 |
a fűről hosszú távonRogue, 2005. június 27. Kannabisz témájú információk az Anyagismertetőkben találhatók.
További ajánlott szakirodalom: India ajándéka
Virtuális kenderfarm játék: Kendernevelde
Termesztési ismeretek az Egy kalap alatt oldalon találhatók.
Kérjük, NE írj be kereskedelmi jellegű, kendermag beszerzésével kapcsolatos hozzászólásokat (üzletek, címek, weboldalak, árak stb.). |
 | |  | | | | |  | |  | | | Én is el szoktam szívni a gyantát, amit kikaparok. Elég erős, bár sztem egy finom zöldet nem múl felül, de egy jó haskát se. Viszont üt! :D
Nem hiszem, hogy egészséges, de mivel kevés kell ezért sztem nem sokat befolyásol.
Nemtom pontosan mi az, ilyen átmenet lehet, haskának nem mondanám az tisztább, ebben azért kátrány is van sztem. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | kicsit off: pipakapargatás
mi van abban a barna ragadós anyagban, amit kikapargatunk a pipából? én sokkal jobban éreztem magam tőle, mint a fűtől szoktam. élénkebb voltam, feldobottabb és a vigyor az arcomra ragadt:D a csoki is hasonló érzés? káros nagyon? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | remélem nem nagy off:
olyat szeretnék kérdezni, hogy letöltöttem innét az ajánlott szakirodalomként feltűntetett India ajándéka c. könyvet, és ebben van egy olyan mondat, hogy a cannabist a közép-európai úgynevezett byloni kultúra termesztette 7000 évvel napjaink előtt.
Ez micsoda? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Üdv újra itt, köszönjük a gondolatokat, és B.U.É.K. neked is! |
| | | | |
| | | | | | 720. Vino | 2007. december 30. 12:09 |
| | | | | | | Üdv!
Tudom rég írtam ide, és egykor azt ígértem majd szépen lassan mindekinek válaszolok. Akartam is, csak valamin úgy felhúztam magam, hogy időt akartam magamnak, hogy lehiggadjak, aztán kikopott belőlem a vágy, hogy ide írjak, meg le is szartam az egészet őszintén megmondom, nem láttam már értelmét annak, hogy győzködjem az igazamról az embereket. Lehet, hogy végül lett volna esély, de úgy gondolatam, hogy ezt meghagyom a sorsnak, hogy azok elé tárja, akik élhetnek vele. De most nem is ez a fontos, valahogy úgy éreztem, hogy el kell varnom ezt a szálat. A halál, a vég adja ameg a tettek súlyát az életben. Ha nem lenne, sosem lenne vége az életnek, és mindig lenne lehetőség a hibáink javítására, vagy a hibák elől való menekülére. Olyan dolog ez, mint amikor valaki elvesztít valakit, akit nagyon szeretett. Bár a szeretet tökéletes, az ember mégsem tud tökéletesen szeretni természeténél fogva. Néha hibázik, és ilyenkor megbántja azt is, akit szeret. Némely hiba tudatosul az emberben, némely pedig nem. Van amit megbán, van amit nem. Ám amikor az a valki, akit nagyon szeret meghal, és tudatosul benne minden, amit ellene tett, és fájó emlékként törnek felszínre azok az emlékek, amikor valami másért, valami lélektelen, anyagi dologért, vagy önös érdekből megbántotta az illetőt, rájön, hogy amivel megbántotta az a dolog pótolható, felejthető, míg aki és ami elhagyta őt, az mindennél értékesebb. Mert ami pótolható, felejthető-így a test- az múlandó, örökké változó, viszont ami pótolhatatlan- vagyis a lélek- az örökké való, és amit ezzel teszünk az minden időre szól. Vagyis ha a test örökké élne, tetteink következményei nem lennének végérvényesek, mindig lenne hátra időnk a jövőben a változtatásra, ezért sosem változtatnánk. A halál az a pont, ahonnét többé nem kérhetünk bocsánatot, nem tehetünk jóvá semmit, ezért legalább olyan fontos része annak, mint a születés. A születés lehetőséget ad arra, hogy változtassunk azon, ami változtatható, a halál pedig arra, hogy amit teszünk a végérvényes legyen. Furcsa módon, de talán nem véletlen, hogy a vég saját maga gyilkosa, önmaga jelenti a végtelen kezdetét. És bár kvázi halálra ítélve születünk erre a világra, sem a születés, sem a halál nem nevezhető az élet értelmének. Mindezek ellenére, vagy inkább éppen ezért, hogy különböző utakon járunk, amik végül egyesülnek, és egyfele, a halál fele gravitál minannyiunk sorsa, az élet értelme is éppen maga az élet, mint ahogyan az utazás célja sem a megérkezés, hanem az út maga, amit bejárunk. Amint a célt elértük, ez értelmetlenné válik, míg az út értelmet nyer. Ezért minden pillanatban arra kell törekednünk, hogy tudatában legyünk annak, a döntés a mi kezünkben van. Mi döntünk arról, merre menjünk, a választás szabadsága a mienk, és amit teszünk végül, az örök érvényű tett. A múlton nem, de a jövőn változtathatunk. Ugynakkor azt is tudnunk kell, hogy merre megyünk, mert nem mindegy, hogy valójában arra megyünk e, ammerre szernetnénk, vagy nem is tudjuk, hogy rossz úton járunk. Az ember a tudással öntudatra ébredt, mégsincs tisztában mindig tetteinek következményeivel, mert olyan dolgokat cselekszik, amiknek a kimenetelét nem érinti meg azonnal. Például nem tudjuk valójában mit jelent a környzetszennyezés, van e globális felmlegedés, és ha igen akkor nem szükségszerű e bekövetkeznie, tehetünk e róla, vagy ellene. A meggondolatlanság- vagy a jól átgondolt tévedés is akár- sokszor rossz irányba tereli. Az ember cselekvőképes ugyan, de legtöbbször vak. Bár ez nem mentesít minket a felelősség alól, hisz az út végén magunknak köszönhetjük csak azt, ahová érkeztünk. Egyéb iránt pont ezért kell megbocsátanunk egymásnak, hisz e tekintetben lényegileg mindannyian egyformák vagyunk. Senki sem tévedhetetlen, és akárki ráhibázhat az igságra. Aki felfogja ezeket, az megérti , min kell változtatni, és mi az amin már nem tud. Jézus is ezért mondta:"Uram bocsáss meg nekik, hisz nem tudják mit cselekszenek"... |
| | | | |
| | | | | | 719. Vino | 2007. december 30. 12:05 |
| | | | | | | | ...A lélek minden cselekedet forrása, ez visz minket előre az úton. Némely szándékot képesek vagyunk az elménk által befolyásolni ugyan, irányítani, de azt, hogy milyen érzéseink legyenek nem. Az elme felfogó képessége pedig határos, nem tudjuk felfogni azokat a dolgokat, amik ezen a határon túl vannak. Ezért nem ismerhetünk minden összefüggést, és minden következményt, nem lehetünk mindent tudók.Ezekben a dolgokban nem hagyatkozhatunk felfogásunkra, a gondolatainkra, és ezért -ha csak az elménkre hagyatkozunk- vakokká leszünk ebből a szempontból , hiszen igy nem látjuk mit teszünk, merre tartunk. Viszont a lélek határtalan: habár nem tudunk mindent megérteni, de minden dologgal, amivel kapcsolatba kerülünk, az érzéseket kelt bennünk. Vagyis a lélek mindent képes felfogni, a lélek mindent lát. A szemünk a lélekre pedig a szív. Ezért mondja az írás: Ha szemed ép, egész tested világos, de ha szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Vagyis ha az ember szíve ép, akkor az egész lelkét, és ennek következtében a tudatát és minden tettét a szeretet világossága ragyogja be, és látóvá válik, viszont ha nem ismeri az igaz szeretetet, akkor sötétségben, vakságban viszi véghez a tetteit. Végezetül ezért kell szűntelenül Istenhez fohászkodnunk azért, hogy bocsássa meg bűneinket, és ha vakon, a sötétben botorkálunk - önnön szabadsgunk a kárára is - óvjon meg minket attól, hogy őellene cselekedjünk. Ébressze fel bennünk a szeretet lángját, ezzel mutatva lelkünkek az utat ezekben a homályos időkben. És legvégül mindazok tükrében amit elmondtam, elnézést kérek azoktól, akiket annak idején megbántottam, vagy felbosszantottam, őértük próblatam tenni, nem ellenük. Ja... és bocs, hogy ilyen hosszúra sikerült minden. B.U.É.K.! :-) |
| | | | |
| | | | | | 718. takira | 2007. december 28. 17:25 |
| | | | | | | Elma_MAn:
Örülök, hogy a saját életedet is e módon tudtad megváltoztatni. Igazából én nagyon kíváncsi ember vagyok, sok mindent kipróbálok, kipróbáltam. A kender használatot nem a társaság hozta ki belőlem, hanem inkább sok utánjárás és olvasás eredményeképpen döntöttem úgy, hogy ezzel talán valahogy más lesz... és bevált. Mértékkel csinálom és, úgy, hogy magamon maximálisan tudjam hasznosítani. Ritkán van mikor társaságban, is művelem, de az sima betépés :)
Egyébként azt nem írtam le, hogy kialakult egy egyéniségem és ezt a környezetem lévők is észrevették és csak dicsérték. Ilyenkor az ember tudja magát hova tenni és ez egy nagyon nagy önbizalmat ad...és minden jól működik. Szüleimmel is megjavult a kapcsolatom. Eddig nem beszélgettünk semmiről, most már meg megtudjuk tárgyalni a munkaügyeket, a problémákat és amúgy mindent. Full idilli amit leírtam, de ez tény :)
Lehet, ha ezt egy kívülállónak mesélném el, lehet megvetne és a szokványos jelzőkkel illetne mert rengeteg ember tudatlan és közülük ő is az.... de leszarom (-_-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | takira:
Mintha az én történetemet írtad volna le :). Érdekes, hogy szinte ugyan úgy alakította az életemet a zöld mint, a te életed. Persze ehhez kell egy bizonyos hozzáállás is. Nem írtad le, hogy miért kezdted el használni a kendert, de ha jól érzem nem a társaság miatt. Aztán lehet tévedek.. :) |
| | | | |
| | | | | | 715. takira | 2007. december 27. 10:04 |
| | | | | | | Nem vagyok egy gyakori fogyasztó. Havonta 2x-3x szoktam hozzányúlni. Néha még egy kis ilonka, rush, lufi is becsúszik.
Mivel kissé visszafogott ember voltam, társaságban kicsit nehezen tudtam kibontakozni, másokkal lassabban, nehezebben találtam meg a közös témát. Érdekeltek az emberek véleménye, olyanokra hallgattam akikre nem kellett volna. Bizonytalan voltam, nem tudtam mit cselekedjek, mi lenne a jó nekem. Azért inkább a könnyebb megoldást választottam, egyedül maradtam. Szóval leéltem több évet úgy, hogy igazából semmi érdemleges nem történt velem.
Nekem csak pozitív tapasztalatim vannak a fűről! Miután elkezdtem fogyasztani, teljesen megváltozott minden. Nem úgy változtam meg, mint ha kicseréltek volna, hanem jobban ismerem önmagamat, tudom mit akarok, mik a céljaim és mik a határaim. Felszabadultabb vagyok és most már a magam módján társasági lény vagyok. A poén az egészben, hogy nem kell ahhoz a fűhöz nyúlnom már, hogy elérjem ezt az érzést, ez már alap állapotba is megy nálam. A fű csak segített előkaparni belőlem ezeket a pozitív tulajdonságot a gátlásosság csapdájából. Én nagyon gátlásos voltam, de már ez már a múlté..
Mivel nem dohányzom és ritkán, néha néha elszívok egy párat, rám különösen intenzívebben hat és ennek örülök :)
A lényeg lényege, hogy nagyon megérte kipróbálnom ( persze nem ösztönzök rá senkit ) , jobbak lettek kapcsolataim. Olyan barátnőm van akiről ez előtt csak álmodni mertem... most ez már alap nálam :) Új barátaim vannak a régiek mellett. Szóval jól érzem magam. (-_-) |
| | | | |
| | | | | | 714. Ivy I | 2007. december 25. 20:18 |
| | | | | | | | Én már több mint egy hónapja leálltam a zölddel. Tegnapelőtt feljött hozzám egy ismerősöm, hogy van jó zöldje eladó (kb. vagy 3-4g lehetett), de én meg sem néztem, ami nálam 12 éve nem fordult elő. Így nem lett belőle bolt, és valszeg nem is fogok már szívni. Az utóbbi 10 évben nem találkoztam igazán jó zölddel, kivéve talán egy-két saját tövem, de ez is vagy 6-7 éve volt már. Beleuntam, nem adta az érzést, minek kriminalizáljam magam feleslegesen... Majd ha változnak a törvények, talán... |
| | | | |
|
