 |
Legfrissebb hozzászólások (114361 - 114410)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Több dologra jobban oda tudok figyelni, mint egyre. Szóval ha jó sok szólam van akkor úgymond leterhelődik az elmém annyira, hogy már ne legyen hely másfajta gondolatokra és pont. :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ja az bejön zenét hallgatni, amikor áthallom az egész zenét az összes szólamot. Táncolni minden hangra meg még jobb... :) Mondjuk az iszonyat fárasztó, de bejövős. Mondjuk szerintem is könnyebb a valamire figyelni, mint a semmire szal lehet kiírok valami jó kis ambientet meg hasonlókat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | beszéd?
mit számít, hogy honnan van a jelen
van azt kész...mindig
be kell látni, hogy reménytelen az egész
teljesen reménytelen elérni is bármit, vagy megérteni
a józan ész pont azért józan, hogy ne őrüljön meg a határain túltól:
hogy minden van is meg nincs is, minden határos és határtalan és minden önös és önvalótól mentes, s minden teljesen, totálisan, abszolút mindegy, s a legapróbb rezzenet sem mindegy sohasem
egyszerre
-
csáppal pásztázom a szobát,
a test hátul lüktet, mégis látom magam előtt-
fura köd ül az ágy sarkába
nem kérdezek, nem létezek
valahogy még mindig lélegzek,
fene tudja miért;
kit érdekel, mit képzelgek,
létemben úgyis csak lézengek |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " amely pusztán azért nem oszlik szét a semmibe, mert oly sokan hisznek benne rendíthetetlenül"
Ez nem egészen így igaz. A függve keletkezés tizenkettes láncolatán mennek körbe körbe, nem mindíg érzékeljük a dolgokat, ezért van látens karma, magok, amik majd az időben kikelnek, ha megteremtődőtt a megfelelő körülmény. Szóval nem egyszerűen a mindenki által "elhitt" dolgok történnek, hanem, a dolgok megnyilvánulásának nem látjuk egyszerre az összes fázisát,
különben ugyanolyan egyszerű lenne valamit megvalósítani tettben és gondolatban, ráadásul rögtön, és végig látnánk, hogy mindez a tudat játéka.
"A buddhisták is tudomásul veszik, hogy a jelenségeknek van "olyanságuk", magától értetődő természetük. Viszont nem foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy ez az olyanság honnan származik (miért éppen olyanok a dolgok, amilyenek)."
Egyrészt az egyénből, hiszen megállapítja, hogy van olyansága, bár ez nem erre a kérdésre volt válasz. Ha a jelenségek besorolhatók az öt halomba, akkor ez olyan, mint egy RGB paletta, csak öt dologból áll, és nem háromból. Mi hiába nevezzük el pl. a 00 00 FF -et kéknek, és azt mondjuk, hogy márpedig a kékség az olyansága valaminek, ha van a hipotetikus 00 00,0001 FE,FFFFFF szín is az is olyansmi, de nem az. Tehát vagy mi találunk egy másik színt, nevet címkét, amit rátűzhetünk erre, vagy belátjuk, hogy a rendszer analóg, és minden fogalmiság a digitalizálás tévképzetét erősíti, ami előbb-utóbb kiderül, hogy nem helytálló. Szóval amit akartam mondani, hogy az olyansága csak más olyansága mellet értelmezhető, amihez képest ugyanolyan, vagy nem. De mivel minden folyamatosan változik, nincs értelme az olyanságáról beszélni. Persze ez meg mellébeszélés, de akkor is csak úgy lehetne PONTOSAN leírni a világot, hogy a MOST. De mikor lesz legközeleb most, és hogyan tudnánk megragadni, összehasonlítani egy másik mosttal, stb? Szóval szerintem nincs értelme, de lehet, hogy ez csak az én rossz álmom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ahhoz, hogy egy ilyen buddhista-keresztény integratív világfelfogással ne boruljunk meg, két dolog szükséges:
1. tisztán fel kell ismernünk minden jelenség üresség-természetét (ez a halál-aspektus, a sötétség, bölcsesség)
2. nem szabad a nullpontban üldögélő Istent kiherélnünk (ez az élet aspektus, a világosság, szeretet)
amíg ezt a két pólust nem tudjuk egyszerre átélni a tudatban (anélkül, hogy egymásra támadnának), addig gáz van. és minél magasabbra jutottunk, annál nagyobb a gáz (a kibékítetlen ellentétek annál nagyobb szenvedést okoznak).
ha ugyanis (ilyen polarizált tudattal) az élet mellett tesszük le a voksot, akkor ehhez szükségszerűen ki kell majd nevetnünk (mellőznünk kell) a bölcsességet és az értelmet, mert félni fogunk attól, hogy a bölcsesség esetleg mégis bebizonyíthatja az élet illúzió-természetét. ha pedig a bölcsességre törekszünk, akkor könnyen lehet, hogy kinyírjuk az életet, mert félünk attól, hogy a világi jelenségeink meggátolnak bennünket a megvilágosodás elérésében.
(ugyanez a megkülönböztetés az alapja a világ-túlvilág, anyag-szellem, stb. szembeállításnak is. a dualitásokkal működő tudat nem tudja a két szélsőséget egyszerre felfogni, mert a harmadik út híján kialakuló kognitív disszonancia arra készteti, hogy válasszon.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: "Az, hogy mégis többé-kevésbé következetes események láncolatának tűnik a világ, a nemtudásból fakad, és mi azaz minden lény csináljuk a gondolataink, szavaink és cselekedeteink révén."
Na ezen az egy ponton ütközöm én össze a buddhista tanítással és ezért vagyok keresztény (is).
Ha ugyanis az általunk tapasztalt jelenségvilág a tökéletlen, tudatlanságba merült lények kollektív hallucinációja lenne csupán, amely pusztán azért nem oszlik szét a semmibe, mert oly sokan hisznek benne rendíthetetlenül, akkor nincs kielégítő magyarázat arra, hogy honnan származik a jelenségvilágban tapasztalható rendezettség, sőt, egyáltalán a jelenségvilág valamilyensége.
A buddhisták is tudomásul veszik, hogy a jelenségeknek van "olyanságuk", magától értetődő természetük. Viszont nem foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy ez az olyanság honnan származik (miért éppen olyanok a dolgok, amilyenek).
Erre a kérdésre sem az evolúció-, sem a teremtéselméletek nem adnak kielégítő választ.
Viszont az a gondolat, hogy a jelenségvilág egy jelenségvilágon "kívül" "tartózkodó" Isten egyetlen és mindent felölelő megnyilvánulása, számomra kielégítően helyre rakja a dolgokat. Tulajdonképpen a buddhizmust egészítem ki egy nullpontban üldögélő, örökkévaló Istennel, akinek a tudata magában foglalja a teljes világot, és a nullponton kívül eső rész ennek a tudatnak a fraktálszerű megnyilvánulása.
(Persze a nullpontban üldögélő Isten tudata magában foglalja e tudat kialakulásának, kivirágzásának, majd elsorvadásának és elpusztulásának archetípusát is. Tehát még önmagát is meghaladja, hogy tényleg semmi fix pont ne maradjon, csak a Semmi, ami aztán tényleg Mindennek az alapja lehet.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ugyanakkor én úgy képzelem, hogy ha valaki meg is szabadult a jelenségek önlétezésének illúziójától, a jelenségek attól még ott maradnak a tudatban. A világ nem tűnik el attól, hogy az ember elengedi a ragaszkodást. Ami megváltozik, az mindössze a valósághoz való viszony. (Ami persze mindent megváltoztat, de nem a színén, hanem a fonákján.)
Az újjászületést követően elkezdődhet a világ valódi felfedezése: a rendelkezésünkre álló érzékszervekkel, képességekkel kikutatjuk a világ titkait, a jelenségek rendszerét, tanulmányozzuk az illúziót és rájövünk, hogy a világ egy információs kincsestár, vakarjuk a fejünket folyamatosan, hogy vajon honnan jön ez a tengernyi valamilyenség, a dolgok ezerféle rendszere, a hihetetlen, komplex bonyolultság, a magasrendű szerveződés, a mindent átható intelligencia, stb...
Csodálkozunk, csodálkozunk, és közben dicsőítjük a Buddhát, Istent vagy a tudatot, akármit, amire ezt az elképesztő világmindenséget az értelmünkkel visszavezetjük.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A különbség abban van, ahogy a valamihez viszonyulunk. Aki a szamszárában van, az a valamit tapasztalja, és úgy látja, hogy a valami néha teljes súlyával ránehezedik, máskor pedig cirógatja és babusgatja őt. Tehát a szamszárában vándorló tudatban a valóság jó és rossz dolgokra oszlik, a jókra vágyakozunk, a rossztól pedig menekülünk.
Aki a nirvánában van, az is a valamit tapasztalja (pontosan akkor is a valami tapasztalódik a tudatban), de eltűnik a szeretem-nem szeretem kettősség: bármi megengedhető. Mivel a bölcsesség (pradzsnya) tökéletes megvilágításba helyez minden tudatban felmerülő jelenséget és így kétség sem merül fel azok valódi természetét illetően, ezért nincs probléma még azzal sem, ha a test, a lélek vagy a szellem (valamennyien ugyanolyan jelenségek) véget érnek. Ha a tudat eljutott arra a pontra, hogy minden jelenség üres, és véges, akkor nincs többé aggódás és így szenvedés sem. Akár az egész világ, minden istennel és lélekkel együtt elpusztulhat, az sem érinti a tudatot magát (hiszen mindez a tudatban történik).
Ha a tudat önmagára ébred, akkor megszűnik a tudat tárgyaival való azonosulás és a tőlük való függőség.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De Nomad szerintem a Nirvanat megerteni nem lehet csak elfogadni, hisz eletunk a "valami" tapasztalasan alapszik...
A semmit nem tudjuk tapasztalni |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " Aki nirvanában van, annak a lelke nincs a szoborban, nincs a folyómederben, egyetalán nem is folyik, hisz nem tesz semmit, nincsenek vágyai, amik hajtják, nincsenek céljai, az egész világot üresnek látja, ..."
Ez szerintem a félreértés alapja: "aki" a nirváná"ban" van, annak a "lelke", nincs aki, nincs lelke, és nem a ninvánáBAN van.
"mert ahol tartozkodik, az az üresség maga, mivel az ürességet magában hordozza. ( ez egyébént a belső világának a kivetülése, épppen ahogy minden más valóság)"
Nincs belső világa, ezért nem is tud kivetülni, az egységet tapasztalja, de nem valaki, hanem a tudat.
Az üresség hibás felfogásából fakadnak olyan képzetek, hogy az a semmi, de inkább az a jelentése, hanem hogy bármi. Az üresség csak azt jeleni, hogy minden akadálytalanul megjelenhet, nincsenek előre beállított szabályok, amihez igazodnia kellene a jelenségeknek. Az, hogy mégis többé-kevésbé következetes események láncolatának tűnik a világ, a nemtudásból fakad, és mi azaz minden lény csináljuk a gondolataink, szavaink és cselekedeteink révén. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | regebben olvastam valahol egy szamomra erdekes gondolatot, lehet hogy nem pontosan adom vissza de a lenyeg szerintem ertheto es engem megfogott:
Isten és Fia a kozmoszban jatszottak,
A jatek lenyege hogy majmokból kellett embert csinalni
és csak egyetlen szabaly volt: az emberek nem tudhattak az istenekrol...
vagy valami ilyesmi |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az en meglatasom szerint egy "X" ideje torteno reinkarnalodasi folyamat végén l a legszebb ajandek a Nirvana..
vagy rosszul latom? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Vino, mit gondolsz, a menyország milyen hely? Vajon miben különbözik a nirvanatól? Szerinted aki azt mondja magáról, hogy a nirvanaba jutott, annak teljesen üres a létezése? Az nem csinál semmit? Egy életen át küzdött a semmiért? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mondok két példát, ami talán világossabbá teszi a témát, és ennek a fényében talán más szemmel néztek majd az előző hozászólásaimra.
1. Isen olyasmi, mint egy szobrász, de nem teljesen az. Csinál az emberenek egy olyat,amit úgy hivnak sors. Ez hasonló a folyómederhez. Isten nem a véső, a sors a véső. Isten a szobrász az ember a mű. Aki nirvanában van, annak a lelke nincs a szoborban, nincs a folyómederben, egyetalán nem is folyik, hisz nem tesz semmit, nincsenek vágyai, amik hajtják, nincsenek céljai, az egész világot üresnek látja, mert ahol tartozkodik, az az üresség maga, mivel az ürességet magában hordozza. ( ez egyébént a belső világának a kivetülése, épppen ahogy minden más valóság). A szenvedés az elszakadásból adódik, hiszen az ember faragatlan természetéből az adódik, hogy szeretne egyben maradni, olyannak amilyen, és nem tud megválni azoktól a tökéletlen daraboktól, amiket a sors lefaraag róla, a szenvedés tehát nem más mint a tökéletelen darabokhoz való ragaszkodás. Pl van egy elfertőződött kezed, és le kellene vágni mert különben belehalsz, de te nme mered, mert fáj, félsz a délkezűségtől stb.. ez okozza a szenvedést. Ezt el lehet kerülni, ha mondjuk beveszel egy ralap narkotikumot, és akkor nem érzel semmi fájdalmat. De attól a probléma nem oldódik még meg. A kezed szépen ellrohad, és Te meghalsz. A fájdalom visszajelzés hogy valami nincs rendben, ha kiiktatod, szopón leszel. Igy van ez az ember lelkével is.
2.
Olyasmi ez, mint egy számitógép, vagy egy háló. Az ember hasonló egy software- hez, valami kis program, saját könyvtárral, adatbázissal, stb.. ezen a gépen. Van rajt egy op rendszer is, és ezen belül még egy csomó segédprogram szorakoztató jellegű, informativ stb.. könyvtárakkal URl cimekkel is stb.. szal hasonló a mi kis világunk ehez. Aki a nirvanában van, az kilép ebből a rendszerből, és egy olyan helyre kerül, ami megtalálható ugyan a gép software-ében de inaktiv, nem csalekszik, nem tesz semmit, csak van. A gépet megtámadja egy virus, és odavég az egész rendszernek, annyira hogy az már működésképtelennné kezd válni, tönkremegy. A program( ember) erről nem tud semmit, hiszen a szenvedés, vagyis a fájdalom, ami a vlészcsengő szerepét hivaaatott betölteni, éppen amiatt a virus miatt nincs kapcsolatban az emberrel, ami a gépet támadja,mert a virus( negativ anomália) változtatta ilyenné. A gép tönkremegy, a rendszer meghal, és a virusos programokat, fileokat törlik a gépről, ami menthető, azt áttelepitik egy másik rendszerbe. Röviden ez az üdvtörténet lényege röviden. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerencsére nincs senkinek eredeti állapotA. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja, mikor legutoljára írtam, még nem találkoztam anyummal. Azóta elmondta, miket csináltam akkor éjszaka. Elmondta és még így se emlékszem rá, nem is tudtam eddig, hogy egyáltalán vmire nem emlékszem. A betéteit a tükörre ragasztva találta meg, a pizsmámat a kuka mellettm a teafilterek, meg egy tányért a kukában. Hm. Már értem, miért hívják ördögmagnak, vagy mi. Az meg a másik, h ez már egy hete volt majdnem, de még mindig nem tértem vissza az eredeti állapotomba.
na mindegy
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | esetleg ilyesmi témában buddhista oldalról: Lopön Csecsu rimpocse Köztesállapotok
antropozófusos - Rudolf Steineres oldalról: Élet a halál és az újjászületés között
részletes útmutatások, konkrét momentumok, kicsit másképp, de ugyanarról - halandóknak kötelező;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | magány
az univerzum áll -
nem zubog - csendben
siklik, csak tegnap
volt, mióta ragyog:
a Nap szeret, világa
hõtõl izzik s rezeg -
minden mindent
egyformán szeret
szinte már rettenet -
a legbelsõbb gyönyört
mindenben ottleled
engedd el mindened
s megismersz engemet |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Van egy kósza "és" a közepin. Anélkül értendő. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino :"és aki eléri a nirvanát, az egy olyan viszonyt teremt a saját lelke és a világ közt, ami egy "önmagába forduló, részvéttelen tökéletesség" vagyis kizárja a világ azon részét a lelkéből, ami a szevedést okozza."
A lélek és a világ (vagy talán inkább lélek) között nem hisszem hogy lehet önmagába fordultan kapcsolatot teremteni. Pont hogy nyitottság által nyílik meg a világ és feléd, de nem lehet anélkül a világ felé nyitni, hogy ne nyilnál meg mindenki felé, mert ők is a világ. Amit te írsz az az én szememben egy önámítás maximum, egy elmélet gyártása a világról, amit az alkotója elhisz magának és úgy véli ezáltal, hogy önmagát zártan tartva képes közelíteni a "világgal való kapcsolat" felé. A szenvedést okozó dolgokat ilyen körülmények között bajos megszűntetni, magadba zártan nem megy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Balázs, ha létre tudsz hozni egy tárhelyet, akkor mindenképp. Én nem vágom ezeket, vagy ha bonyolult adj instrukciókat mailben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A karambolt 16 évesen néztem meg, akkor nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, nem azért mert elborult-követhetetlen, csakhát... Kíváncsi vagyok most mit váltatna ki, de pszichedelikus kategóriába (ha lenne ilyen) nem sorolnám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ismét laca :)
Egy időben ittam orbáncfű-teát. A lényeg, hogy NEM MAO-gátló, bár van egy ilyen urban-legend. Egyszer például orbáncfű-tea ivás után elmentem a haverokkal berúgni és semmi bajom nem lett. Nem pszichedelikus szer, hanem az, ami: gyógynövény. Depresszió ellen jó, de csak 20-30 nap érezni a hatását. Bár mindig egy kicsit jobb kedvem lett, miután megittam egy pohárral, lehet, hogy csak placebo volt. Egy hátulütője van, a hipericin rendszeres fogyasztása fényérzékenységet okoz. Én ezt nem tapasztaltam, csak egy hónapig ittam napi egy pohárral. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a buddhisták pl a mantrákat vizualizálják - vagy a buddha aspektusok fénylő formáit
vagy a zenére koncentrálsz, csak a zenére, mintha minden hang ami jönne kitöltené a fejed, próbáld minden részletét - meg az egészet egyszerre megfigyelni - kiélezett tudatoddal rácsücsülsz- kiüresít s visz..
talán így néha elkapod - s aztán talán megfigyelheted, hogy is kapod el?
passz;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | megtortent beszelgetes:
- XXXX hiszel a halal utani eletben , hogy nem halsz meg hanem tovabb elsz?
-en meghalok , csak a lelkem el tovabb , az a rohadek ... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | laca, milyen márka/termék volt az efedrines zsírégető, amit vettél? Két éve én is betértem egy body shopba, taurint akartam venni, erre ajánlották a Genetic Force: Energy italporát, éppen egyet-fizet-kettőt-kap akcióban ment :) Pult alól adták. Volt benne ma-huang, ginzeng, guarana, meg eleuthero (?). És még fincsi is volt az íze. Rá egy évvel ugyanabban a boltban már csak ma-huang mentes zsírégetőt lehetett kapni.
Úgy tudom az efedrin/koffein/aszpirin (E/C/A) kombó az egyik legjobb zsírégető koktél, nem mellékesen még pörögsz is tőle, a ma-huang mentesben a ma-huang helyettesítve volt kererűnarancs-kovanattal (szinefrin), arról nincs infóm, hogy ez mennyire jó rekreációs és zsírégető célokra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ákimáki én inkább arra gondoltam, hogy szavakkal megerősítem magamban az adott élmény és ösztönzöm magam. Pl. elmélyülök, ellazulok, feltöltődöm energiával, a semmi szétterjed bennem stb. Na mindegy alkalmazni fogom, mert ez jobb mintha valami máson jánra az eszem arra jutottam... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kics_ee: miért nem Xtreme-be jöttetek??? :) Ott volt ám veretés :)))
Amúgy itt a környéken most mindenhol ying-yang van... Szerencsére... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megint én.
David Cronenberg - A Karambol (Crash 1996)
Tud erről valaki valamit mondani? A Meztelen ebédet máá láttam, el is dobtam gyorsan az agyam tőle, de a Crashről meg alig tudok valamit. Van olyan elborult, mint a ebéd? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Helo, végigolvastam mind az ötszázakárhány hozzászólást és váá váá váá. Van egy olyan film, hogy
Jaroslav Brabec: Rémregény
színes, fekete-fehér csehszlovák horror, 90 perc, 1992
A Duna TV-n máá kétszer adták. A némafilm korát idézi. Fejezetekre oszlik. A történetek kurva jók benne. Ép elmével néztem végig, de néha leesett az arcom. Némelyik figura olyan idétlenül mozog benne, hogy netovább!
A másik film pedig
A Trip To the Moon /Le voyage dans la lune/ Utazás a Holdba
1902ben készült 16 perces fekete-fehér film. Most kiadták DVD-n (A korai film mérföldkövei), amin 40 db ilyen kisfilmet tartogat még. http://www.filmkultura.iif.hu:8080/2001/articles/reviews/dvdjuli01.hu.html |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezt ma találtam, egy indiai kiadó igen nyugtalanító zenéje, kiváló vezetője egy dab tripnek... :) Az érdekessége, hogy van magyar vonatkozása is.
VA - Deliver Us From Evil
01.Winter Deamon - Circus Of Terror
02.Freaking - Hypnosys
03.Digital Talk Vs. Para Halu - Frogs On Lufi
04.Psychotic Micro - Sadistic Intence
05.Fungus Funk - High Grade
06.Azax Syndrome - South Of Hell
07.Kindzadza - Whats In The Box
08.Osom - Osmotrix
09.Toxic - Electric Shadow |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Baj ha én határozott mondatokkal erősítem meg magamban az adott élményt? Az baj ha próbálom elképzelni vizuálisan?"
Gondolj bele. Amikor egy médium asztrálutaztat valakit, mert valami jelenlegi problémája megoldásához egy előző életbeli emléket kell felszínrehozni, akkor folyamatosan ellátja inspirációval a pácienst, vagyis beszél.
Itt jön képbe a tanító szükségessége.
Tudnod kell, mely inspiráció visz a célod felé, és melyik az ami hátráltat, félrevezet.
A vizuális elképzeléssel ugyanez a helyzet. Vannak a fejlődés során szintek, amikor szükség van a képzeletre.
Viszont tudni kell jól használni. Ahogy a kezdő nem tudja megfelelően használni a szavakat inspirációhoz, ugyanígy a képzelete is félrevezeti. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jelentésben még szembetűnőbb a párhuzam.
De ha már itt tartunk, eléggé meglepődtem valamin.
Isvara a hinduizmusban a Naprendszer uralkodó Istensége, Ő biztosít teret (vagy inkább energiát) minden lény fejlődéséhez a naprendszerben. Amit mi csak Istennek hívunk, annak egy aspektusa Isvara.
Az egyiptomiak napistenét Rá-nak hívták.
"Isvará - Rá" Lehet benne valami, nem?
Aki egy kicsit gondolkodik, rájön, hogy ez a két nagyon ősi vallás, összhangban áll a mai tudományos szemlélettel (és egymással). Hiszen nem a napfény az alapja minden élőnek?
A különbség, hogy ameddig a modern tudomány az anyagi oldalát vizsgálja eme összefüggésnek, addig az "ősi" tudomány, amit ma vallásnak hívunk, a szellemit. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem is olyan régen, elszívtam egy haverommal egy gramm harmalint, rá egy órára kb. 0.3 spanglit. (ketten 0.3-at)
A harmalintol semmit nem éreztünk, vagy talán egy árnyalatnyi anti-dep. hatást, aztán a spangli elég jól odatett.
Semmi halu vagy ilyesmi, csak éppen -
Mostanában amikor (csak) szívok, törvényszerüen jönnek mindenféle kényelmetlen gondolatok, zavaró érzések. Ezek teljesen elmaradtak, nem is tudom mikor élveztem ennyire magát az érzést.
(amugy a zavaró gondolatokat stb. ellensúlyozza a társoság, márpedig csak társoságban szívok, akkor is a megszokás az ok.)
egy mondattal a kombináció tanulsága számomra:
oly sok idő után megint jó volt beszívva lenni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ettől az okok igazi( és nem valódi) gyökerei még megmaradnak."
Remek megvilágításba helyezte számomra ezt a problémát a klésák filozófiája. Lehet valaki bármekkora csodatevő, mindentudó, ameddig nem pusztítja el az összes tudathordozóját, amelyekben a szenvedés "magvai" megtalálhatók, addig ezek a magok ott lesznek szunnyadó állapotban, és amint megefelelő lehetőség kínálkozik kihajtanak. Amikor valaki az összes tudathordozóját elpusztította akkor ezek a magok is elpusztulnak. Ekkor szűnnek meg valójában a szenvedés okai. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Aki tud spóralenyomatot csinálni az légyszi dobjon meg egy e-maillel mindenképp! Köszi! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hajaj én már abba is beletörődtem, hogy nem egy élet alatt fogok megvilágosodni, de legalább már ráléptem az útra...
Tegnap este egy fincsi kis pippantás után lefeküdtem az ágyamba. Elkezdtem a tudatomat megtapsztani a légzésemen, figyeltem az orrlyukamat ahogy ki-be áramlik a levegő. Ez ment is egy ideig, de megint az elmém rakoncátlankodni kezdett ezért próbáltam mindent elengedni és valamilyen szinten sikerült is. Egy idő után arra leszek figyelmes, hogy rámnehezedik a csend szó szerint. Erre is ráfigyeltem és a sötétségre is és így elég könnyű volt nem odafigyelni a gondolataimra. Elején persze ilyenek voltak, hogy miközben mélyültem volna el, én már azon örvendeztem, hogy juhuu sikerül meg minden és majd leírom ezt ide, de rájöttem most nem ezzel kéne foglalkozni. Egy kedves kanadai optometrista barátom mondta mindig: "Stay present." Nagyon hatásos. Amikor mélyülök azt vettem észre, hogy az egóm ezt mindenképp vissza akarja jelezni szóban, gondolatban. Na most egy kérdés. Baj ha én határozott mondatokkal erősítem meg magamban az adott élményt? Az baj ha próbálom elképzelni vizuálisan? Ez nem éppen a kiüresedést szolgálja, viszont így elveszi a teret a nem oda illő gondolatoktól szóval erre kiváncsi lennék nagyon. Lényeg, hogy mindig elkalandozok a múltba, vagy a jövőbe amikor kezdődik az elmélyülés. Szerintem ezt csak gyakorlással tudom áthidalni és nem is olyan nehéz, csak gyorsan vissza kell térni a jelenbe.
Figyeltem a sötétséget magam előtt és érdekes élmény fogott meg. Kellemes volt a látvány, a sötétség no meg a hihetetlen csend, és ekkor közeledni tudtam a sötétség felé. Olyan volt mintha kinyújtották volna a sötétséget és én beleléptem volna. Szóval mindenesetre érdekes volt, most lassan el kell kezdenem zözi nélkül, na meg ülve, rendszeresen. Este csak azért szoktam, mert akkor igazán nem kerül semmi fáradtságomba, hisz fekszem és pihenek alatta. Másnap érdekes módon nem fáradtan ébredtem, sőt 1 órával előbb felébredtem, persze visszaaludtam, mert az mindig is jól ment! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fogós kérdés:
Vino: "maga a kiinduló ok, hogy ezektőla vágyaktól megszabaduljunk, önmagam is egy vágy"
Én inkább célnak hívnám. Ha előrébb akarsz jutni akkor ahoz mozognod kell és egy célt kell kijelölnöd. Enélkül elég nehéz elérni bármit is szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom1:
De Kecsón voltunk.
Nem a party volt a rossz, hanem az anyag...
Ha van basszus, az hullámoztat az anyagon és akkor minden
rendben van :)
Itt sajnos a tabi nem eki volt hanem más.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hello! Nem tudjátok a Hórusz szeme sorozatot ami a Spektrumon ment le lehet-e valahonnan tölteni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ha az ember mindent feladott nincs mit vesztenie."
Ezt akár egy Csögyam Trungpa könyvből is idézhetted volna. Ez a vágytalanság tanításának az esszenciája.
Ha nem vágysz már arra, hogy Te legyél (feladod a vágy vezérelte egoista törekvéseket és a képzetet, hogy képes vagy egymagad uralni a világodat), akkor végre megengedheted a világnak (keresztény megközelítésben: Istennek), hogy egyszerűen legyen, megnyilvánuljon Általad.
(Csögyam Trungpa az általam legnagyobbra tartott tibeti buddhista mester azok közül, akik a kínai megszállás idején Nyugatra jöttek.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A buddhizmus akkor lenne problémás, ha a lámák nem szabadultak volna meg semmitől, csak eltakarták volna a problémákat egy szellemi kábítószer segítségével (ahogy írod). Ez például azért lenne parás, mert könnyű elképzelni, hogy esetleg a halál után az ilyen emberre egyszerre rázúdul minden, amit addig blokkolt és egyszerűen belefullad a mocsokba. És ha ez az ember mi vagyunk, az gáz.
Én azért vagyok hajlamos elhinni, hogy a lámáknak tényleg sikerült, amit állítanak (és hogy a buddhizmus nem szellemi kábítószer), mert néhányszor volt alkalmam bepillantást nyerni egy olyan tudatállapotba, ahol már láttam azt a szellemi hegycsúcsot, ahol ezek a lámák üldögélnek. És bizony ez a bepillantás nekem többet mondott akárhány könyvnél, világosabban letisztázta, mizujs ebben a témában, mint akármennyi tanítás. És amit láttam, az annyira teljes és kielégítő volt, hogy több kérdésem nincs.
Az egónak nehéz elképzelnie, mit jelent az én-nélküliség. És amíg ezt nem tudja elképzelni, addig az én-nélküliséget megvalósított bölcseket is szükségszerűen úgy fogja megítélni, mintha azok énnel rendelkező (önhitt, önközpontú, zárt) entitások volnának. Eléggé szerénnyé teszi az embert, amikor halványan megsejdíti azt az elképesztően tiszta és magasrendű világot, amelyben mondjuk egy Csögyam Trungpa élt és kommunikált.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jason, nem ertelek. Ha a haverokkal egy evig kemenyen szivtatok, akkor elvileg tele kene lenned jobbnal jobb sztorikkal. Azt nem muszaly hozzatenned, hogy sajat tapasztalat.
maaf, aki ide most nem tud irni semmit
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Valaki vagy átéli, vagy nem. "
A Dalai Lámát kérdezték egyszer, hogy a szellemi praxisában nem okoznak-e gondot a szexuális jellegű vágyak. Mire a Dalai Láma valami ilyesmit mondott: ha nem viszket, minek vakarjam?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vino: értem a hozzáállásodat, de szerintem nincs igazad.
a nirvána kb. arról szól, mint amit a dolgok elfogadásáról írtál (hogy akkor a teher könnyűvé válik).
ha tisztán látod a dolgok valódi természetét, akkor mentesülsz a szenvedéstől, mert többé nem fognak benned a jelenségek olyan reakciókat kelteni, amelyek a szenvedést okozzák.
de ez nem azt jelenti, hogy nem éled át a jelenségeket. sőt.
és azt sem jelenti, hogy részvétlenné válsz. a Buddha két alaptulajdonsága a bölcsesség és az együttérzés. az utóbbit néha részvétnek is mondják.
a bölcsesség az, hogy a Buddha belátja: minden jelenség egyformán lényegnélküli (üres). a részvét az, hogy minden jelenség iránt egyforma együttérzéssel viseltetik.
pont azért tud teljes részvéttel lenni a jelenségek iránt, mert belátta, hogy mindegyik egyformán üres. e belátás miatt többé nem a saját szempontjai vezérlik a jelenségekhez való viszony tekintetében, hanem a valóság (az okok és okozatok hálózata, amely a jelenségvilágot egyben tartja). a szubjektív és az objektív szemszög eggyé válik.
a buddhista tanítás szerint paradox módon annak van a legnagyobb szíve, az tud a legteljesebb módon részt venni a világból (rész-vét!), aki teljesen kikerült a világ vonzása alól. a vágytalanság vezet el a mindentudáshoz és a minden iránti szeretethez.
a nullából lesz a szalonna.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A szervezet megtanulja kezelni az anyagot, ez a tolerancia. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A menekvés a szenvedéstől. Ahogy mondtam a lényeg a viszony, és aki eléri a nirvanát, az egy olyan viszonyt teremt a saját lelke és a világ közt, ami egy "önmagába forduló, részvéttelen tökéletesség" vagyis kizárja a világ azon részét a lelkéből, ami a szevedést okozza. Ettől az okok igazi( és nem valódi) gyökerei még megmaradnak. Pl : öregség, halál, elmúlás, mint a szevedés egyik legfontosabb gyökere. Valaki vagy átéli, vagy nem. Ha nem éli át ezeket, mert mondjuk nirvanában van, akkor elkerüli, nem találkozik vele. Ez olyan mint aki a saját sorsa elől menekül. És elbujik előle önmagába. Egy egyszerű parasztbácsi nem hiszem, hogy nagyon sokat foglalkozna ezzel a kérdéssel, egyszerűen elfogadja, hogy a betegségek, az öregség és a halál az élet részei, nem próbál elülük elmenekülni, nem próbálja a világot megváltani ettől a szenvedéstől, egyszóval nem változtat a dolgokon, hanem nemes egyszerűséggel átéli azt, amit az Isten rászabott és beteljesiti a sorsát. Krisztus is mondta, hogy ki kell inni a szevedés kelyhét, hogy aki nem vállalja az ő általa kiszabott terhet, az nem méltó hozzá. Ez a teher, ahogy ő fogalmazott, könnyű, mégpedig azért, mert ahoz, hogy az ember ezeket megvalósitsa, fel kell adnia minden elképzelését, és azt kel tennie, amit a keresztje diktál. Ha az ember mindent feladott nincs mit vesztenie, igy könnyen néz szembe az olyan dolgokkal mint a halál az öregség vagy a betegségek. Ha jobban megnézzük, mi is a buddhizmus fő kiindulópontja: hogy a szenvedést az ember vágyai okozzák, helyesbben a be nem teljesült vágyak, és mégis, maga a kiinduló ok, hogy ezektőla vágyaktól megszabaduljunk, önmagam is egy vágy. Elgondolkodtató ezek után hogy meik ember a nagyobb, az egyszerű földműves, aki becsülettel végzi a dolgát, vagy egy önmaga elől rejtőzködő szellemi narkós. |
| | | | |
|
