 |
Legfrissebb hozzászólások (130171 - 130220)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nekem ezzel az ego-loss kifejezéssel mindig is gondjaim voltak. Túl specifikus, túl pszichológia-ízű. Tudni kell hozzá, hogy mi az az "ego", meg ilyenek... Viszont amennyire felfogtam, a pszichedelikus irodalomban aki ego-lossról beszél az tulajdonképpen a halálközeli élményről beszél... Vagy rosszul értem?
Azt nem tudom, mi az az ego, de ha egyszer, vagy többször meghalok, szerintem észre fogom venni... :-) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
ha nyerek a lottón, veszek neked pár szintit! :-)
A zenélés nekem is érzékeny pontom. Eljutok odáig, hogy úgy érzem, olyan kis darabokat alkotok, melyek bejönnek, jól szólnak, de képtelen vagyok egy egész számot, egy koncepciót felállítani. Viaskodok a két megközelítés között: ami jön, az alapján kell zenélni, öntudatlan módon, és a végén kijön belőle egy egész - a másik pedig, hogy meg kell tervezni, miről akarok zenélni és azt aprólékosan megvalósítani.
A zenélésben összpontosul legjobban az általam vázolt probléma: beszívva/tripezve iszonyatosan érzem a hangulatokat, a tereket, melyik ritmust érdemes használni, de ilyen állapotban képtelen vagyok a klasszikus értelemben alkotni, számot írni, csak jammelek és próbálgatok. Közben persze tudom, hogy idő és munka kellene, annyira tudni a zeneírást, ismerni a hangszereket, hogy más tudatállapotban ösztönösen tudjam őket használni és ne az vegye el a figyelmemet, hogy melyik menübe kell belépni...
Persze az is lehet, hogy egyszerűen lusta vagyok, de ez a cucctól teljesen független. ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a poszt-posztmodern kultúra ripityára stimulálja az információözönnével az eleve mindenféle módosítókon élő tudatot"
ezt nem a mátrixkettő topikba akartad írni? :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről az jutott eszembe, amikor a buddhista szerzetesek azon vitatkoznak, hogy kinek nagyobb az én-nélkülisége. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Február végén rendeltem spórákat a mushmush-tól.1 hete találta meg édesanyám a postaládánkban,kibontva.A fecskendő meg volt repedve, a spóralé átáztatta az egész csomagot.Az alufólia-henger-merthogy abban érkezik-el volt szakítva. Tehát lehet, hogy engem is meg fog találni a rendőrség előbb-utóbb. A külföldről való rendelés jó ötletnek tűnt,de talán nem kéne tovább kísérletezni vele.Egyébként egész kultúrált lett volna az egész folyamat ,ha nem szól bele valaki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként azt, hogy hiteles-e az ego loss, elég könnyen meg lehet állapítani (már ha egyáltalán van értelme erről vitatkozni :-):
Ha a tudatban felmerül bármilyen kétely a tapasztaltak hitelességével kapcsolatosan, akkor biztos, hogy nincs ego loss, mert az az egység állapota, amiben kettősségek nem merülnek fel.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh, van valami működő címed? Emillel dobtalak, de bumeráng lett 2X is.
Message from yahoo.com.
Unable to deliver message to the following address(es).
:
65.54.252.230 does not like recipient.
Remote host said: 550 Requested action not taken: mailbox unavailable
Giving up on 65.54.252.230. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az ego-loss nálam annak a megélését jelenti, hogy eltűnik a határ a "kint" és a "bent" között, tudatosodik, majd eltűnik az az érzés, hogy "börtönbe vagyok zárva", az érzékek kiélesednek és a világot (ami immár kint és bent egyszerre) egyként fogják fel. A belső és a külső világból érkező ingereket egyaránt a saját "végtelen testemben" történő eseményekként érzékelem, de nem mint tőlem különálló dolgokat, hanem azonosulok, eggyéválok velük teljesen. A megértés pedig automatikusan történik, gondolkodás nélkül (vagy ha van gondolkodás, az is csak egyike az eseményeknek, és nem kíséri szenvedés).
valami ilyesmi.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Várjál, lehet, hogy azért nem vagyok emberi mivoltom ama képességnek a birtokában, hogy megértselek, mivel nem használtam még semmiféle pszichedelikus szert, avagy egy olyan ember aki, nem él anyaggal, az nem Isteni születésû, és Te miért is érzed magad Istennnek??
Te jó ég, ez az akkori állapotodból fakad, amikor be vagy tépve?
De tudod mit, minden amit az ember logikus magyarázatnak hisz a saját életében, az az is, mivel õ ezt így gondolja, és ha ezt más ember nem érti meg, az akkor is logikus magyarázat, tehát elfogadom amit írtál, csak képtelen vagyok megérteni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Háj Siphersh!
Én most kicsit meg vagyok zavarodva:
"Gyarapítók: Siphersh, Cellux,..."
Te nem _az_a Siphersh vagy ? Én azt hittem Te is szerves része vagy az oldal készítőinek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mantis: az adagolás ne tévesszen meg. Tudod Te is, hogy más-más embereknek egészen különböző dózisokra van szükségük, hogy elérjék a kívánt hatást, bármely drogról legyen szó. Én mielőtt leálltam volna a fűvel fokozatosan csökkenni éreztem a szükséges dózist. Amikor meg betépve meditáltam, sima fűtől voltak nekem is Nomad-éhoz hasonló paráim. Ezt én sem nevezném ego-lossnak inkább csak az ahhoz nagyon közeli határ megélése (rendszerint negatív élményként; ez tán azért lehet, mert lassan bontakozik ki.).
Ego-loss nálam vmi olyasmit jelenthet, mint mikor megyek a repcsivel, ami folyamatosan emelkedik/ereszkedik. Az egyensúlyérzéket és a súlypontot gyorsan korrigálja az agyam a megváltozott gravitációs körülmények függvényében, de amint egyetlen pillanatra is alább hagy ez az emelkedés/ereszkedés és vízszintre lép, szószerinti súlytalanságot érzek (mert az agyam nem találja a súlypontomat). És mivel minden létező tárgynak súlya kell hogy legyen, ezért az a gondolat jár a fejemben (ezredmásodpercek alatt), hogy nem létezek - fizikailag. Ez elég érdekes félelmet tud kelteni bennem. Aki sokat repked biztos hozzászokik, de egyébként miután elmúlik az a fél-egy másodperc mindig csodálatos élményként gondolok rá vissza.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem természetesen én is csak a valóság egy kis szeletét látom és azt is szubjektív szűrőkön keresztül :0)
Csak tudod, ha nem akarok bekattanni kell az az aprócska biztonságtudat... néha amúgy is közel állok, hogy habzani kezdjen a szám és xeduxenes bácsik rohanjanak értem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dreamy:
Én azért tűztem ki magam elé "józan ésszel" komplett őrültségnek ható, teljességgel irreális, megvalósíthatatlan és gyermeki vágyálomnak tűnő célokat, mert az első pszichedelikus élményemben megtapasztaltam azt, amit Biga is írt, hogy mi magunk Istenek vagyunk és ilyen minőségünkben a valóság társteremtői. E tapasztalat minden kételyt elsöprő hitelessége, valamint saját eredendő maximalizmusom együttesen olyan egyértelműen kijelölték a célt, hogy nem volt igazán választásom. Számomra ezt volt az egyetlen igazán értelmes és logikus választás.
Persze ehhez kellett ez a vízió, ez a tapasztalat. Látomások nélkül célok sincsenek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem ez egy egó által generált halálfélelem, de ez nem az ego loss. Amit leírsz, az a trip "Dread of Ego Dissolution" (vagy ki hogy hívja) fázisához tartozik, amikor az egó kezd gyengülni, és ezért ijesztgetni kezd azzal, hogy ha tovább folytatod ezt (vagyis ha az egótól elveszed a kontrollt), akkor a testeddel bajok lesznek / elveszted az önuralmad / megőrülsz / meghalsz (általában ilyen sorrendben). Sokan itt paráznak be és meg akarják szakítani a tripet, hogy visszaadhassák a kontrollt az egónak és minden maradjon a régiben, de ezt persze akarattal és néhány órán belül (amíg az agykémia helyre nem áll) úgysem lehet, tehát ez az a helyzet, amikor ottmarad az arc egy félig szétesett egóval.
De ha ezen túljut, akkor lesz szerintem _az_ ego loss, vagyis egybeolvadás (az "egy"-be olvadás) mindennel, ami után szép lassan jön a "Visionary Restructuralization" fázis és lassan egy új, remélhetőleg pozitívabb egót épít fel.
[Gyakran van, hogy ugyanazokról a dolgokról beszélünk más szavakkal, vagy más dolgokról ugyanazokkal a szavakkal, de maga a mechanizmus azért nagyjából ugyanaz.] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdvözlet!
Én úgy keveredtem a daath-ra, hogy hallottam róla az Index fórumán, és gondoltam, megnézem.
A Siphersh nevet a drogokkal kapcsolatos internetes jelenlétem körülhatárolására használom. Kitalált szó. Valójában ilyen szó nem létezik. Vahiti nyelven annyit tesz: "az ember, aki hosszú útra indult, de nem talált semmi érdekeset, úgyhogy inkább hazajött, és azóta nem ment sehova".
Egy pár napja olvasom ezt a fórumot. Azért teszem, mert a közeljövöben szeretnék bekapcsolódni a közösség virtuális együttlétébe. Most beültam itt egy ilyen internet-kávézóba, vagy mi, de majd beszerzek egy otthoni kapcsolatot, hogy többet lehessek itt. Elsösorban az érdekel, hogy hogyan származhat a legtöbb jó, és a legkevesebb rossz az egyén, illetve a társadalom drogokkal való kapcsolatából. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erowidon van egy olyan szekció, hogy "Families & Psychoactives vault". Egyébként nagyon szórakoztató, de nem ez a lényeg. Van egy interjú egy üzletasszonnyal, aki hippicsaládban nőtt fel, és elmondja, hogy hogy mentek a dolgok. Tőle is megkérdezték, hogy mikor tépett be először... Aztmondta, hogy nem tudná megmondani... :-)
Nekem azért ennyire nem durva, meg elég későn is volt, de nem volt ilyen "első" meghatározó alkalom... A lagkorábbi dolgok azok volak, amikor még évekkel ezelőtt alkoholizálós bulik után összejöttünk egy srácnál, és ketaminoztunk. De ezektől rendszeresen bealudtam, szóval semmi érdekes. Aztán később fű, az első nagyon-nagyon durva volt, de nem mondanám nagyon tudattágítónak. Mozizás, röhögés, jóérzés, mozgásképtelenség. Folytathatnám a dolgot, de én ezt az egészet nagyon fokozatosan élem meg, nem látok sehol éles határt a pszichedélia nélküli és a pszichedéliával leélt életem között. Készültem én már erre ovodás korom óta. Még azt sem merném mondani, hogy egy adott időszak óta gyorsabban változna a világképem, mert hát hogyan is lehetne mérni ezt?
Azt az Erowidos cuccot nézzétek meg különben nagyon jó... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | maaf: azt hiszem, erre a dologra csak úgy tehetünk pontot, ha egyszer személyesen is összejövünk. szerintem nem fogsz találni bennem túl sok kivetnivalót :-) vagy ha mégis, akkor annak nagyon fogok örülni. (kudos to gén :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Arra akarok kilyukadni, hogy lehetnél akár elégedett is..."
Akkor leszek igazán elégedett, ha tényleg ráléptem az utamra. De addig az elégedetlenségem a hajtóerő, ami hozzásegít, hogy megtaláljam az utamat. Ezért az ösztönzésért az elégedetlenségemnek roppantul hálás vagyok, majdhogynem azt gondolom, az elégedetlenségem a legértékesebb tulajdonságom, ami megakadályozza, hogy megálljak, amíg el nem érem a célom.
Szóval jelenleg maximálisan elégedett vagyok azzal, hogy elégedetlen vagyok. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: én csak átfogalmaztam, amit Biga írt. Saját magam ezt az elerőtlenedést nem érzem, ahol mégis, azt nem a cuccozás hatásának, hanem az előttem álló feladat nehézségének tulajdonítom.
Én pl. nagyon szeretném magamat zeneileg kifejezni, és borzasztóan elkeserít, hogy mennyire nem találom a kapcsolatot a tudatomban zajló lenyűgöző spirituális goatrance szimfónia és a megmunkálandó anyag (zenekészítő szoftverek világa) között, mennyire nehéz összekötni az eget a földdel. Viszont azt is tudom, hogy ha ez egyszer sikerül, akkor a bennem feszülő energiákat kieresztve olyan pszichedelikus színvarázsba boríthatom a házfalakat, hogy húha. Ez viszont lelkesít, és akárhányszor buktam is bele eddig, mindig újra és újra visszatérek hozzá, és addig fogok dolgozni rajta, amíg nem sikerül. (Ez nekem pl. egy olyan dolog, ami nagyon megéri.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Among the maxims on Lord Naoshige's wall there was this one: ''Matters of' great concern should be treated lightly.'' Master lttei commented, "Matters of small concern should be treated seriously."
Hagakure |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Heló!
Eukaliptusz-cigaretta. Többször is szóba került már itt, a fórumon. Nyugtató hatású, és talán még a dohányzásról való leszokásban is segítséget nyújthat. Jó lenne persze, ha a lehetö legmegbízhatóbb forrásból tudhatnánk, hogy pontosan miböl van, és hogy pontosan mire jó. Elég régen volt már szerencsém hozzá, de ha jól emlékszem, a csomagolásán szerepel a gyártó vagy forgalmazó neve. Legyen szives valaki írja már be a cég nevét egy internetes keresö-programba, hátha van honlapjuk a neten. És ha van honlapjuk, akkor lehet, hogy ott pontosabb információt találahtunk róla.
Képzeljétek csak el, milyen kellemetlen poén lenne, ha például kiderülne, hogy valójában teszeménazt legnagyobb részt dohányból van, és hogy egy szál füstje több nikotint tartalmaz, mint egy szál barna szofi... :)
No de félre a tréfát; úgy gondolom, hogy tényleg érdemes lenne utánajárni a dolognak. Elöre is köszönöm a segítséget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem hinném, hogy félreértettem volna a kifelyezést. Számomra az ego-loss azt jelenti, hogy hihetetlen halálfélelem kezdődik, azzal a biztos tudattal, hogy ez be is fog következni, végignézek magamon, hogy pont itt, pont most fogok meghalni, hogy fogják megtalálni a holttestemet, biztos nagyon gáz lesz a családomnak, a barátaimnak, hogy valami anyagtól bepurcantam, ráadásul még annyi mindent akartam kipróbálni, aztán rájövök, hogy a földön fetrengve sikoltozva is várhatom a halált, vagy valami emberi tartással és érdeklődve is megtapasztalhatom. Ez után jön az a pillanat, a teljes kétségbeesés után,( mert ez tényleg csak egy pillanat), hogy mindent elfogadok, rájövök hogy bármilyen is volt az életem, ez egy különleges, értékes élmény volt, és utána egyszerűen megszünök létezni, az hogy ÉN nem jelent semmit. Ez az állapot szokott a külvilág idejével nézve néhány percig, vagy pillanatig tartani. Utána valami hiheteten békét és megnyugvást érzek, és azt, hogy ennél értékesebb pillanat nem lehet az életemben, mint amikor rájövök, hogy az életem bármilyen is, mindenképpen értékes, és a halál pedig egyáltalán nem olyan rossz dolog, mint azt gondolnám és is előtte. Ha nem ez az ego-loss, akkor mi? Kérlek írjátok le.
Nomad |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A döntések fontosságához egy kis adalék:
Kétfajta ember van:
1. aki még nem ismerte fel minden értelmezési rendszer relatív voltát, és a sajátját abszolútnak hiszi
2. aki már felismerte minden értelmezési rendszer relatív voltát, és ezért a sajátját abszolútként kezeli
Amikor az 1.-ből kilépsz, akkor jönnek ezek a szituk, hogy nem tudsz reagálni semmire érdemben, mert látod, hogy így is igaz, meg úgy is igaz (képes vagy egyszerre több szemszögből látni és ez összezavar).
Aztán amikor rájössz, hogy a dualitás szükségessé teszi a választást (valamiféle rendszer kell, hogy lehessen dinamika, hogy egymásnak feszülhessenek a pólusok), akkor választasz, kiépítesz egy rendszert (a neked legszimpatikusabbat), és utána aszerint élsz.
Ezzel megérkeztél a 2.-be: megint tudsz dönteni, a dolgokról nagyon éles véleményed is lehet, viszont már nem esel abba a hibába, hogy a világnézetedet objektívnek hiszed. Viszont akként kezeled, és ezt tényleg meg is teheted, hazugság és önbecsapás, önmagad átverése nélkül, mert rájöttél, hogy tényleg CSAK a relatív igazság létezik. (A Buddha mondta: az abszolút igazság az, hogy csak a relatív igazság létezik :-)
Remélem, érthető valamennyire.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad, nem akarok vitatkozni, de szerintem ha valakinek a szívástól lesz ego vesztése ott már nagyon, de nagyon komoly problémák vannak....
Ahhoz, hogy valakinek ego-elhagyós élménye legyen, még lsd-ből is tisztességes mennyíséget kell elfogyasztani. Nem hallottam még olyanról, hogy valakinek a szívástól ilyenje lett volna.
Szóval vagy félreérted a kifejezést és rosszul használod, vagy szerintem jobb ha nem kísérletezel ilyen dolgokkal és beszélsz egy szakemberrel.
Nem "bántásból" írom ezeket, csak nagyon furcsa dolgokat írtál, amit nem hagyhattam szó nélkül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az első trippem (akkor is ezt a szót használom rá, bármit is mondj Narc ez trip volt!!!!), múlt év május közepe körül lehetett, amikor is egyre többet olvastam a megfelelő irodalmat, és az LSD faq és pszilocibin faq után elszívtunk egy nem túl nagy mennyiségű zöldet (kb. 0,2 g) ketten. Olyan totál kész lettem tőle (jó volt a set és a setting), hogy akkor volt először ego-lossom, utána láttam magam kívülről mintha higanyból lennék, és teljesen újraalkottam magamat, megváltoztattam egy csomó dolgot, felhagytam a gátlástalan ivással, stb. Jó kis haluk is voltak, az ego-loss pedig elég hosszú ideig tartott, néhány perc. Hihetetlen szatorik, és rádöbbenések tarkították az utunkat, valami fantasztikus volt. Gyakorlatilag az ego-loss után egy 10-15 percig folyamatos szatorim volt, bármire gondoltam, mindent azonnal tudtam. Azóta is csak néhányszor tudtam ennek a közelébe érni. Az egészben az a legjobb, hogy nem is igazán készültem rá, úgy döntöttünk, hogy a BME-ELTE melletti parkban elszívunk egy spanglit, aztán elmegyünk egy kocsmába, de az anyag közbeszólt. Azóta is ezt az élményt keresem, tudatmódosítókkal vagy anélkül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha már egyszer drogot írtál a topic címbe, akkor tisztába lehetnél vele, hogy mik tartoznak ebbe bele.
Nekem cigi volt az első, gyanítom többeknek is.
(a "Tudatom első tágulása" talán jobban takarta volna szándékodat : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a határozatlanság nálam azóta van, mióta kb. rendszeresen elkezdtem szívni. De már különösebben nem foglalkoztat. Most már úgy vagyok vele, hogy rossz döntés nem létezik. Úgyis mindig minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ebből következtetem, szerintem az, h. az "ember teremtő lény", csak egy illúzió és az emberek 99%-a nagyon is jól érzi magát ebben az illúzióban. De tulajdonképpen nincs is nagy jelentősége, hogy igaz-e vagy sem, mert ez csak egy egyszerű kérdés, amibe nem fogsz tudni beleszólni. Tudat szinten fogalmazódik meg, de tettlegességben már aligha. Egyszerűen történik és kész. Ha utólag próbálod visszafejtegetni, hogy miért volt ez, ahozoz időmillimosnak kell lenned : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hehe!
Ez a "Doppler-effektussal beszélni" nagyon találó! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ajtóablak:
Nem biztos, hogy bűn, legfeljebb az ember saját bűntudata teszi azzá.. Ha a célom a szemlélődés, a DVD-nézés, a játék, a netezés, SpectrumTV nézés, olvasgatás, akkor nem gond. Akkor gond, ha a a vágyaimban, a tripek alatt az jön le, hogy alkotni kéne valamit, zenét írni, írni, egyebek. Ilyenkor az előbbiek elfecsérelt időnek tűnnek, mégha sokszor nem is azok.
És itt szeretnék felhozni egy másik dolgot, ami szorosan összekapcsolódik ezzel a motiválatlansággal, ez pedig a DÖNTÉSEK fontossága. Azt veszem észre magamon, hogy nem tudok dönteni, illetve ha nagy nehezen mégis sikerül, utána meggondolom. Nem tudom, hogy ez mennyire van a cucc miatt, de az tény, hogy besszívva még kevésbé tudok dönteni, mert minden döntésemben találok valami hibát, ideális döntés pedig nem létezik. Pedig a döntések nagyon fontosak (lásd Don Juan tanításai pl.), hiszen az életünk úgy TEREMTŐDIK ezután, ahogyan döntünk. Ha nem döntünk sehogyan sem, akkor a tudatalatti másodlagos gondolataink alkotják az életünket, nem az igazi céljaink. Sokan mondják, hogy a legjobb, ha hagyjuk, hogy a "sors" irányítson minket, és sodródjunk. De ha az ember teremtő lény, akkor pont ez a hihetetlen előnyt veszítjük el vele, hogy Isten megkérhessük, hogy segítsen nekünk magunkat újrateremteni.
Ezeket a célokat, döntési erőt kellene valahogy visszaszereznem, ha kell, egy hosszú szünettel a pszichedélia világában.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na igen, aki a valóság szót fél éven belül kiejtette a száján, az tényleg ne is kezdjen el használni "p. cuccokat". :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát ja, amennyire a poszt-posztmodern kultúra ripityára stimulálja az információözönnével az eleve mindenféle módosítókon élő tudatot, annyira érdekes és messzejutó kombinációk jöhetnek létre az újjászerveződésnél. Pár év korkülönbség már generációkat gyárt (ezt régen emberöltőnek mondták, mert akkor tényleg annyi idő kellett hozzá). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kb. 5 évesen a Balatonnál véletlen belekortyoltam egy pohár vörösborba, amit málnaszörpnek hittem. Rögtön kiköptem, mert rossz íze volt, és a rákövetkező 12 évre absztinens maradtam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Miért, Te egyébként el tudod dönteni mi a valós ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A Lifebook aranyos és ahogy hallom, Linux-barát is. Acert nem ismerem, egy cimbi viszont nagyon a Gericomra szavaz.
(Mondjuk nálam a fő szempont az lenne, nehogy a laptop-pénzem iraki civilek legyilkolásának szponzorálására menjen USA-márkás hardware, operációs rendszer és software formájában, de hát ezt most zárójelben mondom.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | maaf: Asszem végre leesett: a tudattágult állapotok pozitív oldalát akarod megmutatni, a tudattágító anyagok használata nélkül. Persze, ezeket mind el lehet érni különböző módokon: művészetekkel, tánccal, küzdősportokkal, keleti filozófiákkal, jógával, meditációval, szexszel (ezt hogy is írják? szexxel? szeXXXel? ;), transzperszonális élményekkel (esztétikus, vallásos csúcsélményekkel, holotróp légzéssel) stb. stb. Vagy csak simán olyannak születni.
Az a tény, hogy van egy 150 mikrogrammos gyorslift, ami háromnegyed óra alatt felvisz a hegyre, nem azt jelenti, hogy akkor most mindenki legyen liftesfiú (vagy -lány). Viszont megmutathatja, hogy érdemes-e elindulni a hegyre vezető úton. (Na most beszaladt a fekete macska másodszor is; ezt a témát már más topikokban letárgyaltuk, úgyhogy abbahagyom). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, ezzel azt mondod, hogy a cucc által megmutatott dolgokat sohasem lehet megvalósítani?! Miért ne mutathatna a cucc megvalósíthatóan rövid távra?
Azt elismerem, hogy a cuccozás sok időt/energiát elszív: anyagbeszerzés, használati idő, szubkultúraépítés, infóbeszerzés, visszajelzések, szociális kapcsolatok; aztán az az energia, amivel megpróbálsz tisztán visszamenni a cuccos-memóriába az ötletekért, végül pedig az újabb cuccozás azért, mert tisztán mégsem álltak össze a cuccos-ötletek :) Igen, ezek mind a megvalósítástól veszi el az erőforrásokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Narznak és Celluxnak pont ma meséltem, hogy én kétféleképpen oldom meg a paradolgot:
1) A parát egy közeli időpontban igazolhatóvá/cáfolhatóvá alakítom, hogy utólag megállapítsam, hogy tényleg csak para volt. Pld. a legutóbb space cake alatt (ami nálam ritka, de akkor rendkívül parás) éjjel hangokat hallottam az előszobából, ami BIZTOSAN azért volt, mert betörők jöttek be, ellopták az irataimat (ja és közben valami tripet öntöttek az üdítőmbe...;) Ha azt mondtam volna rá, hogy ez hülyeség, attól még nem tudtam volna kiverni a gondolatot a fejemből, ezért azt mondtam: OK, majd reggel megnézem, hogy mit loptak el a nyavalyások, de most fekszem tovább, merthogy PONT MOST minek féljek olyantól, amit éppen PONT MOST nem látok? Reggel meg leellenőriztem, hogy minden megvan és hangosan mondtam magamnak, hogy NA UGYE, HOGY CSAK PARA VOLT!? Ezt több parával is megcsináltam.
2) A parára rá lehet akaszkodni és extrém végletekig elfantáziálni rajta úgy, hogy közben ént/egót/szerepet kell cserélni. Ekkor már nem TE parázol, hanem valaki "más". Nekem a szuperügynökös sztori jön be: az összes parát a lehető legfondorlatosabb kém/ügynök/összeesküvés/stb. sztorivá kovácsolom össze, és a főhős szerepét játszom el gondolatban, ahelyett, hogy saját magamként paráznék az újabb és újabb előbukkanó parákon.
Ha valamit rossznak látok, azt általában tudatlanságból eredőnek fogom fel, nem pedig gonoszságból eredőnek. Ez is sokat segít.
Emberek miatt pedig csak olyan parám volt, hogy féltettem őket, nehogy valami bajuk essen a közös utazások alatt; ez pedig tulajdonképpen magától megoldódott azzal, hogy megtanultam tisztán ráérezni mások módosult tudatállapotára, hogy magabiztosabban vigyázhassak rájuk, miközben ők utaznak én meg nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Retró válaszolok többeknek is:
azmirra: A "természet mintázatának meglátását fraktálként" -jelenséget nagyon aláírom, mint a pszichedelikumok által megnyitott esztétikai élmények egyik legszebb fajtáját!
toma: Ne érezd úgy, hogy pszichedelizálnod kellene. Szerintem képes vagy levenni az elmondott dolgokat tisztán is, és akkor inkább te vagy előbbre egy lépéssel. Mi nem haladunk nálad gyorsabban, csak megtanultunk Doppler-effektussal beszélni =)
JeLo: Ilyen kreativitási mennyiséggel két lábon járó cáfolata vagy az amotivációs szindrómának. Ez példa értékű, gratulálok!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Spheric winds:
légyszi ne magyarázz olyasmit, ami nem igaz!
Én sem vagyok profi (csak a nagynéném a biokémikus), de egy jó kis Erowid, Lycaeum, Shulgin apó és Google mindig segítenek!
- a DMT nem di-metoxy-triptamin, hanem dimetil-triptamin.
- a 5-hidroxi-triptamin rövidítése nem 5-htp, hanem 5-HT (a 5-HTP a 5-hidroxi-triptofán rövidítése).
- a szerotonin egy neurotranszmitter, aminek az aminosav-prekurzora a L-triptofán.
- a cerebrospinális (agy-gerincvelő-)folyadékban található DMT, más források (Shulgin) szerint pedig a vizeletben és a vérben is, nyomokban. A DMT-t valószínűleg a tobozmirigy termeli, a hozzávaló triptamin és enzimek mind megvannak az emberi szervezetben.
A sztori tehát szerintem (de Dr.Rappant kijavíthat):
L-triptofán (prekurzor aminosav)
+ triptofán hidroxiláz [enzim]
-> 5-hidroxi-triptofán (5-HTP)
+ aromatikus L-aminosav dekarboxiláz [enzim]
-> 5-hidroxi-triptamin (5-HT, vagyis szerotonin)
A szerotonin és más triptaminszármazékok általános lebomlása:
Szerotonin
+ monoamin-oxidáz (MAO) [enzim]
-> 5-hidroxi-indol-ecetsav (5HIAA)
Ha ezt a lebontást gátoljuk monoamin-oxidáz inhibitorral (MAOI), pld. olyan béta-karbolinokkal, mint a harmalin, harmin és pinolin, akkor a szerotonin transzmetiláció útján bomlik le, vagyis a sztori másképp folytatódik:
Szerotonin
+ N-acetil-transzferáz (NAT) [enzim]
-> N-acetil-szerotonin
+ hidroxi-indol-O-metiltranszferáz (HIOMT) [enzim]
-> N-acetil-5-metoxi-triptamin (vagyis melatonin)
+ indol-N-metil-transzferáz (INMT) [enzim]
-> 5-metoxi-dimetiltriptamin (5-MeO-DMT)
...ami már ízlik! :)
Bár ez nem a hinduizmus hosszú és tökéletes válasza volt a kérdésre, de remélem, azért megfelel :P |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
"A cuccozás, amellett, hogy tisztán megmutatja, mit lehetne elérni, milyen képességek rejlenek bennünk, egyúttal el is szívja azt az energiát, erőt, akaratot, amivel az ily módon belátott dolgokat meg lehetne valósítani."
Miért gondolod, hogy a cuccozás szívja el?
Én részemről nagy örömmel olvasom a hozzászólásaidat, Cellux, imádom a linkeid (webtrip, egyebek) zömét, ebből is kiindulva úgy vélem, az önkifejezés útján már mész isten tuggya mióta, és ez a folyamat jó esetben csak a halálkor vált át nemtom mibe. Arra akarok kilyukadni, hogy lehetnél akár elégedett is...
Biga:
Mért bűn a lustaság-szemlélődés? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bár sajnos nem tudtam ott lenni veletek a Daath Családi Mozin, de most beszállok a M-élménybe. A legmeghatározóbban kapcsolódó háttérinfónak a set-em és setting-em leleplezését tartom: egy ajándékba kapott, ízletes space cake elfogyasztása után ültem be a filmre egy nem-környező, de baráti, és jóval liberálisabb törvényekkel rendelkező ország fővárosának egyik mozitermébe (szóval nem vagyok büntethető).
A SC igencsak beütött a film kezdetére, amit utólag abból filóztam ki, hogy a film előtti trailereket totál belekevertem már egymásba és a Mátrixba is. Ez persze nagyrészt a Hollywood-sémáknak tudható be: a fent említett, legalább 3 komponensű szupermixben férfiak verekedtek, hogy a világot megmenthessék, nagy robbanások között (Szomorú, hogy ebből még mindig nem lehet kitalálni, melyik filmekről van szó...)
A film maga nagyon izgalmas volt, de legnagyobbrészt a belső vásznamon játszódott. Ahogy olvasom a hozzászólásaitokat és a kommentárokat, röhögve konstatálom, hogy volt a filmben Architect meg Oracle meg áruló meg 200 Smith ügynök is? Merthogy ezekből explicit SEMMIRE nem emlékszem! Halványan valami két fehérhajú raszta manus rémlik, meg japán kulcsmásoló, akit lelőnek, meg így egy pár kép, hogy ha mondjátok, akkor beugrik.
Mivelhogy mára már mindenkinek van csillogtatható Mátrix-elmélete, én a legkorlátoltabb Mátrix-élménnyel akarok most a lista végére kerülni a legmélyebben legsekélyebb tolmácsolással, ugyanis a film 99%-át leküldtem a tudatalattiba, és most kiszedem, hogy mi maradt meg belőle:
Soha senki nem tudta, hogy mi fog történni vele, ezért nem is gondolkodtak, hanem minden helyzetben mindenki verekedett. Ez elhomályosította a hős(ök) és gonosz(ok) közti különbséget. Ezen persze el lehetett játszani: flip-flop most ennek drukkolok, most meg annak, tökmindegy. Minden szituációban pont a döntő csata volt a világ megmentéséért, de később mindig jött egy újabb csata más hőssel és még több/nagyobb ellenféllel. Aki vesztett, az általában vagy meghalt-de-mégsem-halt-meg, vagy csak eltűnt a képből; ezen elgondolkoztam, hogy mialatt egyesek a világ megmentéséért verekednek, azalatt a többiek vajon mit csinálnak? Mindig volt valami NAGYON FONTOS sérülékeny infrastruktúra, amit védeni kellett, vagy valaki misztifikált személy, aki NAGYON FONTOS volt. Ez a NAGYON FONTOSság egész idő alatt változott, a régi NAGYON FONTOSságokkal viszont utána már senki sem törődött. Az egész film is kb. ugyanezekkel az alapállásokkal végződött: a meghalt-de-mégsem-halt-meg fogja megoldani az újabb NAGYON FONTOS problémamegoldó világmegmentést a következő részben.
Mielőtt kiröhögnétek, hogy ennyire kimaradtam a dologból, azért szerényen megjegyzem, hogy a vizuális háló-részekben viszont a szintváltásokat az utolsó bitig átéltem, vagyis összesítésben többszörös információ jött be alaptudatállapothoz képest. Az utána való tekerést hasznait is beleszámítva pedig igencsak pozitív egyenlegnél érzem magam. A filmet (=sztori, filozófia, szereplők) meg majd úgyis meg lehet nézni máskor is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, halvany lila gozom sincs, hogy mi jatszodik le benned, azt pedig vegkepp nem tudom, hogy mely dolgok felismerese vinne el az eleted pozitiv iranyba, de ez utobbit megprobalom konkretizalni...
Vegyuk az automat. Egy 18 eves kis Citroen, "ezeregyes negyhengeres" motorral. Egy eve van a tulajdonomban, de elotte is eleg sokat vezettem a kicsiket; ugy ismerem, mint a tenyeremet. Nehany hete a hangja es a teljesitmenye megvaltozott. A valtozasnak nem tulajdonitottam tulzott jelentoseget, mert nem volt olyan merteku, hogy aggodalomra adott volna okot; arra fogtam, hogy a 98-as benzin helyett kivetelesen ukran 95-ost "tankoltam". Azota kiderult, hogy tenyleg a benzin okozta a valtozasokat, de ha akkor nem elegszek meg ennyivel, es kicsit szetnezek a motorhazteto alatt, akkor elkepzelheto, hogy talaltam volna olyan szembetuno hibat (peldaul negybol csak harom gyertyan van pipa), aminek a megszuntetese a teljesitmenyt megdobja, a fogyasztast, es igy az uzemeltetesi koltseget pedig drasztikusan csokkenti.
Tudom, hogy elso hallasra eleg hujen hangzik a dolog, az emberi eletet nem lehet osszehasonlitani egy autoval, de remeleme, hogy ennek ellenere "vagod", hogy mit probaltam kihozni ebbol az egesbol.
Valojaban nem allt szandekomban sem a vilagnezetedrol, sem a benned lejatszodo termeszetes lelki folyamatokrol velemenyt alkotni, mar csak azert sem, mert interneten keresztul velemenyem szerint keptelenseg melyen megismerni az embert, mindossze arra akartalak emlekeztetni, hogy a kabitoszereknek vannak negativ hatasaik, amikrol sokan hajlamosak megfeledkezni, kulonosen akkor, ha huzamosabb ideig hasznaljak, es ha szamitasba veszed, hogy az "erdektelenseget" (ez volt az a szo, ami nem jutott eszembe, es helyette motivalatlansagot irtam :P ) nem a termeszetes folyamatok idezik elo, akkor elkepzelheto, hogy egy hosszabb "onvizsgalat" eredmenyekent ratalalsz egy olyan lehetosegre az eletedben, amit meg nem hasznaltal ki; talalsz egy olyan dolgot/targyat/szemelyt/barmit a hetkoznapi eletben, amiert megeri (es kepes vagy) oriasi energiakat mozgositani.
maaf (aki egyszer talan megtanul ugy fogalmazni, hogy masok is megertsek...)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én+te+ö=gén, nem a belyeget ajanlanam, hanem szivesen megmutatnam nekik a pszihedelikumok _pozitiv_ oldalat. Ez alatt nem egy konkret dolgot ertek, hanem azt, ami a belyegben "jo", ez pedig szemelyenkent valtozik. Van, aki a haluzast mint szorakozast kedveli benne, van, aki ugy erzi, hogy sokkal jobban megismeri magat, van, aki azert szereti, mert pozitiv iranyba valtozik a kapcsolata a kulvilaggal, es meg sorolhatnam; ezt a "nem konkret" dolgot szeretnem megmutatni, vagyis azt, amit az adott illeto pozitivumkent ertekelne az adott anyag hatasaban. Azert mertem hozzaszolni tapasztalatlansagom ellenere, mert a kerdes nem a dolog gyakorlati oldalarol szolt; azert irtam le, hogy meg nem utaztam, mert a hozzaszolast ennek tukreben van ertelme "vizsgalni"; valamint a vegere odabiggyasztettem egy igen fontos mondatot: "Az elso lsd-utazas utan elkepzelheto, hogy valtozna a velemenyem.".
Eddig senkinek nem ajanlottam olyasmit, amirol nincsen megfelelo mennyisegu informaciom, kabitoszerek eseten szemelyes tapasztalatom, es ezutan sem fogom megtenni.
maaf
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mivel mások már alaposan és értelmesen kifejtették a MN-témát, én már csak a tutifrankót mondom be, azt is lekésve:
"Any publicity is good publicity."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szezám utca FŰ alatt :0)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az Indexen percheron, Akyra, Nexus neveken írogattam főként.
A p. szerek a sámánikus alapokon nyugvó tradíciókban volt régen használatos, hogy elérjék és meghaladják tudatuk határait.
Csak manapság ezt sokan elfelejtik (hiába, no, nyugati civilizáció már csak ilyen... tiszta Taigetos pozitív az egész bagázs :0)), illetve nem helyes indíttatásból használják (menekülés, kivagyiság, unalom, stb.).
Az időutazás is elérhető szerek nélkül -reinkmed. Azaz reinkarnációs meditáció. Ráadásul az amúgy is eléggé rizikós (a tudatalatti nem igazán szűrhető ki, hipnotizálni meg csak pszichiáterek hipnotizálhatnak, idegenben meg nem bízom... ne turkáljon a mélytudatomban senkise :0), a szerek csak rátesznek még egy lapáttal.
Igazából ez az egyik fő ok, ami miatt nem használok p. cuccokat: a tapasztalás nagy részéről nem dönthető el, hogy mi valós és mi halu. Márpedig ha kezdeni is akarsz valamit a tudással, akkor érdemes biztosra menni. Radioaktív futóhomokra fölösleges tüdőszanatóriumot építeni :0))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi az, megilletődtetek a témán, hogy mindenki óvatos viccbe burkolózott? Nem hiszem, hogy nektek nem volt áttörő és feledhetetlen élmény.
Hát akkor kezdem én:
Majdnem 6 évvel ezelőtt egy kora szeptemberi még meleg napon egy barátommal (akkor volt 14, én 16) felmentünk a Gellért-hegyre a "2. palacsintába" (van 3 kerek beton kör, amikből nagyon jól belátható a város, a 2. viszonylag eldugott, de tuti ismeritek), ahol - 5-6 próbálkozás után - újból nekifutottam a füves cigarettának. Inkább ilyen útszéli jellegű fű volt, mint a hagyományos porciózott féle, úgy emlékszem jointból szívtuk. Ezután jött a szokásos szkepszisem, hogy megint nem történt semmi, én már soha nem fogok betépni stb. Ekkor mondta a srác, hogy üljek le, csukjam be a szemem és képzeljek el egy cirkuszt. Ez idáig ment. A cirkuszban képzeljek el lovakat, akik körbe-körbe futkosank. Na, én ezen a ponton vizilovakat láttam, ahogy szájukat együttesen tátogatva menetelnek körbe, a foguk pedig egy fehér csík volt. Hatalmas röhögőgörcs jött rám és öröm, hogy végre sikerült. A többi része nem is volt talán annyira emlékezetes, csak ahogy fokozatosan isdmerkedtem meg az új világgal. Hazaérve még tartott a jókedv, anyukámmal úgy beszéltem, hogy amikor nagyon röhögnöm kellett, akkor a fridzsiderbe dugtam a fejem, lévén épp a vacsorám kellékeit bányásztam elő. A vörös szemről nem tudtam, a para teljesen ismeretlen volt. Másnap persze újból a hegyen találkoztunk. Emlékszem kb. az ötödik alkalom volt az első, amikor a gondolkozásomra volt nagyon nagy hatással. Oldfield Hergest Ridgének a második számát hallgattam, amiben a "beindulós" résznél a gondolataim több felé ágazva elindultak a zene különböző folyamain, kb. minden 10. másodperc egy ráébredés volt, amivel nem volt időm foglalkozni, mert máris sodortak tovább az újabb hullámok. Csodálatos volt.
Persze én is sörhabbal indítottam, de nem pont erre gondoltam a topik nyitáskor, nálam a Matyúr féle háttérbebújás úgy látszik nem annyira jött be.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Egyébként gondoltam már arra is, hogy pszichedelikus élményhez talán egy pihentető éjszaka utáni reggel is alkalmas lehet: az alvás is egy asztrál utazás, és kora reggel még egyébként sem olyan civilizált az ember, hogy visszahúzzák a hétköznap gondjai.
Valaki vélemény erről ?"
Hee ??
|
| | | | |
|
