 |
Legfrissebb hozzászólások (125321 - 125340)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Nevezhetnéd például úgy, hogy "Károly". Esetleg feminin kulturális vonatkozásait tiszteletben tartva: "Ilona". Vagy "Eutanázia". Esetleg "Leukémia". |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Úgy látszik, nagy nap ez a mai!
Megkaptam a Salvia palántámat és hihetetlenül nem tudok betelni vele! Olyan édes! Már most nagyon szeretem! :) Remélem mindenben a kedvére tudok tenni!
Remélem, életben fog maradni!
:) Dehát miért is ne tenné??? :)
Még méltó nevet kell találnom neki!
Nos... majd ha már megvan, akkor tudatni fogom veletek, és azt hiszem, beszámolok majd az életútjáról is! Remélem, sokra fogja vinni a Drága! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tegnap meditálva arra jutottam, hogy azért fontos meditálni, és "megtanulni" igazán jól meditálni, és rutinná és mindennapos gyakorlattá tenni, hogy öreg koromban minnél többet meditáljak. Ugyanis meditálás közben én át tudom élni azt, amit az indiánok úgy mondanak, hogy "ez egy jó nap a halálra". Három hete ezt konkrétan át is éltem jógaórán, hogy úgy éreztem, olyan boldog és békés vagyok, hogy akár szívesen meg is halnék. Amúgy sem félek mostanság a haláltól, de lehet hogy lesz olyan idő, amikor félni fogok, mert például lesznek gyermekeim, akiket szeretnék látni felnőni, stb. Nekem ugyanis ezt mondta valaki, akinek vannak gyerekei, amikor apám nagyszerű haláláról beszéltem neki, és arról, hogy én is úgy szeretnék meghalni, az sem baj, ha korábban, mint az átlagéletkor. Szóval tudom, hogy az, hogy most nem félek, az nem feltétlenül jelenti, hogy nem jön be Yoda-mester "majd fogsz"-a. No és akkor kell majd minnél többet meditálni... Szóval megint megerősödött bennem az a tudat, hogy egyfajta próbaidőn vagyok most, és minél többet meg kell tanulnom ez alatt az idő alatt, amíg ennyire mentes vagyok a külső korlátoktól -- szóval addig tudok a legtöbbet tanulni a belsőkről... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | **********************TÖKÉLETES************************* |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Remélem nem haragszotok meg, ha ezek után megpróbálom jóvátenni a bűnömet...
Egyébként valamelyik elmúlt héten kétszer is kijött a 666. Először egy boltban fizettem annyit rá 6 napra pedig a pannongéesemnél húztam sorszámot, ami 666-volt!
Képzeljétek el azt a feelinget, amikor a hangosba bemondta egy kedves női hang, hogy "Kérjük a 666-os sorszámú ügyfelünket, fáradjon a 6-os pulthoz!" Eléggé érdekes szitu volt... Az emberek csak néztek, mint a borjú a new kapura... én meg kajánul vigyorogtam az ügyintéző csajra, aki szintén hülyén nézett rám... hehe
és akkor jöjjön, aminek jönnie kell! ;-)))))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vagy egy igazi bohóc?
Hmm... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De megérdemlem, hogy kiröhögjetek...
Ez azért nagy blama... Még Sátánbátyám is röhög, az egész pokolban röhögnek rajtam...
Ejjjj... Egy igazi hülye vagyok... :Ö)Ö) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bard: igen... eléggé régen... az 5-öst 6-osnak néztem... de ez az élet más területein is gyakran előfordul... :)))))
De közeleg a perc... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh: én az első tripem után kb egy évig nem is próbálkoztam újra. Nem azért mert rosszul sikerült, sőt nagyon pozitív élmény volt, egyszerűen valamiért meg sem fordult a fejemben. Olvasgattam a témáról, de ennyi pont elég volt.
Miélrt ne lehetne normális ez is, az is? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én arra akartam utalni, hogy bár két ember esetében lehet, hogy hasonlónak tűnik a "set", valójában mérföldnyi távolságra is lehet egymástól.
(ez amúgy szerintem a hétköznapokban is igaz)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ne tévesszen meg senkit, hogy milyen fűves élményeim voltak, a fű trippek teljesen más jellegűek voltak, mint az acid trippek (naná), fűvel sokkal erősebbek a parák, és sokkal könnyebben elhitethetők magammal a dolgokat, mint lsd-vel, mert ahhoz eleve úgy állok hozzá, hogy na már megint hallucináltam valami baromságot. Egyébként nem hinném, hogy bárki komalyabban beparázódhatna attól amit "én átélek". Szerintem semmi különös nincsen az élményekben, amit más ne élhetne át.
Siphersh: szerintem is |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És ha híres ember mondta, akkor biztos van benne valami...?! Vagy megerősítve érzed magad ennek hitelességében az által, hogy híres ember is mondott ilyet? Na jó, végül is miért ne. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én azt hittem, hogy az a normális, vagy természetes, vagy általános, hogy eleinte gyakrabban, idővel meg ritkábban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Minden ami jó, az szabad és vad."
Henry David Thoreau
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mantis: teljesen igazad van ezzel kapcsolatban, tekinthető ez túlzásnak, hedonizmusnak stb, de én egyszerűen ezt a megközelítést érzem magamhoz legközelebbinek. Egyetlen trippemet sem bántam meg, sőt semmit az életemben, legfeljebb mikor türelmetlen és agresszív voltam a környezetemel szemben. Biztos vagyok benne (legalább is nagyon valószínű:), hogy majd később az életemben le fogok higgadni, de egyenlőre én igy szeretem ezt csinálni, nem tudom milyen egyéb magyarázatot adhatnék. Egyszerűen nekem a tudatmódosítás így jó, így szeretem, hogy fejestugrok a közepébe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "És ha ilyen érzékenyen reagálsz a fűre, akkor hogyan reagálsz az lsd-re?"
Szerintem ha mi élnénk át azt, amit Nomad él meg a tripjei alatt, akkor szénné parázódva, sikítva rohannánk a nemtudomhova.
"egyszerűen megtanultam kezelni, hogy apró lények kaparásszák az ajtómat, és dübörögnek a folyosón."
brr. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet, hogy előző életében sámán volt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én ezzel úgy vagyok, hogy egész életemben bennem volt egy összefogottság, egy felvigyázz, valami, ami tartotta az egészet, és figyelt. A figyelő.
Én úgy képzelem, hogy akkor világosodom meg, ha ez a figyelő elengedődik, lebomlik. Akkor kioldódodom az eredeti természetembe.
Eddig azt gondoltam (első tripes tapasztalat), hogy ez a figyelő csak akkor fog lebomlani, ha belátja, hogy nincs rá többé szükség. Akkor viszont nem úgy dönt, hogy lebomlik, hanem magától feloszlik, lévén, hogy szükségtelenné válik a létezése. Azt gondoltam, hogy a megszabaduláshoz el kell jutni a figyelő szerepének teljes átlátásáig.
És ez nem elméleti megfontolás. Úgy látom, számomra addig lehetetlen a megszabadulás, amíg a figyelő le nem lepleződik. És a figyelő olyan mély szinten működik, ami módszerekkel, eszközökkel megfoghatatlan. A saját létalapomat kéne lebontanom.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval Nomad, nekem az egésszel kapcsolatban azért vannak ellenérzéseim, mert ha jól emlékszel te viszonylag nem olyan régen kezdtél el tripezgetni és ahhoz képest nagyon sokat és nagyon gyakran bélyegezel. (Ne értsed félre, ha régebb óta csinálnád, akkor sem érezném úgy, hogy ez szükségszerű.)
Tehát rövid idő alatt eljutottál az Lsd fogyasztásnak egy igen markáns szintjére, ami számomra kicsit érthetetlen, hogy miért.
A másik ez a bungee-s dolog. Önmagában jó a daruról ugrálás és jó a tripezés is. Nem értem miért kell a kettőt keverni? Ez nekem teljesen öncélú hedonizmusnak tűnik. Olyan mint szex közben cigizni. Az ilyen jellegű történeteid azt az érzést fokozzák bennem, hogy te minél jobban el akarod vetni a súlykot és kifejezetten a durvulást keresed.
A fűhöz való viszonyodat sem értettem igazán soha. Pár személyes találkozásunkkor szóba kerültek a füves élményeid, amiken én mindig meglepődtem. Olyan szélsőséges tudatmódosulásról és élményekről beszéltél ilyenkor, aminek én a közelébe sem jártam soha. Számomra a fű ad egy kellemes bizsergő érzést az agyban és ennyi. Már nem leszek éhes tőle, nem leszek álmos stb. Semmi különös.
Ezzel szemben te szilánkokra robbanásról beszéltél meg hasonlókról, ami azt jelenti, hogy vagy nagyon érzékenyen reagálsz a fűre vagy nem tudom. És ha ilyen érzékenyen reagálsz a fűre, akkor hogyan reagálsz az lsd-re?
Na jó, tudnám még a kétségeimet sorolni a magas és gyakori dózisaiddal kapcsolatban, de közben elgondolkoztam hogy miért is tenném. Ezt vedd úgy, mint egy belső monológot, de végülis nem akarlak semmiről meggyőzni.
Csináld amit jónak látsz, csak közben hagyjál magadnak időt elgondolkozni azon, hogy mit miért teszel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux, nem tudom. Előfordulhat, hogy az ember éppen jó úton jár, és az rontja el a dolgot, hogy eszébe jut, hogy el kell engedni a dolgokat. Közben már nem lehet okosnak lenni. A feljövésben kell betáplálni a bizodalmas önfeladást. Meg az egész rákészülésben. Szerintem. De ez nagyon gyakorlati kérdés, és gondolom embere válogatja. Valahogy szentségessé kell tenni a feljövést, gondolom... |
| | | | |
|
