 |
Legfrissebb hozzászólások (122521 - 122540)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nem értek egyet, Siphers. Fejlődjön a nyelv, jöjjenek létre új szavak, új szókapcsolatok stb., viszont ezeket tudjuk mihez viszonyítani, és legyenek ezek a nyelv mostani használatának szabályai. Úgy értem, ha "alapból" mindenki helyesen ír, ki fog tűnni "helytelenségével" az új. Viszont ne kelljen a kihagyott betűknek, j helyett ly-oknak mélyebb értelmet tulajdonítanom! :)
No persze ehhez valóban szükség lenne egy helyesírás ellenőrzőre, mert ha így véletlenül elírok valamit, mindenki az "új mondanivalót" keresné benne :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Igen, azt hiszem, e "lemezbemutató" szereplői is beleragadtak a saját kis gondolati köreikbe. Ami épp azért megkapó, mert annyira hétköznapi.
Előfordult már, hogy egy "komoly" vita közben röhögőgörcsöt kaptam, mikor egy pillanatra kiesve a szerepemből valami hasonlót hallottam folyni :)
[Jó könyvtáratok lehetett otthon, bt! :)] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gén, ez a luminist.org elég súlyos. Ezek az amerikaiak nagyon beteg emberek. Komolyan gusztustalan. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jól van, Biga, persze, nyilván nem olyan értelemben vett "közelségről" van szó, hanem a Krisztusban levésről.
De egyébként egy rendkívül fontos dolog szerintem az enteogénekkel kapcsolatban, hogy maguk a drogok teljesen irányultság-semleges katalizátorok.
Persze már az a kulturális valóság, amit ma minden egyes ember oszt, vagy már az a kulturális alvalóság, amit mi, nyugati emberek osztunk, önmagában meghatározza e katalizátorok mellett való mozgásokat valamilyen mértékben.
Meg az Istenhez való "közellét" az ember eredeti, természetes állapota, de ebből persze nem következik az, hogy a semleges katalizáltság mindenképpen ebbe a természetesebb irányba segíti az embert.
Az ember nagyon összetett lény, és sok benne a valamilyenség. Minden ilyen modell zavaróan túlegyszerűsített, de azért én megkockáztatnám azt a sejtést, hogy a semleges oldó-katalizátorok hatása egy társadalomra vagy egy személyre akkor pozitív, ha "érett" a változásra.
Na... asszem túl okos akarok lenni. Ha egy üveg borsót rázogatsz, akkor vajon összekavarodnak, esetleg szabályos geomatriába rendeződnek, vagy inkább szétnyomódnak a borsószemek? Hö? Na? Hát... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | No de kéremszépen... és mi van az enteogén oldással? Hát nem lehet mindenből kioldódni és alapvetőbb közegben tekinteni azt? Ez az a benne-is vagyok-meg-alapvetőbben-is-vagyok, ami a misztikus megismerés lényege. Ebből a bennevagyok-hoz képest csak az önértelmező és önigazoló önkép hiányzik. Azt meg ne sirassuk már! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az ősember nem megértette, hogy egy meg még egy kő az két kő, hanem a két követ elnevezte két kőnek. Ez a valóságépítés. Így a matematika a valóság vázának egy része. A valóságot pedig éppen a váz teszi valósággá, mert anélkül csak élmény. Így reál a matematika. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha tippelnem kellene, én azt mondanám, hogy nem karma, nem Isten, hanem az vagy Te. Aki meg "úgy látja, hogy...", az teneked csak egy részed, egy vetületed.
'Bélyeggel' meg a tükörben Önmagadat látod, csak hát ugye megszoktad, hogy normálisan az a bizonyos részed látja a tükörben önmagáról alkotott képét. Ehhez képest meg Önmagadat látni teljesen idegen élmény lehet.
ui.: bebélyegezve a tükröt bámulni veszélyes dolog. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A füvest, az LSD-dzsankit, a heroinistát meg a speed-függőt bezárják a börtönbe, és azon töprengenek, hogy hogyan lehetne kijutni.
Azt mondja a speedes, hogy "semmi gáz, behúzunk egy uccát, és kiszaggatjuk a rácsokat a helyükből".
Mire a heroinista: "nyugi van! én tudok egy egyszerűbb megoldást. belőjjük magunkat, elnyugszunk, és szépen kifolyunk az ajtó alatt."
De az LSD-dzsanki bedobja a saját javaslatát: "nem-nem-nem, az lesz a valódi kiút, ha benyaljuk a trinyót és megvárjuk, amíg a kint lesz a bent, a bent lesz a kint, és máris kint vagyunk.
Nem tudnak dűlőre jutni, és bizakodón néznek a gandzsa-manra, hogy akkor mi legyen. Mire a gandzsás:
"Szerintem szívjunk el egy dzsót, aztán majd meglátjuk, mi lesz."
----
Foxey, szerintem elfogytak a drogos viccek. Nincsen több. Van ilyen... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bomba, ... ... ... december van.
: ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként érdekes, Cellux, hogy ilyeneket írsz, mert én ilyesmivel foglalkozom. Vagy beszéltünk már erről?
Amiről itt szó van, az egy átlépés, egy újabb dimenzióba fordulás, ami természetesen nem ragadható meg az adott fogalmiság keretein belül.
Ezt arra mondom, hogy a 'tapasztalati terek metszete' kifejezés fogalmilag már eleve csalóka. Valójában nincsen külön 'a tapasztalatok', és külön 'a tapasztalatok fogalmi váza'. Hű, durvákat mondok, mi?
Én azt hiszem, hogy a személyes valóságok éppen attól lesznek metszők, hogy van valami közös átvitel, amiben 'jelentést', vagy általánosabban fogalmazva: valós-ságot nyer a puszta valóság-tér egy bizonyos tartománya. Ez a közös átvitel lehet nyelvi, vagy lehet nem-nyelvi. Amíg nincsen valamilyen átvitel, addig nincsen tapasztalat. Addig csak... hm... addig nincsen semmi.
Az igazán súlyos szitu akkor van, mikor ráérez valamire az ember, egy másfajta állapotra, és azonnal nevet akar adni annak, bele akarja rakni a megtanult szerkezetbe, hogy el ne veszítse azt. Mert megszoktuk, hogy attól lesz valami megőrizhető és megismételhető, hogy fogalmilag megragadhatóvá tesszük. Megmagyarázzuk, értelmezzük. Csakhogy a valóban új dolgok esetében ezzel éppenhogy elveszítjük az illető dolgot.
Azt akarom ezzel mondani, hogy a személyes valóságok metszetképzését nem lehet a valós-illuzorikus kettősségében megítélni, ugyanis a metszetképződés nem más, mint a valóságképzés. Természetesen csak akkor van metszet, amikor kialakul az együttlét a metszetben. Ha csak te érzed, akkor nem az van, hogy vagy valós, vagy nem. Ha csak te érzed, és nem tapasztalod a valódi együttlétet a metszetben, akkor az nem metszet, hanem csak a tiéd.
És nincsen kategorikus különbség a nyelvhasználaton keresztül való együttlét és a nem-nyelvi együttlét között. Ezt fontos látni. Itt válik eggyé a profán és a misztikus. Ugyanez a helyzet a mágiával, vagyis a hatás elvével is. A hatás esetében is egyszerűen csak azt tekintjük 'rejtélyesnek', aminek nincsen közösségi valós-sága, aminek nincsen közösségi, metszetes megragadottsága.
Ja, és a megragadottságban nincsen semmi rossz. A megragadottság a megélés, az elengedés pedig az oldás. Ez az egész a közösségiségről szól. Közösségi megélés, közösségi megragadottság. Az ember elsősorban társas lény. A közösségiség nélkül az ember egészen pontosan egy csupasz majom. Az egyetlen félelem a magány félelme, vagyis a halálfélelem. A halálfélelem, hiszen a valamilyenség mindig az együttlétben nyer valós-ságot. És ezért ugyanez a félelem az 'akármi'-től való félelem a 'valami', vagyis a lét, az élet állapotával szemben. Az eredeti irányultság pedig mindig egy valamilyenségben való megvalósulás irányultsága.
Na jó, abbafejezem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jaj, Minstrel, ez a várakozási idő két hozzászólás között egy kicsit túlzás. Mennyi? Két perc? Egy perc? Igazán lehetne a fele. Az ember benéz, elolvassa a kedvenc topikjait, hozzászól, aztán megy a dolgára. Ez a huszonegyedik század, Minstrel! Tempó van! Sitty-sutty! Pikk-pakk! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Arról igazán nem mi tehetünk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem jó. Nincsen helyesírás. A nyelv alapvető természete az a dinamikus és sokrétű lüktetés, amiben kialakultak a mai nyelvek. Nem lehet beleszögezni egy nyelvet pillanatnyi állapotába.
Főleg most, hogy ilyen fokozott tempóban változik az emberi valóság, feltétlen szükség van arra, hogy a nyelv megőrizze szabad evolúciós alkalmazkodó-képeségét. Hogy funkcionálisan hatékony maradjon, ma minden régebbi kornál változékonyabbnak kell lennie a nyelvnek.
És bizony a helyesírás is szerves része a nyelv funkcionális minőségének. Nem tudom, minek hogyan kell változnia, hogy továbbra is és egyre inkább betölthesse kommunikációs szerepét, és ebben a tekintetben a legmesszemenőbb bizalommal és alázatos tisztelettel viseltetek a természetes nyelvi evolúció életteli folyamatai iránt.
Én speciel egyáltalán nem korlátozom magamat. Tudom, hogy a kommunikáció a cél, a nyelvi eszközök identitása csak eszköz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Apám... Mondjatok valami megnyugtatót, hogy miért jó az, hogy a beszerzéssel kapcsolatos dolgokat tárgyaljuk ezen a fórumon. Nem tudom megmondadni, miért, de valahogy rossz érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Énnekem a lelki egészség előmozdítása a mérce, ezt nem tagadhatom saját magam előtt sem. Ennek fényében hogyan nézzem a dolgot, hogy megnyugtató legyen a nézőpont?
Más.
Asszem' a Timothy Leary mondta, hogy azért unják meg és hagyják abba az emberek az enteogének használatát 1-2-10-20 év után, mert mindig ugyanazt csinálják közben. Nem tudom, hogy inkább az 'igazi' enteogénekre gondolt-e vagy inkább a kenderre, de a kenderrel volt nekem egy igen érdekes élményem ezzel kapcsolatban.
Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy néhány év után már eléggé elkopott a kender-élmény. Sokkal kevésbé különleges, intenzív és mély, mint az elején. Most akkor azt mondom, hogy mindig ugyanazt csinálom a hatása alatt? Nem azt, hogy mindig ugyanazt csinálom, hanem mindig ugyanolyan hangulatban, ugyanolyan stílusban, ugyanolyan tempóban.
Na, szóval, fogtam magamat, és egy alkalommal kicsit úgy álltam hozzá, mint mondjuk egy gomba-triphez. Nem teljesen úgy, de hasonlóan, csak kicsiben. Egyedül voltam, rendet raktam a szobámban, sötét volt, bekapcsoltam egy füstölőt, leültem a fotel elé és a fotelre raktam egy gyertyát. Csináltam egy kis meditációs ráhangolódást, nem vittem túlzásba, de mondjuk nyilván eléggé meditatív hangulatomban lehettem, ha ilyesmi eszembe jutott. Elcsendesítettem az elmémet, és néhány perc erejéig a szokásos polifonikus torok-zümmögéseimbe fókuszáltam a zsigeri jelenlétemet.
És kenderfüstöt szívtam a tüdőmbe. Meglehetősen szertertásos, könnyeden fegyelmezett, szakrális jellegű módon fogyasztottam, szemben a szokásos, nagyon profán, nagyon közéleti fogyasztásommal.
A poén gondolom, már sejthető: sokkal intenzívebb, mélyebb, tisztább, kiteljesedettebb élményben volt részem, mint általában. Sokkal. Az enteogén karakter előtérbe került, és a kender jellegzetes kedélyápoló, közérzeti jellege -- ami máskor dominálni szokott -- valahogy aláhelyezkedett az enteogén-meditációs tartalomnak, kipárnázta, megemelte azt, és így képessé váltam arra a bizonyos jellegzetes enteogén egyre-mélyebbre-bele-fejtődés önfenntartó folyamatára, egy egészen kényelmes, könnyed, újszerű módon.
Ez nem mostanában volt, és azóta nem próbálkoztam ilyesmivel, mert úgy egyébként nem vagyok egy rendszeres kender-fogyasztó, csak amikor úgy adódik, ugye. Amikor meg úgy adódik, akkor általában olyan társaságban vagyok, aminek más a hangulata, más az adott pillanatbeli lelki irányultsága a fogyasztással kapcsolatban. Pedig ezt társaságban is kipróbálnám egyszer, azt hiszem. Egészen más, mint a szokásos füvezés. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hm... Ez egy nagyon unprofesszionális dolog a részemről, hogy az Irányelveknek nem megfelelő hozzászólást írok, amit pedig állítólag én írtam.
Na ja.
Szerintetek ezen az oldalon (most őszintén) helyénvaló dolog az MDMA mint téma, ha abból indulunk ki, hogy ez a szájt 'a magyar pszichedelikus közösség honlapja'? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Meséljetek nekem erről az extasy-dologról! Milyen élmény?
A pszichoterápiás felhasználásról vannak bizonyos elméleti ismereteim, de szeretnék többet tudni a 'civil' használatról.
Mondjuk egy buliban... hogyan más a buli MDMA alatt? Mennyire lehet sokféle a hatás? Úgy értem, jó, hogy szeretetdrog, meg minden, de mindig ugyanaz van? Vagy azért függ az embertől meg a szituációtól is?
Mittomén, olyan például nem lehet, hogy 'laza csávó' vagy 'kemény csávó' vagy 'lendülketes személyiség' leszek tőle, vagy ilyesmi?
Meséljetek már valamit...
[...persze úgy, hogy az ne legyen "drogokkal kapcsolatos konkrét tevékenységre való buzdításként értelmezhető"] [hehe...] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tudom, hogy nem az a legfontosabb az életben, hogy tudjunk helyesen írni, mégis javasolnám, ha ez technikailag megoldható, hogy legyen egy helyesírásellenőrző a hozzászólásoknál, amit, aki akar, használhat, mint egy szövegszerkesztőnél. Nem az a gond, hogy ilyen-olyan a helyesírásunk, hanem az, hogy még romolhat is, ha az ember sokat olvas helytelenül leírt dolgokat. Én pl. annyit láttam a "muszáj" szót helytelenül "muszály"-nak leírva, hogy én is elkezdtem úgy írni. Tudom persze, hogy csepp lenne a tengerben, mert az internetes fórumok alapvetően nem helyesírásellenőrzöttek, de talán járjunk elöl jó példával. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sokalkalmas tapasztalattam bizton allitom: a feher teknoc alaku es nyomasu bogyo NEM (tiszta) MDMA..
elso rush utan leultett, tomegundorom lett, hazajottem, hazafele gyalogoltam kb fel orat, olyan erzessel mintha kegyetlenul be lennek alkoholizalva.. nem mondanam h rossz, de nem ecstasy! a hatasai eros hullamokban jonnek, neha tiz perces nevetogorcs, neha halalmely depresszio.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi van?
Lelóg a szöveg a képernyőről. Az van.
Aztán meg az az érdekes, hogy a id=14 is ugyanilyen. De az id=15 akkor meg miért nem? Javítsátok meg. Az id=15 jól látszik, úgyhogy megy az jól is.
Na. Dolgozzatok. Nem a lazsálás, meg a henyélés. |
| | | | |
|
