 |
Legfrissebb hozzászólások (115321 - 115340)
 | |  | | | | |  | |  | | | áh igen, a képek lemaradtak, jó szokásomhoz híven. Szóval:
Ez a szélessávúaknak
Ez pedig a modemeseknek. (remélem jól linkeltem be :])
Szóval ilyet eszem én. Joghurttal egész fincsi. (hajnalka joghurttal? fincsi mi? ;]) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Volt egyszer most nyáron volt, hogy felkeltem négy körül. Láttam szépen dereng már a világosság, el is határoztam gyorsan az ébresztőt hat órára, napkeltére - Hiába, nagyon rajtamaradtam a reggeli goa fényén. Addigis visszaaludtam kicsikét. Álmomban gombát ettem és már kezdtem szépen manóvá változni amikor zizeg a telefon. Az ébredés egészen sima, folytonos. Kisétáltam a vizpartra - hosszú móló - alattamelőttem a víz, hátra nádas, jobbra nap, balra sötét. Az álombéli gomba nem tűnt el. Ébredéskor hátrébb húzódott ugyan, de a kelő nap kékes narancsvöröses fénye előcsalogatta. Mindent a fátyolszerű fonalhálózat szövevényén keresztül láttam. Kicsit álomvilág. A gondolataim szárnyalnak ahogy a fény átitatja tagjaimat. Az egész égbolt sötét felhős volt, kicsit az eső is esik. A pár percre, pont a láthatár felett kibukkanó nap szivárványt rajzolt a nyugati égboltra. A valószerűtlen szépség és a gombaálom annyra tudatmódosító, hogy egész nap szelíden gyönyörködöm. Igazi gombás érzés volt, átitatva a napfelkelte - goáról ismert - melegével. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | csak a bolond nézi az ujjat ha az mutat valahová :)
üdv tetrahíd régnem erre demost együtt :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ez nagyon szép cell :) a szemem siklik a sorok meleg fonalán. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | BT, tökjó amit leírtál. Leszűrném belőle, amit én magam a lényegnek tartok:
Szerintem akinek káosz van a fejében a különféle gyakorlatok, meditációk, vallások, módszerek, stb. tekintetében, annak érdemes kinézni EGYETLEN nagyon egyszerű gyakorlatot vagy gyakorlatsorozatot (pl. amit BT leírt) és utána azt elkezdeni csinálni, MINDEN NAP egy adott időpontban rituálisan végigcsinálni UGYANAZT, jó hosszú időn keresztül.
Mondok egy nagyon egyszerű példát: mondjuk legyen az a gyakorlat, hogy lefekszel hanyatt a földre, figyeled magad egy kicsit, hagyod a tested megnyugodni, aztán belégzésre lassan felemeled a karjaidat a fejed fölé, kilégzésre meg leengeded vissza magad mellé. Aztán ezt megcsinálod ötször és vége. Ennyi.
Ha ezt elkezded gyakorolni és ráállítod magad, hogy minden nap reggel felkelés után, vagy lefekvés előtt ezt megcsinálod, és sikerül is betartanod a napirendet, akkor ezzel beviszel az életedbe egy szilárd pontot, egy rendezett elemet, ami aztán tudat alatt szépen át fog szivárogni az életed összes többi területére is. Ez ilyen mágikusan működik, nem nagyon tudok rá racionális magyarázatot találni, de tény, hogy ha rendszeressé teszed a gyakorlást (a gyakorlás tárgya tulajdonképpen közömbös!), akkor az elkezdi rendbe rakni az életedet.
A másik dolog, hogy ha az ember ezt mondjuk egy hónapon keresztül gyakorolja, akkor - feltéve hogy tényleg odafigyel mindig, amikor csinálja - azt fogja tapasztalni, hogy egy hónap elteltével SOKKAL mélyebben tudja átélni még ezt az egyszerű gyakorlatot is, mint amikor elkezdte. Ez a karemelés-leengedés tök szimpla dolognak tűnik, de lesznek majd olyan napok, amikor a tudat pont rá tud hangolódni a gyakorlásra, és akkor majd megérzitek, hogy bazeg, ennek az egyszerű gyakorlatnak is micsoda MÉLYSÉGE van... és ha egyszer ráéreztek erre a mélységre, akkor megértitek, mit jelent az, hogy " 100 %-osan jelen lenni a mostban", és azt is, hogy mit jelent az, hogy a szenvedésből való kivezető út az időtengelyre merőlegesen nyílik. (meg azt is, hogy mi az az ötödik, meg hatodik, meg hetedik dimenzió).
és akkor már tudni fogjátok, hogy merre vezet az út (és hogy ezt, hogy "merre vezet az út", hogyan is kell érteni).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az élet valahol arról szól, hogy az ember felépít egy házat, egy műalkotást, amire a végén rámondhatja, hogy tessék, most, ebben az életben ezt csináltam. ezt a házat úgy építi fel, hogy először lerakja annak az alapjait. aki úgy húzza fel a falakat, meg a tetőt, hogy az alap még nincs letisztázva, az elég hamar bajba kerülhet. ha az alapokkal baj van (az alap nem a valóság szerint való), akkor a ház ingatag lesz és ha jön egy vihar, megoldhatatlannak látszó problémák merülnek fel.
ilyen esetben két dolgot tehetünk: vagy megerősítjük a házat (új szögek beverése, egy új támasztó gerenda betoldása, új fal felhúzása, stb.), és akkor az tényleg egyben marad a következő, immár nagyobb viharig, vagy megpróbáljuk megvizsgálni az alapokat és azokat átalakítani oly módon, hogy a valóságnak jobban megfeleljenek. így minden az alapra ráépített dolog is stabilitást nyer és magától rendeződik.
valahogy úgy van ez, hogy ha az alapokat sikerült jól belőni (jó irányba áll az iránytű), akkor az élet energia akadálytalanul áradhat bele a megvalósulásba és abból szép és harmonikus dolgok születnek. a segítőnek nem az a feladata, hogy az illető (a segített) helyett végigcsinálja a fa kinövesztését, meg a gyümölcshozást, hanem az, hogy meggyógyítsa a gyökeret. a többit elvégzi az Élet.
ahhoz viszont, hogy a gyökeret meggyógyítsuk, tisztán kell látnunk, hogy hol van a probléma. minél mélyebben van a gond (minél közelebb az egységhez), annál durvább a probléma, és nekünk is annál mélyebbre kell látnunk ahhoz, hogy eredményesen segíteni tudjunk. aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, jadajadaja.
az én érzésem amúgy az, hogy ma az emberek többsége olyan problémákkal küzd, amiket csak a legmélyebb szinten lehet megoldani (ahol az a torzulás van, amit eredendő bűnnek hívnak). ezért az egyetlen valóban hatásos megoldás ma spirituális jellegű, ahhoz viszont, hogy ezt a megoldást mindenki számára elérhetővé tegyük, előbb a) magunknak is meg kell gyógyulnunk és b) ki kell találnunk egy olyan módszert, amivel korunk emberének az alapot megváltó, megváltoztató, helyrehozó információ akadályok nélkül, hatékonyan átadható.
a többi az Úr dolga: "Truth shall set you free."
(az alapban lévő kapcsoló átfordítása hasonló egy dominólánc első elemének eldöntéséhez: beindul a láncreakció és az egész személyiség a fénybe transzmutálódik. ld. Mátrix 3 végét, ami egy nagyon jó metaforája ennek a "trükkös" folyamatnak.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jöttek a gondolatok, szerettem olvasni, megpróbáltam írni, sikerült, élveztem is, barátaimnak tetszett a végeredmény. Asszem ennyi.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cauldfield
Igazad van, csak mi éppen nem mondjuk azt rá, hogy művészet, s ass'em ez lényeges különbség:)
Bard
s téged mi motivált az írásra?
barka |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 815. Liet: :-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Ez kész |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | most mindenben életet látok. ez biztos valami betegség :))))
megfertőzte egy életlény az agyamat. a fórumos hozzászólásaim útján szaporodik. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A végtelendimenziós valóságtér egyéni dimenziós vetületeit látjuk. Egy adott vetület (azaz "valóság") olyan születő-változó-kölcsönható-meghaló lény mint te vagy én vagy ő vagy akárki vagy akármi. Ez a vetületlény benne lakik és generációról generációra öröklődik a fejünkben. A vetületek ökológiájában ahogyan a "rendes" élővilágban sem lehet olyan, hogy egy adott létforma egyeduralomra tör - a diverzitás nem csökkenhet nullára. Semmi sem lehet a végső. Nem is a mi vetületlényünk életterének terjeszkedése számít szerintem, hanem az, hogy harmóniában éljen más emberek-állatok vetületlényeivel. Az egész egy nagy élő izé és mi is benne élünk.
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ja....-a konstruktív fetrengést énis nagyon csípem. de kábítószer nélkül is nagyon jó. ekkora semmittevő vagyok én :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | barka: Volt már rá példa, hogy írtam. Régebben pár novellát, vagy mi a szöszt. Ilyen ifjúkori szösszenetek.
Tala: Az Alieneket a Giger találta ki nem a Ridley, és szerintem látott is ilyeneket... Amiket az az ember rajzol, meg fest azt nem az ágyon fekve fantáziálgatva találja ki szerintem... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " Vagy minden gyerek bölcs mielött összezavarják a fejét magyarázatokkal?"
Szerintem a gyerekek elég trükkös lények. Egyrészt még természetes módon él bennük az önzetlenség, tehát ilyen szempontból nincs mit tanítani nekik, eleve jobban tudják. De mivel túlnyomó részt nem tapasztalatak annyi saját szenvedést, hogy ebből tudatos empátia lehessen kegyetlenek is lehetnek, amit személyes tapasztalattal, és ezt megtámogató megfelelő neveléssel lehetne kiépíteni. Csakhogy a legtöbb helyen nem megfelelő a nevelés, ezért inkább megkeményednek, és olyan idióta kényszerképzeteik lesznek felnőtt korukban, hogy a világban foggal-körömmel harcolni kell, mert a gyengék elhullanak, mindenki magáért felelős, stb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Megfigyeltem, hogy drogprevenciós műsor után-közben sokkal jobban esik az spangli:) már csak ezért is érdemes ilyeneket csinálni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Már hogyne lenne közös valóság? Hát a fizikai világ pontosan ez. Semmi más célja, rendeltetése nincs, mint hogy legyen egy közös szál, amire az emberek felfűzhetik az életüket. A fejlődés nyilvánvaló iránya az lenne, ha nem csak az alsó négy dimenziót látnánk közösnek, hanem továbbiakat is, ezzel megnőne az emberek szabadsági foka, több tapasztalatot gyüjthetnének, és hamarabb válhatnának bölcsekké. Ezenkívül persze abszolút szinten is létezik közös valóság, olyannyira, hogy ott csak a minden egy van. Ráadásul az összes többi dimenzió, vagy akármi is közös, csak az emberek ezt nem veszik észre egyenlőre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Na most a másik test a szellemi (elneveztem gondolatinak is)"
Vigyázz!!!
A gondolataid az anyagi testhez kapcsolódnak, az anyagi test érzékszerveinek a tapasztalatai táplálják a gondolatokat.
A szellemi test messze az intellektus birodalmán túl van... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én úgy gondolom, egy valóság van, csak ennek mindenki egy más szeletét látja. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Greenghost:
A valakivel fetrengés, dumálás és zenehallgatás az is "csinálás". Én speciel csípem is.
Érdekes, hogy azt írod, ha leülsz egy partin, akkor úgy is maradsz. Ettől olybá tűnik, hogy az eki is olyan, hogy rákattan az ember valamire, vagy legalábbis úgy érzi, sokáig képes valamivel ellenni, legyen az tánc, vagy ücsörgés.
És most akkor mit gondolsz, ez is bejön az ekivel, hogy csakúgy fetrengsz, vagy továbbra is inkább a pörgést preferálod? |
| | | | |
|
