 |
Legfrissebb hozzászólások (115341 - 115360)
 | |  | | | | |  | |  | | | közös valóság mint olyan tényleg nincs, de metszetek vannak.
és ez kurvajó. : ) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | kisgyerek :))))) Ezt komolyan kérdezted? HÁT PERSZE HOGY OTT ÁLL EGÉSZ NAP! CSAK A TE KEDVEDÉRT! :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szerintem egy író pont azért ír meg egy verset vagy bármilyen művet, amiért itt mi mindannyian idejövünk daathra és leírjuk milyen volt ez a gomba az az eki, ez a nap a tegnap holnap és ígytovább... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nahát betyárok megcsaljátok a hajnit?! :D
Amúgy én azt olvastam, hogy a hawaii farózsának nagyon magas páratartalom szükséges, hogy virágozzon. No és virág nélkül meg nincsen mag...De ettől függetlenül van rá esély, hogy Mo-n is virágozzon. Valaki belevághatna már...Vagy ha mást nem is ezt még megéri üvegházban is termeszteni, mert azé mégiscsak durcább a magja mint a hajninak... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | lez: akkor bocs, hogy én nem voltam ilyen tudományos és sok-sok szerencsét, no meg egy kosár galócát kívánok neked! Ja meg az élménybeszámolót el ne felejtsd! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | thx cellux, meglesz...valamikor... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jaj, de örülök, hogy végre beindult a topic! Köszi szépen srácok, tényleg hasznos dolgokat írtatok! (és még milyen sokat is ráadásul)
Szal én így elég diffúz vagyok. Namost lehet, hogy rosszul csináltam, mert én éltalában betépve kezdtem el ezeket este lefekvéskor. Na ez úgy néz ki, hogy folynak a gondolatok, de így iszonyatos sebességgel én meg csak nézem mivan. Képeket is látok és filmszerűen egymásbakapcsolódnak. Ezeknek értelme 0, története 0 és a képi megjelenések is olyanok, amik az életben látott dolgok összevágásából fakadnak. Tehát minden kreténség! :D
Lényeg, hogy ettől szellemileg olyan szinten el tudok fáradni, hogy az valami hihetetlen! Az a sok gondolat...
Viszont egyszer történt valami érdekes. Nem emlékszem már pontosan, hogy történt, de a lényeg, hogy addig próbálkoztam míg hirtelen csak azt vettem észre, hogy csönd van. Csend van körülöttem, de ami fontosabb, hogy csend volt a fejemben és nagyon-nagyon élveztem, mert iszonyat pihentető és megnyugtató volt. Csak lenni és semmit se tenni...Ezt kéne máskor is elérni.
Másik probléma velem, amire nem rég jöttem rá, hogy mindig mások tuti tippjei/módszerei alapján akarom én is elérni azt a hatást. Ma már tudom, hogy ez így nem fog menni. Mások vagyunk, más az útunk. Nagy hibám még az, hogy hajlamos vagyok elkalandozni mind a múltban, mind a jövőben, pedig csak a jelen létezik. Ezen felül még egy nagy tévedésem az, hogy elvárok dolgokat és törekszem megteremteni őket. Ez persze erőfeszítéssel történik és esetek túlnyomó részében nem jön össze, viszont így a jelen lévő dolgokról meg lecsúszok, hisz nem arra figyelek! Jó ritmusérzékem van, goára nagyon tudom verni, de mégis ki tudok csúszni belőle, de ezt már fejlesztem.
Autogén tréninget próbáltam. Na ez viszont betépve iszonyatosan kemény. Rájöttem, hogy van a fizikai test, meg a szellemi. Pontosabban nem rájöttem, mert olvastam hinduizmust, buddhizmust és ott ezeket világosan leírják, de most megtapasztaltam ezt is. Lényeg, hogy ahoz, hogy felemeld a kezed neked izommunkát kell bevetned. Ez mind az anyagi síkon történik. Na most a másik test a szellemi (elneveztem gondolatinak is) arról szól, hogy a dolgok megvalósítását nem fizikailag, hanem szellemileg, gondolatban kell megvalósítani. Erre a példa, mint már említett autogén tréning illetve sávaszána és önlazítás egyben. Lényeg az volt, hogy az izmok ellazítása már előtte is relatív jól ment, de éreztem bizsergést a lábamban. Ezt gondolatban könnyedén tovább tudtam vinni összes testrészemre, főként a kezemre és tenyereimre. Hát iszonyat nagy feeling! Csak odaképzeled gondolatban s ha e képzeletet elég nagy koncentrációval végzed, akkor az bizony MEG FOG TÖRTÉNNI. Ezért se lehetetlen semmi, csak az erő, a koncentráció és a tapasztalat hiányzik a nehezebb dolgokból.
Na röviden ennyi eddigi élményeimről, lehet, hogy meditálni nem mindig betépve kéne...Akkor talán könnyebb dolgom lenne! Amúgy megfigyeltétek már, hogy egy ütős spákó után mennyire nehezek a mindennapi elintézendők? Nem kétszer, nem is négyszer, hanem kb százszor annyi energiámba kerül...Persze csak az amit kell és nem azt amit akarok! ;) Ja és tapasztaltátok már a spangli vs pipából tisztán zöldet való szívás számottevő különbségét mind mennyiségben, mind hatásban? Ha nem akkor mindenképp próbáljátok ki! Kár, hogy én túlságosan is szeretem és ragaszkodom a füsthöz...
Hajrá, így tovább és várom a többi tapasztalt ember és kezdő véleményét, meglátását, ötletét, tapasztalatát!
Köszi mégegyszer, hogy nem hagytátok kihullni a témát! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak nehogy úgy járjon az ember, mint ahogy a fantáziálással/gyermeteg álmodozással jár - csak fekszik az ágyban, s elképzeli ezt, azt, álmodozik ezen-azon ...ez jó, meg minden, de egyszerűen a tudata arra áll be, hogy ebben jól érezze magát, ahelyett, hogy tényleg megvalósítsa...
Tehát nem lehet az, hogy az író amit leír, azzal pusztán fantáziálgat, ahelyett, hogy fogná magát s önmaga élné át ezeket? Energiát s időt - ha mást nem is - mindenképp felemészt...
Nemtom...persze ilyen erővel ezt minden "art" dologra ráhúzhatnánk...meg hát szegény Ridley nem talált alieneket, hát kitalált magának, stbstb...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | legideálisabb esetben van egy valaki, aki sámán, vagy orvos, vagy egy valaki, (aki tud egyet s mást,) szóval a másiknak meg kell bíznia benne és engedni át magát neki teljesen,vagy minél jobban. ő pedig(gyógyító) az illető problémával rendelkező egyént érzi egészében, eggyéválik vele meg minden, és mivel magát elég komoly szinten ismeri és most a másikban is látta mi a bibi, tudja azt is ha vele ez lenne akkor hogyan, milyen úton segítene magán, kitalálja hogy az illető másiknak önmaga tükrében, azaz ráillesztve a "betegre" mi lenne ez az út, és mivel ez a doktorbácsi nagyon frankón nyomja és vágja az illető másikat is, pontosan tudja azt is, hogyan és mit kell tenni ahhoz hogy jó legyen annak akinek rossz, ezáltal az elinduljon a jobb felé vezető úton, és azt végig tudja járni.
de lehet ez a gyógyulás tudatban játszódik le vagy valahogy tök máshogy, nem ebben az inkarnációban, és itt csak annyit látunk hogy a doki két kezével megfogja a beteg kezét, mélyen a szemébe néz, ekkor történik jó sok dolog, (a beteg bár nem tud róla de nagyon durva tripeken megy keresztül és nagyrészt egyedül van, a gyógyító csak segít neki láthatatlan,) de mondhatjuk azt is, hogy csak eletlik 14 mp, és meggyógyult az illető.
lehet így gyógyított jézus is, de ha minden jól megy csomó ilyen pacák lesz és nem is olyan sokára. ha jól nyomom majd én is egy ilyen leszek. aztán meg kollektív ébredés és blabla. kam. hehe. : )
szóval a szeretet meg úgy jön képbe hogy az az alapja az egésznek, ha a gyógyító nem rendelkezik egy alapvető lényéből fakadó szeretettel önmaga, a világ, és minden felé, akkor lehet hogy nem is tud ilyesmit, avyg ehhez foghatót csinálni, vagy ha mégis akkor gonosz varázsló vagy egy boszorkány, és nem egy mindenkin segíteni tudó és akaró jóarc.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én úgy érzem teljesen normális ember vagyok, s éppen ezért assz'em kilógok a sorból:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hmm. én szinte mást sem érzek minthogy élek.
lehet azért mert ellenvetésem szikrája sincs meg vele kapcsolatban. sőt. de még ennyi sem elég.
érezni a létezést meg élni...
egyszerre érezni a tökéletes mindenegyet, és mellette teegóddal is megélni mindent amit az élet (nemvéletlen) az arcába tol, és annak teljességében is fellelni a tökéletességet, majd ebben az egészben elveszni és elmenni kenyeret és tejet venni a vacsorához - úgy, mint még soha. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bombadiltoma, nekem is van olyan "rész", amikor, ha nem is vízszintesre vágyom, de vmi hasonló. Persze partyn olyankor semmiképp nem ülök le, mert akkor ülve is maradok vagy egy óráig, szóval inkább pörgök.
Én a múlt hét kedden próbáltam ki először az ekit nem partyn, hogy úgy mondjam. itthon voltam egy sráccal. 2 órán keresztül csak hallgattuk a zenét és feküdtünk vagy inkább fetrengtünk az ágyon. egyfolytában akartam vmit csinálni,hatalmas tétlenkedésnek tűnt feküdni az ágyon, de mégis jó volt, ezért csak fetrengtem össze vissza, de végül nem csináltunk semmit, csak hallgattuk a zenét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | gondold végig mit is csinálsz egy party alatt, utána szerintem megérted, h mitől vagy fáradt :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | de kemény vagy magadhoz soon, pedig nem mondasz hülyeséget
én úgy fogalmaznám meg, h sokszor a kapcsolattal van baj, különleges kapcsolat kell ahoz, h tudd, h a másiknak mi a megfelelő segítség, h mi a jó neki. ezért badarság az, kollektíve összevissza próbálnak meg sokszor majdnem ugyanúgy segíteni pl. a drogosokon. van akinek olyan segítség kell, van akinek nem. és persze a segítséghez bátorság is kell, mert lehet, h csak te tudod, h mi a jó segítség az illetőnek és akkor bizony bátorság is kell bőven, h segíts neki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Románia valszínű. Ott van efedrin is + kodeines cucc is recept nélkül :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az embernek fogalma sincs róla, h mi az élet, szerintem még csak nem is érzi, h él, talán néha egy-egy apró pillanatra. Persze épp részben ebből áll az ember egzotikuma. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | soon, nem attól félnek, h nem tudják megosztani mással, hanem, h nem lesz más akivel megosszák. Ezt a félelmet érdekes lehet boncolgatni, de most nem kezdek neki.
Liet: "felsőbb izé" :))hehe, ez aztán jól hangzik, igazán kifejező, de tényleg, a szöveg nem lenne az igazi, ha vmi komolyabb szót használtál volna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én kb. így szoktam:
Setting: nem túl sok fény és halk "relax" zene, esetleg gyertya, füstölő, egy laticell és rá egy törülköző. Ha ez ember mozdulatlan, könnyebben kezd fázni, úgyhogy hosszúnadrág, meg zokni, sőt ha hosszabbra tervezem, magamra terítek egy pulóvert vagy takarót is.
Ülés: én mondjuk féllótuszban szoktam, de lehet törökülésben is, vagy sarokülésben, vagy persze lótuszban is... a fontos csak az, hogy elég kényelmes legyen ahhoz, hogy legalább 10-15 percig jól ellegyek benne és hogy egyenes legyen a hátam. A fenekem alá hajtogatjom kicsit a laticell végét, vagy egy kisebb párnát teszek alá, így kényelmesebb, és könnyebb egyenesen tartani a hátamat. Addig izgek-mozgok, amíg meg nem találom a megfelelő pozíciót.
A kézfejemet a térdem közelében a combomra támasztom és összeérintem a hüvelyk és a mutatóujjamat, a többi ujjam meg lazán lóg.
Ahogy leülök, becsukom a szemem... Pusztán attól, hogy nyugton ülök és becsukom a szemem, már ellazul egy bizonyos mértékig mind a testem, mind a tudatom, mind a légzésem. Szóval aztán elkezdem figyelni a légzésemet. Aztán tudatosítom magamban, hogy hol vagyok, pl. elképzelem magam körül a szobát, meg benne önmagamat. Aztán elkezdem "pásztázni" a testemet, adott esetben többször oda-vissza a lábam ujjától a fejem búbjáig, és figyelem, hogy hol lehet még lazítani rajta. Aztán elkezdem belülről "nézni" a két szemöldököm közötti pontot. Aztán figyelem, hogy mi jár a fejemben. Ha jönnek a gondolatok, jönnek, ha mennek, mennek... Mondjuk úgy, hogy az út mellől figyelem a forgalmat, és igyekszem nem belemenni egyetlen gondolatba sem. (Ezek az "aztánok" nem feltétlenül mindig ebben a sorrendben történnek, és nem feltétlenül csak egyszer.) Aztán a végén háromszor zengetem az OM-ot, majd addig dörzsölöm össze a két tenyeremet, amíg fel nem forrósodik, és utána "beletemetem" az arcom, kicsit meg is masszírozom, esetleg utána előrehajolok, hogy a homlokom a földhöz érjen, majd lassan visszaemelkedem, és valamikor lassan kinyitom a szemem... Van olyan is, hogy nagyon sokszor zengetem, amitől én elég mélyre tudok jutni. Az OM zengetése úgy történik, hogy jó nagy levegőt veszek és aztán egy A, majd egy U, végül egy M hangot adok ki, amikor kifújom. Az A a köldök körül rezonál (érezni, hogy ott van, illletve, ha arra "gondolok", hogy ott "szól", akkor ott szól, de nem tudom -- mindegy, lényeg, hogy ott szól), az U a torok körül, az M pedig a fejben. Így emelkedik a "légzéstudat" a köldöktől a torokig, aztán a fejbe. Igyekszem minél nagyobb levegőket venni és minél tovább zengetni az OM-ot. Ez automatikusan igen mély és teljes légzést hoz létre. Na szóval így valahogy...
És hogy miért csinálom? Mert jó testérzés, jó tudatérzés, közvetlen tapasztalás. Számomra azért közvetlen, mert nekem minden magyarázat (legyen az spirituális vagy fiziológiai vagy bármely egyéb) nélkül _is_ működik... Valahogy úgy áll össze számomra, hogy csak csinálni kell, és akkor van (persze ha nem ülök le, akkor nincs). És ha sokat csinálja az ember, akkor valószínűleg vagy bizonyosan, vagy mittudomén, de "javul", "fejlődik" a dolog... mondjuk úgy, hogy "olajozottan"kezd menni... és mindez csakúgy, különösebb erőfeszítés, rákészülés, filozófia vagy egyéb nélkül -- legalábbis számomra. Az egész valahogy nagyon egyszerű -- csakúgy (nyugton) "vagyok" és lélegzem és tudatommal lazítom a testem, amitől aztán automatikusan ellazul a tudatom... és be is zárult a kör...
Nem tudom, teljesen kezdőként elég-e így olvasgatni és aztán megpróbálni, valószínűleg embere válogatja... én mindenesetre arra bíztatnám azt, aki még sosem csinált hasonlót, hogy először menjen el valahová, ahol van valaki, aki mondja, hogy mit hogy... Egyébként ez később is mindig jó, úgy értem én sosem éreztem feleslegesnek, és sosem volt olyan, hogy "ja, én ezt már tudom, már nem kell senkinek mondania"... egyszerűen azért, mert az _is_ jó, ha van vezető...
(És akkor hozzáteszem, hogy hónapszámra alig csinálom... gondolom a bennem lévő ellentmondásosságok tünete...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát igen, a műnek kell magáért beszélnie... :-) |
| | | | |
|
