 |
Körben járni...Biga Cubensis, 2003. szeptember 26.  | |  | | | | |  | |  | | | | anjou., arról, amit írtál, Bert Hellinger kiugrott pap nézetei jutottak eszembe. kapható könyve magyarra fordítva, számomra elgondolkodtató, amit mond, holott pszichológia-ügyben engem nehéz meglepni. ajánlom. http://www.jokai-bibl.hu/hellinger.htm |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | anjou. Ha a szüleid és a bátyád, akkor lehet, hogy egyszerűen csak azért akarsz elmenni tőlük, mert máshogy akarsz élni, nem? Vagy mást akarsz, mint amit ők. Ettől még nem vagy negatív meg rossz személyiség, bár sokan ezt hiszik, ha a saját útjukat akarják járni ahelyett, amit elvárnak tőlük...
Persze nem tudom, mert nem ismerem a részleteket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ma éjjel csöppnyi fenetilaminnal megvilágosodott mi volt a korábbi útkereső vergődésem hátterébe: öreg nagyapám, aki apám helyett apám, lassan megnézi milyen közel az ég, én meg ittmaradok gyökér nélkül. Már régen saját életem van, de úgy tűnik, ez mélyen mégis mindent megrengetett.
A család -már amerikai mintára- örökké a "keep smiling" ideológiájban él, hogy ez belül mennyire őszinte, nehezen látom. Alapjáraton rám is átragad ez már, elbagatelizálni ha van valami. Tudtam, hogy valami baj van, de ma éjjel ahogy újra előttem láttam az öreget, láttam rajta hogy fél, nagyon fél. Asszem' jobb lesz lemenni hozzá falura, elmondani milyen jó volt vele régen, keepsmiling ide vagy oda, tudnia kell. Ha meg mégis ad neki még vagy 10 ajándék évet az ég, akkor majd 10 év múlva megköszönöm neki újra! :)
off: K.rva érdekes egyébként ez a 2C-E; LSD -vel a világegyetemet fejted meg, fenetilaminnal pedig az embereket magad körül és rajtuk keresztül önmagad. Nem élek semmiféle droggal már pár éve, de félévente rámjön az érzés hogy ez baromira jól esne, lazítani egyet, aztán mindig kiderül hogy valójában elszámoltat valamivel, amit akkor elnyomtam és bumm, tiszta fejjel szembesít csak épp az elfojtott érzéseket hagyja mélyen átélni és az kerül előre ami tényleg számít. Felkészültem hogy elengedjem az öreget, pedig nekem ő nagy ember!
" hajam szála meg se görbül
alattam a végtelen tér
bennem ragyogó kék égbolt
érzéseitek a csillagok!
érzéseitek a csillagok!
érzéseitek a csillagok! "
- mámoros éji vágtázás
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én most magamból fogok kiindulni...
Én nem nagyon kedvelem a családomat. Elég frusztrált családban nöttem fel és igazából sosem éreztem, hogy közéjük akarok tartozni.
Tesómmal mindig veszekedtem, aztán volt egy legjobb barátom, volt komoly barátnőm is, de velük összevesztem és tudtam új útra lépni.
na a lényeg, hogy látszólag sikerült kilépni a környezetemből és olyan ember lenni, amilyen akarok. Mostanában kezdek rájönni, hogy vannak dolgok, amiket nem tudok megváltoztatni magamon.
Ugye a személyiség függ attól, hogy hogy nevelkedsz.
Szerintem fel kell ismerned, mi az amin tudsz változtatni és mi az amin nem, mert amin nem tudsz, az csak az energiádat emészti fel a normális élettől.
|
| | | | |
| | | | | | 808. anjou. | 2007. június 2. 18:02 |
| | | | | | | | Szüleim és a bátyám. Azért az tényleg durva lenne ha a saját családom, gyerekeimet akarnám elhagyni...:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a család az a szüleid vagy saját család? |
| | | | |
| | | | | | 806. helio* | 2007. június 1. 20:53 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 805. helio* | 2007. június 1. 14:50 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 804. anjou. | 2007. június 1. 10:57 |
| | | | | | | Azt hiszem az én köröm folyamatosan a család és az én viszonyom körül forog. Nem tudok mit tenni, egyszerűen mindíg visszatérek ehhez a témához, és még nem találtam magyarázatot rá.
Már régóta foglalkoztat a gondolat arról, hogy a mi családunkban periódusonként, generációként megismétlődő negatív személyiségek vannak, amik nem férnek a családom tolerancia szintje alá. És egyre régebb óta gondolom úgy, hogy generációmban egyedül én kaptam negatív személyiséget, de a legrosszabbat, minden egyes negatív személyiségű felmenőmből egy jó darabot. És ahogy növögetek, úgy jönnek elő belőlem azok a dolgok, amik a családom szemszögéből negatív cselekedetekre ösztönöznek.
Perpillanat a nagyravágyó és önző nagyanyám képe illeszkedik rám úgyérzem. Ő nem szarozott, lazán megpattant egy dús gazdag ügyvéddel beutazni a világot, itt hagyva apámékat gyerekként és persze a férjét is.
És lám mit hozz az élet? Most nekem is itt a lehetőségem megpattani, itt hagyva csapot-papot. És tudom, hogy nagyon élvezném és együtt lehetnék azzal, aki most legfontossabb az életben nekem. De tudom, hogy ezzel áruló lennék a saját családom szemében, egy önző dög, aki nem foglalkozik velük.
Szóval ki mit tenne?
A dolgot tovább nehezíti, hogy pont pár hete tettem ígéretett arra, hogy az amibe belevágtam a családom pénzéből (és kedvéért) hosszú távon fogom csinálni. Így ha lelépnék, egyből egy ígéretét be nem tartó, hazug embernek is tartanának. (Persze így is az vagyok, de ha minden menne tovább, ez számukra nem derülne ki.)
Így ez egy általános morális kérdést is felvett: mi a fontossabb? A saját boldogságod, vagy a másoknak tett ígéreted?
Időközben rájöttem, hogy én nem is körben járok. Sokkal inkább egy a síkra függölegesen elhelyezkedő elipszis az utam, amit mint egy hullámvasút járok be. Mint egy rakéta lövöm ki magam a boldogság felé, szállok felfelé, de az út felén kezd elfogyni a lendület és elfog a kétely amit a családom felé érzek. Repülök még egy darabig, de a lendület egyre jobban fogy belőlem. Végül teljesen kifogy, aztán egy pillanatra lebegek, majd visszazuhanok a családomhoz a kiinduló pontra. Eddig. Most is ez lesz? Vagy ezt kéne tennem?
A generációként visszatérő negatív személyiségkehez még annyit: szerintetek, ha önfeláldozóan megadnám magam a családomnak, és ezzel a szemükben megszűnök, mint egy negatív figura, akkor ettől még ezek a személyiség típusok felmerülnének a családban?
Mindenkinek kellemes elmélkedést, én most elásom magam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | innocence,
igazan orulok, hogy hozzajarulhattam esetleg -?- a "multiaspektusos let" utvesztoiben legalabb a tapasztalas maganyossaganak kizarasahoz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jók a reakciók. :) Gén, a probléma a válasz megfelelő kiválasztása: miért kell szerepet vállalnom amikor az beszorít? Jó, persze, azé' kell hogy legyen kihez beszélni - értem én, de ettől a kérdés még nyomja az agyam. Régen metálos, csóró, hosszúhajú voltam, hálás szerep, adta magát az élet! Jó rég volt, mostanra gömb lettem és azóta semmi se kerek. :)
metametta szerintem egyenesen rárepült a témára, ezt érzem legközelebb. Gyakorolni azé nehéz, mert azt se tudom hogy kezdjek hozzá, egyáltalan mi értelme a néha ellentétes pólusú igazságokat kimondani? képzeld, például:
- Uram, ön eldobta a csikket köztéren mert ez egész utcán nincs kinn egy kuka se!
- Miakurvaanyádvanhülyegyerek?
haha. asszem annyi szerepet felvettem már az életben hogy besokalltam, ennyi az egész, elmúlik, aztán leszek megint kommenista vagy nacionalista, tűzoltó s katona, vadakat terelő juhász s ezek hamaza.. :)
nyuszika a fűben! teljességgel értelek. láttam már ilyet az X aktákban! plántálod a világot, aztán bemondatod a tévével a tudatallatikba az aktiváló kódszót és tiéd lesz a világ, aztán öblösen nevetsz. De én nem árullak el és majd nem ijedek meg. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Lehet nem a témához kapcsolódik,de tudna nekem v.ki segíteni?
Arra szertnék választ kapni,hogy az ex,speed meddig marad bent a vizeletben és a véredben ,meddig kimutatható?Van akik 4 napot mondanak és eltűnink mindehonnét ,van aki szerint 1 hónap a vizeletből,2 hónap a vérből!???
Előre is köszönöm a választ! |
| | | | |
|
