 |
Legfrissebb hozzászólások (122731 - 122780)
 | |  | | | | |  | |  | | | Gyerekek, gyerekek...
Szerintetek az segít, ha megmagyarázzuk magunknak és elhitetjük magunkkal, hogy milyen gyengék vagyunk? Az segít, ha folyton siránkozunk?
Ez eléggé gáz... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Már egy jó ideje, hogy felfedeztem azt az élményvilágot, amiről Nomád írt. Volt úgy, hogy hetekig minden nap ezt csináltam. A repülés volt benne a legjobb. Az, hogy nem hat rám a gravitáció. Megszabadulni az emberi kötöttségektől. Repülve bejártam egy csomó tájat. Úgy éreztem magam, mint amikor a Mester és Margarítában a boszorkányok repülnek, csak nem éreztem magam boszorkánynak. Aztán abbahagytam, mert egy idő után motiválatlanná tett és sivárrá tette a varázslatos valóságot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Válasz Biga kérdésére: Igen lóg le kötél, sőt fény is szűrődik be, csak túl nehéz a testem ahhoz, hogy a gyenge izmaimmal felhúzzam magam. A fényben sem vagyok biztos hogy igazi. Lehet, hogy csak behúztak nekem egyet és nem az adekvát inger (fényhullám) az, amire a szemem reagál, hanem az ütésre és ezért látok különböző fényeket. Szóval nagyon fáradtságos és bizonytalannnak tűnő nekem a mostanában a fény felé vezető út. Nehéznek érzem a testem és fáradtnak az érzékszerveimet az éberséghez, ezért inkább ideákba és kreált világokba menekülök. A Palo Altoi iskola, ahova Laing (Feldmár mestere) is tartozott, azt mondja, hogy ha patthelyzet van, ki kell lépni a rendszerből, amely keretein belül próbálsz megoldást találni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ma egy egészen különös élményem volt. Felébredtem éjjel, és nem tudtam visszaaludni, egy csomó ideig forgolódtam és gondolkoztam. Ez egy idő után kezdett unalmassá válni, és elhatároztam, hogy elkezdek aludni, és egyhelyben fekszem. Elkezdtem olyan kissé eltávolodott, és nyomott hangulatba kerülni, majd vizuálisan kezdtek dolgok megjelenni, tehát elkezdődött a hipnagóg fázis. Ekkor elkezdtem a képi világot irányítani, és nem túl meglepő módon sikerült is. Sokan írják, és velem is megtörtént, hogy ha tudatosul az álom, akkor az ember könnyen kizökkenhet, de itt hiába tudatosult, hogy most a tudatos álmodáshoz nagymértékben hasonló dologról van szó, ez egyáltalán nem álom volt, mivel folyamatosan a tudatomnál voltam. Úgy kezdődött el ez az állapot, hogy az álmodás és alvás fel sem merült, egyszerűen csak átcsúsztam beszukott szemmel. Egészen csodás élmény volt, remélem még lesz ilyen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én ezt nem feltétlenül csak maradandó változásnak nevezném, inkább kiteljesedésnek. Alapvetően az ember életében talán először nyersen és zabolátlanul szembekerül a tudatalattijával, és azzal, hogy a tudata nem egy olyan valami, ami majd végigkiséri az egész életét, csak egy egyszerű (na jó nem annyira:) szerkezet, ami a tudatalatti oceánjának ismeretlen, sötét és hatalmas hullámain hánykolódik. Szerintem az a fontos, hogy az ember arra felkészüljön, és elfogadja, hogy el fogja veszíteni saját magát (legalábbis azt, amiről eddig azt hitte, hogy az ő). Ha ezzel valaki szembe tud nézni, semmi baj nem lesz. Fontos, hogy ne egy egyszerű anyag-élmény legyen, hanem a személyiségfejlődés állomása, és mint ilyen, hosszú elő és utó munkálatokra van szükség, hogy valóban pozitív hatása legyen.
És végre hogy valami hasznosat is írjak, bennem megjelent az állandó, folytonos (és Természetes!) kétkedés minden célom, cselekedetem és gondolatom iránt, hogy nem biztos, hogy ezek a dolgok jó, helyesek, igazam van, optimális, azaz tévedhetek. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan megjelent, hogy minden gondolatomat, célomat, és tettemet a saját jelen énem tükröződésének tartsak, tehát saját magamból következőnek, azaz helyesnek. Ennek az az eredménye, hogy jelentősen megnőtt az önbizalmam, viszont mégsem vagyok elvakult és egoista, nem érzek bűntudatot, ha a múltban valami baromságot csináltam, és nem rágódom rajta, de próbálom minnél inkább megközelíteni azt, amit őszintén helyesnak tartok abban a pillanatban.
Sokkal jobban értékelem a pillanatokat.
Csavaros utat kivánok minden utazónak!
Nomad |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | persze h kellene korhatar, de ugyis csak szimbolikus dolog lenne, abszolut mindegy hogy 18 vagy 21.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | LEGalizé, de mikortól?
Komolyan kérdem. A legális szereknél is van ugye korhatár (filmek, dohány, alkohol), illetve hallgatólagos és laza korhatár (koffein).
Azt tartják, hogy az emberi agy 18-21 éves korig fejlődik. Vagyis új kapcsolatok alakulnak ki, és sokkal könnyebben építenek be mindenféle anyagokat, hatásokat a 'normális' működésbe. Vagyis e kor előtt nem csak pszichikai függőség alakulhat ki. Kinek van joga ezt szabályozni?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ethereal - Anima mundi - mostanában jelent meg, olyan igazi régi krotonnak tetsző goahangzású. Hát ebből nem sokat tudtatok meg róla.. :) Szóval hasonló, mint a Dimension 5.
Éles stílusváltás, Tenhi - finn zenekar, neofolk zenét játszanak, gitár, fúvósok, dobok, egyebek. Gördülékeny, de nyugodt, melankólikus, a lélek mélységeiből jövő és odáig hatoló zene.
http://www.tenhi.com
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát figyejj addig örülj míg a suliba vagy.Majd ha magadat kell el tartanod......
Najó nem leszek apáskodó:)))Amugy meg ugy is egyidosek vagyunk ugyhogy tökmind1. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | konyvet lehetne irni arrol, h hogy hosszabb tavon hogyan formaljak a drogok a felhasznaloikat - illetve mindenki meg tudna irni errol a sajat konyvet..
en egyreszt nem vagyok 'nagy', masreszt rekreacios cellal hasznalom az lsd-t, harmadreszt mint politoximan nehezen tudnam levalasztani az lsd hosszu tavu jellemformalo hatasait, azonban biztos h taplalja a leghangsulyosabb valtozast: az allando valtozas iranti vagyat. ez lehet jo, energetizal, gondolkodtat, mozgasban tart, es lehet rossz, ha peldaul a vágy megvan, de keptelen vagy valtoztatni. ebbol lehet akar 'fuggoseg' - ha a valtozast csak a szerben talalod meg..
az lsd egy azon drogok kozul, amelyekkel olyan korlatokat lephetsz at amiket korabban nem is lattal, ugy foghatsz fel dolgokat ahogy korabban azt orultsegnek tartottad.. sokaknak ad maradando elmenyt es ez altal valtoztat, nem ugy, hogy tudat alatt a gepteremben atkapcsol egy nagy szikrazo kapcsolot es onnantol mas vagy es pl sajat vallast alapitassz vagy tavgyogyitasba kezdessz.. :)
teny, h az elso elmeny ami leginkabb maradando, de radikalis valtozasra nem kell szamitanod.. arra azonban igen, h nem az elso lesz az utolso.. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez elgondolkodtató. Van 1 célom, az hogy frankón éljek tudod: sok-sok pénz, pénzhegyek, nők, nőhegyek...
Csak az a gáz hogy ezt itt nm lehet megvalósítani. Reggel para: nm tanultam, karó, muter sikít stb...
Elvagyok az életben csak sodor az ár, majd visz valamerre, beleélek a világba, asszem ez a passzív életmód...
Egyszerűen elvagyok, elzöldezgetnék (mosttanában még az sincs) és nem tudok mit tenni... Jól vagyok én, csak a faszom kivan az isivel... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Végül volt valaki Ozric T-n? Kíváncsi lennék, milyen volt...
Hátha egyszer eljutok én is... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezekre a visszafordíthatatlan változásokra csak nemrég figyeltem fel. eddig is hallottam őket, meg tudtam, hogy ja, vannak, de pár hete tán egy hónapja érzem is ennek a súlyát. nem olyan vészes persze, amíg az ember él, addig változik - jó esetben, vagy ha már elérte azt ami jó, akár ott is maradhat. de úgyse fog. : )
nem tudom mit lehetne írni konkrétabbat ilyesmiről.
ha elutazol külföldre az maradandó változásokat okoz benned. kicsit vagy nagyon más leszel.
ha elutazol oda, egy éjszakára, az is maradandó változásokat okoz, csak nem egy év alatt folyamatosan hanem akkor indít el valamit, ami lehet hogy a trip utáni egy évben teljesedik majd ki. de lehet hogy pár óra alatt.
ha kész vagy a változásra akkor kisebb az esély nagy gondra.
ha viszont félsz a változástól, akkor nagyobb (az esély a kis gondra? a nagyobbra is. : ).
szerintem. bár droghasználat során előjövő visszafordíthatatlan változások terén nem vagyok túl tapasztalt.vagy nemtudom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha nincsenek céljaid, akkor tényleg ilyen az élet, ám ha vannak, akkor teljesen más a helyzet. Feri, neked nincsenek céljaid? Valami olyan álmod, amit szeretnél elérni?
Ha van, akkor tegyél meg mindent azért, hogy elérd, ne siránkozz basszus, mert azt a legkönnyebb. Tegyél azért, hogy ne úgy élj, ahogy te sem szeretnél. De ezért tenni kell, basszus...
Ha meg nincsenek, úgy érzed, akkor keress! A céljaidat pedig csak saját magadban keresheted, úgy ha őszinte vagy magadhoz és belátod, hogy te tényleg azt akarod csinálni, nem pedig mást, ami a környezeted elvárásain alapszik.
Tehát hajrá! :)
Ne siránkozz! MIndenhol szar, csak másképp szar. De ha önmagad megtalálod és tudod, mit akarsz,akkor bárhol jól fogod érezni magad a világon. Ez tőled függ egyedül.
Psy |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | felulnezetben az uveg csigalepcson is korbe-korbe rohangalank az emberek... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Oszt társam nemsokára utazik... Ki kéne menni nekem is Svájcba, vagy valahova külföldre...Tök szopóka itt, nem vagyok egy jooo tanuló srác, no meg mit kezdenék itt? Min. 10 évig kell tanulni mint az állat, utána meg legaláb 20 évet dolgozni szinte a semmiért... Ugyse vinném itt semmire, mindenki csak
gürizik, szopja a brét jobbik esetben fél életen kersztül, hogy legyen valami kibaszott kérója, meg fenntudja tartani a családot nagy nehezen.
A * * * * * * meg lopnak, bűnöznek, kapnak házat, mindenféle segéjt, elisszák, oszt otthon döglenek a putriba.
Lehet hogy kiscsákó vagyok hozzátok képest, de erre már én is rájöttem...
Még egy rohadt gramm zöldet se lehet szerezni ebben a városban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Itt egy rövidke idézet kedvenc írómtól, ami annyira igaz, és olyan egyszerűen megfogalmazza, hogy miért is akarok írni, hogy nem hiányozhat innen.
"Az író próféta, a szónak abban az értelmében, mint az idők elején, mikor a szónak még közvetlen, világot alakító ereje volt. Az író olyan erővel gondolja el a fogalmakat, és mondja ki a megfelelő szavakat, hogy a világ kénytelen állást foglalni, másnka lenni mint volt, párharcra kelni az igazsággal, melyet az író kimond. Minden más csak társasjáték, időtöltés vagy pénzkeresés."
Márai Sándor
***
Életérzés egy füstfoszlányban
Szelíden hajolok az imént megyújtott illatpálca játékosan örvénylő füstjébe. Mozdulatomra az illatos fátyol szétlibben, majd folytatva komótos játékát körülöleli az arcom. Kíváncsian kúszik be a remegő orrcimpák alá, s én elbűvölve szippantok egy mélyet a csiklandós selyemfüstből, ezzel szakítva le egy foszlányt vágyakozó testemnek. A csodálatos illat egyszerre egy rég elfeledett emléket idéz fel, s egy régi életérzés izgatott bizsergése áramlik szét bennem. A feltóduló emlékek folyója elragadja szívem ritmusát, s vért pumpál felejtő tagjaimba. A pillanat -mikor életed egy elveszett, poros szilánkjára lelsz- felejthetetlen. Ifjúságod rohan meg s ragadja messzire lelked ezekben a percekben. A múlt kihűlt szele bármikor felkaphat, ha egy letűnt szobába toppansz, egy régi dallam foszlányait hallod meg, vagy egy elveszett jegyzeted szavai csendülnek fel lelkedben. S én átadom szívem a hűvös szellő símításának, érzéseimmel felperzselve, lángoló forgó széllé téve azt. A múlt a jelen szilánkjait úgy tépi ki, mint gyenge fákat, a tájat, mint papírfecnit szaggatja szét. Ezzel adva teret a kavargó porból lassan előtűnő képnek. Én pedig hagyom hogy a tépázó lángvihar fellobbantsa bohó ifjúságom eltompult emlékeit, kiszáradt mezeit. És én kéjesen égek a múlt tüzében, megélve egy életérzést, melynek izzó betűi egyszer, nagyon régen a szívembe vésődtek.
LaZa
*** |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Valaki mostanában egy levélben vetette fel nekem azt amiről két hozzászólással lejjebb Narz írt, vagyis hogy az LSD megváltoztat. Megváltoztat egy életre, amit ha tetszik, ha nem el kell fogadnod, ugyanis nincs visszaút. Ki tudná valaki fejteni ezt/ezeket a változásokat valamivel konkrétabban is, mert nemkem csak halvány körvonalaim vannak a dologról.
Igen fontos lenne, hisz szép lassan közeleg a T időpontja, s ez a 'megváltozol menthetetlenül' dolog csak most merült fel. Egyébként valahol azt olvastam (talán Hoffmann), hogy az LSD abba piszkálhat bele, ami az ember magva, a személyiség és jellem magva, amitől mindnyájan más és mások vagyunk. Legbelül (de)formál valamit. Ezt talán már nem lenne szabad...?
Tehát 'nagyok' :), hogy is van ez? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Esetleg tud valaki szilveszterre vmi jó bulit,
Global Underground stílusú zenével? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Üdv a másik mély kútból. Nálad lóg le valamilyen kötél, amin felmászhatsz és lefedték-e tetőt, vagy kiszűrődik még némi fény? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | http://www.oazis.hu
Szerepel itt egy növényke, aminek a felsorolás szerint egyik magyar neve"Hawai-rózsa". A latin név nem stimmel, de van kép.
Aki látott már Hawwai-törpét élőben, esetleg beazonosíthatná.
40cm-es növényke 1200-ért szuper lenne, bár valószínüleg más fajtáról van szó:( Más figyelemreméltó növénykéket is lehet rendelni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tudom, ki lett-e ez a téma tárgyalva, de Innoval együtt kíváncsiak vagyunk rá hogy mi lehet a korongban?
Nekem személy szerint 1 darab 1 centi átmérőjű fekete kori az LSD hatását torzította úgy, hogy a falon a geometriai mintákból és spirálokból indián törzsi motívumok emelkedtek ki, az összhatást talán Picasso Guernicá-jához tudnám mérni. Pusztán ez alapján gyanakszom meszkalinra.
A pszichikai hatásról igazán nem tudok írni mert annyira gyakorlott nem vagyok benne (ráadásul a második kori bad trip volt). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Két hete kaptam egy goa dj-től haveromtól egy Osho könyvet, Az élet misztériumai címmel. Ez egy nagyon jó válogatás az eddigi írásaiból, sok témát érint. Aki meg szeretne ismerkedni vele, annak nagyon ajánlom ezt a könyvet, mert tényleg egy nagyon jó összeállítás! Annyira jó, hogy három nap alatt kiolvastam, mert nem tudtam letenni! Mindenkinek ajánlom! (de gondolom bármelyik Osho-könyv nagy hatással tudna lenni rátok is :-)
Az LSD-vel kapcsolatos írást tegnap olvastam itt a Daath-on. Én még nem próbáltam ki "erősebbet" a Hajninál, de azt hiszem abban mindenképpen igaza lehet Oshónak, hogy mi itt az LSD-vel soha nem fogunk megvilágosodni! És akkor adja magát a kérdés: akkor meg minek használjuk?
Hát igen, a nyugati világ felgyorsult tempójához igazodik az LSD sebessége: pár óra alatt lehetséges az ego elvesztése, míg ezt mások sok év alatt érik el! Viszont ők örökre "úgy maradnak", Buddhák lesznek, elérik az örökkévalóságot, míg mi csak ideig-óráig vagyunk erre képesek (azaz nem is egészen mi, hanem Mi és az LSD).
Ennek ellenére én mindenképpen ki fogom próbálni a savas segítséget, mert úgy tűnik köztetek nőttem fel :-) és szeretném mihamarabb megtapasztalni az örökkévalóságot, de félő, hogy nem lesz elég egy tapasztalás... és itt jön be Osho igazsága: " Az elme vágyakozni fog a drogok újbóli használatára."
Osho az elme alatt nem a tudatot érti! A tudatosság az elme nélküliség. Akkor Te irányítod az elmédet, és nem Ő téged!
Mindenképp olvassatok Oshótól, akkor az itteni írását is jobban megértitek!
Legyetek jók! (-_-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Érdemes küzdeni azért, hogy ne járjunk köröket? Én néha úgy érzem, hogy felesleges. A születés és a halál ugyanaz. "Az élet a halál kerülőútja." Mindig ugyanoda vezet, ahonnan jött. Jó lenne hinni abban, hogy azért esünk vissza, hogy nehogy elbízzuk magunkat. Csak az a kérdés, hogy van-e ilyen, hogy visszaesés metafizikai értelemben. Mi értelme van visszaesésről beszélni, ha ugyis egyszer ugyanoda kerülsz ahonnan jöttél. Vagy mégsem kerülsz ugyanoda? Nem tudom. Mindenesetre úgy érzem, hogy egy mély kútba estem és ha már itt vagyok, akkor körülnézek, hogy mi van itt. Persze úgy, hogy el ne felejtsem, hogy milyen volt fenn a fényben, hogy tudjam hova kell visszamászni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha belenézek a tükörbe, úgy látom, hogy nem én élek, hanem valami él bennem. Valaki irányít, sodor, mondjuk talán a karma vagy Isten? Valaki, aki többet tud mint én. Egyébként is így érzek, de ilyenkor még ráadásul poénos is a dolog. Bélyeggel pedig ismeretlen az, aki visszanéz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Innoncence:
Az egyik 5-MeO-AMT beszámolómat a Könyvtárban megtalálod, a következö prodzsekt pedig 5-MeO-DMT lesz, de az januárra halasztódik. Írj privátban, ha olyasmi téma...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Heh... megtaláltam a flashback.swf zenéjét:
shpongle - divine moments of truth |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kellemes estét!
Elnézést kérek, lehet, hogy nem épp ehez a topichoz kapcsolódik a téma, amit most felvetek, de remélem, hogy ez nem okoz nagy problémát.
A matematikát ugyebár reál tárgynak nevezik. Úgy mégis, hogy lehet a mai matematika az általános definíció szerint reális dolog? Vagyis, hogyan kapcsolódik a mai matematika, ahoz, hogy vmikor régen az ősember megértette, hogy egy meg még egy kő az két kő? Mert hát a matematika ugyebár vhol ott indult. Mégis hol van a kapcsolat a mai matematika és a közt a valóság közt, amelyben azt általánosan értelmezik, értelmezni próbálják?
Csak kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Köszi!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van sokk, de nem kell belehalni. Legalábbis nekem ez a személyes tapasztalatom. (Különben nem tudom, megfigyeltétek-e már, hogy némileg jellemző erre a közösségre a "túlzásokba esés" -- szóval, hogy minden élet-halál kérdése, meg baromira... ez nem kritika, valszeg én is -- mint mindenki -- esem ilyen túlzásokba időnként, szóval ez csak egy ilyen benyomásom... meg hát ugye a témák is ilyenek...). Na szóval, csak azt akarom mondani, hogy önmagamat tipikus sokkoltnak tartom, aki egyáltalán nem halt bele a sokkba (pedig eléggé beletehenesedtem már a régi dologba, mire vén fejjel "besokkolódtam")... Szóval azt mondanám, nem olyan gyenge a lélek...
Mostanság meg anyukámat "sokkolgatom"... nagyon lassan kóstolgatom, és egyelőre tökéletesen mederben tartható és teljesen konstruktív a vita -- bár sajnos kellett mondanom egy-két ködös hazugságot, mivel annyira konkrét kérdéseket tett fel (főleg, amikor másokról kérdezett, akiket ugye mégsem illik "kiadni"), és én még nem voltam felkészülve :-( De ami késik, nem múlik...
Legyetek jók, holnap feltámadok... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Természetesen nem arról beszélek, hogy hogyan lehetne lekommunikálni olyanokkal, akik nem élték meg. Az, hogy megéli valaki, az alap. Nyilván, ha nem élte meg, akkor nem tud róla beszélni.
Mondok egy példát: fájdalom. Nem arról beszélek, hogy hogyan lehet elmondani, mi az a fájdalom, olyasvalkinek, aki még nem élte meg. Arról beszélek, hogy amíg nincsen szavunk a fájdalomra, addig a fájdalom nem egy valós dolog, csak egyes emberek egyéni, elszigetelt, személyes, megnevezhetetlen élménye. Ugyanez a helyzet mindazon dolgokkal, amit sokan megélnek, de nincsenek még rá szavak.
Ez azért is fontos, mert ha nincsenek rá közös szavak, akkor az ember hajlamos valótlannak tartani a saját élményét, és elfelejti, nem tulajdonít jelenséget neki. Ha viszont vannak közös szavak, akkor azt mondja, hogy áhá, ez akkor ez és ez volt. És máris valósabb a dolog.
A mi világunkban azért nem számít valósnak a misztikus élmény, vagy a vegyileg támogatott enteogén élmény például, mert megfelelő szavak híján nem tehető közösségivé, és így kicsúszik a közvalóságból. Kirostálódik, mint 'nem valós', mint kósza, megnevezhetetlen élmény.
Azt mondják, hogy az emberek nagyrészének valójában vannak kisebb-nagyobb spontán misztikus élményei. Kinek ritkábban, kinek gyakrabban. De mivel nem tud nevet adni neki, nem tudja megnevezni, nem tudja besorolni a valóságképépe, ezért elengedi, és megfeledkezik róla. Kizárja a valóságból.
Van is erről egy fordításom: a Hofmann 'Sorgenkind'-jének előszava. Fel kéne tenni a DAATH könyvtárába. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hmm... lehet, hogy a dolgokat nem szavakkal leírni kéne hanem átélni, tehát a megközelítés-emulálás helyett konkrétan részt venni benne? Persze csak nehogy ebből valamiféle legalize-forradalom legyen, mert azzal biztos hogy nem mindenki jár jól.
Hirtelen ez jut most eszembe... ha valaki látta a Good Bye Lenin c. filmet, ott van az, hogy a srác azért nem magyarázza el a kómából felkelt anyjának a német rendszerváltást, mert a sokkba azonnal belehalna... Lehet, hogy mi is most ezen megyünk át. Tehát, mi ugyan tudjuk miről van szó, de rengetegen nem - és ha ez kitudódna, olyan sokkhatást váltana ki, amibe sokan bele is pusztulhatnak (őrülhetnek). Ezért kell kíméletesnek lennünk, mert az új "szemlélet" azoknak, akik már rácsavarodtak a "régire", sokkoló lehet. Ezért kell valami olyan utat választani, ami "régi" és "új" egyszerre, de előbb-utóbb teljesen "új" lesz... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ilyen alapon a többi könnyü drogot is betilthatnák(alcohol,koffein,nicotin).Hosszú távon mind1ik káros.CSak mondjuk a dohánygyártók kemény pénzösszegeket fizetnek,hogy továbbra is károsícsuk a tüdönket.
Nevetségesek ezek a kisérletek.Persze,hogy káros.Naés?Aki ekizik az nem egy állatkisérlet után mondja azt hogy:
-soha többé!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem gondoltam annyira komolyan ezt a szerencsés,nem szerencsés dolgot.Lefelejtettem egy Smileyt.De itt van: :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Udv,
sajnos én még nem szolgálhatok ilyenfajta tapasztalatokkal, mármint hogy beütött-e elsőre vagy sem...de amint megtapasztalom az lesz az első hogy leírom milyen volt:)
Csak óvatosan... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad, igen. Természetesen fennáll ennek a veszélye, amikor szavakat használunk a hétköznapi valóságon túliak lefestésére. De én azt mondom, ennek ellenére ki kell alakulnia az új nyelvnek.
Nem a mostani nyelvi szabályok szerint, hanem szabadabban. Leíró, és nem előíró nyelvhasználatban. Csak hogy meg tudjuk egymással osztani azokat a dolgokat, amikkel ma még kénytelenek vagyunk egyedül lenni. Mert én hiszek abban, hogy sok olyan dolog van egy trip-ben, amit közös szóval lehetne illetni, csak még nincsen rá szavunk.
Nem tudom, hogy milyen nyelvhasználat lesz ez, de hiszem, hogy valahogyan közösségivé kell tenni ezeket a dolgokat. Csak így fejlődhet az ember.
Mert az emberiség fejlődése mindig erről szólt: ha közösségivé válik valami, ami korábban nem volt része a közösségi valóságnak, akkor tud valóban kibővülni az ember-lét azokra a tartományokra is.
Ha egy mosoly vagy egy arcrezdülés a kommunikációs eszköz, akkor az. Ha egy szó, akkor az. Ez már csak gyakorlati kérdés. A légyeg az, hogy egyedül vagyok-e vele, vagy közösségi valóságban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet, hogy nagyon is jól van, hogy nincsenek ezekre az élményekre szavaink, hiszen ezeket az élményeket inkább átélni kell. Nem véletlen, hogy Leary is csak annyit mondott: WOW!
Ha ezekhez elkezdünk szavakat kapcsolni, előbb-utóbb olyanok is elkezdenek róla beszélni, akik nem is tudják, hogy miről van szó, elkezdenek elméletek születni, elvek, iskolák, csoportok, akik jobban tudják, hogy milyen az "igazi" trip, stb. Minnél specifikusabb szavak keletkeznek, annál jobban be lesz határolva maga a trip is, pedig az egy olyan hely, ahol nem kötelező a nyelvi szabályok alapján gondolkozni. Tehát szerintem mégha a szélesebb körű ismertség, és a viták nem rosszak, az, hogy a saját trippünket sem átélni, hanem átgondolni fogjuk, és közben elemezni, ami egész biztosan nem jó dolog. A tripnek pont az a lényege, hogy az ember megszabaduljon a mindennapi szabályoktól, és mi lehet mindennapibb szabályrendszer a nyelvnél? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem szerencsés?! Most miért? A test döntése nem szerencse kérdése. Ne tekintsük az emberi szervezet egészét valami külső körülménynek a tudatos vágyakhoz képest. Szerintem inkább tisztelni kellene az egész szervezet döntéseit, mert a tudat, az 'én' csak egy eszköze ennek a szervezetnek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jó lenne, ha az ilyesmiről úgy tudnánk beszélgetni, mint az 'evilági' (hétköznapi) dolgokról. Jó lenne, ha lennének közös szavaink, amikkel közössé tehető a 'világontúli' élmények birodalma. Pontosan így válnának azok is a 'világ', a közvalóság részévé. Előbb-utőbb ez is eljön. Igazából ezt az új, kibővített közös nyelvet nekünk kellene megalkotni. Mi vagyunk a frontvonalban. Pontosan akkor lép át az emberiség a 'dimenziókapun', amikor ezek a 'túlvaló' dolgok közösségivé tehetőek: akár nyelv, akár a szív segítségével. (A századik majom...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad:akkor szerencsés vagy.
ermot:te meg nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | K-pax... Épp tegnapelőtt láttam először a filmet, de nagyon megütött... Utána olyanokat álmodtam, hogy ihaj...
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tökéletesen igaz.
Egyébként nem a gondolatokkal volt a gond, hanem a rajtam egyre jobban eluralkodó, anyagtalan, mindentől független pánikkal. Volt bennem azért dac rendesen, meddig bírom, de amikor már teljesen maga alá gyűrt a pánik és úgy éreztem károsodás nélkül nem úszom meg a továbbiakat, úgy döntöttem hogy eszek a xanaxból.
Tehát a xanax volt maga a nyüszítve menekülés.
A trip kritikus részében én egy sárkány voltam, egy másik sárkánnyal verekedtünk és elég rendesen megcibált. Érdekes élmény, nekem az jött le hogy igenis vannak olyan hm.. "dolgok" amik-akik erősebbek nálunk és bármit teszünk, ezen nem változtathatunk. Nem akarok itt további poénokat lelőni, de egy ilyen felismerés mindenkinek hasznára válhat. Persze kérdés az, hogy a mindennapi életben mire jó ez... nekem az egómat nyirbálta meg, azt hiszem. Ez nem olyan élmény amit az ember pusztán megtanul, hanem olyan amit átél. Ez a sejtekbe ivódik és még annál is beljebb :) |
| | | | |
|
