 |
Legfrissebb hozzászólások (36176 - 36185)
 | |  | | | | |  | |  | | | Don_Juan:
Teletabit überelve én az univerzum megsemmisülésére tippelek :D
A legnegatívabbat sosem lehet tudni, de a beszámolók alapján a legvalószínübb az, hogy az adag növelésével a tünetei felerösödnek (bármit is jelentsen ez az ö esetében). Pszichésen meg persze ott van a klasszikus ördögi kör lehetösége, hogy ha túlzottan ráfigyel a saját állapotára, akkor az további feszültséget okozhat (pl. "jaj de izzadok, nem kellett volna ekkora adagot tolnom" -> még jobban izzad). |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | bnth:
Nyugi.
Engem most az érdekelne, hogy te még mindig naponta szívsz-e (a felírt Rivotril mellé), vagy most hirtelen leálltál a szívással és ez is rádob az idegességedre? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Próbált már valamelyikőtök bezsályázva rajzolni/festeni/ alkotni valamit? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | és kibújt a szög a zsákból |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a jack nicholsonos batman kivételével nekem a burton filmek rendre nem kis csalódást okoztak (már amit láttam) pl.: majmok bolygója, karcsi és a csokoládégyár, sweeny todd
a képi megjelenítés, a színek, díszletek, a filmek lelki világba stb. valahogy nekem nagyon nem jön át.
az alicet nem láttam, de a trailerekből/kritikákból úgy érzem hasonló csalódás lenne, úgy hogy egyelőre nem is tervezem, hogy megnézem...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó hát lehet az nem kellett volna, de mindennek ellenére, az utolsó pohár tea nem kellett volna, bár ha a hányingert leszámitjuk akkor az is jó volt:)
smallvill:D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Első tripperem után nem köszöntött reám a nirváná, a valhalla, a nihill. Sem szeppukut nem akartam elkövetni,sem a lassú apoptózisnak átengedni magam hátradőlve a kozmosz hintaágyán.Nem volt többlet-,illetve hiányérzetem sem.
Igaz, próbáltam a remény udvariatlanságával,majd egyre inkább a reménytelenség udvariasságával az általam kiválasztott embereket kizökkenteni a nárcisztikusnak látszó nyugalmukból és fokozottabb önreflexiókra sarkallni őket, de csak egyedül szívtam magamba az átitató feketeséget, ahogy előtte is.:D Amúgy leginkább olyan idegesség uralkodott el rajtam, mint aki felfedezett valamit és muszáj elmondania azonnal mindegy kinek, bárkinek. Aztán úgy döntöttem hagyom a francba, aludtam egyet, mire felébredtem elmúlt, amikor pedig ,,élménybeszámolót" tartottam, vagy elbagatellizáltam, vagy eltúloztam, amit átéltem. Tulajdonképpen lehet mindezeket magamba beszéltem és nem merem bevallani,hogy elkaptam azt a flow-t, amit mindig irigyeltem másokban, akik nem voltak ekkora lúzerek és a drogozásban nem az önleépítést, hanem a test-és közösségformálás egy újabb szintjét fedezték fel. :( Mühühü (és tényleg felsír valami legbelül) |
| | | | |
|
