 |
Legfrissebb hozzászólások (45901 - 45910)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Bard az biztos, de két vak nem is fogja egymásnak mondogatni, hogy "figyi nézd már, látod?". :D |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Álommanó: Nem az, hogy valaki olyan-e vagy nem, mint a többiek, hanem az az érdekes, hogy valaki teljesen más mint a többiek, "egy komplett őrült", de amikor társaságban van, akkor gond nélkül tudja a helyét, tudja mikor kell megszólalnia, mikor kell figyelnie... Van aki meg nem. Olyan ez, mint amikor valaki vak, vagy süket, vagy béna. Csak ez egy kevésbé egyértelmű dolog, nem annyira látványos, de mégis, egy ugyanolyan hiány...
Az emberek ezt pici korukban tanulják meg, de abban nem látok tisztán, hogy ez pusztán helytelen nevelés kérdése, vagy van benne valami genetikai, szervi eltérés is (valszeg van).
deeptrip: Hamost mindent jól értek, akkor ebből az következik, hogy két aspergeres lazán kierekszti egymást :-)
Ez olyan, mint két vak ember se fogja látni egymást...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hmmm,érdekes téma.
Egyszer szívesen elbeszélgetnék azoknak az élményeiről,tapasztalatairól,akik ismerik az ayahuascát.
Nálam mondjuk minden alkalommal másféle kicsit,de mindig nagyon sokat ad,és azt hiszem abszolút nem hasonlítható semmihez.
Oké,ezt nyilván mindenre rá lehet húzni,de ebben az esetben tényleg igaz,hogy van a többi dolog és van az ayahuasca.
Nem sorrend szempontjából,mert nincsen sorrend,csak az,hogy ki mit keres valójában.
Én nagyon sokat tanultam minden egyes alkalomból amikor használtam,és habár a rendkívüli fájdalom ellenére mindig jókora idő telik el két alkalom között,azért tudom,hogy legközelebb megint valami más dolgot hoz fel ez a dolog,legközelebb valami mással segít szembenézni ott belül,és tuti,hogy egy jó esélyt ad egy kicsit jobb emberré válni.
Dolgozom rajta! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amúgy szerintem a szociális dolgoknak is több szintje van. Van aki részt tud venni tömegeseményeken, van aki nem, de pl. kettesben tud beszélgetni másokkal jól. Mondjuk ha én azt érezném h a többi ember idegen és egy rossz bolygón vagyok ez biztos nem segítené a kommunikációmat. Viszont akkor 2 aspergeres hogy viselkedik egymással? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bard: nekem sohasem az volt a szenvedés, hogy nem vagyok olyan mint a többiek(najó, most se örülök annak, hogy az emberek legnagyobbrésze enyhén őrültnek néz, ha olyan témát hozok fel, amiről szívesen beszélek :D). Tulajdonképpen nem is akarok olyan lenni mint ők. Én ilyen vagyok, amilyen(és tökmindegy, hogy ez tipikus esete-e az Asperger-nek, vagy valami más a gond velem), nem akarok "neurotipikus" lenni, mert azzal önmagamat veszteném el.
Ami rossz, az a szociális izoláció. Ha partyarc nem is leszek soha, szerencsére ez mára már a múlté. Azok az idők viszont, amikor depressziósan ültem otthon egyedül, és ha nem beszélgettem volna a munkatársakkal pár percet reggel, meg nem jártam volna boltba, akkor fel se tűnt volna ha megnémultam volna - nem lesznek szép emlékek. Volt olyan, hogy három hónap után kivágtak albérletből, mert "nem vagy közénk illő", pedig semmi összekülönbözés nem volt, csak egyszerűen nem volt közös témám velük, meg bogarasnak tartottak... Ezt megszokni, megszeretni nem lehet. Az ember társas lény. Valamennyire muszáj megfelelni a "normális" többségnek, vagy hasonlók társaságát keresni, mert a totális magány nem lehet ép ésszel elviselhető alternatíva... Még a remetéknek is jobb, mert bár ők is magányosak, beléjük legalább nem rúg egyet-egyet néha a társadalom egy-egy tagja.
Természetesen nem isteni kinyilatkoztatásokat akarok tenni, elképzelhetőnek tartom, hogy a leírtakkal ellenére van, aki számára mégis elviselhető az elzárkózás, csak nekem hihetetlen, hogy így boldog is lehet az ember.
Amúgy a wrongplanetet futólag néztem már, de csak a fórumot. Tetszett a név, mert amíg nem hallottam az Asperger-szidrómáról, volt hogy naponta többször perceket mantráztam magamban ilyeneket, hogy "Szar ez a világ, el van mindenestül cseszve. Vagy én vagyok elcseszve. Nem vagyok erre a világra való." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hello
'Kezdő' utazók vagyunk, és az első "látnok-trip"-re készülünk.
Tehát veszünk 1g Salvia 5x kivonatot, azt 3-an akarjuk bejuttatni.
Mit ajánlotok? Sima nincs, csak vizipipánk. Abba pedig hogy rakjuk bele, vizip. dohánnyal keverve, vagy tisztán és mennyit ?
Vagy jointba tekerve tisztán?
Még azzal nem vagyok tisztában, h ha egy full trip-re 1/10 - 1/4 g-ot kell bevinni, az 1/4-et hogy lehet 1, max 2 slukkból elszívni?
Vagy az nem igaz, h a tervezett mennyiséget ennyiből kell leszívni, és utána már nem lehet állítgatni?
Köszike
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az az érdekes, hogy ez a betegség számomra több filozófiai problémát vet fel azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán mi is itt a "gyógyulás", és ahogy beleolvasgattam a fórumokba, úgy láttam, hogy az oda irogatók is kétféleképpen közelíttettek a témához.
Az egyik cél lehet az, hogy javítani az emberi kapcsolatokat és megtanulni azt, ami másoknak ösztönösen jön, a másik pedig az, amikor megtanulnak emberek kívülállóként létezni. Meg persze itt is, mint mindenben, mindenki valahol középen van. De gondolom a pszichedelikumok, terápia szerűen, rendszeresen fogyasztva mindkét úton jó segítők lehetnek. Egyrészt, "normális" emberek társaságában az ember, ha megszünteti a közte és a többiek közötti határokat, elég jó lehet a tanulási folyamat, vagy éppen ráláthat azokra a dolgokra, amik korábban teljes sötétségként szerepeltek az agyában, hogy mi is történik az emberek között a konkrét szavakon túl.
Másrészt saját magával is békébe kerülhet valaki, ez meg inkább az MDMA hatása lehet, és rájöhet, hogy nem kell mindenáron ugyanolyan szerepeket felvennie amilyeneket más emberek vesznek fel, vagy éppen nem vesznek fel, csak a felszínen tűnik úgy.
Az alkohol meg egy jó menekülési lehetőség egy darabig... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezért kell folyamatosan termeszteni, több növényt saját célra, és akkor tökmindegy mennyi jön le.
télen persze cinkesebb a dolog, ha nincs megfelelő fény költségesebb a móka |
| | | | |
|
