 |
Legfrissebb hozzászólások (122381 - 122400)
 | |  | | | | |  | |  | | | Ma csak odamegyek a gáztűzhelyhez, elfordítom a gombot, megnyomom a szikráztatót és kész a tűz. Régen meg jó hosszú ideig kellett dörzsölni egymáshoz azokat a fadarabokat.
De mondhatom akkor azt, hogy "uralkodom a tűz elem felett"? Kétséges. A technológia itt van a kezemben, de nem igazán érzem át, hogy ez mire jó.
Talán ha megtanulok végre főzni.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | off:
Gén, jók a gombáid :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az eki nem lepett meg,viszont az LSDbélyeg igen csak soknak tünik nekem.
Mennyire lehet hiteles egy ilyen táblázat?Ez nem inkább csak elrettentésre szolgál? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bocs, hogy megint felhozom, de van valakinek tapasztalata magrendeléssel kapcsolatban? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha jól tudom, a kvantumfizika szerint ha nagyon sokszor ejtesz le egy követ, akkor az egyszer beleeshet a földbe.
A teremtés meg az evolúció? Értem a problémádat. Az, amit te "szimbolikusságnak" nevezel, az valójában minden nyelvhasználat immanens sajátja. Nincsen abszolút értelemben vett elsődleges jelentés. Csak különböző jelképzési átvitelek vannak. Hogy mely átviteleket ítéljük elsődlegesnek, az teljesen kultúra- és közösségfüggő dolog. Ez pusztán nyelvhasználati kérdés, és nem a valóságról szól. Természetesen a Biblia nem szól olyasmiről, amiről a mai természettudományok szólnak. Csak manapság a különböző nyelvhasználati átvitelek között hajlamosak vagyunk bizonyos átviteleket abszolút elsődlegesnek, sőt, kizárólagosnak tekinteni. Ebből adódik ez a félreértés. Biztos vagyok benne, hogy az oldalborda-dolog nem a bolygók kialakulásáról szól. Hm... Persze, szólhat arról _is_. Csak manapság hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy dolog csak egyvalamiről szólhat. A Biblia nagyon régen íródott, és a hermetikus szemléletek az egész emberi történelmet belengik. Ezek a szemléletek arról szólnak, hogy keressük meg a hasonlót a különböző dimenziókban, különböző szinteken, különböző értelemben megjelenő valóságok között, és ezen hasonlóságokra építsük a szemléletiséget.
"Isten" alatt a vallások nem valami nagyon okos és ügyes evilági lényt értenek. Isten tramszcendens lény, vagyis nem része a tudományos értelemben vett valóságnak. Isten a mindenség teremtője. Ezt az állítást lehetetlen természettudományos módon értelmezni. A nyelvi eszközök egy másfajta jelentésbeli átviteléről van itt szó.
Ha ellentmondásokat látsz a természettudományok és a vallások között, akkor valamit egészen biztosan félreértesz. A vallásos igazságok nem tartalmilag, nem horizontálisan különböznek a természettudományos igazságoktól, hanem jellegben, vertikálisan különböznek. A természettudományok megválaszolhatják azt a kérdést, hogy mi igaz, hogy mi milyen, hogy mi létezik, vagy hogy mi hogyan viselkedik. A vallások pedig megválaszolhatják azt a kérdést, hogy mi a valóság, hogy mi a lét, hogy mi mozgatja a mindenséget, vagy hogy mit jelent embernek lenni. Olyan kérdések ezek, amiket a tudományosság keretein belül még csak feltenni sem lehet, nemhogy megválaszolni vagy igazolni egy választ. Ezek alapvetőbb kérdések, mint maga a tudományosság. Csak hát sajnos a kultúránk bizonyos erői megpróbálják elhitetni velünk, hogy ezek a kérdések tudományossá vagy filozófiaivá tehetőek, és az így képzett tudományos, logikus, egzakt vetületeket azonosítani próbálják az eredeti, valóban alapvetőbb kérdésekkel, és így kiverni a fejünkből azok eredendően transzcendens, tudományosan megragadhatatlan természetét.
A termékeny talaj jó dolog, Brutus, de én a helyedben inkább pihentetném ezt a témát. Nem fogsz kimaradni semmiből. Csak légy őszinte önmagadhoz, és semmit ne erőltess. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem gondoltam, hogy engem akárki meg akart győzni a véleményéről, mint ahogy én sem akarok megygyőzni senkit. Én csak az igazságra vagyok kiváncsi, mint mondtam és hogy ezt milyen módon szűröm le az mindegy. A probléma az, hogy a vallások szempontjából, ellentmondásokba ütközöm. A vallások és a tudományos tények közti ellentmondásokról beszélek. A tudomány egészét elvetni nem tartom racionálisnak sőt én hiszek a dolgok megtapasztalhatóságában, mégha az információ valóban nagyon közvetett úton jut el a tudatunkig. Nem hiszek abban sem, hogyha nagyon sokszor leejtek egy követ akkor az egyszer beleeshet a földbe, mert miért ne eshetne. A világban mindenképpen vannak törvények és ezek mellett nem lehet eltekinteni.
Így kérdem, hogy pédául hogyan egyeztethető össze a teremtés és az evolúció? Az evolúcióban végigkövethető molekuláris szinten a fejlődés, ok-okozati összefüggésekkel, a kémia és a fizika törvényeivel teljes összeegyeztethetőséggel. Így tegyük fel hogy egy Isten szánt szándékkal teremtette az élet első csíráját, hogy aztán létrejöjjön a lélek az emberben. Ezzel az a probléma hogy az ember kialakulásához iszonyatos véletlenek vezettek, ami mégegyszer biztos nem történne meg ugyanígy. Tehát Istennek a világegyetemünk összes atomjával számolnia kellett amikor megtervezte az embert, mivel minden atom közvetve vagy közvetlenül kihat a másikra. Így Isten indította el az ősrobbanást. Ekkor viszont felmerül a kérdés hogy miért hozott létre Isten egy akkora rendszert mint amekkorában élünk csak azért hogy egy ilyen kis pontján emberek legyenek? Illetve miért könnyebb elfogadni egy Isten létét, aki csak úgy van az örökkévalóság óta, aki univerzumokat teremt, mint elfogadni azt, hogy az univerzumunk van egyszerűen az örökkévalóság óta, vagy az ősrobbanás óta, vagy akármi is volt előtte. Persze nem az elfogadásra akarom kihegyezni a dolgot. Ez csak egy példa.
Bár nem nagyon kapcsolódik a témához, de kiváncsi vagyok van e valakinek valami ötlete, hogy a mi technikai civilizációnk kialakulása előtt hogy tudhatta az ember hogy hogyan keletkezett a naprendszer? A bibliában világosan le van írva, hogy Isten Ádám bordájából vágta ki Évát. Namost tudnunk kell hogy a csillagok kialakulása után a körülöttük lévő törmelékből alakulnak ki a bolygók, amely törmeléknek ráadásul kisértetiesen borda alakja is lehet. A Föld mindenképp az anyánk, aminek az anyagát a napenergia "termékenyíti meg", hogy az anyag élő lehessen. Közvetve vagy közvetlenül minden élőlény napenergiával működik (a mátrixban hallott - ember mint megújuló energiaforrás - vis vitalis elmélet a 18. században megbukott mint tudjuk). Na és itt merül fel a kérdés hogy honnan tudhatták az akkori emberek ezt? Ma onnan tudjuk, hogy megnéztünk nagy feloldóképességű űrteleszkópokkal épp kialakuló félben lévő naprendszereket, de ez technikai eszközök nélkül lehetetlen akárhogy mereszti valaki a szemét. Földönkívüli civilizáció vagy Atlantisz esetleg? Mindenesetre ezzel a Biblia szimbolikus mivoltára is fel szerettem volna hívni a figyelmet amiről már korábban is beszéltem.
Örülnék ha legalább megpróbálnád egyszer a te tudásodat az én tudatomban elvetni, az biztos hogy nem hull terméketlen talajra, legfeljebb a már meglévő növények életképesebbek annál a csíránál, de ez biztos nem a talaj hibája. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akartam valami hosszút irni még délelőtt, de (szerencsére?) elég sok a dolgom ma, rövidre fogom:
Aki most irodában rohad annak abból van elege, aki meg kubikol annak meg abból... elég sok szívás van mindkettővel, szerintem a gond az, hogy a történelem folyamán az emberek társadalmi egybegabalyodása során alakult ki az, ami most van... tehát nagyon is függünk mindenki mástól. Az egyén és a társadalom "haladása" tulajdonképpen nem más, mint az ezzel való folyamatos visszaélés. Milyen lenne egy olyan társadalom ami nem egymás kiaknázására épülne hanem valami másra? (Jó, ezt már Marx is feszegette.)
Egyelőre azt látom, hogy az emberek hidegülnek el egymástól (ezt meg a hippik feszegették anno), sajnos én sem vagyok kivétel, manapság mindenkit annyi sérelem ér hogy inkább a teljes önellátásra törekszik. És valszeg menni is fog, mindenki teljesen elszeparálódik.... aztán szép lassan rájövünk hogy ha nincs kivel beszélni, besavanyodunk. És akkor (mivel senkitől se függünk), olyan kapcsolatokat alakítunk ki, amilyet mi akarunk és nem olyanokat amelyeket a társadalom ránk kényszerít. És érzésem szerint azok a kapcsolatok sokkal jobbak-bensőségesebbek lesznek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyébként az alapjában véve egy tiszteletre méltó dolog, hogy szeretnéd megismerni az igazságot. Emellett viszont én személy szerint úgy tapasztaltam, hogy az igazán jelentős felismerések és megismerések akkor válnak nyilvánvalóvá, mikor az ember elkezdi megismerni az igazságot az "igazság" szóval kapcsolatban. Az a kérdés, hogy "mi igaz" egészen új távlatokat és mélységeket kap, mikor már nem csak tanult reflexből kezeli az ember az "igazság" fogalmát, hanem tényleg elkezd belelátni, hogy mit érthet egy ember az "igazság", az "igazoltság", vagy éppen a "valóság" fogalmai alatt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Brutus, ezek szerint félreértettelek. Azt hittem, arra utalsz, hogy nem tudhatjuk biztosan a helyes választ az illető kérdésre.
Én nem hiszem, hogy itt bárki is meg akarna téged győzni arról, hogy 'van élet a halál után'. Lehet hogy tévedek, de én például nem szeretnélek meggyőzni téged erről.
Ha te az érzékelésnek, a gondolatiságnak és a fogalmiságnak nem vagy hajlandó kilépni egy olyan tartományából, amiben bizonyos vallásos igazságok nem nyilvánvalóak, akkor én ezt tiszteletben tartom, és nem próbálom meg belevetíteni az én tudomásaimat ebbe a te világodba. Már csak azért sem, mert az csak egy vetület lenne, ami ezáltal éppen saját közegében való szellemi és lelki koherenciáját veszítené el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Spishers nekem úgy tűnik, hogy te azonosítottál engem a szkeptikus malaccal :). Ezt a kis mesét a magzatos mintájára írtam és a szkeptikus malac mondatai - ha jól emlékszem - szinte teljesen megegyeznek a kis szkeptikus magzatéval és csak azt akartam vele szemléltetni, hogy a hasonlatot a visszájára lehet fordítani...legalábbis valamilyen szinten (az anya - isten metafórát sajnos nem tudtam ólra fordítani). Ehez még hozzáfűzném, hogy az anyát természetesen lehet azonosítani mind az univerzumunkkal, mind pedig a Földdel, ám mind a kettő már az anyánk előtt világra hozott minket, a halálunk pillanatában pedig nem hagyjuk el egyiket sem (mint ahogy a magzat teszi azt a születésekor).
Az én véleményem pont nem tudatlanságra épül, amíg tudatlan voltam, nem tudtam eldönteni hogy mi lehet a valóság, menyország, reinkarnáció vagy akármi, fogalmam sem volt róla. A választ viszont ma már tudom, de mégegyszer nem kezdenék bele a kifejtésebe mert már elég sokat írtam róla és ha eddig nem értetted meg amit mondani akartam akkor ezután se fogod akármit mondok.
Ha már tudatlanságról beszélünk, valaki akármilyen bizonyítékot vagy érvet mondjon nekem a vallása mellett ami nem merül ki a szent könyvekből való idézésekben és déjá vu érzésekben. Mert ha visszanézel én elég sok dolgot írtam már amire alapozom a véleményemet. Mellesleg én örülnék neki legjobban, ha lenne élet a halál után elhiheted, csak egyszerűen a tények arra utalnak hogy nincs. Én egy pillanat alatt eldobom az egész eddigi világképemet, ha valamilyen érv megdönti azt, engem csak az igazság érdekel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Talán nem ismered ezt a szót? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Grishtee, heló.
Énnekem mondjuk éppen ez a mondat egy kicsit rejtélyes az írásban. Nem tudom, hogyan tud "rabszolgát" csinálni az emberből az LSD. Talán a függőségről van szó? Mert az ugye nem igazán jellemző az LSD-re. Persze, létező dolog, de olyan kevéssé jellemző, hogy nem hiszem, hogy erre gondolt volna. Akkor talán arra gondol, hogy olyan szellemi vezetésre tehet szert az ember, amire LSD nélkül nem? De akkor miért beszél "rabszolgaságról"? Szóval nem tudom, mit jelent ez a mondat.
Mindenesetre az, amit te írsz, az én szememben nem az LSD-re jellemző valami, hanem úgy általában a meditációs gyakorlatok egy lehetséges jellemzője. Én azt hiszem, hogy ha lelki fejlődésről van szó, (és nem szórakozásról, pszichoterápiáról, satöbbi), akkor az LSD végül is egy meditációs segédeszköz. Olyan, mint a meditációs zene, a meditációs testhelyzet, meditációs légzés, vagy a meditációs környezet. Mindezen segédeszközök mélyebbé és intenzívebbé tehetik a meditációt. Az, hogy a meditációs megélés mennyire válik hasznára a lelki fejlődésnek, vagy mennyire csak pillanatnyi kitisztulás, az nem a segédeszközökre jellemző kérdés, hanem az illető ember meditációs és lelki gyakorlatának kérdése. Nyilván, ha egy ilyen potens eszközt használ az ember, akkor élesebbé válhat a kontraszt a pillanatnyi megvilágosulás és a folyamatos lelki fejlődés útja között, de ha valaki a lelki felkészülségéhez és fejlődési tempójához képest túl magas dózist alkalmaz, az nem az LSD-ről mond el valamit, hanem az illető ember meditációs környezetének megfelelőségéről.
Szóval, egyetértek veled, de nem is az a legnagyobb probléma, hogy a túl itenzív "tripelgetés" elveszi az ember drága energiáját, hiszen egy nem-kellemetlen trip a kábítószerekkel ellentétben éppenhogy feltölti az embert. Énszerintem a valódi károkat az okozza, hogy a túl intenzív trip olyan mélyen megnyitja az embert, amilyen mélyen ő az adott lelki fejlettségi szintjén nem képes a megfelelő, gyógyító lelki magatartást gyakorolni, és mély csomók csavarodhatnak a lelkében. Mert az LSD nem gyógyít, hanem megnyitja azokat a mély tartományokat, ahol aztán már nem az LSD-től függ, hogy milyen változások történnek.
Nem tudom, hova szúrhatnám be, úgyhogy ide a végére írom: Az általam fentebb említett egyéb meditációs segédeszközöktől persze azért csak különbözik az LSD abban, hogy a zene, a légzés, a környezet nem csak mélyebbé és intenzívebbé teszik a meditációt, hanem minőségileg is segítenek, mederben tartanak, kipárnázzák az útirányt is, nem csak a hajtóerőt adják. Az LSD viszont tényleg _csak_ megnyit. Azt viszont nagyon. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja hogy valójában?
Az más. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Vicces csóka vagy te, Nomad, hallod-e! : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, persze, hogy kendert. A látnokzsálya nem mókadolog ám! : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csak gyakorolni kell. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezt komolyan mondod? Vicces. Nem. Nem választhatná azt. Furcsa elképzeléseid vannak a szabad akaratról. Valahogy elszigeteled a kulturális és lelki embert a kulturális és lelki valóságtól, amiben benne van. Mintha nem abban lenne benne, hanem az "venné körül". Érdekes szemlélet.
Valójában csak úgy változhat meg egy ember, ha megváltozik a valóság, amiben benne van. Ugyanis egy ember nem más, mint hogy mit jelent számára a valóság. A valóság pedig nem más, mint hogy mit jelent az a mindenkori megélő számára. |
| | | | |
|
