 |
Legfrissebb hozzászólások (113961 - 113970)
 | |  | | | | |  | |  | | | meg különben is, mi nem a valóság?
(ez elméletben könnyen feloldható - persze, hogy minden a valóság - de e felismerés nyomán valamiért mégsem szűnik meg a bezártság. talán nem elég mélyreható a felismerés. talán nem érinti meg az ember létalapját.)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ennél már csak az a rosszabb, mikor az ember tudja, hogy ő nem ember. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azthiszem nem a racionalitás az ami a nyugati megközelítési módban a lényeg. Hanem sokkal inkább a hatalomvágy. Hogy mindent mi akarunk irányítani. De ez LSD ide-vagy oda, nem megy. Mára LSD nélkül is oda jutott a társadalom, hogy senki nem látja, hogy hova megyünk, milyen pályákon mozgunk. És minél erősebben szorítjuk össze a markunkat, annál több folyik ki belőle. Én legalábbis ezt értem nyugati típusú gondolkodás alatt. Keleten megtehetem azt, hogy fogom magam és életem végéig meditálok egy barlangban, és nem érdekel, hogy mi történik a világban, mert tudom, hogy nem rajtam fordul meg annak a sorsa. Nyugaton még a szerzetesrendek is arra büszkék, hogy mit építettek, mit találtak fel, mennyi könyvet írtak, és mennyi fontos gondolatot szültek meg a kolostoraikban. A társadalmat nem az LSD szedi szét, az egész XX. század erről szólt, hogy ez egy zsákutca.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Szeretet pedig azért, mert ... nincs miért nemszeretni."
ez pontos. kábé így világosodik meg az ember a végén. arra jön rá, hogy jé, ez nem is lehetne másképpen, sőt, ez soha nem is volt másképpen, mint ahogyan valójában van.
a tudatlanság fátylainak lehullása és az őseredeti természet tudomásulvétele. se hozzátenni, se elvenni belőle nem lehet.
nem véletlenül használják a végső igazság jelképeként a gyémántot.
hiszen mi foghatna ki azon, ami valójában van?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amúgy pont ezért keresik a fizikusok a Nagy Egyesített Elméletet. a tudomány világában ez a Szent Grál, amit ha sikerülne megtalálni, akkor az egész világ megmagyarázhatóvá válna és akkor a tudósok lelkében megszületne a béke (ezután már csak mászkálni kéne ide-oda az életfában).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cica: "mikor az ember mar nem AKAR ember lenni, az a legveszelyesebb dolog a vilagon"
Igen, ez így van, de ez nem a semmi. Ez a nihil, a halálVÁGY. De nem olyan vészes a dolog, ez is megszerethető, sőt... Ilyenkor kell Dead Can Dance-et hallgatni, meg hasonló zenéket... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az LSD hatása kicsit olyan, mintha bedobtak volna egy csavart a gépezetbe. A gépezet elkezd köhögni-krákogni, próbálja bedarálni a zavaró tényezőt (csavart).
De sajna ezzel a csavarral az a helyzet, hogy minél inkább próbálja bedarálni, annál durvábban elváltozik saját maga is, minél jobb fogást akar találni rajta, a csavarral való kölcsönhatása annál mélyebb szinteken lévő diszfunkciókat hoz elő, világít meg.
A pszichedelikus szerek olyan, a társadalom szempontjából idegen, másvilági elemeknek tekinthetők, amelyeket ha a társadalom kutat, ha foglalkozik velük, akkor a foglalkozás nyomában megnyíló mélységek széjjelszedik a társadalmat. Ezért inkább nem foglalkozik vele.
Ugyanezt aztán lehet egyéni szinten is nézni: ha az LSD széjjelszedi a nyugati, racionális típusú világnézetet, annak mi lesz az eredménye?
a) a nyugati, racionális világmegközelítési mód eltűnik és átadja a helyét a keleti típusú, minden egy jellegű látásmódnak
b) a nyugati, racionális világmegközelítési mód addig darálódik az önmagával való kényszerű szembesítések (kognitív disszonanciák) purgatóriumában, amíg ki nem csiszolódik belőle az a gyémánt, amiért a nyugati, racionális világmegközelítési móddal az Isten egyáltalán elkezdett foglalkozni
részemről a b) variációt tartom valószínűnek, és ezért gondolom azt, hogy az a) irányba ható "megoldási kísérletek" a nyugat alapvető problémájának megoldására (felejtsük el, hogy uralni akartuk a világot) a nyugati ember számára nem adekvátak.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Laller lol...Semmi bajotok csak azé osztjátok az észt nekik, lazaság... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tudom, hogy kapor, de sztem az szar 5let ennyi. Mondtam azt is, hogy mákdarálóval teeeeeee. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó Olét olvasni a daathról!
Mindenesetre a tér végtelen tulajdonsága nem "bizonyítható", de a határtalansága igen. Tegyük fel, hogy ha ősrobbanás hivők vagyunk, ahol vannak "dolgok" pl fotonok, ott van a tér is. Ha az egész egy pont(szerű)ségből indult ki, akkor az univerzum életkora*fénysebesség=univerzum sugara, hiszen minden irányban azonosan terjed, ha homogén (mértne lenne az?). De ha építenénk egy fénysebességnél gyorsabb űrhajót, és az előbb-utóbb elérné a szélét, tehát azt a felületet, ahol az először keletkezett fotonok most tartanak, és túlmennélnk rajta, még mindig a "világban maradnánk", hiszen a világ része az az űrhajó is, amelyikkel megyünk, tehát legfeljebb egy módszert találnánk arra, hogy a világ mi általunk alkotórészeknek nevezett darabjai minél nagyobb területen legyenek szétszórva, de soha nem tudnánk "kimenni" belőle, hiszen akik kimennénk is a világ vagyunk, tehát nem kimennénk, hanem ott is lenne a világ. (ebből megérthető, hogy a méret, mennyiség relatív dolog, és csak máshoz viszonyítva van értelme)Csakhogy a világ ott is van, ahol én(mi) személy szerint nem látjuk, étzékeljük. Ha ezt megértjük, a világ egy szigetté válik, ahol a mi és a hozzánk hasonló lények érzékelik egymást, de lehet, hogy vannak más szigetek is, viszont azok is a világhoz tartoznak, szóval lényegében össze vannak közve, tehát a legmagasabb szinten egy sziget van (pont a végtelen kellős közepén-hiszen mivel más pontjait nem ismerjük, ha ismernénk, ott is ez a sziget lenne. Szóval a közepének sincs semmi értelme).
Ez a szamszára.
Azt fontos megérteni szerintem, hogy a világ tere, ahol a dolgok megnyilvánulhatnak nem úgy oda lett téve, mint egy papírlap, hogy erre most rajzolhatunk, vagy egy aquárium, amiben úszkálhatnak a dolgok. A tér az ellenállás hiányaként létezik. Nem azért létezik, mert valami van, hanem mert valami nincs-> ez a nincsség a tér. Nem függ semmitől, csak abban nyilvánul meg, hogy akárhová elmehetünk. Minden egy végtelen tér, de a végtelenség nem tulajdonsága, hanem nincs értelme a végességének. Ráadásul akármi lehet benne, nincsenek előre legyártott szabályai sem, tehát ürességtermészetű. Mivel nem függ semmitől, és nincs semmije, ezért ez egy valóban létező dolog, azaz független attól, hogy ki, mikor nézi, azaz örök. Mivel mindannyian ugyan azon a szigeten( a világban, valóságban) vagyunk, ezért triviális az együttértés és a szeretet, mint "tulajdonságai". Együttérzés, hiszen minden dolog elválaszthatatlan egymástól, mivel függve keletkeznek, ugyanabban a térben (ami EGY tehát A tér, hiszen nincs MIT feldarabolni részekre), ezért egymást alakítják, sőt építőelemei egymásnak, sőt egymás másik megnyilvánulásai. Szeretet pedig azért, mert ha valaki belátta ezeket, a világ örömteli aspektusa, a lehetőségek, és a bonyolult szépség egyszerre jelennek meg, ami öröm, tehát ez is elválaszthatatlan a tértől és tudattól, azaz nincs miért nemszeretni.
A másik ilyen önnálló, valódi létező a tudat, de ez triviális, hiszen a tudat tükrözi a dolgok milyenségét, legyen ez akár a létezésük. Ha nem tükröződnének a tudatban, akkor nem válhatnának a tapasztalat igazságává, e nélkül, pedig nincs értelme bármit megállapítani róluk, hiszen nem lehet igazsághoz kötni őket. A tudat is egy, vagy A tudat, mivel az "egyéni" látásmódok is múlandóak.
Néha kicsit túl nagy logikai bakugrásokkal haladtam, de azért remélem érthető. |
| | | | |
|
