2003. december 18. 18:16 |
| | | | | | | Neutrino:
"Valahogy azt hittem, hogy úgy fogom észrevenni, hogy "felnőtté" váltam, hogy megállapodtam magammal, és a világról is pontos is képem lesz"
Azért gondoltad ezt, mert szinte mindenkit úgy neveltek fel, hogy azt hiszi, ez hozzátartozik a felnőttséghez. A Nyugati társadalom lenézi azokat, akiknek nincs konzisztens világképük, nem hisznek valamiben, nincsenek tisztában motivációikkal, céljaikkal, bizonytalanok. Ezért aztán mindenki arra törekszik, hogy ez meglegyen. Addig csűri csavarja a dolgokat (elfojtás, motivált felejtés, sémák, értékek elutasítása és elfogadása) amíg ki nem alakul a konzisztens világkép, értelmes célok, logikusan felépített motivációk. ..És akkor sorba felvesszük a szerpeinket és lejátszuk az életünket aztán a halálunkat. És mindenki azt gondolja, hogy muszály ezt, mert különben nem leszek soha felnőtt.
Ebből a szempontból jobban szeretem a keleti kultúrkört, ahol nem értik, hogy nekünk miért baj az, hogy ellentmondásokat látunk abban, amiben hiszünk, ha valakinek "nincs határozott egyénisége". Ők nem úgy definiálják magukat, hogy pl. XY vagyok,közgazdász, okos, megfelelő az önbizalmam, jó kommunikációs képességekkel rendelkezem, hiszek az asztrológiában stb. Hanem egy közösség részeként, barátaik viszonylatában határozzák meg magukat. Ha valaki viselkedik valahogy, nem azt mondják, hogy azért tette, mert ő olyan személyiség (rosszindulatú, jószívű, intelligens), hanem, mert olyan volt a szitu.
|
| | | | |
|
