 |
Legfrissebb hozzászólások (130161 - 130170)
 | |  | | | | |  | |  | | | Jún. 21-én, többedmagammal, Goa Gil trance-saddhu vezetésével fogjuk megkísérelni a megvilágosodás elérését, így az a hétvége nem igazán alkalmas a mítingre :-)
Viszont utána lehet, hogy megkockáztatok majd egy kis utazgatást, végül is Intercity-vel nincs az olyan messze.
cellux
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Amit gén írt, hogy önkontroll-vesztés, megőrülés, halál, az nekem nem ilyen sorrendben történt meg. A legdurvább az volt, amikor még az első tripek környékén, elkezdtem a megőrüléstől félni, és tudtam, hogy ha öngyilkos ennék, azzal sem változtatnék semmit az őrületemen. Mentem haza az iskolából, és majdnem leszólítottam egy mentőt, hogy azonnal vigyenek kórházba, vagy csináljanak velem valamit, mert drogfüggő vagyok (akkoriban kb heti 2 spanglit tekertünk), és segítségre van szükségem, különben meg fogok őrülni (ez teljesen tisztán történt, asszem előző nap szívtam). Aztán 8 órán keresztül ültem az ágyon és erővel próbáltam magamat megóvni az őrülettől. Aztán úgy döntöttem, hogy létezésem (meggyőződésem volt, hogy ez nem csak erre az életemre igaz) egész további részében nem akarok parázni ettő, és tessék őrüljek meg. Természetesen nem történt semmi, a mostaninál nem lettem hülyébb. Így aztán sem az őrülettől, sem a haláltól nem igazán félek. Azzal szeretném ezekez a parákat teljesen megszüntetni, hogy ezeket teljesen tudatosan is végigélem, mert az összes ilyen élményem véletlenül történt, nem készültem rá, hogy most ez lesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nos nekem semmi kétségem nincs róla, hogy valóban átéltem a halált. A félelem csak az első lépés ezen az úton. Az első ilyen élményem például olyan volt, hogy elkezdtem szétrobbanni, és folyamatosan koncentrálnom kellet, hogy összetartsam magam (nem sikerült). Akkor még nem tudtam, hogy mi ez (a szétrobbanás), csak később jöttem rá (amikor elkezdtem parázni). Érdekes módon, az ego-loss miatt kvázi megszünt a halálfélelmem, bár mikor kezdődik parázok egy kicsit, de inkább izgalmas érzés, hogy hamarosan újjá fogok születni. Feldmártól olvastam, hogy kétféle ego-loss van, a beszűkülés, és a szétrobbanás. Nekem mindíg csak szétrobbanás jellegű élményem volt eddig. Bár az úgynevezett való életben is volt már többször halál közeli élményem, mégis egy álmom volt az, amit igazán annak tartok. (ha úgy vesszük, ez nem off, mert én a halálra vagyok rákattanva, ez az én drogom, ez az amit tanulmányozok). Szóval egy várat védtünk valakiktől, és vesztésre álltunk, és odajött elmém egy fekete páncélos szamuráj, és kettévágott. Elkezdtem előre dőlni, (két darabban) és meghalni. Előtte olvastam, hogy valaki olyan vak, hogy nem feketeséget lát, hanem semmit (set). Elkezdtek megszünni az érzékszerveim, nem láttam, de a látásnak sem valt semmi értelme. Aztán a fülem zúgása is elhalgatott, és hallottam a csendet, és kapaszkodtam belé, de ez is kicsúszott a markomból, és nem volt hallásom. Utána minden érzékszervem elvesztettem, és egyedül voltam egy örökké való helyen, ahol még megőrülni sem tudok, mert túl logikusan gondolkozom. Tehát olyan, mintha valaki a zuhanós álom után nem ébredne fel a földbecsapódáskor. Utána rájöttem, hogy mivel csak én létezem, ki kell találni magamnak egy világot, amit a képzeletemből gyúrtam, és majd abban fogok "élni".
Természetesen sikoltozva ébredtem, és azóta sem vagyok benne biztos, hogy ugyanoda jöttem vissza. Ez viszont még mindíg nem volt ego-loss. Az ego-lossban én tényleg meghaltam. Egyébként szerintem minden ember minden pillanatban meghal és újjászületik, csak ennek nincsen tudatában. Tehát az ego-loss, egy olyan halál élmény, ami közben a tudatos ellenállás az elmúlás ellen, valami miatt, pl. drog, megszünik. Ez az igazi idő-nélküli-tapasztalás.
Mostanában az a problémám, hogy a kezdeti para szakasz nem elég erős, hogy beletörődjek a halálba, egyszerűen várom az élményt, tehát akarattal próbálom befolyásolni, ami természetesen nem megy. Ezért akarok erősebb pszichedelikus szert próbálni, mert tudom, hogy akkor végre biztosan megint bekövetkezik az, ami az első trippemen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | OK, igazatok van, akkor legyen első pszichedelikus élmény. De írjatok akkor, mert engem tényleg érdekel, hogy ki hogyan élte meg ezt! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Vegha: Siphersh teljesen szerves. :) A szájtot annakidején egyedül csináltam, és mi ketten csak később vettük fel a kapcsolatot. Azóta viszont neki köszönhetjük a fordítások nagy részét, és a felkerült tartalom közel felét. Köszönjük is neki! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor most én jövök.
Nekem még nem volt teljes ego-vesztésem, de jártam már a közelében.
Amit Gén írt stációkat, azokon jópárszor végigmentem már, de az ego teljes halálának érzéséig még nem jutottam el.
Az én tapasztalataim alapján az ego elvesztése azt jelenti, hogy lebomlik a tudatodban mindaz, amiről eddig azt hitted, hogy te vagy. Egyszerűen nem működik az agyadban az a kismillió rutin folyamat, amelyeknek a meglétét nem is veszed észre a mindennapjaid során.
Megszűnik a szubjektív érzékelése, mivel eltűnnek azok a szűrők, amelyek az élményeket átformálják a te képedre. Teljesen kontroll és szelekció nélkül áramlanak az agyadba az ingerek úgy hogy nem kapsz segítséget az értelmezésükhöz, mert eltűnik az a tudáshalmaz az agyadból, amihez viszonyítottad egészen addig az élményeidet.
Mondok egy nagyon egyszerű, gyerekes példát.
Biztos mindenki ismeri a Sicc! című könyvet. Tele van olyen érzékcsalódást okozó képekkel, amelyek az emberek téves valóságérzékelését használják ki. (PL.: Sok fekete négyzet egymás mellett és ha ránézel a képre szürke pöttöket látsz a négyzetek között, holott nincs is ott semmi.)
És ha az összes ilyen bemeneti információhoz és benned zajló eseményekhez kapcsolodó hozzátevő, elvevő és átalakító folyamat leáll akkor történik az ego halála.
Na megyek inkább eszem egy lángost, mert ez egy kicsit sok így 40 fokban.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na szép, ma reggeli utolsó álmom:
A Móriczon voltunk a 47-es megálló közelében kb. a pizza kuckónál (ha még ott van), akkor mindenesetre egy mulatóhely volt ott. Kb. 15-20-an álltunk előtte és ment körbe a cigi. Két slukk között egy ismeretlen csávó ki akarta, vagy talán ki is vette a kezemből mindenki megdöbbenésére, de végül visszakerült hozzám. Tényleg ilyen tolongás volt a cigiért. Miután továbbadtam láttam, hogy egy újabb barátom is megérkezett, mosolyogtam, hogy rögtön hová állt a sorban, mikor mögötte megpillantottam egy rendőrt talpig egyenruhában, aki az eseményeket figyelte. Szép lassan elkezdtem eloldalazni, de közben magamban esélytelennek gondoltam, nem hittem, hogy nem vesz észre, de mégis eljutottam a sarokig, ott rohanni kezdtem a Fenektlen tó felé, majd beugrottam egy mellékutcába. Undorítónak ítéltem a viselkedésem, azzal próbáltam áltatni magam, hogy legalább egy ember megússza, szólni úgyse nagyon tudtam volna, de aztán eszembe jutott, hogy a táskámat az irataimmal lennhagytam a helyen, úgyhogy úgyis elkapnak. Felültem a 7-esre, hogy visszamenjek, azt gondoltam, ha még ott lezsnek a zsekák, akkor fönnmaradok a buszon. Viszont találkoztam egy barátommal, aki korábban szerintem szintén ott állt, elmeséltem a hősies viselkedésem, de végül azt mondta, hogy szerinte nem gáz (de láttam rajta, meg ismerem annyira, hogy tudtam, hogy ő nem ezt tette volna). Visszaérve láttam, hogy nicsenek már rendőrök, meg odafelé valahogy elolvastam, hogy mit írt onnan az egyik srác a daath fórumra(!) (igazából talán még fórumot se látott) az eseményről. Leszálltam, lementem a helyre és eszembe jutott, hogy nem is hoztam táskát.
Basszus, nem elég, hogy a melegtől alig bírok elaludni, ha végre sikerül, a pihentető alvás helyett egy ilyen bűntudatos idegsokkot sikerül elérnem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, valamit nagyon felreertettel... en eddig sem talaltam benned semmi kivetnivalot, mar csak azert sem, mert nem ismerlek, es igy nem mondhatok rolad velemenyt.
En is szivesen osszefutnek veled, a valtozatossag kedveert nem Budapesten.
Jovo het vegen (junius 19-21) lesz a Vekeri tonal (Debrecentol kb. 8 kilometerre delkeleti iranyban talalhato) a Vekeri-to Fesztival (http://www.mezon.hu/vekerifeszt), lesz ott par erdekes fellepo, ha gondolod, utananezek, hogy ki-mikor-mit-satobbi; ott "osszekothetnenk a kellemest a hasznossal".
Ha mar igy szobakerult, ossze lehetne hozni esetleg egy kisebbfajta Daath-os osszeroffenest a keleti vegen (Debrecen rulz! :P ), felteve, hogy nem en vagyok az egyetlen, aki nem a fovarosban lakik... :-/
Az eddigiekrol folyt. kov. szemelyesen. :)
maaf
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vigyázz, amit írtam, abban semmiféle alá-fölé rendelgetős minősítés nem volt (nem állítottam pl., hogy én Isten vagyok, te meg nem). Egyszerűen próbáltam megfogalmazni a saját motivációimat, amelyek a saját tapasztalataimból, a saját életemből fakadnak.
Ahhoz, hogy megértsd, miről beszélek (általában is), nyilván kellenek olyan elképzelések, amelyekkel a tőlem jövő információkat bepárosíthatod, beazonosíthatod a te tudatodban, hogy: aha, erre gondol. Aztán, hogy ez tényleg megfelel-e annak, amit én mondani akartam, azt nem lehet tudni, de hát sajna a kommunikáció már csak ilyen, meg kell elégednünk annyival, hogy amennyire lehet, megpróbálunk precízen fogalmazni, a megértési folyamatot már nem mi irányítjuk, az a másik magánügye.
Ami pedig a pszichedelikus szerek ilyen irányú megértést segítő szerepét illeti, ebben én látok fantáziát, ti. hogy a pszichedelikumok által megnyitott tapasztalati valóságok ismerete tágítja a befogadható információk körét. De ez persze megint csak az én véleményem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem, (bár oda is illene); viszont az özönt egy n-nel akartam írni :) hiába, 13 óra Daathozás után becsúszik egy-egy typo is... Ezért ebbe a topicba illően erkölcsi kötelességemnek tartom felhívni a figyelmet a pszichedelikumok mint téma addiktív mivoltára (kockázatok) és az emiatti alvásmegvonás negatív tüneteire (mellékhatások).
Jó éjt! :)
|
| | | | |
|
