 |
Legfrissebb hozzászólások (113831 - 113850)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Hát én nem tudom... erről beszéltünk a Minstrellel, de aztán most meg nem tudom, hát ő a szájtadminisztrátor, meg minden, úgyhogy nem tudom, mi van már. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Akkor ez a gyógyszertopik dolog ennyiben marad? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hajnalka magról hallottatok már? Mit tud? Még1 kérdéses anyag: légyölő galóca? Szerecsendiót kefírben medig kell állni hagyni? Az őrölt is jó? 1 embernek mennyi kell?
-én csak kérdezni tudok:)- |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha valaki tudna abban segiteni hogy hogyan lehet gombafonallal benőtt sütit sokszorositani fertőzés nélkül (táptalaj van dögivel) akkor az biza nagy segitség lenne |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | okés..feladom, ezt igy neten keresztül nem lehet leirni, meg kell nézni élőben, azért irtam, mert azt hittem valaki már találkozott vele, de ugylátszik még nem annyira, vagy egyetalán nem elterjedt jelenség. Mindenesetre elég érdekes, én még soha nem láttam ilyet, pedig van mögöttem már pár évnyi tapasztalat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "hogyan zökkentsem ki magam?"
nem tudom. én eddig minden kizökkentésre tett próbálkozásom mélyén megtaláltam a saját illúzióim megerősítésére való ellenirányú törekvést, és erre a paradoxonra egyetlen megoldást találtam: hagyom a kizökkentést a fenébe és hagyom inkább, hogy az élet a maga tempójában farigcsáljon tovább.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak úgy láthatunk át és érthetünk meg valamit ha felülemelkedünk rajta. Amíg a rendszer puszta alkatrészeiként élünk és rutinosan kiszolgáljuk a kollektív valóságot, nincs használatba állítható energiánk. Az illúzió megértéséhez pedig sok energia kell.
Az illúzió valós. Ugyanakkor az illúzió csak csekély részhalmaza a valóságnak. Az igazi illúzió pedig az hogy annyi a valóság amennyit és ahogyan én érzékelek belőle.
Amikor ezt megsejtem, már megtettem az első lépést. Rögtön adódik a következő lépés: hogyan zökkentsem ki magam?
"A megszabadulásra való törekvés (és az ebből fakadó szenvedés) eltűnése."
Ez a fajta törekvés csak ellenszegülés, amivel ugyanannak az illúziónak a fenntartására pazarolja az energiáját. Minden tagadás, ellenszegülés és harc csak jobban gúzsba köt és meghosszabbítja a szenvedést. Az igazi út a nemtevés tevése. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mindenki a saját tudatával dolgozik. a sötét sarkok tisztogatására sajnos nincsenek általános módszerek.
én a helyedben leállnék és várnék, amíg kitisztulnak a dolgok.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | helló, igen, ez már megvolt, de csak egyszer (első alkalommal).
az a "szoba sarkaiból néz rád a kezed meg a lábad" eléggé ismerős... :-)
amúgy ennél sokkal durvább dolgok is vannak, ez csak a kezdet. talán azt mondanám, hogy ha a teljes totális trip az 10 millió, akkor ez volt az 1. de ez se igazán helytálló, mert nem mennyiségi, hanem minőségi különbségek vannak.
az igazi trip szerintem ott kezdődik, amikor a 3d konszenzus valóság lebomlásával párhuzamosan olyan perspektívák kezdenek kialakulni az ember fejében, amikből mindaz, ami egyébként a három dimenzióban történik, simán magyarázható, sőt, teljesen világos, hogy másként nem is lehetne, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy amit az ember ilyenkor átél, azt a három dimenzióból magyarázni egyszerűen lehetetlenség.
másképpen: amikor találsz egy olyan vonatkoztatási pontot, ami kívül van azon a világon, amelyet addig a vonatkoztatási pontok gyűjteményének gondoltál. ez az a vonatkoztatási pont, amiről Arisztotelész beszélt (adjatok egy stabil pontot és kifordítom rajta a világot). és ha ez a pont megvan, akkor utána a világ tényleg ki is fordul.
kár, hogy ha ide bemész, utána senki (még saját háromdimenziós lényed) se fogja elhinni, amit átéltél, annyira durva.
én az első élményem után hónapokig képtelen voltam hova tenni, hogy a világban ezeknek a dolgoknak a létezésére csak homályos, jelzésszerű utalások találhatóak, hogy mennyire durván el van szakadva az emberiség attól, ami a tudat mélyén található.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem nehéz magunkkal egyenértékűnek látnunk a majmokat, ugyanúgy, ahogy nehéz magunkkal egyenértékűnek látnunk egy nálunk gondolatokban, érzésekben sokkal szegényebb embert.
keményebben: csak akkor tudom valóban, szívből elismerni a többi, nálam alantasabb rendű lény élethez való jogát, ha belátom nélkülözhetetlenségüket az élet egészének szempontjából.
ami a legjobb lenne: tisztán látni a különféle létformák teremtésben elfoglalt helyét, hogy úgy élhessünk egymás mellett, mint a királyi udvar különféle pozícióinak birtokosai, belátva, hogy az udvar megfelelő működéséhez valamennyiünkre szükség van és hogy egyikünk sem lenne képes a másik pozícióját (legyen az relatíve akár fölöttem, akár alattam) megfelelően ellátni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Sikerül-e kizökkenni a hétköznapi illúzió mókuskerekéből?"
Sikerül-e megérteni a hétköznapi illúzió mókuskerekeiben (vagy azok mögött) rejtőző végső valóságot? Travelling without moving?
Nincs valóság az illúzión kívül. A megszabadulás nem az illúzióból való kiszabadulás (egy "másik" világba), hanem az illúzió megértése és az ebből fakadó megnyugvás. A megszabadulásra való törekvés (és az ebből fakadó szenvedés) eltűnése.
Valószínű, hogy a hatalom növekedtével szó szerint lehetetlenné válik a hatalom nem megfelelő célú használata. A tudás gyarapodásával nő a felelősség is. Ez végső soron oda vezet, hogy a tökéletes tudással rendelkező (azaz felszabadult) ember paradox módon a valóság, a szükségszerűség szolgálójává válik. Mivel hiánytalanul átlátja az összefüggések rendszerét, minden pillanatban tudatosítja a legtökéletesebb lépést, amelyet tehet. És azt meg is teszi. Hogy az ilyen élet mégsem unalmas, azt az élet hihetetlen változékonysága biztosítja és az, hogy semmi sem állandó.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mellettem álmomban egyszer felrobbant egy atombomba. elmosott a tűz aztán felébredtem. és nem haltam meg.
bár az is lehet, hogy csak nem vártam meg. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | néha besokall az ember. állj le pár hétre...az idő majd megoldja a dolgot (ez ilyen füves hozzáállás :)). de lehet csak a füből van eleged. amúgy sem szabad sokat szivni - összekuszálódnak töle a dolgok. magába forduló képzeteket generál. a fü nem mutat kiutat a saját maga által állitott csapdából. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha evolúció során valaha állatok voltunk is, az nem azt jelenit, hogy minden állat egy nálunk alacsonyabb fejlődési fázist képvisel. minden földi lény egy sok millió éves "fejlődési" (változási) folyamat végterméke. mindenki a törzsfejlődés fájának egy-egy levele. miért lennénk mi "végebb"-termékek más lényeknél?
"Az emberek nem felsőbbrendűek, csak mások." (énis igy gondolom)
"szerintem az emberek nem tudnak állatként élni, még ha szeretnének akkor sem"
ha nagyon szeretnének, szerintem rájönnek: nem lehet |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Nagyon-nagyon régóta olvasgatom a fórumot és már "átéltem" jómagam is 1 pár komoly trippet. De! Olyat mint most még soha.
Az lenne a kérdésem, hogy voltatok-e már úgy ti is lecsótól, hogy a fényben is láttatok és a sötétben is egyaránt ugyanazzal az élességgel mintha a sötétben is égne a lámpa?
Másik kérdés!
Éreztétek már úgy magatokat bebélyegezve, hogy az ego losst követően a szoba három sarkából pislogva és boldogan mosolyogva tekint rád a saját lábad, vagy a törzsed?
ilyen erőss trippet már nagyon rég nem éltem át most még nem nagyon tudok írni róla de hamarosan megírom az élménybeszámoltó ha valakit érdekel.
D.F. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A világ megállításának módszereire gondoltam. A kanál meghajlításának képessége csak kísérőjelenség. A cél és a lényeg a konszenzus által előírt valóságképtől való elszakadás, hogy a dolgokat olyannak lássuk végre amilyenek.
Minek akarnék gondolatot olvasni amíg szóban is el tudja mondani a másik a gondolatait nekem. Viszont mit érek a hallottakkal, ha csak élettelen szavakat látok, vagy ha az én saját gondolataimat látom bennük és nem a másikéit?
A "valóság megváltoztatásának ezoterikus, mások számára nem hozzáférhető módszerei" csak álmok és fantázia maradnak. Talán lehet ez is egyfajta motiváció, az őszinte kereső viszont hamar felismeri hogy épp a jelenségvilág illúziója zár el a valóság mélyebb megértése elől.
Igy a kanál meghajlítása, önmagam meghajlításának szimbólumává válik.
Sikerül-e kizökkenni a hétköznapi illúzió mókuskerekéből? És ha igen milyen módszerekkel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Időmet tengetem itt ebben a székben
gép előtt vigyorgok zöldes füsttől készen.
Nem tudom mit csináljak,
ez a céltalanság borzasztó!
Hamutálban kevés a gyujtani való
így hát célt tűzök magam elé
befele legyen vagy netán kifelé?
Elmém egyhegyűen a feladatra figyel
sodor, nyálaz, letép mert ezt így kell
végre kész a nagyszerű mű
társuljatok hozzám hisz van elég fű! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akinek van kedve ircen dumálni az:
ircnet @ #daath |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha álmodban meghalsz akkor igazából is meghalsz. Elvileg. Nekem egyszer volt, hogy pisztolyt szegeztem egy tag fejéhez aki szét akarta ütni a fejem. Annyira mérges voltam rá és amikor meglátta a pisztolyt akkor összekuporodva könyörgött, hogy ne tegyem, én meg düh és hatalom ittasan borzasztóan élveztem a szituációt és volt egy pont amikor az volt, hogy meghúzom, de hirtelen eszembe ötlött, hogy hagyom a francba ezt a kis férget. Nem tettem meg. Érdekes élmény volt az biztos. Amúgy nem szokásom senkit sem fenyegetni, rendes pisztoly meg még életemben nem volt a kezemben. Ja és nem is counter-strikeozom már több hónapja szal... :)) |
| | | | |
|
