 |
Legfrissebb hozzászólások (41086 - 41095)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nekem a teás módszer még nem jött be eddig. 500ml? Jó is lenne ha csak ennyit kéne lehörpinteni :D Az egy feles kb. Nem tudom, hogy valakinek sikerült e ezzel a módszerrel, de nekem nem. A hatások pedig egyéniek, nálam nem csupán buta nevetés meg korrigálatlan mozgás volt megfigyelhető, hanem sokkal mélyebb érzések. A másnap sajnos nálam is borzasztó volt.
Nem bánom ha nem lesz tömegcikk belőle, mert nem teljesen egészséges a fogyasztása rendszeresen. De jó set-settinggel tud élményt nyújtani. És ha minden oké, akkor olyan lesz az élmény, hogy eleve minimum fél évig nem is kívánod újra...márcsak az íze miatt sem :D |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | én egyetemi előadáson tudnám elképzleni még :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | érdekes, amikről írtok, szerintem azonban az egó-szerep new age-es félreértelmezése miatt annyira negatív az az "ego" szócska. természetesen a legtöbben, akik nincsenek tisztában ennek az egésznek a lényegével, azon igyekeznek, hogy az egót, amennyire csak lehet, el kell pusztítani. ez viszont ördögi kör: egó alkotta pusztítás, skizofrénia, belső harc, "az egyén sötét belső terei"...
szerény véleményem szerint a legcélravezetőbb dolog az egó tudatossá tétele, hiszen a legtöbben egyáltalán nincsenek tisztában a saját egójukkal, így még ha el is jut hozzájuk a hír, hogy az egó rossz, és le kell győzni, egy legyőzhetetlen fantommal harcolnak. Az egót tudatossá kell tenni inkább, kiterjeszteni mélyebb és magasabb szintekre - és most nem konkrétan az egó táplálásáról, duzzasztásáról beszélek, hanem arról, hogy a belőle származó energiákat pozitívba forgassuk át. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Wikipedia a halálós dózist kb. 25 kalapra becsli, ez alapján az 1-6 kalap nem tûnik veszélyesnek. Az elmúlt 100 évben nem fordult elõ dokumentált halálos mérgezés, egy kivétellel, amikor bealudt és kihûlt egy utazó kint a hidegben. Persze elsõre mindig fontos az óvatosság, alacsony dózis... Szerintem a valós veszély annyi, hogy nagyobb dózistól esetleg bealszol és behánysz, vagy kihûlsz kint hidegben. Ugye ezeket a veszélyeket egy vigyázó teljesen kiküszöböli, amit nagyobb dózishoz ajánlanak.
Én egyszer próbáltam egy kalapot teának fõzve, de a hatását nem tudtam megkülönböztetni placebótól (meg egy keveset pezsgõztem is mellé). Aztán nem kísérleteztem vele, mert nem tudtam beszerezni. A főzetről annyit: igen gusztustalan ízû, hányadék állagú dolog, szóval ha megint próbálnám, akkor lehet h beöntést csinálnék belõle. Persze ha edzett vagy gusztustalan ízû, állagú dolgok fogyasztásában...
Fogyasztás után érdemes gyûjteni a pisidet, ugyanis a hatóanyag nagy része megjelenik a vizeletben. Ezt késõbb megihatod, vagy odaadhatod valakinek, ha van hozzá gusztusa :) A szibériai sámánok így csinálták. Úgy tudom, a vizelet kevesebb mellékhatással bír, tehát valamelyest "szûrt". Ezt újra elfogyasztva, kipisilve újra fel lehet használni, állítólag 4-5-ször felhasználható... Persze a legtöbb ember számára nem túl vonzó gondolat pisit inni, de nekem megérne ennyit. Feldmár szerint teával keverve nem olyan rossz.
Sajnos több tapasztalatom nincs vele, de szerintem nem olyan veszélyes mint amilyennek tartják, ha ésszel csinálod és nem túl nagy dózisban. Én szívesen kísérleteznék vele, de itt a környéken ritka. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Namless! Személyes tapasztalat alapján azt tudom mondani, hogy sajnos a teszted nagy valószínűség szerint pozitív lesz... Bár mindig vannak kivételes esetek, valamint a teszt minősége és a tesztet végző személy kiléte sem másodlagos, de legjobb tudomásom szerint jobb betartani a 30 napos tisztulást, mert sajna a mai "csíkokat" nem igazán lehet átverni. Egy szó, mint száz, nekem 3 hét után is pozitív lett 1 cigitől... Sok szerencsét! Üdv: Ifjonc |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Idehaza kevesen mernek vele kísérletezgetni, de külföldi webshopok kínálatában benne vannak, sőt még olyan komplett termék is van, ami különböző vitaminokkal, aminoasvakkal kombinált légyölő galóca kivonatot is tartalmaz, gondolom visszafogott mennyiségben, nehogy a tapasztalatlan felhasználó rosszul legyen tőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Találtam egy kommentet egy rendszeres, krónikus fûfogyasztótól:
http://href.hu/x/a5lh
Nyilván vannak olyan mondatai, amik egyes, eltérõ véleményen lévõ emberek zsebében kinyitják a bicskát, most kérem hogy ezeket a bicskákat csukjuk vissza, mert az ingerült vita nem vezet sehova.
Ami érdekes számomra, és amiért linkeltem, hogy õ is hasonló dolgokról számol be, mint amiket én tapasztaltam, és amiket más, rendszeres (krónikus) fogyasztóktól hallok. Szóval ez nem egy általános igazság, csupán egy megfigyelés részemrõl - akik túl sokat füveznek, többségében hasonló dolgokról számolnak be. Ez önmagában nem bizonyítja az ok-oksági viszonyt, de ha nem a füvezés hatása lenne ez, akkor mi indokolja hogy ennyire hasonlóak a tapasztalatok?
Persze itt nem a normális, hanem a túlzott fogyasztásról van szó, na de pontosan errõl szól a lelki függõség: többet kívánok/fogyasztok, mint amennyi jó lenne, és itt kezdõdnek a negatív hatások. Szerintem az egésznek a kulcsa a függõség, mindent erre tudok visszavezetni. Ha nem okozott volna nálam pszichés függõséget, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy az életben nem lett volna semmi problémám a füvezésbõl.
Tehetek arról, hogy vannak az agyamban olyan receptorok, amiknek tartós ingerlése kényszeres cselekvést vált ki? Szerintem errõl nem tehetek, az evolúciót nem én alakítottam így. Az agyamat és a receptoraimat készen kaptam így, amikor megszülettem. Természetesen innentõl viszont már az én felelõsségem, hogy ezt idõben felismerjem, és kezeljem, de nem úgy születtem, hogy lennének kész módszereim a pszichés függõség felismerésére, kezelésére, ami eléggé megnehezítheti az életem. Ugyanígy a függõség sem veleszületett, hanem úgy tanultam a függõséget valamikor az életem során.
De honnan tudhatom, hogy egy anyag fog-e pszichés függõséget kiváltani vagy sem? Honnan tudhatom, hogy hol van az a határ, amit ha átlépek, akkor már függõséget fog kiváltani? Honnan tudhatom, hogy mennyire fogom tudni kezelni az esetleg kialakult függõséget, és az utána maradó ûrt? Ezek szerintem elég nehéz kérdések, és nem lehet rá elõre biztos választ adni. Van az a mondás, hogy "nézd meg milyen mély a kút mielõtt beleugrasz" - hát én úgy döntöttem, beleugrottam, megnéztem - szerintem azért elég mély ez a kút, így nem árt végiggondolni, mik azok a határok, amiket nem érdemes átlépni.
Mindezzel persze valakinek nem mondok sok újat, csak próbálom érzékeltetni hogy a valóság összetettebb annál a két szélsõségnél, hogy "a drog rossz", illetve "a felhasználó rossz". |
| | | | |
|
