 |
Legfrissebb hozzászólások (130151 - 130200)
 | |  | | | | |  | |  | | | :-)
(Azért mi sem tisztán láttuk, én pl. egész összeesküvés-elméleteket gyártottam, miért késik fél órát a film és miért kell másik terembe átmennünk :-) ) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Persze nem vagyok mozgok otthonosan.. "
Fogalmazni pedig a szomszéd tud! :DDD
X.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szijasztok, újra itt! :)
Azigen! Termékenyek vagytok ám, alig győztem követni az eseményeket! :)
Vegha: szal nem jött be? hmm.. én még azóta sem próbálkoztam, de nem is fogok egy darabig.
Valamelyiktek írt a meszkalinról. Még az is érdekelne, de én is hallottam, hogy az nagyon komoly, éshát épp ezért érdekel ;)
Persze nem vagyok mozgok otthonosan ebben a témában, nagyon ritkán nyúlok cucchoz (joint és eki volt eddig még)..
Üdv.
X
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem, nem mind a ketten félreértrttetek. A zuhanáskor nem szoktam becsapódni, ez csak egy példa, hogy álmomban igen is nem biztos, hogy a kritikus pillanatban felébred az ember, csak utána. A heti két spanglit n sem tartom soknak, csak ezzel akartam kifejezni az akkori lelkiállapotomat, ugyanis akkor parázás közben ez nekem úgy tűnt, hogy hát persze én kerestem a bajt, és most tessék az megtalált, hiszen "drogozom" tehát az őrület teljesen logikus.
Egyébként mantis teljesen igazad van, hogy nem vagyok "normális" de az ebből adódó problémák legyőzésére én tudatosan ezt az utat választottam. Azt, hogy mit értek az alatt, hogy nem vagyok normális, meg egyenlőre nem a fórumon akarom kibeszélni. Azért jó, hogy mindenki ennyire aggódik:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Doppler-effektussal beszélni.... :)))))))) (most csorognak a könnyeim a nevetéstől)
Hiányoztál Gén... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Úhh.. ez az álom nagyon komolynak hangzik. De Te a zuhanós álmokban be szoktál csapódni ? Ez nekem fura... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, Biga:
Két idézet nektek és persze mindenkinek másnak is:
-----------------------
ELÉGEDETTSÉG:
Úgy érzem: jó úton állok.
-----------------------
-----------------------
AZ EMBERI LÉPTÉKRŐL
Komitragikus:
villámfénynél próbálunk
regényt olvasni.
------------------------
(Fodor Ákos: Buddha Weimarban) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad, szerintem egy kicsit túl komolyan veszed ezt az egészet.
Heti két cigi nem a világ vége. Lehet, hogy túlságosan érzékenyenen reagálsz ezekre a szerekre és nem kéne az agyaddal játszanod. Úgy érzem mintha téged vonzana az őrület és a halál. Cáfoljál meg ha nem így van.
Biztos vagy benne, hogy használ ez neked?!
Sevil, bocs, hogy szétoffolom a topicodat, ezennel befejezem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, ez már nekem is túl sok. Mintha kimaradna néhány hozzászólás, a megszólításokból ítélve. Másnál nincs ilyen ? Vagy csak én nemtom tartani a tempót ? : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jún. 21-én, többedmagammal, Goa Gil trance-saddhu vezetésével fogjuk megkísérelni a megvilágosodás elérését, így az a hétvége nem igazán alkalmas a mítingre :-)
Viszont utána lehet, hogy megkockáztatok majd egy kis utazgatást, végül is Intercity-vel nincs az olyan messze.
cellux
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amit gén írt, hogy önkontroll-vesztés, megőrülés, halál, az nekem nem ilyen sorrendben történt meg. A legdurvább az volt, amikor még az első tripek környékén, elkezdtem a megőrüléstől félni, és tudtam, hogy ha öngyilkos ennék, azzal sem változtatnék semmit az őrületemen. Mentem haza az iskolából, és majdnem leszólítottam egy mentőt, hogy azonnal vigyenek kórházba, vagy csináljanak velem valamit, mert drogfüggő vagyok (akkoriban kb heti 2 spanglit tekertünk), és segítségre van szükségem, különben meg fogok őrülni (ez teljesen tisztán történt, asszem előző nap szívtam). Aztán 8 órán keresztül ültem az ágyon és erővel próbáltam magamat megóvni az őrülettől. Aztán úgy döntöttem, hogy létezésem (meggyőződésem volt, hogy ez nem csak erre az életemre igaz) egész további részében nem akarok parázni ettő, és tessék őrüljek meg. Természetesen nem történt semmi, a mostaninál nem lettem hülyébb. Így aztán sem az őrülettől, sem a haláltól nem igazán félek. Azzal szeretném ezekez a parákat teljesen megszüntetni, hogy ezeket teljesen tudatosan is végigélem, mert az összes ilyen élményem véletlenül történt, nem készültem rá, hogy most ez lesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nos nekem semmi kétségem nincs róla, hogy valóban átéltem a halált. A félelem csak az első lépés ezen az úton. Az első ilyen élményem például olyan volt, hogy elkezdtem szétrobbanni, és folyamatosan koncentrálnom kellet, hogy összetartsam magam (nem sikerült). Akkor még nem tudtam, hogy mi ez (a szétrobbanás), csak később jöttem rá (amikor elkezdtem parázni). Érdekes módon, az ego-loss miatt kvázi megszünt a halálfélelmem, bár mikor kezdődik parázok egy kicsit, de inkább izgalmas érzés, hogy hamarosan újjá fogok születni. Feldmártól olvastam, hogy kétféle ego-loss van, a beszűkülés, és a szétrobbanás. Nekem mindíg csak szétrobbanás jellegű élményem volt eddig. Bár az úgynevezett való életben is volt már többször halál közeli élményem, mégis egy álmom volt az, amit igazán annak tartok. (ha úgy vesszük, ez nem off, mert én a halálra vagyok rákattanva, ez az én drogom, ez az amit tanulmányozok). Szóval egy várat védtünk valakiktől, és vesztésre álltunk, és odajött elmém egy fekete páncélos szamuráj, és kettévágott. Elkezdtem előre dőlni, (két darabban) és meghalni. Előtte olvastam, hogy valaki olyan vak, hogy nem feketeséget lát, hanem semmit (set). Elkezdtek megszünni az érzékszerveim, nem láttam, de a látásnak sem valt semmi értelme. Aztán a fülem zúgása is elhalgatott, és hallottam a csendet, és kapaszkodtam belé, de ez is kicsúszott a markomból, és nem volt hallásom. Utána minden érzékszervem elvesztettem, és egyedül voltam egy örökké való helyen, ahol még megőrülni sem tudok, mert túl logikusan gondolkozom. Tehát olyan, mintha valaki a zuhanós álom után nem ébredne fel a földbecsapódáskor. Utána rájöttem, hogy mivel csak én létezem, ki kell találni magamnak egy világot, amit a képzeletemből gyúrtam, és majd abban fogok "élni".
Természetesen sikoltozva ébredtem, és azóta sem vagyok benne biztos, hogy ugyanoda jöttem vissza. Ez viszont még mindíg nem volt ego-loss. Az ego-lossban én tényleg meghaltam. Egyébként szerintem minden ember minden pillanatban meghal és újjászületik, csak ennek nincsen tudatában. Tehát az ego-loss, egy olyan halál élmény, ami közben a tudatos ellenállás az elmúlás ellen, valami miatt, pl. drog, megszünik. Ez az igazi idő-nélküli-tapasztalás.
Mostanában az a problémám, hogy a kezdeti para szakasz nem elég erős, hogy beletörődjek a halálba, egyszerűen várom az élményt, tehát akarattal próbálom befolyásolni, ami természetesen nem megy. Ezért akarok erősebb pszichedelikus szert próbálni, mert tudom, hogy akkor végre biztosan megint bekövetkezik az, ami az első trippemen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | OK, igazatok van, akkor legyen első pszichedelikus élmény. De írjatok akkor, mert engem tényleg érdekel, hogy ki hogyan élte meg ezt! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Vegha: Siphersh teljesen szerves. :) A szájtot annakidején egyedül csináltam, és mi ketten csak később vettük fel a kapcsolatot. Azóta viszont neki köszönhetjük a fordítások nagy részét, és a felkerült tartalom közel felét. Köszönjük is neki! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor most én jövök.
Nekem még nem volt teljes ego-vesztésem, de jártam már a közelében.
Amit Gén írt stációkat, azokon jópárszor végigmentem már, de az ego teljes halálának érzéséig még nem jutottam el.
Az én tapasztalataim alapján az ego elvesztése azt jelenti, hogy lebomlik a tudatodban mindaz, amiről eddig azt hitted, hogy te vagy. Egyszerűen nem működik az agyadban az a kismillió rutin folyamat, amelyeknek a meglétét nem is veszed észre a mindennapjaid során.
Megszűnik a szubjektív érzékelése, mivel eltűnnek azok a szűrők, amelyek az élményeket átformálják a te képedre. Teljesen kontroll és szelekció nélkül áramlanak az agyadba az ingerek úgy hogy nem kapsz segítséget az értelmezésükhöz, mert eltűnik az a tudáshalmaz az agyadból, amihez viszonyítottad egészen addig az élményeidet.
Mondok egy nagyon egyszerű, gyerekes példát.
Biztos mindenki ismeri a Sicc! című könyvet. Tele van olyen érzékcsalódást okozó képekkel, amelyek az emberek téves valóságérzékelését használják ki. (PL.: Sok fekete négyzet egymás mellett és ha ránézel a képre szürke pöttöket látsz a négyzetek között, holott nincs is ott semmi.)
És ha az összes ilyen bemeneti információhoz és benned zajló eseményekhez kapcsolodó hozzátevő, elvevő és átalakító folyamat leáll akkor történik az ego halála.
Na megyek inkább eszem egy lángost, mert ez egy kicsit sok így 40 fokban.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na szép, ma reggeli utolsó álmom:
A Móriczon voltunk a 47-es megálló közelében kb. a pizza kuckónál (ha még ott van), akkor mindenesetre egy mulatóhely volt ott. Kb. 15-20-an álltunk előtte és ment körbe a cigi. Két slukk között egy ismeretlen csávó ki akarta, vagy talán ki is vette a kezemből mindenki megdöbbenésére, de végül visszakerült hozzám. Tényleg ilyen tolongás volt a cigiért. Miután továbbadtam láttam, hogy egy újabb barátom is megérkezett, mosolyogtam, hogy rögtön hová állt a sorban, mikor mögötte megpillantottam egy rendőrt talpig egyenruhában, aki az eseményeket figyelte. Szép lassan elkezdtem eloldalazni, de közben magamban esélytelennek gondoltam, nem hittem, hogy nem vesz észre, de mégis eljutottam a sarokig, ott rohanni kezdtem a Fenektlen tó felé, majd beugrottam egy mellékutcába. Undorítónak ítéltem a viselkedésem, azzal próbáltam áltatni magam, hogy legalább egy ember megússza, szólni úgyse nagyon tudtam volna, de aztán eszembe jutott, hogy a táskámat az irataimmal lennhagytam a helyen, úgyhogy úgyis elkapnak. Felültem a 7-esre, hogy visszamenjek, azt gondoltam, ha még ott lezsnek a zsekák, akkor fönnmaradok a buszon. Viszont találkoztam egy barátommal, aki korábban szerintem szintén ott állt, elmeséltem a hősies viselkedésem, de végül azt mondta, hogy szerinte nem gáz (de láttam rajta, meg ismerem annyira, hogy tudtam, hogy ő nem ezt tette volna). Visszaérve láttam, hogy nicsenek már rendőrök, meg odafelé valahogy elolvastam, hogy mit írt onnan az egyik srác a daath fórumra(!) (igazából talán még fórumot se látott) az eseményről. Leszálltam, lementem a helyre és eszembe jutott, hogy nem is hoztam táskát.
Basszus, nem elég, hogy a melegtől alig bírok elaludni, ha végre sikerül, a pihentető alvás helyett egy ilyen bűntudatos idegsokkot sikerül elérnem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, valamit nagyon felreertettel... en eddig sem talaltam benned semmi kivetnivalot, mar csak azert sem, mert nem ismerlek, es igy nem mondhatok rolad velemenyt.
En is szivesen osszefutnek veled, a valtozatossag kedveert nem Budapesten.
Jovo het vegen (junius 19-21) lesz a Vekeri tonal (Debrecentol kb. 8 kilometerre delkeleti iranyban talalhato) a Vekeri-to Fesztival (http://www.mezon.hu/vekerifeszt), lesz ott par erdekes fellepo, ha gondolod, utananezek, hogy ki-mikor-mit-satobbi; ott "osszekothetnenk a kellemest a hasznossal".
Ha mar igy szobakerult, ossze lehetne hozni esetleg egy kisebbfajta Daath-os osszeroffenest a keleti vegen (Debrecen rulz! :P ), felteve, hogy nem en vagyok az egyetlen, aki nem a fovarosban lakik... :-/
Az eddigiekrol folyt. kov. szemelyesen. :)
maaf
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vigyázz, amit írtam, abban semmiféle alá-fölé rendelgetős minősítés nem volt (nem állítottam pl., hogy én Isten vagyok, te meg nem). Egyszerűen próbáltam megfogalmazni a saját motivációimat, amelyek a saját tapasztalataimból, a saját életemből fakadnak.
Ahhoz, hogy megértsd, miről beszélek (általában is), nyilván kellenek olyan elképzelések, amelyekkel a tőlem jövő információkat bepárosíthatod, beazonosíthatod a te tudatodban, hogy: aha, erre gondol. Aztán, hogy ez tényleg megfelel-e annak, amit én mondani akartam, azt nem lehet tudni, de hát sajna a kommunikáció már csak ilyen, meg kell elégednünk annyival, hogy amennyire lehet, megpróbálunk precízen fogalmazni, a megértési folyamatot már nem mi irányítjuk, az a másik magánügye.
Ami pedig a pszichedelikus szerek ilyen irányú megértést segítő szerepét illeti, ebben én látok fantáziát, ti. hogy a pszichedelikumok által megnyitott tapasztalati valóságok ismerete tágítja a befogadható információk körét. De ez persze megint csak az én véleményem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem, (bár oda is illene); viszont az özönt egy n-nel akartam írni :) hiába, 13 óra Daathozás után becsúszik egy-egy typo is... Ezért ebbe a topicba illően erkölcsi kötelességemnek tartom felhívni a figyelmet a pszichedelikumok mint téma addiktív mivoltára (kockázatok) és az emiatti alvásmegvonás negatív tüneteire (mellékhatások).
Jó éjt! :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem ezzel az ego-loss kifejezéssel mindig is gondjaim voltak. Túl specifikus, túl pszichológia-ízű. Tudni kell hozzá, hogy mi az az "ego", meg ilyenek... Viszont amennyire felfogtam, a pszichedelikus irodalomban aki ego-lossról beszél az tulajdonképpen a halálközeli élményről beszél... Vagy rosszul értem?
Azt nem tudom, mi az az ego, de ha egyszer, vagy többször meghalok, szerintem észre fogom venni... :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
ha nyerek a lottón, veszek neked pár szintit! :-)
A zenélés nekem is érzékeny pontom. Eljutok odáig, hogy úgy érzem, olyan kis darabokat alkotok, melyek bejönnek, jól szólnak, de képtelen vagyok egy egész számot, egy koncepciót felállítani. Viaskodok a két megközelítés között: ami jön, az alapján kell zenélni, öntudatlan módon, és a végén kijön belőle egy egész - a másik pedig, hogy meg kell tervezni, miről akarok zenélni és azt aprólékosan megvalósítani.
A zenélésben összpontosul legjobban az általam vázolt probléma: beszívva/tripezve iszonyatosan érzem a hangulatokat, a tereket, melyik ritmust érdemes használni, de ilyen állapotban képtelen vagyok a klasszikus értelemben alkotni, számot írni, csak jammelek és próbálgatok. Közben persze tudom, hogy idő és munka kellene, annyira tudni a zeneírást, ismerni a hangszereket, hogy más tudatállapotban ösztönösen tudjam őket használni és ne az vegye el a figyelmemet, hogy melyik menübe kell belépni...
Persze az is lehet, hogy egyszerűen lusta vagyok, de ez a cucctól teljesen független. ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a poszt-posztmodern kultúra ripityára stimulálja az információözönnével az eleve mindenféle módosítókon élő tudatot"
ezt nem a mátrixkettő topikba akartad írni? :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről az jutott eszembe, amikor a buddhista szerzetesek azon vitatkoznak, hogy kinek nagyobb az én-nélkülisége. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Február végén rendeltem spórákat a mushmush-tól.1 hete találta meg édesanyám a postaládánkban,kibontva.A fecskendő meg volt repedve, a spóralé átáztatta az egész csomagot.Az alufólia-henger-merthogy abban érkezik-el volt szakítva. Tehát lehet, hogy engem is meg fog találni a rendőrség előbb-utóbb. A külföldről való rendelés jó ötletnek tűnt,de talán nem kéne tovább kísérletezni vele.Egyébként egész kultúrált lett volna az egész folyamat ,ha nem szól bele valaki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként azt, hogy hiteles-e az ego loss, elég könnyen meg lehet állapítani (már ha egyáltalán van értelme erről vitatkozni :-):
Ha a tudatban felmerül bármilyen kétely a tapasztaltak hitelességével kapcsolatosan, akkor biztos, hogy nincs ego loss, mert az az egység állapota, amiben kettősségek nem merülnek fel.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh, van valami működő címed? Emillel dobtalak, de bumeráng lett 2X is.
Message from yahoo.com.
Unable to deliver message to the following address(es).
:
65.54.252.230 does not like recipient.
Remote host said: 550 Requested action not taken: mailbox unavailable
Giving up on 65.54.252.230. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az ego-loss nálam annak a megélését jelenti, hogy eltűnik a határ a "kint" és a "bent" között, tudatosodik, majd eltűnik az az érzés, hogy "börtönbe vagyok zárva", az érzékek kiélesednek és a világot (ami immár kint és bent egyszerre) egyként fogják fel. A belső és a külső világból érkező ingereket egyaránt a saját "végtelen testemben" történő eseményekként érzékelem, de nem mint tőlem különálló dolgokat, hanem azonosulok, eggyéválok velük teljesen. A megértés pedig automatikusan történik, gondolkodás nélkül (vagy ha van gondolkodás, az is csak egyike az eseményeknek, és nem kíséri szenvedés).
valami ilyesmi.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Várjál, lehet, hogy azért nem vagyok emberi mivoltom ama képességnek a birtokában, hogy megértselek, mivel nem használtam még semmiféle pszichedelikus szert, avagy egy olyan ember aki, nem él anyaggal, az nem Isteni születésû, és Te miért is érzed magad Istennnek??
Te jó ég, ez az akkori állapotodból fakad, amikor be vagy tépve?
De tudod mit, minden amit az ember logikus magyarázatnak hisz a saját életében, az az is, mivel õ ezt így gondolja, és ha ezt más ember nem érti meg, az akkor is logikus magyarázat, tehát elfogadom amit írtál, csak képtelen vagyok megérteni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Háj Siphersh!
Én most kicsit meg vagyok zavarodva:
"Gyarapítók: Siphersh, Cellux,..."
Te nem _az_a Siphersh vagy ? Én azt hittem Te is szerves része vagy az oldal készítőinek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mantis: az adagolás ne tévesszen meg. Tudod Te is, hogy más-más embereknek egészen különböző dózisokra van szükségük, hogy elérjék a kívánt hatást, bármely drogról legyen szó. Én mielőtt leálltam volna a fűvel fokozatosan csökkenni éreztem a szükséges dózist. Amikor meg betépve meditáltam, sima fűtől voltak nekem is Nomad-éhoz hasonló paráim. Ezt én sem nevezném ego-lossnak inkább csak az ahhoz nagyon közeli határ megélése (rendszerint negatív élményként; ez tán azért lehet, mert lassan bontakozik ki.).
Ego-loss nálam vmi olyasmit jelenthet, mint mikor megyek a repcsivel, ami folyamatosan emelkedik/ereszkedik. Az egyensúlyérzéket és a súlypontot gyorsan korrigálja az agyam a megváltozott gravitációs körülmények függvényében, de amint egyetlen pillanatra is alább hagy ez az emelkedés/ereszkedés és vízszintre lép, szószerinti súlytalanságot érzek (mert az agyam nem találja a súlypontomat). És mivel minden létező tárgynak súlya kell hogy legyen, ezért az a gondolat jár a fejemben (ezredmásodpercek alatt), hogy nem létezek - fizikailag. Ez elég érdekes félelmet tud kelteni bennem. Aki sokat repked biztos hozzászokik, de egyébként miután elmúlik az a fél-egy másodperc mindig csodálatos élményként gondolok rá vissza.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem természetesen én is csak a valóság egy kis szeletét látom és azt is szubjektív szűrőkön keresztül :0)
Csak tudod, ha nem akarok bekattanni kell az az aprócska biztonságtudat... néha amúgy is közel állok, hogy habzani kezdjen a szám és xeduxenes bácsik rohanjanak értem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dreamy:
Én azért tűztem ki magam elé "józan ésszel" komplett őrültségnek ható, teljességgel irreális, megvalósíthatatlan és gyermeki vágyálomnak tűnő célokat, mert az első pszichedelikus élményemben megtapasztaltam azt, amit Biga is írt, hogy mi magunk Istenek vagyunk és ilyen minőségünkben a valóság társteremtői. E tapasztalat minden kételyt elsöprő hitelessége, valamint saját eredendő maximalizmusom együttesen olyan egyértelműen kijelölték a célt, hogy nem volt igazán választásom. Számomra ezt volt az egyetlen igazán értelmes és logikus választás.
Persze ehhez kellett ez a vízió, ez a tapasztalat. Látomások nélkül célok sincsenek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem ez egy egó által generált halálfélelem, de ez nem az ego loss. Amit leírsz, az a trip "Dread of Ego Dissolution" (vagy ki hogy hívja) fázisához tartozik, amikor az egó kezd gyengülni, és ezért ijesztgetni kezd azzal, hogy ha tovább folytatod ezt (vagyis ha az egótól elveszed a kontrollt), akkor a testeddel bajok lesznek / elveszted az önuralmad / megőrülsz / meghalsz (általában ilyen sorrendben). Sokan itt paráznak be és meg akarják szakítani a tripet, hogy visszaadhassák a kontrollt az egónak és minden maradjon a régiben, de ezt persze akarattal és néhány órán belül (amíg az agykémia helyre nem áll) úgysem lehet, tehát ez az a helyzet, amikor ottmarad az arc egy félig szétesett egóval.
De ha ezen túljut, akkor lesz szerintem _az_ ego loss, vagyis egybeolvadás (az "egy"-be olvadás) mindennel, ami után szép lassan jön a "Visionary Restructuralization" fázis és lassan egy új, remélhetőleg pozitívabb egót épít fel.
[Gyakran van, hogy ugyanazokról a dolgokról beszélünk más szavakkal, vagy más dolgokról ugyanazokkal a szavakkal, de maga a mechanizmus azért nagyjából ugyanaz.] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdvözlet!
Én úgy keveredtem a daath-ra, hogy hallottam róla az Index fórumán, és gondoltam, megnézem.
A Siphersh nevet a drogokkal kapcsolatos internetes jelenlétem körülhatárolására használom. Kitalált szó. Valójában ilyen szó nem létezik. Vahiti nyelven annyit tesz: "az ember, aki hosszú útra indult, de nem talált semmi érdekeset, úgyhogy inkább hazajött, és azóta nem ment sehova".
Egy pár napja olvasom ezt a fórumot. Azért teszem, mert a közeljövöben szeretnék bekapcsolódni a közösség virtuális együttlétébe. Most beültam itt egy ilyen internet-kávézóba, vagy mi, de majd beszerzek egy otthoni kapcsolatot, hogy többet lehessek itt. Elsösorban az érdekel, hogy hogyan származhat a legtöbb jó, és a legkevesebb rossz az egyén, illetve a társadalom drogokkal való kapcsolatából. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erowidon van egy olyan szekció, hogy "Families & Psychoactives vault". Egyébként nagyon szórakoztató, de nem ez a lényeg. Van egy interjú egy üzletasszonnyal, aki hippicsaládban nőtt fel, és elmondja, hogy hogy mentek a dolgok. Tőle is megkérdezték, hogy mikor tépett be először... Aztmondta, hogy nem tudná megmondani... :-)
Nekem azért ennyire nem durva, meg elég későn is volt, de nem volt ilyen "első" meghatározó alkalom... A lagkorábbi dolgok azok volak, amikor még évekkel ezelőtt alkoholizálós bulik után összejöttünk egy srácnál, és ketaminoztunk. De ezektől rendszeresen bealudtam, szóval semmi érdekes. Aztán később fű, az első nagyon-nagyon durva volt, de nem mondanám nagyon tudattágítónak. Mozizás, röhögés, jóérzés, mozgásképtelenség. Folytathatnám a dolgot, de én ezt az egészet nagyon fokozatosan élem meg, nem látok sehol éles határt a pszichedélia nélküli és a pszichedéliával leélt életem között. Készültem én már erre ovodás korom óta. Még azt sem merném mondani, hogy egy adott időszak óta gyorsabban változna a világképem, mert hát hogyan is lehetne mérni ezt?
Azt az Erowidos cuccot nézzétek meg különben nagyon jó... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | maaf: azt hiszem, erre a dologra csak úgy tehetünk pontot, ha egyszer személyesen is összejövünk. szerintem nem fogsz találni bennem túl sok kivetnivalót :-) vagy ha mégis, akkor annak nagyon fogok örülni. (kudos to gén :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Arra akarok kilyukadni, hogy lehetnél akár elégedett is..."
Akkor leszek igazán elégedett, ha tényleg ráléptem az utamra. De addig az elégedetlenségem a hajtóerő, ami hozzásegít, hogy megtaláljam az utamat. Ezért az ösztönzésért az elégedetlenségemnek roppantul hálás vagyok, majdhogynem azt gondolom, az elégedetlenségem a legértékesebb tulajdonságom, ami megakadályozza, hogy megálljak, amíg el nem érem a célom.
Szóval jelenleg maximálisan elégedett vagyok azzal, hogy elégedetlen vagyok. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: én csak átfogalmaztam, amit Biga írt. Saját magam ezt az elerőtlenedést nem érzem, ahol mégis, azt nem a cuccozás hatásának, hanem az előttem álló feladat nehézségének tulajdonítom.
Én pl. nagyon szeretném magamat zeneileg kifejezni, és borzasztóan elkeserít, hogy mennyire nem találom a kapcsolatot a tudatomban zajló lenyűgöző spirituális goatrance szimfónia és a megmunkálandó anyag (zenekészítő szoftverek világa) között, mennyire nehéz összekötni az eget a földdel. Viszont azt is tudom, hogy ha ez egyszer sikerül, akkor a bennem feszülő energiákat kieresztve olyan pszichedelikus színvarázsba boríthatom a házfalakat, hogy húha. Ez viszont lelkesít, és akárhányszor buktam is bele eddig, mindig újra és újra visszatérek hozzá, és addig fogok dolgozni rajta, amíg nem sikerül. (Ez nekem pl. egy olyan dolog, ami nagyon megéri.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Among the maxims on Lord Naoshige's wall there was this one: ''Matters of' great concern should be treated lightly.'' Master lttei commented, "Matters of small concern should be treated seriously."
Hagakure |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Heló!
Eukaliptusz-cigaretta. Többször is szóba került már itt, a fórumon. Nyugtató hatású, és talán még a dohányzásról való leszokásban is segítséget nyújthat. Jó lenne persze, ha a lehetö legmegbízhatóbb forrásból tudhatnánk, hogy pontosan miböl van, és hogy pontosan mire jó. Elég régen volt már szerencsém hozzá, de ha jól emlékszem, a csomagolásán szerepel a gyártó vagy forgalmazó neve. Legyen szives valaki írja már be a cég nevét egy internetes keresö-programba, hátha van honlapjuk a neten. És ha van honlapjuk, akkor lehet, hogy ott pontosabb információt találahtunk róla.
Képzeljétek csak el, milyen kellemetlen poén lenne, ha például kiderülne, hogy valójában teszeménazt legnagyobb részt dohányból van, és hogy egy szál füstje több nikotint tartalmaz, mint egy szál barna szofi... :)
No de félre a tréfát; úgy gondolom, hogy tényleg érdemes lenne utánajárni a dolognak. Elöre is köszönöm a segítséget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem hinném, hogy félreértettem volna a kifelyezést. Számomra az ego-loss azt jelenti, hogy hihetetlen halálfélelem kezdődik, azzal a biztos tudattal, hogy ez be is fog következni, végignézek magamon, hogy pont itt, pont most fogok meghalni, hogy fogják megtalálni a holttestemet, biztos nagyon gáz lesz a családomnak, a barátaimnak, hogy valami anyagtól bepurcantam, ráadásul még annyi mindent akartam kipróbálni, aztán rájövök, hogy a földön fetrengve sikoltozva is várhatom a halált, vagy valami emberi tartással és érdeklődve is megtapasztalhatom. Ez után jön az a pillanat, a teljes kétségbeesés után,( mert ez tényleg csak egy pillanat), hogy mindent elfogadok, rájövök hogy bármilyen is volt az életem, ez egy különleges, értékes élmény volt, és utána egyszerűen megszünök létezni, az hogy ÉN nem jelent semmit. Ez az állapot szokott a külvilág idejével nézve néhány percig, vagy pillanatig tartani. Utána valami hiheteten békét és megnyugvást érzek, és azt, hogy ennél értékesebb pillanat nem lehet az életemben, mint amikor rájövök, hogy az életem bármilyen is, mindenképpen értékes, és a halál pedig egyáltalán nem olyan rossz dolog, mint azt gondolnám és is előtte. Ha nem ez az ego-loss, akkor mi? Kérlek írjátok le.
Nomad |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A döntések fontosságához egy kis adalék:
Kétfajta ember van:
1. aki még nem ismerte fel minden értelmezési rendszer relatív voltát, és a sajátját abszolútnak hiszi
2. aki már felismerte minden értelmezési rendszer relatív voltát, és ezért a sajátját abszolútként kezeli
Amikor az 1.-ből kilépsz, akkor jönnek ezek a szituk, hogy nem tudsz reagálni semmire érdemben, mert látod, hogy így is igaz, meg úgy is igaz (képes vagy egyszerre több szemszögből látni és ez összezavar).
Aztán amikor rájössz, hogy a dualitás szükségessé teszi a választást (valamiféle rendszer kell, hogy lehessen dinamika, hogy egymásnak feszülhessenek a pólusok), akkor választasz, kiépítesz egy rendszert (a neked legszimpatikusabbat), és utána aszerint élsz.
Ezzel megérkeztél a 2.-be: megint tudsz dönteni, a dolgokról nagyon éles véleményed is lehet, viszont már nem esel abba a hibába, hogy a világnézetedet objektívnek hiszed. Viszont akként kezeled, és ezt tényleg meg is teheted, hazugság és önbecsapás, önmagad átverése nélkül, mert rájöttél, hogy tényleg CSAK a relatív igazság létezik. (A Buddha mondta: az abszolút igazság az, hogy csak a relatív igazság létezik :-)
Remélem, érthető valamennyire.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad, nem akarok vitatkozni, de szerintem ha valakinek a szívástól lesz ego vesztése ott már nagyon, de nagyon komoly problémák vannak....
Ahhoz, hogy valakinek ego-elhagyós élménye legyen, még lsd-ből is tisztességes mennyíséget kell elfogyasztani. Nem hallottam még olyanról, hogy valakinek a szívástól ilyenje lett volna.
Szóval vagy félreérted a kifejezést és rosszul használod, vagy szerintem jobb ha nem kísérletezel ilyen dolgokkal és beszélsz egy szakemberrel.
Nem "bántásból" írom ezeket, csak nagyon furcsa dolgokat írtál, amit nem hagyhattam szó nélkül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az első trippem (akkor is ezt a szót használom rá, bármit is mondj Narc ez trip volt!!!!), múlt év május közepe körül lehetett, amikor is egyre többet olvastam a megfelelő irodalmat, és az LSD faq és pszilocibin faq után elszívtunk egy nem túl nagy mennyiségű zöldet (kb. 0,2 g) ketten. Olyan totál kész lettem tőle (jó volt a set és a setting), hogy akkor volt először ego-lossom, utána láttam magam kívülről mintha higanyból lennék, és teljesen újraalkottam magamat, megváltoztattam egy csomó dolgot, felhagytam a gátlástalan ivással, stb. Jó kis haluk is voltak, az ego-loss pedig elég hosszú ideig tartott, néhány perc. Hihetetlen szatorik, és rádöbbenések tarkították az utunkat, valami fantasztikus volt. Gyakorlatilag az ego-loss után egy 10-15 percig folyamatos szatorim volt, bármire gondoltam, mindent azonnal tudtam. Azóta is csak néhányszor tudtam ennek a közelébe érni. Az egészben az a legjobb, hogy nem is igazán készültem rá, úgy döntöttünk, hogy a BME-ELTE melletti parkban elszívunk egy spanglit, aztán elmegyünk egy kocsmába, de az anyag közbeszólt. Azóta is ezt az élményt keresem, tudatmódosítókkal vagy anélkül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha már egyszer drogot írtál a topic címbe, akkor tisztába lehetnél vele, hogy mik tartoznak ebbe bele.
Nekem cigi volt az első, gyanítom többeknek is.
(a "Tudatom első tágulása" talán jobban takarta volna szándékodat : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a határozatlanság nálam azóta van, mióta kb. rendszeresen elkezdtem szívni. De már különösebben nem foglalkoztat. Most már úgy vagyok vele, hogy rossz döntés nem létezik. Úgyis mindig minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ebből következtetem, szerintem az, h. az "ember teremtő lény", csak egy illúzió és az emberek 99%-a nagyon is jól érzi magát ebben az illúzióban. De tulajdonképpen nincs is nagy jelentősége, hogy igaz-e vagy sem, mert ez csak egy egyszerű kérdés, amibe nem fogsz tudni beleszólni. Tudat szinten fogalmazódik meg, de tettlegességben már aligha. Egyszerűen történik és kész. Ha utólag próbálod visszafejtegetni, hogy miért volt ez, ahozoz időmillimosnak kell lenned : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hehe!
Ez a "Doppler-effektussal beszélni" nagyon találó! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ajtóablak:
Nem biztos, hogy bűn, legfeljebb az ember saját bűntudata teszi azzá.. Ha a célom a szemlélődés, a DVD-nézés, a játék, a netezés, SpectrumTV nézés, olvasgatás, akkor nem gond. Akkor gond, ha a a vágyaimban, a tripek alatt az jön le, hogy alkotni kéne valamit, zenét írni, írni, egyebek. Ilyenkor az előbbiek elfecsérelt időnek tűnnek, mégha sokszor nem is azok.
És itt szeretnék felhozni egy másik dolgot, ami szorosan összekapcsolódik ezzel a motiválatlansággal, ez pedig a DÖNTÉSEK fontossága. Azt veszem észre magamon, hogy nem tudok dönteni, illetve ha nagy nehezen mégis sikerül, utána meggondolom. Nem tudom, hogy ez mennyire van a cucc miatt, de az tény, hogy besszívva még kevésbé tudok dönteni, mert minden döntésemben találok valami hibát, ideális döntés pedig nem létezik. Pedig a döntések nagyon fontosak (lásd Don Juan tanításai pl.), hiszen az életünk úgy TEREMTŐDIK ezután, ahogyan döntünk. Ha nem döntünk sehogyan sem, akkor a tudatalatti másodlagos gondolataink alkotják az életünket, nem az igazi céljaink. Sokan mondják, hogy a legjobb, ha hagyjuk, hogy a "sors" irányítson minket, és sodródjunk. De ha az ember teremtő lény, akkor pont ez a hihetetlen előnyt veszítjük el vele, hogy Isten megkérhessük, hogy segítsen nekünk magunkat újrateremteni.
Ezeket a célokat, döntési erőt kellene valahogy visszaszereznem, ha kell, egy hosszú szünettel a pszichedélia világában.
|
| | | | |
|
