 |
Legfrissebb hozzászólások (115361 - 115380)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Ez alatt azt értem, hogy ha tényleg pusztán önös vágyak vezérlik az írókat, vagyis minden csak róluk szól...akkor nevetek azokon, akik azt mondják, pl., hogy az "írás az élet értelme", vagy "ezáltal közelebb kerülhetek Istenhez" stb. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "És amikor vki meghal, mindig megsemmisül egy a sok közül."
ezek a valakik különálló lények persze - világaiknak semmi köze egymáshoz. Lehet.
De ha ezek a valakik nem is olyan egyének, személyek vagy akármilyen individumok aminek általában szeretjük gondolni magunkat hanem egyetlen organizmus múló gondolatai csupán? Sokféle gondolat, sokféle világ. Az a valami amit "valóság"-nak szokás mondani, nem más mint a nagy felsőbb izé tudatevolúciójának aktuális állapota? Ahogy azoknak a valakiknek ennek a nagy valakkből álló valaminek is megvan a maga egyedi, semmihez nem hasonlítható világa. (és lehet folytatni a végtelenségig)
azért szeretem azt gondolni, hogy csak van valami közünk egymáshoz. ha más nem, akkor a sok külön metszet nélküli egyéni világ a megszabadulásban összefut. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mi a kezdeti állapot?
mi a végállapot?
?
mindkettő csak állapot - most állapot |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ezt a kérdést nem értem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hogy lehet az, hogy egy lasztitól a buli végére rohadt álmos vagyok és kb 8-9 órát tudok folyamatosan aludni...
Csak a Pink Playstationtól volt ilyen még nekem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bard
ezek szerint szembe röhöghetek minden írót, aki nem saját maga miatt alkot, hanem halandzsál másról?
barka |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De Jézus tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is.
Jn 5.20
Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.
Jn 5.21
Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Jn 5.22
Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet,
Jn 5.23
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.
Jn 5.24
Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el.
Jn 6.38
Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.
Jn 6.39
Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Jn 6.40
Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon."
Jn 6.41
A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: "Én vagyok a mennyből alászállott kenyér."
Jn 6.42
Így érveltek: "Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?"
Jn 6.43
Jézus azonban így szólt: "Ne zúgolódjatok egymás között.
Jn 6.44
Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon.
Jn 6.45
Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.
Jn 6.46
Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.
Jn 14.7
Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok."
Jn 14.8
Erre Fülöp kérte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk."
Jn 14.9
"Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?
Jn 14.10
Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van.
De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.
Jn 16.8
Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.
Jn 16.9
A bűnről, amiért nem hittek bennem.
Jn 16.10
Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok.
Jn 16.11
Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.
Jn 16.12
...
Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezért mondtam, hogy ez több puszta matematikánál
"hogyan létezhet a szent háromság, amiről írtál, hiszen az már nem egy, hanem három."
a dolgok megjelenését, "formáját", a környezettel való kapcsolatuk hatázozza meg, az hogy milyen rendszerben léteznek. A víz is három alakkal rendelkezik, a környezetnek megfelelő formát vesz fel, igy lehet szilárd( test) , folyékony ( lélek), illetve gáz( szellem) halmazállapotú. De a viz attól még ugyanaz a H2O..
"Jn 1
Jn 1.1
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,
Jn 1.2
ő volt kezdetben Istennél.
Jn 1.3
Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.
Jn 1.4
Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.
Jn 1.5
A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.
Jn 1.6
Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve.
Jn 1.7
Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Jn 1.8
Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.
Jn 1.9
(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.
Jn 1.10
A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.
Jn 1.11
A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Jn 1.12
Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében,
Jn 1.13
akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
Jn 1.14
S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
Jn 1.15
János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: "Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én."
Jn 1.16
Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
Jn 1.17
Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.
Jn 1.18
Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
Jn 1.19
"
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos.
Jn 3.2
Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: "Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten."
Jn 3.3
Jézus azt felelte neki: "Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát."
Jn 3.4
Nikodémus megkérdezte: "Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?"
Jn 3.5
Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.
Jn 3.6
Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.
Jn 3.7
Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.
Jn 3.8
A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született."
Jn 3.9
"Hogyan lehetséges ez?" - kérdezte Nikodémus.
Jn 3.10
Jézus így válaszolt: "Izrael tanítója vagy, és nem érted?
Jn 3.11
Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket.
Jn 3.12
Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek?
Jn 3.13
Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van).
Jn 3.14
Jézus azonban azt mondta nekik: "Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom."
Jn 5.18
Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.
Jn 5.19
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Szerintetek az írás az puszta önkifejezés vagy valami magasztos dolog, ami mindezen túlmutat... "
Attól függ, mit írsz... ;-)
A legnagyobb művészek, nemcsak írók, úgy alkotnak, hogy pusztán önkifejeznek, de közben a befogadók számára kapukat nyitnak meg más dimenziókba. Valószínűleg abban a másik világban, abban a másik tudatállapotban tartózkodnak alkotás közben, és így a puszta önkifejezésből kapunyitás válik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Első lépésként esetleg érdemes tudatosítani a kövtekezőt:
Miért meditáljak? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fel kéne hozni a témát..
Merre vagytok? Épp melyik világban? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja, teret adni a neurózisnak, hogy megfigyelhetővé váljék.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " És hogyan tudjuk megakadályozni, hogy az elterelődjék?"
Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy szeretnék egy helyben ülni, hogyan kell megakadályozni, hogy elkezdjek körbe-körbe mászkálni. Persze a gondolkodásban az akadályok az ember lustasága és felszínessége miatt sokkal rejtetebbek, de hát a megoldás akkor is egyszerű, ki kell MINDEN benned lejátszódó folyamatot elemezni, a feleslegeseket eldobni, a "szükségeseket" pedig kívülről nézni. Nyilván az akadályoz meg az egy dologra figyelésben, hogy közben tudattalan gondolatok is forognak, amik felszínrekerülésével megzavarnak a koncentrációban, tehát ha nincsenek tudattalan folyamatok, már csak elhatározás kell. Szóval eleinte szerintem nem érdemes a meditációt arra használni, hogy egy pontra koncentrálva emélyülök, stb. hanem megpróbálva egy pontra koncentrálni, milyen akadályozó folyamatok indulnak be: ez vagyok én, ezt kell megváltoztatni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát, van már valami verses topic...
írás az írás
az ír ás, az úr és az őr más?
az IRÁsítás megint csak
teringettét Ta Khutba megyek
gyerünk gyerünk, soha tévedünk
hatost dobunk, tevét nyerünk s
forró homokot is sokat nyelünk
arab teát nyelünk, hasist veszünk
bizony, bizony készek leszünk -
vacsorára döglött tevét eszünk
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ah, kicsit lemaradtam, az interjús link úr azóta beadta a kulcsot 404féleképpen;)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Helló
Az ember szerintem egy kis virtuális világmindenségemulátor, melyet nevezhetünk most egyszerűen mondjuk "tudat"-nak...
A tudat képes elvonatkoztatni - úgymond absztrahálni -, mégpedig úgy, hogy megfigyelés során tulajdonságokat tapasztal, melyek közül némelyeket előtérbe helyez, kiemel, másokat meg éppen figyelmen kívül hagy - ezáltal valamiféle modellt próbál alkotni magáról vagy a világról...
Ezt az abszrakt elvonatkoztatást remekül lehet gyakorolni például a gondolkodás nevű sík, zárt, korlátos rendszeren belül történő vektorokkal, gráfokkal, fákkal való manipulálással...
E világban erre jó lehetőség teszemazt a matematika, a programozás, modellezés, tervezés stb...
Anno, az egyetemen nekünk csomó mindent kellett tudni ilyesmiket, például sokáig nem értettem, hogy miért kötelező a programozáselmélet nevű tantárgy, ahol egy négy-ötsoros egyszerű programkódot kellett bizonyítani matematikailag, mely akár egy-két órás folytonos koncentrációt igényelt, s közben azt éreztem, hogy majd szétrobban az agyam a megerőltetéstől...
De nem robbant szét, ehelyett inkább megszokta, megtanulta és afféle alapmotívumként használja, hogy erőteljesen koncentráljon valamire...
Tehát a tudatot lehet képezni erőteljes és kevésbé erőteljes módszerekkel...
Ám ezek csak kedves előgyakorlatok voltak ahhoz, mikor kb másfél éve elkezdtem egy sajátos mokuso zen meditációt gyakorolni, s így ráébredni tudatom természetére...
Persze nem ide írnám ezeket, ha nem az LSD-élmény indított volna el, hogy egyáltalán felmerüljön bennem a vágy, hogy ezt megtegyem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem a viszonylag egyenes háttal ülés közben a térben egy pont figyelés jön be legjobban...
Ezzel kapcsolatban szívesen leírom szempontjaim, melyek épp most eszembe jutnak:
-egyenes hát az mindenképp fontos szerintem, mert ha másért nem is, így nem fog fájni, ha sokáig ül az ember...
-csak úgy ülök le, hogy nem várok el semmit, úgy ülök le, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, mintha mindig is ültem volna, például mint a béka
-egy pontot nézek a térben, mely nem mozog, semmi különös nincs rajta, s nagyjából előttem van, nem túl közel, nem túl messze
-kizárok mindent az egész világon a légzésemen és az adott ponton kívül tudatomból, de nem erőltetve, inkább csak úgy, "na, kizárok"
-az előbbinél említett nem-erőltetettséget úgy teljességében az egész meditációra -s így az egész létemre- kiterjesztem - amit épp teszek, abba természetesen beleadok mindent, hisz nincs más, mint a jelen, de "csak úgy", mintha semmi különös nem történne közben, hisz tényleg nem is;) amiről azt hisszük, hogy most épp fontos, vagy nem megszokott, az szerintem illúzió - szintén az én fegyvere - mint bármilyen ok, amiért abbahagyjuk a meditációt az igazi elmélyedés elérése előtt...
-lassan, ritmikusan, fokozatosan mélyedek el a légzésem segítségével - az ént megkötöm úgy, hogy ne legyen esélye sem - figyelem a pontot, testem nem mozdul, szemem sem rebben, belül üres vagyok, eltelít a pillanat, s közben tudatosan ellazítom mindenem - esetleg amíg ez nem megy, rendszeresen leellenőrzöm könnyedségem mind testemben mind tudatomban - az erőltetéshez én kell, az én így folyton megmarad-na
-néha elengedem a fókuszt, hagyom burjánzani gondolataim, érzéseim, majd hirtelen újra "kifeszítem tudatom éberségét", s folyamatosan ezt csinálva kizárok minden egyebet az életemből úgy egyáltalán
-ha folyton visszatérnek belülről benyomások, hát jöjjenek, elképzelem tudatom, mint teret, melyben a semmiből száguldó vektorokként megjelennek, majd tovaszállnak szintén a semmibe, mert éberséggel meghaladom őket
-van úgy, hogy úgy indul be a gondolatgép, hogy már megy egy ideje, s észre sem veszem, "elszállok" - (spanglival ez volt tipikusan anno), ekkor légzésemre figyelek, az énem a lélegzethez kötöm, teljesen figyelem légzésem, nemcsak a ki és belégzésre figyelek, hanem annak apró rezdüléseire-hatásaira is tudatomban - így egy pusztán lélegző tudattá válok, mely lassan-lassan kezd feloldódni a térben
-mikor már a légzésre annyit figyeltem, mikor már minden csak abban a pontban van, amit figyelek - melyet nem konstatálok sehogy, nem alkotok róla fogalmakat, nem vált ki semmit, csak leköti figyelmem, az ént ez teljesen kitölti, hogy ezeket megtegye...s egy idő után el kezd szétoszolni...hisz a tudat kezdi belátni-tapasztalatokat szerez éntelenségről-, hogy itt és most az én nélkül is van lét, sőt! lemondok erről a világról, az összesről, magam képzetéről,emlékeimről, múltamról, jövőmről,stb csak a pillanat éltet
-s itt a lényeges, hogy legyenek helyes szellemi alapbenyomások erre vonatkozólag, hogy ne az legyen, hogy "para", "úristen", hanem érezzem úgy, mintha köveket pakolnák ki magamból, s egyre könnyebbnek s egyre jobban érzem magam ettől..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | -ha rossz dolgok jönnek elő, melyek nem szoktak - ez is jó, hisz merülök le az óceánba, s ha egy elsüllyedt, szétrohadt hajót tapasztalok tudatóceánom mélyén, hát legalább már látom mitől dzsuvás a víz - fel kéne hozni felszínre, nem elfojtani többé, engedjem szabadon, de közben ne adjak alá erőt, "ne bontsam ki vitorláit/ne indítsam be a motorját" csak figyeljem meg, vizsgáljam, mi ez, honnan jött, hova tart, vizsgáljam meg, milyen hatással van rám, aztán vizsgáljam meg a hatást, s röhögjek rajta, hogy múlandó úgyis..- talán jó taktika elképzelni, ahogy ennek megfelelően kezd zsugorodni, majd eltűnni - nemtom ebben nincs tapasztalatom..;)
-jó taktika például nekem az is, hogy úgy ülök le, hogy én most itt mindenné válni ülök le, minden lény javáért, s nem a saját boldogságomért
-nincs jó vagy rossz meditáció, ha "nem történik semmi" pl. évekig, csak lenyugszunk - hát ennyi - majd következő életben megvilágosodunk...mindenképp erőteljes felajánlások szükségesek, pl lemondani erről, arról, mindenről a megvilágosodásért - így ezek - ha tényleg lemondtunk róluk - már nem kötnek meg...pl lemondok az egész életemről;))) - vagy máshogy fogalmazva az egész életem erre teszem fel...
-ha egyszercsak azt érzed, hogy a tér elkezd kitágulni, s mintha beszippantani készülne a pont, melyet nézel, az már nem rossz...a formák üressé és pusztán energiává válnak, s a térré válsz mely semmitől sem elválasztható és gyönyörteljes...
-az elején ekkor eksztatikus állapotba vagy, de te ülj csak tovább, ebben az állapotban minden sokkal könnyebb, érdemes arra használni - persze itt már szó sincs "semmiről" -, hogy valóban elmélyedj, vagy, hogy valóban egyszerűen megtanuld, hogy is mélyedj el könnyedén
-rizsablablazabla |
| | | | |
|
