 |
Legfrissebb hozzászólások (28196 - 28215)
 | |  | | | | |  | |  | | | Új beszámoló:
Ezékiel: Egy újabb év, egy újabb élet (2011) - gomba
Beszámoló | 2011. január 4. | Kiadó: Daath
http://daath.hu/showText.php?id=204
"Az előre beállított playlist szólt, különböző arab chill-out zenék. Kezdett kissé lelassulni az idő, apró vibrációk kezdték beharangozni az utazást. Ekkor kezdett egyre erősebb félelem elurakodni rajtam. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy egyáltalán nem állok készen az élményre, sem szellemileg, sem fizikailag, és jött a gondolat, hogy ki kell hánynom a matériát. Nem tettem meg, mert valahol tudtam, hogy akkor ugyanott maradok, ahonnan el akartam indulni. Nagyjából 30-40 perccel a gomba elfogyasztása után lekuporodtam a földre, és keservesen sírni kezdtem. Ekkorra már elvesztettem a logikus gondolkodás képességét. Sírtam a földön, éreztem, hogy tisztulok. A tisztítókúra, amelyet nem végeztem el, automatikusan beindult. Éreztem, ahogy eltávolodok a fizikai valóságtól és egy szellemi valóság felé veszem az irányt. [...]" |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | kedves testvérem
A szalvia égy érzéki nő és ő válassza ki kinek adja oda magát. Szeszélyes és sokszor nem mutatja magát. Talán te nem tiszteled annyira, h megmutassa magát neked. Ha tisztelnéd nem raknád 15 centis cigibe és javítanád az ízét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip:
Karakterek száma, vagyis pl. te egy kb. 150-oldalas irománynak megfelelö betümennyiséget gépeltél be tavaly :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az, hogy az álmoknak jelentése van, számomra nem is kérdés, viszont azt már nem igazán tudom elhinni, hogy úgymond jövőbelátó funkciói is lennének.
Hiszen az, hogy szerencséd lesz, miylen alapon állaíthatjuk egy álom alapján? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip: jah, ez a legnagyobb szívatás, meglátni, hogy lehetséges, és utána szétígyelni magadat azzal, hogy hiába igyekszel, a hétköznapi tudatállapotban sehogy se tudsz tartósan közelebb kerülni hozzá. néha úgy gondolom, hogy ez a pszichedelikus szerek legnagyobb csapdája, beimprintelik az agyamba a tudomást, aztán egész életemre borítékolva van a szenvedés, futok önmagam után, mint a patkány abban a járóhengerben (vagy mi is az).
mert még ha úgy volna, hogy az ember egy idő után elfárad és feladja... és akkor megszólalnak a trombiták :) de nem bazmeg, ezt nem lehet feladni. mindig ott van az a gondolat, hogy "aha, biztos nem voltam elég kitartó". aztán már hiába jön adyashanti, meg a többi bölcs, már sehogy se húznak ki a jó kis kényszerneurózisból, ami időközben az életformámmá vált.
a másik faszaság, amikor az ember ráhúzza a valóságra ezt a kétpólusú modellt, hogy van ez itt (a szürke), és van az ott (a transzcendens), és az utóbbit a pszichedelikumok bevételétől teszi függővé. annak érdekében, hogy a transzcendens ne váljék túl félelmetessé (úristen mit kezdenék én ezzel az egésszel a hétköznapi állapotban, megőrülnék biztos), az agyunkban kinevezzük az LSD-t, mint a transzcendens élmények egyedüli mediátorát, és ezzel kb. garantáljuk, hogy a hétköznapi életben sohasem fogunk megvilágosodni. ha beveszem, eldobhatom az egómat, mert a trip visz, ha nem veszem be, nem dobhatom el az egómat, mert nincs, ami megtartson. ezzel a rendszerrel pont, hogy szétfeszítjük a dualitást, ahelyett, hogy az ittet és az ottat engednénk újra egységbe olvadni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | uram ég!:-) mennyi jó gondolat! igyekszem majd érdemben hozzászólni.
én Eliade-val értek egyet a transzcendencia meghatározása kapcsán; a profán lét számára meghal az illető, és egy más, szent vagy (mivel a szent szó a mai körülményeknek megfelelően nem igazán találó) jelentőségteljesebb "légtérben" születik újjá. csak azért írtam ezt, mert ez a direkt kémiai hatás csak abban az esetben lehet primer, ha tényleg a mindfuck-random visualisation tengely mentén áramlik végig az egyénben az érzelmek-értelmek görgetege
egyébként valójában a transzcendencia(ha tényleg arról van szó) minden esetben a jelenlegi tudás (legyen az bármilyen jellegű) meghaladását teszi lehetővé. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "egy csomó olyan hatás/élmény lehet, amelyet mi a transzcendenciához társítunk, holott az valójában az LSD direkt kémiai hatása"
Ez nekem is eszembe jutott pár napja a halál-közeli élmények kapcsán. Talán ez az a téma ami a leghamarabb vezet el ide.
Szóval az ágyon feküdtem valamelyik délután, és valahogy képbe került a halál. Rögtön beugrott a nemrég valahova ide linkelt Benedekféle dokumentumfilm, ezen belül az első alany által megfogalmazott "átfordulás" "átesés".. Párhuzamosan pedig egy korábbi LSD -s élményem vonatkozó szakasza, és akkor teljesen érthetőnek és megfoghatónak tűnt a különbség, hogy ilyenkor mi az LSD. Mindez ilyen benyomásszerűen pörgött végig látszólag tőlem tök függetlenül, mintha trip ben lennék vagy flessback ben vagy nemtudom. Közben meg nem volt acidos abszolút. Ekkor már csukott szemmel feküdtem, és ennek az egész cuccnak a végpontja vagy középpontja mintha betriggerelt volna egy folyamatot, amiben az egész elkezdett megtörténni. Valami fura vizuál is volt (jellegét tekintve egyszerűbb és másabb mint papírtól vagy fűtől). Abszolút nem volt félelmetes kellemetlen vagy megterhelő. De az utolsó szakaszban, beugrott hogy nem toltam semmit mi ez (ennyi már elég is volt a kizökkenéshez/beparázáshoz) megfulladok a gyógyszertől szétesek örökre stb. És akkor hirtelen felugrottam egyfajta önegybentartó reflexként, és az egész elillant mintha misem történt volna.. Utána még kis ideig fura volt.
Néhányszor volt már hasonló, de ez most keményebb volt. Ráadásul a forgatókönyv váza nagyon hasonlít arra a bizonyos élményre LSD -n. Meg tényleg úgy tűnik (és ez még logikus is) hogy ez az utolsó előtti pillanat vagy a pillanat még utolsó "számlálható" darabja mindenben felüti a fejét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @omg
Nem testvérem, elolvastam a hozzászólásaidat, és köszönöm a tanácsaid, de a kérdéseim sem igazán erre vonatkoztak, ha jobban megfigyeled
Egyébként azoknak megfelelően jártam el.
Engem inkább az érdekelne, hogy találkoztál-e már olyan növénnyel, ami híján volt a pszichedelikus hatóanyagnak, illetve hogy ez milyen gyakran fordulhat elő.
Továbbá az érdekelne, hogy mit javasolnál ízfokozásra (igen, olvastam alább, hogy kinek a bong, kinek a vizipipa, de az ízről senki sem nyilatkozott), ami nem megy túlságosan a hatás rovására.
Illetve arra, hogy mi a küszöb-mennyiség az egyszerű levelekből, még mindig nem érkezett konkrét szám (gramm, db, cigi, bármi :) ), mert amit irodalmi forrásokból olvastam, nekem mind kevésnek bizonyult. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Buék!
Gén a szövegmennyiség az karakter vagy szavak száma? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen ez még nem fordult meg a fejemben, hogy a sav is odatesz azért, még akkor is ha transzcendens az élmény és túlmutat azon, hogy jól be vagyok drogozva meg jól mindfuck randomshit haluzik az agyam tőle. Amúgy nekem inkább az a megterhelő, hogy nyugton legyek. Amikor teljesen fel tudok olvadni akkor ez nem probléma, de amúgy tényleg az van, hogy visszakapcsolgat az egóm és az meg mindenáron akar valamit csinálni. Akkor is ha jó dolog történik, akkor is ha rossz. Kicsit olyan érzés mint amikor van 2 szék, leülsz az egyikre és akkor úgy érzed a másik jobb lesz, ráülsz a másikra és úgy érzed mégiscsak az első az igazi, aztán ráülsz arra és mégis a másik...a végtelenségig.
Muszáj lesz ráfeküdni a rendszeres gyakorlásra, mert így minden olyan mézes madzag szerű. Egyre többször láttam, tapasztaltam hogy ez a transzcendens valóság létezik, több év kellett míg el tudtam hinni, hogy ez működik, de talán a legnagyobb kételyt mindig az szülte, amikor józanul a szokásos üzemmódban nagyon messze az oldott trippes állapottól próbálkozik az ember és persze az LSD-s intenzív élményekhez képest messze alulmúlja az egészet, sőt a szokásos hétköznapi dogmák a szürke realitás vasrácsaiként tornyosulnak elém, egy táblán kiakasztva, hogy "a realitás fáj" meg "az élet nehéz" és hasonló finomságok. Ezek LSD végén is egy idő után visszakapcsolnak, az ember nem érezheti csak úgy jól magát sokáig, az nem reális. Legalábbis engem így neveltek és a körülöttem élők is így élnek, de szerencsére már kevésbé hiszem ezt el kötelező igazságként, bár tény hogy ez a fajta félelem és problémafókuszú életmód nagyon erős "lehozó" jelleggel bír. Csak az a baj, hogy pont a konstruktív és jó dolgaimról hoz le és nem ad helyette semmit csak azt, hogy húzd össze magad mert baj lesz és hajtsál keményen mert kemény munka nélkül semmit nem lehet elérni az életben. Mondjuk ennek egy része szerintem igaz, de mondjuk ahhoz nem kéne keményen megdolgozni, hogy jól érezzem magam. Ahhoz miért nem kell keményen megdolgozni, hogy rosszul érezzem magam? Az miért megy olyan simán, miért tapad úgy az emberre a sok negatív szar és miért siklik át a pozitív felett? Persze az ilyen elszállt agykontrollosan legyünk mindig pozitív emberektől is falnak megyek, szóval megvan a másik véglet is, azt hiszem megint csak jobb lesz középen maradni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | elnezest az elozoert, most latom, hogy mar linkelve lett lentebb is |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az áhitat és odaadás az szerintem nem egós dolgok, inkább egó feladósak."
én is így érzem, bár az önámítás lehetőségét itt sem lehet figyelmen kívül hagyni (de ez esetben úgyse fog kinyílni a kapu, mert azt az őrt, aki ott áll, nem lehet így átverni)
a trip alatti nem jelen-levéssel kapcsolatos problémát egy olyan animációval is lehetne szemléltetni, ahol az idővonalon halad előre egy pont (mindig a mostban), és időről-időre "szellemképes" lesz: szétválik két pontra, az egyik a followed, a másik a follower. ez olyankor történik, amikor az agy elemző része bekapcsol és nekiáll analizálni azt, ami éppen történik (illetve "épp az előbb" történt). az elemző részt jelképező pont eszerint - ha éppen van - mindig a másik (a jelen pillanat valósága) mögött vágtat az időegyenesen, hol kevésbé, hol inkább lemaradva, aszerint, hogy mennyire merült el a valóság inputja nyomán felmerülő asszociációkban.
(kár, hogy a példa sántít, hiszen az asszociációkban való elmerülés is a jelenben történik. olyan, hogy múlt, igazából nincs is. de akkor hogy lehetne megfogni a két állapot közötti különbséget? valami defókuszáltság-féléről lehet szó. pedig tényleg olyan érzés, mintha a múltból kapkodnék a jelen után.)
a jelenben levést szerintem azért érzed fárasztónak, mert ha jelen vagy, akkor bemélyül a trip és olyankor megint elkezdődik a zúzda. tehát nem a jelenlét a fárasztó, hanem az LSD hatása (ahogy marja az agyadat a sav:) ha szer nélkül sikerülne bepottyanni az örök jelenbe, az valószínűleg nem lenne ilyen fárasztó.
amúgy ez is érdekes, hogy mivel sokunk a transzcendens állapotokat leginkább pszichedelikumok révén tapasztalta meg, egy csomó olyan hatás/élmény lehet, amelyet mi a transzcendenciához társítunk, holott az valójában az LSD direkt kémiai hatása. számunkra emiatt elképzelhetetlen a "tiszta" transzcendens élmény, mert mindig ott volt mögötte vagy belevegyítve a trip saját "íze" is.
hasonló a helyzet az egóval is: feltételezem, hogy a hagyományos, fokozatos úton elérhető "tiszta" transzcendens élményeknél az egó már nincs jelen, míg a pszichedelikumokkal elért állapotoknál gyakori, hogy az egó ki-be kapcsolgat, és ez némi konfúziót eredményez: egyik pillanatban egységben vagyunk, a másikban már elemezzük az előbb megélt egységet. emiatt talán nagyobb a veszély is, mert előfordulhat, hogy az egységben megélt tiszta energiák az egó visszakapcsolásakor megalomán elképzelésekbe folynak bele, ami aztán mindenféle messianisztikus eltévelyedésnek is az okozójává válhat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az USA ban nagy sláger ez a rivotril, mindenre...
Sajnos nemsokat tudok róla de annyit mondhatok hogy indicana nincs jobb etvagycsinalas teren, ha csak ez lenne a gond akkor ajanlanam.Valoszinuleg sokkal osszetettebb a problema ezert -> Élermódváltas segithetne a legjobban, tudom ezt a legkonnyebb mondani de ez van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az áhitat és odaadás az szerintem nem egós dolgok, inkább egó feladósak. A büszkeség tipikusan egós dolog, a másik problémám, amikor beindul a "rögzítő gép", aki mindent le akar jegyzetelni, hogy meglegyen, birtokolhassam és később felhasználhassam. Ez persze már elég ahhoz, hogy ne legyek jelen.
Zenét hallgatni is lehet úgy, hogy minden új hangot felfogsz amikor az megjelenik, egy milkdrop vizualizációt is lehet úgy nézni, hogy bármi ami megjelenik rajta hagyod és befogadod. De lehet úgy is hallgatni zenét, hogy 1-1 hangot kiragadsz vagy, hogy nem élőben hallod mert az agyad egy-egy jó részt próbál még megtartani, visszajátszani pedig az már nincs. Vizualizációnál is lehet egy valamit kiragadni és azt nézni, illetve ha elmúlt akkor még fejben megőrizni. Nekem papíron mindig az van, hogy akkor látom igazán, hogy az a dolog ott előttem élőben változik és folyton változik és ez nekem valamiért furcsa, szokatlan sőt fárasztó is. Jelen lenni nekem sokkal fárasztóbb, mint a memóriámban turkálni, az valahogy kevésbé megterhelő. Ezek alapján nem is csoda, hogy ha elmúlik az LSD hatása akkor már nem is vagyok annyira jelen, hisz engem ez megterhel, az agyam nincs hozzászokva ehhez a folyton változós ütemhez, főleg azért sem mert sokszor én akarom megváltoztatni a dolgokat, leginkább fejben és persze ez igen nagy illúzió. Inkább csak arról szól, hogy nem tudom elfogadni azt ami jött úgy ahogy van és fejben próbálok csiszolni rajta, mintha ez lehetséges lenne. Nagy önámítás, de legalább hallucinogénen látom, hogy van más működési mód is, igaz mint már írtam ez számomra egyelőre még megterhelő és így óhatatlanul taszít valamennyire. Olyan érzés mintha azt mondanák, hogy na most legyél jelen, most akkor innentől nonstop meló van és nincs lazsálás, noha tudom, hogy inkább hagyni kell a dolgokat, mintsem csinálni. Viszont nekem a hagyás is melós, az hogy folyton csinálok ezt-azt sokkal megszokottabb és reálisabb, mint az, hogy csak úgy vagyok és felfogom, ami körülöttem és bennem van. Gondolom ezt az akadályt is a gyakorlással lehet leküzdeni, talán ilyen szempontból nincs kiskapu, kerülőút. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: piros
Logó: malom
Forma: kerek
érthető,mert ha magad tapasztaltad úgy más!
email ment,ide nem írhatok beszerzést.
Peace! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szilveszter nálunk is kalaposan telt. Kis családias hangulatú házibuli.
Vidék. 31.-én mentünk le estefele, lepakoltunk, fél 7 kor megettük a csiperkét, fejenként ~1,5grammot. (egyikünk, R, csak egyet)
Kíváncsi lettem volna a gombára, először inkább magában, de a többiek nem akartak várni, úgyhogy 7 kor elszívtunk egy lazítós cigit.
Hát ami ezután következett... Bementem a házba, a többiek még kint maradtak egy kicsit, én pedig elkezdtem a konyhában fel alá járkálni, összedörzsöltem a kezeimet és kántáltam, hogy "fúha, fúha, fúha." (vagy "azt a rohadt", annyira már nem emlékszem) Egy olyan erős energia kezdett áramlani a testemben, hogy ha felugrottam volna talán soha nem esek le. Bejöttek a többiek és elkezdtek rajtam szakadni, én pedig rajtuk, aztán hirtelen elkezdődött (ez már kb T+1,5óra) az össze vissza beszélés. Mindenki elakarta mondani, hogy mit érez, mit tapasztal, és egyszerre egymást túlkiabálva ordítoztak, minimum úgy éreztem magam mint egy 50fős tömegben, pedig csak 4 en voltunk.
Kértem őket, hogy kicsit maradjanak csendbe, mert egyszerűen nem tudok oda figyelni magamra. És akkor bántam meg, hogy elszívtam azt a cigit, rájöttem, hogy az zavart össze teljesen, a gomba hatása olyan lett ettől a cigitől, mint a szappan a vizes kézben, minél inkább szorítottam, annál messzebbre került tőlem.
Tehát az első két, két és fél óra csak úgy elment, bennem pedig csak egy nagy WTF volt. :D
Kezdett lenyugodni a hangulat, zenét hallgattunk, és végre tudtunk normális emberek módjára kommunikálni. Körben ültünk, elkezdtem a tőlem balra ülő emberrel beszélgetni valamiről. Erre a velem szemben ülő azt mondta, hogy igen ez így van és érti, felé fordultam és egy sáv jelent meg kettőnk között ami minden mást kizárt. Mondtam neki még pár dolgot, és erre az arca elbutult, és kérdezte,hogy mi van? Vissza fordultam a tőlem balra ülőhöz, aki megszólalt, na ugy, hogy nem érti, ezt mondom én is, és erre megjelent kettőnk között az a sáv és minden más megszűnt.
Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni ezt a sávot, és oda fordultam R hez, kérdeztem hogy van és erre ő ezt válaszolta: Őőő... Ti most láttok engem, én itt vagyok? Eltűntek a sávok, megint mindenki beszélt össze vissza, mintha előbb a gomba segített volna kommunikálni, most meg nem engedte volna, hogy megértsük egymást. Nagyon ingerszegény nekem ez a környezet, üresnek érzem és úgy döntök elmegyek sétálni, N mondja, hogy velem jön.
A többiek azt mondják, hogy maradnak, de ahogy elindulunk jönnek velünk. Ahogy távolodunk a háztól úgy érzem, mintha valami gumiból készült heveder lenne a testemhez kötve, ami egy ideig enged elmenni de aztán visszaránt, vagy mintha a levegőnél valami sokkal sűrűbb dologban mozognék. Egy idő után rájövök, hogy ez a valami, nem más mint a hideg, és sajnálkozva bár, de visszafordulok.
Jön az ötlet, hogy szívjunk el még egy cigit. Eddig a pontig akárhányszor szóba került a gomba, mindig bolond gombának hívtuk sokkal jobban illett az egészre. A cigi után viszont visszamentünk, leültünk és végre kicsit csöndben voltunk, hallgattuk a zenét, és megfigyelhettem, hogyan áramlanak az energiák a testemben, a legtöbb a hasam alsó részében volt, a jobb lábamból pedig éppen kavargott át a balba... R nek elkezdett fájni a feje, mondtam, vegyen be egy algopirint, de nem kért. Mindenképp segíteni akartam neki, és elkezdtem az energiákat irányítani az ujjaim végébe, úgy tartottam a mellkasom előtt a két kezem mintha egy kamehamehára készülnék, az ujjhegyeim egymásra néztek, és éreztem ahogy meggyűlik köztük az energia, amit aztán beleengedtem R fejébe. Hát kívülről biztos röhejesen nézett ki, de fél óra múlva R érezte magát a legjobban.
Aztán éjfélkor pezsgő az erkélyen, kicsit második világháború fíling és 2010el együtt a gomba hatásától is elbúcsúztunk. ;) |
| | | | |
|
