 |
A Semmi érzeteneutrino, 2003. november 1.  | |  | | | | |  | |  | | | neutrino, azt hiszem, a napokban én is ilyen "mi is a felnőttség?", találjunk rá aktuális definíciókat - hangulatban vagyok :)
és az egyik definíció szerintem is a "szubjektummá" válás, amikor az ember kinövi a szülei által adott kereteket és saját világképe van. És a felnőttségnek sok-sok aspektusa, definíciója van, pl: felnőtt az, aki jól bírja az ambivalenciát. Más világkép máshogy foglalja szavakba, vagy más oldalát hangsúlyozza, és az üresség meg a szubjektum lehet ugyanaz is. És akkor nincs más dolgunk, mint csodálni?
Siphersnek, a szavak szerelmesének:
szerinted az a valami, amire Nomad használja az alázat szót, meg az, amire te, az azonos? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hmm... Kerub, mesélhetnél arról, milyen érzés elveszteni a fonalat, és hogy lehet a helyes utat megtalálni.
Mert az én zsákutcámból sajnos nem találok ki, és egyre erősödik az az érzésem, hogy körbenjárok (hogy Biga szavaival éljek). Nem is tudom, hogy zsákutcának kéne nevezni... Valahogy azt hittem, hogy úgy fogom észrevenni, hogy "felnőtté" váltam, hogy megállapodtam magammal, és a világról is pontos is képem lesz, most teljesen mindegy, hogy mi, a lényeg, hogy elfogadok valamit és ennek jegyében folytatom a dolgaimat. Ellenben az történt, hogy azt hiszem felnőtté váltam ugyan, de - hogy visszautaljak az eredeti téma címére -, egy jó nagy adag semmi érzésével próbálok megbirkózni. Közelítettem tiszta fejjel, aztán átmentem a "túloldalra", onnan is vizsgálódtam, és ahelyett, hogy valami kézzelfogható, nevén nevezhető kialakult volna, itt maradt egy nagy üresség. Megélhet-e így az ember, mindenféle támpont nélkül? Most már azt sem tudom, mit élek meg. Vannak fraktálok, istenek, atomok és világegyetem, de mégis, én is vagyok és ez olyan fontos számomra. Én lehet, hogy fordítva sültem el? Ahelyett, hogy a hosszú út után levetkőztem volna az egómat, és megszabadultam volna, ehelyett egyre inkább ragaszkodok az én kis egyéni szubjektumomhoz és az így megélt érzésekhez. Az éjszakában rám boruló csillagos ég még mindig lenyűgőző hatással van rám, de már nem azon gondolkozok, hogy ki alkotta vagy valaha is elérem-e a fény sebességét túllépve a szomszéd galaxist... hanem egyszerűen csak magam vagyok a mindenséggel.
Jaj, bocsi. Így az éjszakában bent elmélkedek és elkalandoztam, és az is lehet, hogy ez már egy más témakör lenne, de ez most úgy kijött belőlem. |
| | | | |
| | | | | | 179. Kerub | 2003. december 17. 14:15 |
| | | | | | | | Huh! Köszönöm a sok érdekes hozzászólást, nagyon tetszettek amiket írtatok, úgy érzem értékes gondolatokkal gazdagodtam. Talán most kikerültem egy olyan zsákutcából, amibe több hete kerültem, és azóta sem találtam a kiutat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azért, mert a lelki egészségben szerepe van a hozzáállásnak, a hozzáállásban meg szerepe van annak is, amit az ember olvas, vagy ír. Ahogyan mindennek szerepe van benne. |
| | | | |
| | | | | | 177. cellux | 2003. december 17. 13:26 |
| | | | | | | Tényleg Siphersh, magyarázd már meg, minek is beszélünk mi egyáltalán ezekről a dolgokról? :-)
Vagy tartsunk közvélemény-kutatást: jelezze, aki szerint van értelme Siphershnek papolnia.
(Szerintem van, de végül is gőzöm nincs, hogy miért. Valamiért jobbnak tűnik, ha papol, mint ha csöndben marad.)
|
| | | | |
| | | | | | 176. Nomad | 2003. december 17. 12:37 |
| | | | | | | | Ha ezt valóban(hihi) be tudnád látni, akkor már nem lenne szükség az alázatra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az alázat és az önhittség nem egy érem két oldala, mert az alázat egyszerűen csak az önhittség hiánya: a lét eredeti természetessége. Az élet maga.
Az önhittség egyszerűen csak az önmaga ellen fordult lét. Az önemésztés. A halál. |
| | | | |
| | | | | | 174. Nomad | 2003. december 17. 11:59 |
| | | | | | | Nembaj, előbb-utóbb kinövi mindenki.
Cellux, Siphers ha elkezdenélek győzködni, akkor nyilván tévúton járnék, csak azért írok, mert unatkozom a munkahelyemen, és jólesik írni.
Túloldalról hogy lehetne beszélni?:)
Pokol? az csak egy tükör, és vajon mit lát(t)ok benne? törjétek csak össze.
Alázat - önhittség, ez egy érem két oldala, de kell e ez az érem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak az az igazi alázat, ami öntudatlan szvsz.
A másik alázat gyakoribb: "Egész életét lehajtott fejjel és másnak alárendelve éli le, de mondj csak neki egy jó szót az alázatáról, elfordítja a fejét, és végigterül az arcán az önelégült mosoly." :-) |
| | | | |
| | | | | | 172. cellux | 2003. december 17. 11:25 |
| | | | | | | Sebaj, legalább jól odabasz az önhittségnek. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Értem én, csak túlságosan kifejező, és túlságosan híján van fogalmi alternatíváknak. Nyelvileg lehetetlenség populárisabb formába hozni ezt a szót, mert ma az a populáris, ami önhittségre és öncélúságra buzdít. |
| | | | |
|
