 |
Legfrissebb hozzászólások (130171 - 130270)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nekem ezzel az ego-loss kifejezéssel mindig is gondjaim voltak. Túl specifikus, túl pszichológia-ízű. Tudni kell hozzá, hogy mi az az "ego", meg ilyenek... Viszont amennyire felfogtam, a pszichedelikus irodalomban aki ego-lossról beszél az tulajdonképpen a halálközeli élményről beszél... Vagy rosszul értem?
Azt nem tudom, mi az az ego, de ha egyszer, vagy többször meghalok, szerintem észre fogom venni... :-) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
ha nyerek a lottón, veszek neked pár szintit! :-)
A zenélés nekem is érzékeny pontom. Eljutok odáig, hogy úgy érzem, olyan kis darabokat alkotok, melyek bejönnek, jól szólnak, de képtelen vagyok egy egész számot, egy koncepciót felállítani. Viaskodok a két megközelítés között: ami jön, az alapján kell zenélni, öntudatlan módon, és a végén kijön belőle egy egész - a másik pedig, hogy meg kell tervezni, miről akarok zenélni és azt aprólékosan megvalósítani.
A zenélésben összpontosul legjobban az általam vázolt probléma: beszívva/tripezve iszonyatosan érzem a hangulatokat, a tereket, melyik ritmust érdemes használni, de ilyen állapotban képtelen vagyok a klasszikus értelemben alkotni, számot írni, csak jammelek és próbálgatok. Közben persze tudom, hogy idő és munka kellene, annyira tudni a zeneírást, ismerni a hangszereket, hogy más tudatállapotban ösztönösen tudjam őket használni és ne az vegye el a figyelmemet, hogy melyik menübe kell belépni...
Persze az is lehet, hogy egyszerűen lusta vagyok, de ez a cucctól teljesen független. ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "a poszt-posztmodern kultúra ripityára stimulálja az információözönnével az eleve mindenféle módosítókon élő tudatot"
ezt nem a mátrixkettő topikba akartad írni? :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről az jutott eszembe, amikor a buddhista szerzetesek azon vitatkoznak, hogy kinek nagyobb az én-nélkülisége. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Február végén rendeltem spórákat a mushmush-tól.1 hete találta meg édesanyám a postaládánkban,kibontva.A fecskendő meg volt repedve, a spóralé átáztatta az egész csomagot.Az alufólia-henger-merthogy abban érkezik-el volt szakítva. Tehát lehet, hogy engem is meg fog találni a rendőrség előbb-utóbb. A külföldről való rendelés jó ötletnek tűnt,de talán nem kéne tovább kísérletezni vele.Egyébként egész kultúrált lett volna az egész folyamat ,ha nem szól bele valaki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként azt, hogy hiteles-e az ego loss, elég könnyen meg lehet állapítani (már ha egyáltalán van értelme erről vitatkozni :-):
Ha a tudatban felmerül bármilyen kétely a tapasztaltak hitelességével kapcsolatosan, akkor biztos, hogy nincs ego loss, mert az az egység állapota, amiben kettősségek nem merülnek fel.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh, van valami működő címed? Emillel dobtalak, de bumeráng lett 2X is.
Message from yahoo.com.
Unable to deliver message to the following address(es).
:
65.54.252.230 does not like recipient.
Remote host said: 550 Requested action not taken: mailbox unavailable
Giving up on 65.54.252.230. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az ego-loss nálam annak a megélését jelenti, hogy eltűnik a határ a "kint" és a "bent" között, tudatosodik, majd eltűnik az az érzés, hogy "börtönbe vagyok zárva", az érzékek kiélesednek és a világot (ami immár kint és bent egyszerre) egyként fogják fel. A belső és a külső világból érkező ingereket egyaránt a saját "végtelen testemben" történő eseményekként érzékelem, de nem mint tőlem különálló dolgokat, hanem azonosulok, eggyéválok velük teljesen. A megértés pedig automatikusan történik, gondolkodás nélkül (vagy ha van gondolkodás, az is csak egyike az eseményeknek, és nem kíséri szenvedés).
valami ilyesmi.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Várjál, lehet, hogy azért nem vagyok emberi mivoltom ama képességnek a birtokában, hogy megértselek, mivel nem használtam még semmiféle pszichedelikus szert, avagy egy olyan ember aki, nem él anyaggal, az nem Isteni születésû, és Te miért is érzed magad Istennnek??
Te jó ég, ez az akkori állapotodból fakad, amikor be vagy tépve?
De tudod mit, minden amit az ember logikus magyarázatnak hisz a saját életében, az az is, mivel õ ezt így gondolja, és ha ezt más ember nem érti meg, az akkor is logikus magyarázat, tehát elfogadom amit írtál, csak képtelen vagyok megérteni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Háj Siphersh!
Én most kicsit meg vagyok zavarodva:
"Gyarapítók: Siphersh, Cellux,..."
Te nem _az_a Siphersh vagy ? Én azt hittem Te is szerves része vagy az oldal készítőinek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mantis: az adagolás ne tévesszen meg. Tudod Te is, hogy más-más embereknek egészen különböző dózisokra van szükségük, hogy elérjék a kívánt hatást, bármely drogról legyen szó. Én mielőtt leálltam volna a fűvel fokozatosan csökkenni éreztem a szükséges dózist. Amikor meg betépve meditáltam, sima fűtől voltak nekem is Nomad-éhoz hasonló paráim. Ezt én sem nevezném ego-lossnak inkább csak az ahhoz nagyon közeli határ megélése (rendszerint negatív élményként; ez tán azért lehet, mert lassan bontakozik ki.).
Ego-loss nálam vmi olyasmit jelenthet, mint mikor megyek a repcsivel, ami folyamatosan emelkedik/ereszkedik. Az egyensúlyérzéket és a súlypontot gyorsan korrigálja az agyam a megváltozott gravitációs körülmények függvényében, de amint egyetlen pillanatra is alább hagy ez az emelkedés/ereszkedés és vízszintre lép, szószerinti súlytalanságot érzek (mert az agyam nem találja a súlypontomat). És mivel minden létező tárgynak súlya kell hogy legyen, ezért az a gondolat jár a fejemben (ezredmásodpercek alatt), hogy nem létezek - fizikailag. Ez elég érdekes félelmet tud kelteni bennem. Aki sokat repked biztos hozzászokik, de egyébként miután elmúlik az a fél-egy másodperc mindig csodálatos élményként gondolok rá vissza.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem természetesen én is csak a valóság egy kis szeletét látom és azt is szubjektív szűrőkön keresztül :0)
Csak tudod, ha nem akarok bekattanni kell az az aprócska biztonságtudat... néha amúgy is közel állok, hogy habzani kezdjen a szám és xeduxenes bácsik rohanjanak értem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dreamy:
Én azért tűztem ki magam elé "józan ésszel" komplett őrültségnek ható, teljességgel irreális, megvalósíthatatlan és gyermeki vágyálomnak tűnő célokat, mert az első pszichedelikus élményemben megtapasztaltam azt, amit Biga is írt, hogy mi magunk Istenek vagyunk és ilyen minőségünkben a valóság társteremtői. E tapasztalat minden kételyt elsöprő hitelessége, valamint saját eredendő maximalizmusom együttesen olyan egyértelműen kijelölték a célt, hogy nem volt igazán választásom. Számomra ezt volt az egyetlen igazán értelmes és logikus választás.
Persze ehhez kellett ez a vízió, ez a tapasztalat. Látomások nélkül célok sincsenek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem ez egy egó által generált halálfélelem, de ez nem az ego loss. Amit leírsz, az a trip "Dread of Ego Dissolution" (vagy ki hogy hívja) fázisához tartozik, amikor az egó kezd gyengülni, és ezért ijesztgetni kezd azzal, hogy ha tovább folytatod ezt (vagyis ha az egótól elveszed a kontrollt), akkor a testeddel bajok lesznek / elveszted az önuralmad / megőrülsz / meghalsz (általában ilyen sorrendben). Sokan itt paráznak be és meg akarják szakítani a tripet, hogy visszaadhassák a kontrollt az egónak és minden maradjon a régiben, de ezt persze akarattal és néhány órán belül (amíg az agykémia helyre nem áll) úgysem lehet, tehát ez az a helyzet, amikor ottmarad az arc egy félig szétesett egóval.
De ha ezen túljut, akkor lesz szerintem _az_ ego loss, vagyis egybeolvadás (az "egy"-be olvadás) mindennel, ami után szép lassan jön a "Visionary Restructuralization" fázis és lassan egy új, remélhetőleg pozitívabb egót épít fel.
[Gyakran van, hogy ugyanazokról a dolgokról beszélünk más szavakkal, vagy más dolgokról ugyanazokkal a szavakkal, de maga a mechanizmus azért nagyjából ugyanaz.] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdvözlet!
Én úgy keveredtem a daath-ra, hogy hallottam róla az Index fórumán, és gondoltam, megnézem.
A Siphersh nevet a drogokkal kapcsolatos internetes jelenlétem körülhatárolására használom. Kitalált szó. Valójában ilyen szó nem létezik. Vahiti nyelven annyit tesz: "az ember, aki hosszú útra indult, de nem talált semmi érdekeset, úgyhogy inkább hazajött, és azóta nem ment sehova".
Egy pár napja olvasom ezt a fórumot. Azért teszem, mert a közeljövöben szeretnék bekapcsolódni a közösség virtuális együttlétébe. Most beültam itt egy ilyen internet-kávézóba, vagy mi, de majd beszerzek egy otthoni kapcsolatot, hogy többet lehessek itt. Elsösorban az érdekel, hogy hogyan származhat a legtöbb jó, és a legkevesebb rossz az egyén, illetve a társadalom drogokkal való kapcsolatából. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erowidon van egy olyan szekció, hogy "Families & Psychoactives vault". Egyébként nagyon szórakoztató, de nem ez a lényeg. Van egy interjú egy üzletasszonnyal, aki hippicsaládban nőtt fel, és elmondja, hogy hogy mentek a dolgok. Tőle is megkérdezték, hogy mikor tépett be először... Aztmondta, hogy nem tudná megmondani... :-)
Nekem azért ennyire nem durva, meg elég későn is volt, de nem volt ilyen "első" meghatározó alkalom... A lagkorábbi dolgok azok volak, amikor még évekkel ezelőtt alkoholizálós bulik után összejöttünk egy srácnál, és ketaminoztunk. De ezektől rendszeresen bealudtam, szóval semmi érdekes. Aztán később fű, az első nagyon-nagyon durva volt, de nem mondanám nagyon tudattágítónak. Mozizás, röhögés, jóérzés, mozgásképtelenség. Folytathatnám a dolgot, de én ezt az egészet nagyon fokozatosan élem meg, nem látok sehol éles határt a pszichedélia nélküli és a pszichedéliával leélt életem között. Készültem én már erre ovodás korom óta. Még azt sem merném mondani, hogy egy adott időszak óta gyorsabban változna a világképem, mert hát hogyan is lehetne mérni ezt?
Azt az Erowidos cuccot nézzétek meg különben nagyon jó... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | maaf: azt hiszem, erre a dologra csak úgy tehetünk pontot, ha egyszer személyesen is összejövünk. szerintem nem fogsz találni bennem túl sok kivetnivalót :-) vagy ha mégis, akkor annak nagyon fogok örülni. (kudos to gén :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Arra akarok kilyukadni, hogy lehetnél akár elégedett is..."
Akkor leszek igazán elégedett, ha tényleg ráléptem az utamra. De addig az elégedetlenségem a hajtóerő, ami hozzásegít, hogy megtaláljam az utamat. Ezért az ösztönzésért az elégedetlenségemnek roppantul hálás vagyok, majdhogynem azt gondolom, az elégedetlenségem a legértékesebb tulajdonságom, ami megakadályozza, hogy megálljak, amíg el nem érem a célom.
Szóval jelenleg maximálisan elégedett vagyok azzal, hogy elégedetlen vagyok. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén: én csak átfogalmaztam, amit Biga írt. Saját magam ezt az elerőtlenedést nem érzem, ahol mégis, azt nem a cuccozás hatásának, hanem az előttem álló feladat nehézségének tulajdonítom.
Én pl. nagyon szeretném magamat zeneileg kifejezni, és borzasztóan elkeserít, hogy mennyire nem találom a kapcsolatot a tudatomban zajló lenyűgöző spirituális goatrance szimfónia és a megmunkálandó anyag (zenekészítő szoftverek világa) között, mennyire nehéz összekötni az eget a földdel. Viszont azt is tudom, hogy ha ez egyszer sikerül, akkor a bennem feszülő energiákat kieresztve olyan pszichedelikus színvarázsba boríthatom a házfalakat, hogy húha. Ez viszont lelkesít, és akárhányszor buktam is bele eddig, mindig újra és újra visszatérek hozzá, és addig fogok dolgozni rajta, amíg nem sikerül. (Ez nekem pl. egy olyan dolog, ami nagyon megéri.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Among the maxims on Lord Naoshige's wall there was this one: ''Matters of' great concern should be treated lightly.'' Master lttei commented, "Matters of small concern should be treated seriously."
Hagakure |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Heló!
Eukaliptusz-cigaretta. Többször is szóba került már itt, a fórumon. Nyugtató hatású, és talán még a dohányzásról való leszokásban is segítséget nyújthat. Jó lenne persze, ha a lehetö legmegbízhatóbb forrásból tudhatnánk, hogy pontosan miböl van, és hogy pontosan mire jó. Elég régen volt már szerencsém hozzá, de ha jól emlékszem, a csomagolásán szerepel a gyártó vagy forgalmazó neve. Legyen szives valaki írja már be a cég nevét egy internetes keresö-programba, hátha van honlapjuk a neten. És ha van honlapjuk, akkor lehet, hogy ott pontosabb információt találahtunk róla.
Képzeljétek csak el, milyen kellemetlen poén lenne, ha például kiderülne, hogy valójában teszeménazt legnagyobb részt dohányból van, és hogy egy szál füstje több nikotint tartalmaz, mint egy szál barna szofi... :)
No de félre a tréfát; úgy gondolom, hogy tényleg érdemes lenne utánajárni a dolognak. Elöre is köszönöm a segítséget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem hinném, hogy félreértettem volna a kifelyezést. Számomra az ego-loss azt jelenti, hogy hihetetlen halálfélelem kezdődik, azzal a biztos tudattal, hogy ez be is fog következni, végignézek magamon, hogy pont itt, pont most fogok meghalni, hogy fogják megtalálni a holttestemet, biztos nagyon gáz lesz a családomnak, a barátaimnak, hogy valami anyagtól bepurcantam, ráadásul még annyi mindent akartam kipróbálni, aztán rájövök, hogy a földön fetrengve sikoltozva is várhatom a halált, vagy valami emberi tartással és érdeklődve is megtapasztalhatom. Ez után jön az a pillanat, a teljes kétségbeesés után,( mert ez tényleg csak egy pillanat), hogy mindent elfogadok, rájövök hogy bármilyen is volt az életem, ez egy különleges, értékes élmény volt, és utána egyszerűen megszünök létezni, az hogy ÉN nem jelent semmit. Ez az állapot szokott a külvilág idejével nézve néhány percig, vagy pillanatig tartani. Utána valami hiheteten békét és megnyugvást érzek, és azt, hogy ennél értékesebb pillanat nem lehet az életemben, mint amikor rájövök, hogy az életem bármilyen is, mindenképpen értékes, és a halál pedig egyáltalán nem olyan rossz dolog, mint azt gondolnám és is előtte. Ha nem ez az ego-loss, akkor mi? Kérlek írjátok le.
Nomad |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A döntések fontosságához egy kis adalék:
Kétfajta ember van:
1. aki még nem ismerte fel minden értelmezési rendszer relatív voltát, és a sajátját abszolútnak hiszi
2. aki már felismerte minden értelmezési rendszer relatív voltát, és ezért a sajátját abszolútként kezeli
Amikor az 1.-ből kilépsz, akkor jönnek ezek a szituk, hogy nem tudsz reagálni semmire érdemben, mert látod, hogy így is igaz, meg úgy is igaz (képes vagy egyszerre több szemszögből látni és ez összezavar).
Aztán amikor rájössz, hogy a dualitás szükségessé teszi a választást (valamiféle rendszer kell, hogy lehessen dinamika, hogy egymásnak feszülhessenek a pólusok), akkor választasz, kiépítesz egy rendszert (a neked legszimpatikusabbat), és utána aszerint élsz.
Ezzel megérkeztél a 2.-be: megint tudsz dönteni, a dolgokról nagyon éles véleményed is lehet, viszont már nem esel abba a hibába, hogy a világnézetedet objektívnek hiszed. Viszont akként kezeled, és ezt tényleg meg is teheted, hazugság és önbecsapás, önmagad átverése nélkül, mert rájöttél, hogy tényleg CSAK a relatív igazság létezik. (A Buddha mondta: az abszolút igazság az, hogy csak a relatív igazság létezik :-)
Remélem, érthető valamennyire.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad, nem akarok vitatkozni, de szerintem ha valakinek a szívástól lesz ego vesztése ott már nagyon, de nagyon komoly problémák vannak....
Ahhoz, hogy valakinek ego-elhagyós élménye legyen, még lsd-ből is tisztességes mennyíséget kell elfogyasztani. Nem hallottam még olyanról, hogy valakinek a szívástól ilyenje lett volna.
Szóval vagy félreérted a kifejezést és rosszul használod, vagy szerintem jobb ha nem kísérletezel ilyen dolgokkal és beszélsz egy szakemberrel.
Nem "bántásból" írom ezeket, csak nagyon furcsa dolgokat írtál, amit nem hagyhattam szó nélkül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az első trippem (akkor is ezt a szót használom rá, bármit is mondj Narc ez trip volt!!!!), múlt év május közepe körül lehetett, amikor is egyre többet olvastam a megfelelő irodalmat, és az LSD faq és pszilocibin faq után elszívtunk egy nem túl nagy mennyiségű zöldet (kb. 0,2 g) ketten. Olyan totál kész lettem tőle (jó volt a set és a setting), hogy akkor volt először ego-lossom, utána láttam magam kívülről mintha higanyból lennék, és teljesen újraalkottam magamat, megváltoztattam egy csomó dolgot, felhagytam a gátlástalan ivással, stb. Jó kis haluk is voltak, az ego-loss pedig elég hosszú ideig tartott, néhány perc. Hihetetlen szatorik, és rádöbbenések tarkították az utunkat, valami fantasztikus volt. Gyakorlatilag az ego-loss után egy 10-15 percig folyamatos szatorim volt, bármire gondoltam, mindent azonnal tudtam. Azóta is csak néhányszor tudtam ennek a közelébe érni. Az egészben az a legjobb, hogy nem is igazán készültem rá, úgy döntöttünk, hogy a BME-ELTE melletti parkban elszívunk egy spanglit, aztán elmegyünk egy kocsmába, de az anyag közbeszólt. Azóta is ezt az élményt keresem, tudatmódosítókkal vagy anélkül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha már egyszer drogot írtál a topic címbe, akkor tisztába lehetnél vele, hogy mik tartoznak ebbe bele.
Nekem cigi volt az első, gyanítom többeknek is.
(a "Tudatom első tágulása" talán jobban takarta volna szándékodat : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a határozatlanság nálam azóta van, mióta kb. rendszeresen elkezdtem szívni. De már különösebben nem foglalkoztat. Most már úgy vagyok vele, hogy rossz döntés nem létezik. Úgyis mindig minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ebből következtetem, szerintem az, h. az "ember teremtő lény", csak egy illúzió és az emberek 99%-a nagyon is jól érzi magát ebben az illúzióban. De tulajdonképpen nincs is nagy jelentősége, hogy igaz-e vagy sem, mert ez csak egy egyszerű kérdés, amibe nem fogsz tudni beleszólni. Tudat szinten fogalmazódik meg, de tettlegességben már aligha. Egyszerűen történik és kész. Ha utólag próbálod visszafejtegetni, hogy miért volt ez, ahozoz időmillimosnak kell lenned : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hehe!
Ez a "Doppler-effektussal beszélni" nagyon találó! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ajtóablak:
Nem biztos, hogy bűn, legfeljebb az ember saját bűntudata teszi azzá.. Ha a célom a szemlélődés, a DVD-nézés, a játék, a netezés, SpectrumTV nézés, olvasgatás, akkor nem gond. Akkor gond, ha a a vágyaimban, a tripek alatt az jön le, hogy alkotni kéne valamit, zenét írni, írni, egyebek. Ilyenkor az előbbiek elfecsérelt időnek tűnnek, mégha sokszor nem is azok.
És itt szeretnék felhozni egy másik dolgot, ami szorosan összekapcsolódik ezzel a motiválatlansággal, ez pedig a DÖNTÉSEK fontossága. Azt veszem észre magamon, hogy nem tudok dönteni, illetve ha nagy nehezen mégis sikerül, utána meggondolom. Nem tudom, hogy ez mennyire van a cucc miatt, de az tény, hogy besszívva még kevésbé tudok dönteni, mert minden döntésemben találok valami hibát, ideális döntés pedig nem létezik. Pedig a döntések nagyon fontosak (lásd Don Juan tanításai pl.), hiszen az életünk úgy TEREMTŐDIK ezután, ahogyan döntünk. Ha nem döntünk sehogyan sem, akkor a tudatalatti másodlagos gondolataink alkotják az életünket, nem az igazi céljaink. Sokan mondják, hogy a legjobb, ha hagyjuk, hogy a "sors" irányítson minket, és sodródjunk. De ha az ember teremtő lény, akkor pont ez a hihetetlen előnyt veszítjük el vele, hogy Isten megkérhessük, hogy segítsen nekünk magunkat újrateremteni.
Ezeket a célokat, döntési erőt kellene valahogy visszaszereznem, ha kell, egy hosszú szünettel a pszichedélia világában.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na igen, aki a valóság szót fél éven belül kiejtette a száján, az tényleg ne is kezdjen el használni "p. cuccokat". :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát ja, amennyire a poszt-posztmodern kultúra ripityára stimulálja az információözönnével az eleve mindenféle módosítókon élő tudatot, annyira érdekes és messzejutó kombinációk jöhetnek létre az újjászerveződésnél. Pár év korkülönbség már generációkat gyárt (ezt régen emberöltőnek mondták, mert akkor tényleg annyi idő kellett hozzá). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kb. 5 évesen a Balatonnál véletlen belekortyoltam egy pohár vörösborba, amit málnaszörpnek hittem. Rögtön kiköptem, mert rossz íze volt, és a rákövetkező 12 évre absztinens maradtam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Miért, Te egyébként el tudod dönteni mi a valós ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A Lifebook aranyos és ahogy hallom, Linux-barát is. Acert nem ismerem, egy cimbi viszont nagyon a Gericomra szavaz.
(Mondjuk nálam a fő szempont az lenne, nehogy a laptop-pénzem iraki civilek legyilkolásának szponzorálására menjen USA-márkás hardware, operációs rendszer és software formájában, de hát ezt most zárójelben mondom.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | maaf: Asszem végre leesett: a tudattágult állapotok pozitív oldalát akarod megmutatni, a tudattágító anyagok használata nélkül. Persze, ezeket mind el lehet érni különböző módokon: művészetekkel, tánccal, küzdősportokkal, keleti filozófiákkal, jógával, meditációval, szexszel (ezt hogy is írják? szexxel? szeXXXel? ;), transzperszonális élményekkel (esztétikus, vallásos csúcsélményekkel, holotróp légzéssel) stb. stb. Vagy csak simán olyannak születni.
Az a tény, hogy van egy 150 mikrogrammos gyorslift, ami háromnegyed óra alatt felvisz a hegyre, nem azt jelenti, hogy akkor most mindenki legyen liftesfiú (vagy -lány). Viszont megmutathatja, hogy érdemes-e elindulni a hegyre vezető úton. (Na most beszaladt a fekete macska másodszor is; ezt a témát már más topikokban letárgyaltuk, úgyhogy abbahagyom). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, ezzel azt mondod, hogy a cucc által megmutatott dolgokat sohasem lehet megvalósítani?! Miért ne mutathatna a cucc megvalósíthatóan rövid távra?
Azt elismerem, hogy a cuccozás sok időt/energiát elszív: anyagbeszerzés, használati idő, szubkultúraépítés, infóbeszerzés, visszajelzések, szociális kapcsolatok; aztán az az energia, amivel megpróbálsz tisztán visszamenni a cuccos-memóriába az ötletekért, végül pedig az újabb cuccozás azért, mert tisztán mégsem álltak össze a cuccos-ötletek :) Igen, ezek mind a megvalósítástól veszi el az erőforrásokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Narznak és Celluxnak pont ma meséltem, hogy én kétféleképpen oldom meg a paradolgot:
1) A parát egy közeli időpontban igazolhatóvá/cáfolhatóvá alakítom, hogy utólag megállapítsam, hogy tényleg csak para volt. Pld. a legutóbb space cake alatt (ami nálam ritka, de akkor rendkívül parás) éjjel hangokat hallottam az előszobából, ami BIZTOSAN azért volt, mert betörők jöttek be, ellopták az irataimat (ja és közben valami tripet öntöttek az üdítőmbe...;) Ha azt mondtam volna rá, hogy ez hülyeség, attól még nem tudtam volna kiverni a gondolatot a fejemből, ezért azt mondtam: OK, majd reggel megnézem, hogy mit loptak el a nyavalyások, de most fekszem tovább, merthogy PONT MOST minek féljek olyantól, amit éppen PONT MOST nem látok? Reggel meg leellenőriztem, hogy minden megvan és hangosan mondtam magamnak, hogy NA UGYE, HOGY CSAK PARA VOLT!? Ezt több parával is megcsináltam.
2) A parára rá lehet akaszkodni és extrém végletekig elfantáziálni rajta úgy, hogy közben ént/egót/szerepet kell cserélni. Ekkor már nem TE parázol, hanem valaki "más". Nekem a szuperügynökös sztori jön be: az összes parát a lehető legfondorlatosabb kém/ügynök/összeesküvés/stb. sztorivá kovácsolom össze, és a főhős szerepét játszom el gondolatban, ahelyett, hogy saját magamként paráznék az újabb és újabb előbukkanó parákon.
Ha valamit rossznak látok, azt általában tudatlanságból eredőnek fogom fel, nem pedig gonoszságból eredőnek. Ez is sokat segít.
Emberek miatt pedig csak olyan parám volt, hogy féltettem őket, nehogy valami bajuk essen a közös utazások alatt; ez pedig tulajdonképpen magától megoldódott azzal, hogy megtanultam tisztán ráérezni mások módosult tudatállapotára, hogy magabiztosabban vigyázhassak rájuk, miközben ők utaznak én meg nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Retró válaszolok többeknek is:
azmirra: A "természet mintázatának meglátását fraktálként" -jelenséget nagyon aláírom, mint a pszichedelikumok által megnyitott esztétikai élmények egyik legszebb fajtáját!
toma: Ne érezd úgy, hogy pszichedelizálnod kellene. Szerintem képes vagy levenni az elmondott dolgokat tisztán is, és akkor inkább te vagy előbbre egy lépéssel. Mi nem haladunk nálad gyorsabban, csak megtanultunk Doppler-effektussal beszélni =)
JeLo: Ilyen kreativitási mennyiséggel két lábon járó cáfolata vagy az amotivációs szindrómának. Ez példa értékű, gratulálok!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Spheric winds:
légyszi ne magyarázz olyasmit, ami nem igaz!
Én sem vagyok profi (csak a nagynéném a biokémikus), de egy jó kis Erowid, Lycaeum, Shulgin apó és Google mindig segítenek!
- a DMT nem di-metoxy-triptamin, hanem dimetil-triptamin.
- a 5-hidroxi-triptamin rövidítése nem 5-htp, hanem 5-HT (a 5-HTP a 5-hidroxi-triptofán rövidítése).
- a szerotonin egy neurotranszmitter, aminek az aminosav-prekurzora a L-triptofán.
- a cerebrospinális (agy-gerincvelő-)folyadékban található DMT, más források (Shulgin) szerint pedig a vizeletben és a vérben is, nyomokban. A DMT-t valószínűleg a tobozmirigy termeli, a hozzávaló triptamin és enzimek mind megvannak az emberi szervezetben.
A sztori tehát szerintem (de Dr.Rappant kijavíthat):
L-triptofán (prekurzor aminosav)
+ triptofán hidroxiláz [enzim]
-> 5-hidroxi-triptofán (5-HTP)
+ aromatikus L-aminosav dekarboxiláz [enzim]
-> 5-hidroxi-triptamin (5-HT, vagyis szerotonin)
A szerotonin és más triptaminszármazékok általános lebomlása:
Szerotonin
+ monoamin-oxidáz (MAO) [enzim]
-> 5-hidroxi-indol-ecetsav (5HIAA)
Ha ezt a lebontást gátoljuk monoamin-oxidáz inhibitorral (MAOI), pld. olyan béta-karbolinokkal, mint a harmalin, harmin és pinolin, akkor a szerotonin transzmetiláció útján bomlik le, vagyis a sztori másképp folytatódik:
Szerotonin
+ N-acetil-transzferáz (NAT) [enzim]
-> N-acetil-szerotonin
+ hidroxi-indol-O-metiltranszferáz (HIOMT) [enzim]
-> N-acetil-5-metoxi-triptamin (vagyis melatonin)
+ indol-N-metil-transzferáz (INMT) [enzim]
-> 5-metoxi-dimetiltriptamin (5-MeO-DMT)
...ami már ízlik! :)
Bár ez nem a hinduizmus hosszú és tökéletes válasza volt a kérdésre, de remélem, azért megfelel :P |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
"A cuccozás, amellett, hogy tisztán megmutatja, mit lehetne elérni, milyen képességek rejlenek bennünk, egyúttal el is szívja azt az energiát, erőt, akaratot, amivel az ily módon belátott dolgokat meg lehetne valósítani."
Miért gondolod, hogy a cuccozás szívja el?
Én részemről nagy örömmel olvasom a hozzászólásaidat, Cellux, imádom a linkeid (webtrip, egyebek) zömét, ebből is kiindulva úgy vélem, az önkifejezés útján már mész isten tuggya mióta, és ez a folyamat jó esetben csak a halálkor vált át nemtom mibe. Arra akarok kilyukadni, hogy lehetnél akár elégedett is...
Biga:
Mért bűn a lustaság-szemlélődés? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bár sajnos nem tudtam ott lenni veletek a Daath Családi Mozin, de most beszállok a M-élménybe. A legmeghatározóbban kapcsolódó háttérinfónak a set-em és setting-em leleplezését tartom: egy ajándékba kapott, ízletes space cake elfogyasztása után ültem be a filmre egy nem-környező, de baráti, és jóval liberálisabb törvényekkel rendelkező ország fővárosának egyik mozitermébe (szóval nem vagyok büntethető).
A SC igencsak beütött a film kezdetére, amit utólag abból filóztam ki, hogy a film előtti trailereket totál belekevertem már egymásba és a Mátrixba is. Ez persze nagyrészt a Hollywood-sémáknak tudható be: a fent említett, legalább 3 komponensű szupermixben férfiak verekedtek, hogy a világot megmenthessék, nagy robbanások között (Szomorú, hogy ebből még mindig nem lehet kitalálni, melyik filmekről van szó...)
A film maga nagyon izgalmas volt, de legnagyobbrészt a belső vásznamon játszódott. Ahogy olvasom a hozzászólásaitokat és a kommentárokat, röhögve konstatálom, hogy volt a filmben Architect meg Oracle meg áruló meg 200 Smith ügynök is? Merthogy ezekből explicit SEMMIRE nem emlékszem! Halványan valami két fehérhajú raszta manus rémlik, meg japán kulcsmásoló, akit lelőnek, meg így egy pár kép, hogy ha mondjátok, akkor beugrik.
Mivelhogy mára már mindenkinek van csillogtatható Mátrix-elmélete, én a legkorlátoltabb Mátrix-élménnyel akarok most a lista végére kerülni a legmélyebben legsekélyebb tolmácsolással, ugyanis a film 99%-át leküldtem a tudatalattiba, és most kiszedem, hogy mi maradt meg belőle:
Soha senki nem tudta, hogy mi fog történni vele, ezért nem is gondolkodtak, hanem minden helyzetben mindenki verekedett. Ez elhomályosította a hős(ök) és gonosz(ok) közti különbséget. Ezen persze el lehetett játszani: flip-flop most ennek drukkolok, most meg annak, tökmindegy. Minden szituációban pont a döntő csata volt a világ megmentéséért, de később mindig jött egy újabb csata más hőssel és még több/nagyobb ellenféllel. Aki vesztett, az általában vagy meghalt-de-mégsem-halt-meg, vagy csak eltűnt a képből; ezen elgondolkoztam, hogy mialatt egyesek a világ megmentéséért verekednek, azalatt a többiek vajon mit csinálnak? Mindig volt valami NAGYON FONTOS sérülékeny infrastruktúra, amit védeni kellett, vagy valaki misztifikált személy, aki NAGYON FONTOS volt. Ez a NAGYON FONTOSság egész idő alatt változott, a régi NAGYON FONTOSságokkal viszont utána már senki sem törődött. Az egész film is kb. ugyanezekkel az alapállásokkal végződött: a meghalt-de-mégsem-halt-meg fogja megoldani az újabb NAGYON FONTOS problémamegoldó világmegmentést a következő részben.
Mielőtt kiröhögnétek, hogy ennyire kimaradtam a dologból, azért szerényen megjegyzem, hogy a vizuális háló-részekben viszont a szintváltásokat az utolsó bitig átéltem, vagyis összesítésben többszörös információ jött be alaptudatállapothoz képest. Az utána való tekerést hasznait is beleszámítva pedig igencsak pozitív egyenlegnél érzem magam. A filmet (=sztori, filozófia, szereplők) meg majd úgyis meg lehet nézni máskor is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, halvany lila gozom sincs, hogy mi jatszodik le benned, azt pedig vegkepp nem tudom, hogy mely dolgok felismerese vinne el az eleted pozitiv iranyba, de ez utobbit megprobalom konkretizalni...
Vegyuk az automat. Egy 18 eves kis Citroen, "ezeregyes negyhengeres" motorral. Egy eve van a tulajdonomban, de elotte is eleg sokat vezettem a kicsiket; ugy ismerem, mint a tenyeremet. Nehany hete a hangja es a teljesitmenye megvaltozott. A valtozasnak nem tulajdonitottam tulzott jelentoseget, mert nem volt olyan merteku, hogy aggodalomra adott volna okot; arra fogtam, hogy a 98-as benzin helyett kivetelesen ukran 95-ost "tankoltam". Azota kiderult, hogy tenyleg a benzin okozta a valtozasokat, de ha akkor nem elegszek meg ennyivel, es kicsit szetnezek a motorhazteto alatt, akkor elkepzelheto, hogy talaltam volna olyan szembetuno hibat (peldaul negybol csak harom gyertyan van pipa), aminek a megszuntetese a teljesitmenyt megdobja, a fogyasztast, es igy az uzemeltetesi koltseget pedig drasztikusan csokkenti.
Tudom, hogy elso hallasra eleg hujen hangzik a dolog, az emberi eletet nem lehet osszehasonlitani egy autoval, de remeleme, hogy ennek ellenere "vagod", hogy mit probaltam kihozni ebbol az egesbol.
Valojaban nem allt szandekomban sem a vilagnezetedrol, sem a benned lejatszodo termeszetes lelki folyamatokrol velemenyt alkotni, mar csak azert sem, mert interneten keresztul velemenyem szerint keptelenseg melyen megismerni az embert, mindossze arra akartalak emlekeztetni, hogy a kabitoszereknek vannak negativ hatasaik, amikrol sokan hajlamosak megfeledkezni, kulonosen akkor, ha huzamosabb ideig hasznaljak, es ha szamitasba veszed, hogy az "erdektelenseget" (ez volt az a szo, ami nem jutott eszembe, es helyette motivalatlansagot irtam :P ) nem a termeszetes folyamatok idezik elo, akkor elkepzelheto, hogy egy hosszabb "onvizsgalat" eredmenyekent ratalalsz egy olyan lehetosegre az eletedben, amit meg nem hasznaltal ki; talalsz egy olyan dolgot/targyat/szemelyt/barmit a hetkoznapi eletben, amiert megeri (es kepes vagy) oriasi energiakat mozgositani.
maaf (aki egyszer talan megtanul ugy fogalmazni, hogy masok is megertsek...)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én+te+ö=gén, nem a belyeget ajanlanam, hanem szivesen megmutatnam nekik a pszihedelikumok _pozitiv_ oldalat. Ez alatt nem egy konkret dolgot ertek, hanem azt, ami a belyegben "jo", ez pedig szemelyenkent valtozik. Van, aki a haluzast mint szorakozast kedveli benne, van, aki ugy erzi, hogy sokkal jobban megismeri magat, van, aki azert szereti, mert pozitiv iranyba valtozik a kapcsolata a kulvilaggal, es meg sorolhatnam; ezt a "nem konkret" dolgot szeretnem megmutatni, vagyis azt, amit az adott illeto pozitivumkent ertekelne az adott anyag hatasaban. Azert mertem hozzaszolni tapasztalatlansagom ellenere, mert a kerdes nem a dolog gyakorlati oldalarol szolt; azert irtam le, hogy meg nem utaztam, mert a hozzaszolast ennek tukreben van ertelme "vizsgalni"; valamint a vegere odabiggyasztettem egy igen fontos mondatot: "Az elso lsd-utazas utan elkepzelheto, hogy valtozna a velemenyem.".
Eddig senkinek nem ajanlottam olyasmit, amirol nincsen megfelelo mennyisegu informaciom, kabitoszerek eseten szemelyes tapasztalatom, es ezutan sem fogom megtenni.
maaf
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mivel mások már alaposan és értelmesen kifejtették a MN-témát, én már csak a tutifrankót mondom be, azt is lekésve:
"Any publicity is good publicity."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szezám utca FŰ alatt :0)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az Indexen percheron, Akyra, Nexus neveken írogattam főként.
A p. szerek a sámánikus alapokon nyugvó tradíciókban volt régen használatos, hogy elérjék és meghaladják tudatuk határait.
Csak manapság ezt sokan elfelejtik (hiába, no, nyugati civilizáció már csak ilyen... tiszta Taigetos pozitív az egész bagázs :0)), illetve nem helyes indíttatásból használják (menekülés, kivagyiság, unalom, stb.).
Az időutazás is elérhető szerek nélkül -reinkmed. Azaz reinkarnációs meditáció. Ráadásul az amúgy is eléggé rizikós (a tudatalatti nem igazán szűrhető ki, hipnotizálni meg csak pszichiáterek hipnotizálhatnak, idegenben meg nem bízom... ne turkáljon a mélytudatomban senkise :0), a szerek csak rátesznek még egy lapáttal.
Igazából ez az egyik fő ok, ami miatt nem használok p. cuccokat: a tapasztalás nagy részéről nem dönthető el, hogy mi valós és mi halu. Márpedig ha kezdeni is akarsz valamit a tudással, akkor érdemes biztosra menni. Radioaktív futóhomokra fölösleges tüdőszanatóriumot építeni :0))
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi az, megilletődtetek a témán, hogy mindenki óvatos viccbe burkolózott? Nem hiszem, hogy nektek nem volt áttörő és feledhetetlen élmény.
Hát akkor kezdem én:
Majdnem 6 évvel ezelőtt egy kora szeptemberi még meleg napon egy barátommal (akkor volt 14, én 16) felmentünk a Gellért-hegyre a "2. palacsintába" (van 3 kerek beton kör, amikből nagyon jól belátható a város, a 2. viszonylag eldugott, de tuti ismeritek), ahol - 5-6 próbálkozás után - újból nekifutottam a füves cigarettának. Inkább ilyen útszéli jellegű fű volt, mint a hagyományos porciózott féle, úgy emlékszem jointból szívtuk. Ezután jött a szokásos szkepszisem, hogy megint nem történt semmi, én már soha nem fogok betépni stb. Ekkor mondta a srác, hogy üljek le, csukjam be a szemem és képzeljek el egy cirkuszt. Ez idáig ment. A cirkuszban képzeljek el lovakat, akik körbe-körbe futkosank. Na, én ezen a ponton vizilovakat láttam, ahogy szájukat együttesen tátogatva menetelnek körbe, a foguk pedig egy fehér csík volt. Hatalmas röhögőgörcs jött rám és öröm, hogy végre sikerült. A többi része nem is volt talán annyira emlékezetes, csak ahogy fokozatosan isdmerkedtem meg az új világgal. Hazaérve még tartott a jókedv, anyukámmal úgy beszéltem, hogy amikor nagyon röhögnöm kellett, akkor a fridzsiderbe dugtam a fejem, lévén épp a vacsorám kellékeit bányásztam elő. A vörös szemről nem tudtam, a para teljesen ismeretlen volt. Másnap persze újból a hegyen találkoztunk. Emlékszem kb. az ötödik alkalom volt az első, amikor a gondolkozásomra volt nagyon nagy hatással. Oldfield Hergest Ridgének a második számát hallgattam, amiben a "beindulós" résznél a gondolataim több felé ágazva elindultak a zene különböző folyamain, kb. minden 10. másodperc egy ráébredés volt, amivel nem volt időm foglalkozni, mert máris sodortak tovább az újabb hullámok. Csodálatos volt.
Persze én is sörhabbal indítottam, de nem pont erre gondoltam a topik nyitáskor, nálam a Matyúr féle háttérbebújás úgy látszik nem annyira jött be.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Egyébként gondoltam már arra is, hogy pszichedelikus élményhez talán egy pihentető éjszaka utáni reggel is alkalmas lehet: az alvás is egy asztrál utazás, és kora reggel még egyébként sem olyan civilizált az ember, hogy visszahúzzák a hétköznap gondjai.
Valaki vélemény erről ?"
Hee ??
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hmm... Mintha a "primitív" népek is vmi hasonlóra használták volna, nem ? : )
Szerintem itt nem az evolúcióval van a probléma, hanem a túlzott civilizációval. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez is személyiség függő szerintem. Van aki képes nagyobbakat lépni, van akinek csak egész kis csoszogás is már sikerélmény. Én pl elég lusta vagyok, engem nem nagyon tudna lázba hozni egy diploma megszerzése, ha mindenképpen muszáj, akkor inkább az addig bevitt adatok tartalma inspirál. És ahogy haladok az időben mindig annyival rakom magam elé a mércét, amennyire szükségesnek és kényelmesnek érzem. Viszont valóban vannak azok a típusok, akik képesek az egy, akár lehetetlennek vagy nagyon messzinek tűnő célt apró kis szegmensekre bontogatni és puzzle szerűen rakják össze. Különbözünk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is azt gondolom, az ember tűzzön ki nagy célokat. A dalai láma ugyan nem lehetek, mert nem én születtem dalai lámának, hanem Tendzin Gyaco, de azt kitűzhetem, hogy olyan bölcs legyek, olyan lelki békém legyen stb. mint a dalai lámának, és hidd el Dreamy, az ilyen célok kitűzése nem szenvedés, még akkor sem, ha úgy halok meg, hogy a még nyomába sem érek a dalai lámának (ami igen valószínű).
Még valami: bármilyen nagy cél sok kis célra bontható, tehát simán találhatok napi feladatokat magamnak.
Szóval én vállalom, hogy vagyok olyan "hülye, aki olyan célért küzd az egész élete alatt, ami, vagy csakis nagyon nagy erõfeszítések árán, vagy lehet, hogy soha semmilyen formában nem valósul meg"... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ok, létrehozzak egy újjat?
kik azok a barbi-grizzlik?
állandóan kérdések cikáznak a fejemben...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha valakinek az italába bélyeget dobnál, azzal ugyanazt az egyéni kognitív szabadságjogokat sértő politikát hagynád jóvá, amelyik jelenleg nem engedi meg neked, hogy a saját italodba bélyeget dobj. A használatra kényszerítés ugyanolyan erőszak, mint a nem-használatra kényszerítés.
A bélyegtől mindenki csak még olyanabb lesz, mint amilyen. Ki akar még Vágóbb, még Matyúrabb, még antidrugabb embereket?
maaf: Nem értem, hogyan ajánlhatsz olyasmit (pld. "a pszichedelikumok hatásának pozitív oldalát a közeli barátaidnak és családtagjaidnak") amiről nincsen személyes tapasztalatod (minimális LSA-n kívül)? Szerinted ez nem felelőtlenség?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | na jó, megszûnök létezni..... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Találtam valami nagyon jó dolgot!
Nem tudnám megmondani mi ez, valahogy úgy képzeljétek el, hogy a Palotai játsza a zenét és mindenféle nők pedig monologizálnak rá. Ez szerintem valami előadás lehetett, de nagyon jól szórakoztam. Tanulságos!
A linkre kattintva tudjátok letölteni:
http://tilos.hu/djk/mixek/palotai-bulibamenok_030501.ogg
Ha valaki tudja, hogy mi ez tulajdonképpen, akkor dobjon legyen szíves egy mailt! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Narc, fejtsd ki mire gondolsz?? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak halkan jegyzem meg, hogy a dalai lámának nincs utódja... Az egyetlen olyan állás, amit mindig ugyanaz a személy tölt be... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez így nem jó magyarázat. Ugyanis ki az a hülye, aki olyan célért küzd az egész élete alatt, ami, vagy csakis nagyon nagy erõfeszítések árán, vagy lehet, hogy soha semmilyen formában nem valósul meg. Éppen ezért az ember olyan célokat tûzzön ki maga elé, amelyeknek van valós alapja és létrehozható. Ha valaki eléri a célját, mibõl gondolod, hogy nem születik akár abban a pillanatban egy teljesen új, amiért érdemes lesz megint belevetni magad? Nem csak egy célért küzdünk egész életünkben, ha elgondolkodsz ezen, akkor minimum 5 célt fel tudsz sorolni nem?? Ezért miért küzdjünk megvalósíthatalan célokért?? Az a teljes szenvedés, hiszen minek küzdesz ha nem valósul meg, ez egy paradoxon. Minek küzdjek azért, hogy én legyek a dalai láma utódja, ha egyszerübb célokért is küzdhetek és mondjuk némi valóságalapjuk is van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is úgy gondolom, hogy azok a képességek, amiket emberként megkaptunk, bőségesen elegendőek lennének ahhoz, hogy tökéletes, teljes, spirituális életet éljünk. A gubanc csak ott van, hogy az evolúciónak ezen a fokán sokan még nem tudjuk igazán, miképpen kell élnünk ezekkel a képességekkel, csak próbálgatjuk őket, és a pszichedelikumokat arra használjuk, hogy felderítsük, miről is szólunk egyáltalán.
Úgy érzem, ha egyszer kiderül, mik vagyunk, hogy működünk, és tényleg elkezdünk a középpontból élni, akkor ezeknek a szereknek a funkciója már nem az önfeltárás lesz, hanem az időutazás: a segítségükkel feltérképezhetjük a jövőt meg a múltat, az evolúció további lehetőségeit, a tágabb perspektívát.
Az Indexre milyen néven írtál?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | numinózum, numinozitás: Jung használta ezt a címkét a mi téridőnkre merőleges, örökkévaló dimenzió (az Isten országa) jellemzésére.
a numinózum az az erő, ami néha benyúl egyesekért és kiemeli őket a mátrixból.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Nagyon erősen érzem azt, amiről beszéltünk, hogy elfogy az erő. "
Erről még egy dolog eszembe jutott.
Állhat úgy is a dolog, hogy az ember élete során kitalál magának egy célt (a Nagy Célt), és utána egész életében ennek szentelődik. Ez a célkitűzés nem biztos, hogy tudatos, de lehet akár az is.
Namost az, hogy ki mikor "fárad el", attól is függhet, hogy ezt a célt mikor éri el. Egy eléggé kreatív barátom szerint a legrosszabb a világon az, amikor eléred a célodat. Mert akkor hirtelen üres leszel, és nem lesz értelme tovább csinálni (mert nem lesz mit). Ebből én arra a következtetésre jutottam, hogy olyan célt érdemes kitűzni, ami nagyon nagy perspektívával rendelkezik (vagy olyat, amit lehetetlen elérni :-)
A bódhiszattvák például azt határozzák el, hogy addig nem lépnek be a megvilágosodás kapuján, amíg minden érző lény kivétel nélkül el nem éri a szabadságot. Ez egy olyan cél, ami tényleg biztosítja, hogy az ember soha ne fáradjon el. Ilyen célt érdemes kitűzni magunk elé.
Én ilyen szempontból mindig is maximalista voltam ("mostantól csak a mindenség elég"), és talán pont emiatt nem érzem soha ezt a fáradtságot (vagy ha érzem, az a test fáradtsága, nem a szellemé).
just.some.thoughts
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ide teszem a tegnapi MN cikkel kapcsolatos gondolataimat, az Aktuális topik azóta elkanyarodott.
Idézték a DAATH-ot: szerintem ez önmagában nem baj, feltéve, hogy pontosan idézték... az, hogy a cikk irója nyilván a saját céljainak megfelelően idézett, elkerülhetetlen, sőt normális (úgy értem mindig mindenki saját céljainak megfelelően idéz)... egyébként szerintem idézhetett volna sokkal negatívabb színben feltüntető dolgokat is néhány (Narc által politoxikománnak nevezett) fórumos társunk tollából... mindenképpen pozitív pl. számunkra, hogy pontosan idézte az eredeti célkitűzéseket, és nem a saját olvasatát közölte...
Lehet, hogy az antiparás természetem, de összességében nem találom nagyon elitélendőnek vagy fájdalmasnak a cikket. Részben megértem az újságiró szempontjait is. Szerintem összességében úgy kéne felfogni, hogy hirtelen viszonylag nagy nyilvánosságot kapott a DAATH, ami önmagában nem feltétlenül rossz, még akkor is, ha kissé negatív a reklám. Ezen kívül az az ember, aki nem ért egyet azzal, hogy jó az, ha bármivel kapcsolatosan homokba dugjuk a fejünket, aki nem éljenzi a tájékozatlanságot, az már a cím alapján tudni fogja, hogy hogyan is olvassa a cikket. Tudom persze, azt mondhatjátok, nekem "könnyű dumálni".. de úgy érzem végső soron egy konkrét sértés, loköcsögözés, stb. sem hangzik el a cikkben a DAATH készítőivel vagy a fórumba írogatókkal szemben. A Vörösmarty téri események résztvevőinek lesrácozása (akik csak a bulit látják, stb.) némileg sértő persze, de ezt most ne vegyük személyesen magunkra... Az, hogy az "adatbázist nem kizárólag normális emberek hordták össze", ugyancsak nem személyes célzás, az egész internetre vonatkozik... és mint olyan, igaz is lehet, feltéve, hogy valaki úgy gondolja, joga és képessége van hozzá, hogy eldöntse ki a normális és ki a nem... Az alkoholizmusról szóló beszélgetés: éppenséggel láttam magam is, azt hiszem Sugár András volt a műsorvezető, vagy tévedek?... Ezügyileg nem értem mire utal Dévényi. A műsorvezetéshez nem értett Sugár, vagy az alkoholizmushoz? Ez utóbbi talán megbocsátható lenne :)) Egyébként olyan szempontból elgondolkodtató, hogy tényleg rendszeres "fegyvertényünk" a legális drogokkal való előhozakodás, és ez bizony sok embert egyáltalán meg sem mozdít, tehát lehet, hogy nem is olyan jó érv, mint gondoljuk...
A "kezdő narkós" persze pejoratív, de hát ez van..... ez még mindig nem személyes..... ti már úgysem vagytok "kezdő narkósok" :)))))))
A társadalomtudatos lelkiismeret hiányára utaló célzást pedig azt hiszem ugynacsak felesleges magunkra venni... egyszerűen nem ingünk... Az, hogy idézte a környezettudatos dolgot, "legjobb" rosszakarata ellenére is megintcsak pozitív fényt vet ránk.
És végül, szerintem a szerző mégiscsak nekünk segít azzal, hogy tájékoztatást nyújt a DAATH létéről, mert így a DAATH esetleg még több embernek nyújthat tájékoztatást... Sőt paradox módon, viszonylag korrekt tájékoztatást nyújtott olyan legális drogokról (hajnalka, patron), amikről én 2 hónappal ezelőtt, mielőtt idetaláltam a DAATH-ra, életemben nem is hallottam. Úgyhogy ezzel pl. -- bizonyos ételemben -- végső soron szabályos öngólt rúgott.
Szóval kedves barátaim, én nem érzem, hogy nagyon elporoltak volna minket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | érdekes ez a némi tökéletlenséggel általam most "elfordulunk a világtól"-nak nevezett dolog (cella, biga, maaf, narc...stb.)... mint hozzá nem értő, azt gondolnám, nem a drog teszi... ezer okból fordulnak így el mások is a világtól (szerzetesek... stb.)... valaki egyszer azt mondta nekem "az ember belül zajlik"... izé, most kicsit nehezen áll össze a fejemben a gondolat, úgyhogy kicsit eklektikus leszek... szóval akárhogy is, azt gondolom pl., hogy akárkiből nem lesz alkoholista, ahhoz lelki alkat kell... és kicsit furcsa analógia mentén azt gondolom, akárki nem "fordul el a világtól"... én a magam részéről kellemes (vagy időnként kellemetlen) illúziónak látom a külső világot (munka, loholás, tárgyak, politika, stb.), és igyekszem kellőképpen komolyan és kellőképpen komolytalanul is venni... lehet, hogy azért sem akarok semmit sem használni, hogy sose kelljen azon filóznom, vajon a drog teszi (gondoltatja velem), vagy én.... így legalább mindenért nyugodt lélekkel elvihetem a balhét én magam :))... de ezzel együtt szerintem a használók is hagyatkozhatnak nyugodtan önmagukra, mivel az is az emberből jön, hogy használ valamit, vagy hogy miket olvas, kikkel miről beszélget, mit/kit enged közel magához, és mit/kit tart távol, mivel csapja be önmagát stb. ... szóval minden belőlünk jön, bennünk zajlik... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | maaf: "nem art, ha kicsit elgonzolkozol azon, hogy az elet termeszetes rendje miatt erzed, amit erzel, vagy a drog szemelyisegrombolo hatasa miatt"
mint írtam, nagyon sokat gondolkoztam ezen, ezerszer kétségbe vontam saját magamat, és a végén úgy döntöttem amellett, amit leírtam, hogy teljesen biztos voltam abban, hogy nincs más választásom. tehát még ha a "drog személyiségromboló hatásáról" lenne is szó, akkor is megtörtént ez az egész, visszafordíthatatlan folyamatok indultak be, és a regressziónak ma már semmi értelme nincs. mondjuk, hogy együtt kellett mennem a sorsommal.
"meg akkor is, ha biztos vagy benne, hogy az utazasok nem tettek kart a szemelyisegedben, nem forditottak el a vilagtol, mert a gondolatmenetet kovetve esetleg olyan trivialis dolgokat is meglathatsz, amik ott vannak az orrunk elott, de megsem veszunk rola tudomast, pedig ezen dolgok felismerese pozitiv iranyba valtoztathatja meg az eletet."
ezt kifejtenéd bővebben? úgy értem, ha van egy elképzelésed arról, hogy mi játszódhat(na) le abban a celluxban, akit elképzelsz magadban (és mik lennének azok a dolgok, amiknek a felismerése pozitív irányba változtathatná meg az életet), akkor azt írd le, és akkor én meg tudom mondani, hogy erről van-e szó vagy sem. :-)
amúgy a lejjebb megfogalmazott társadalomkritikám ellenére én abszolút nem vagyok elkeseredve. mára eljutottam odáig, hogy elég tágas perspektívában tudom szemlélni az emberiség evolúcióját, szóval emiatt nincs para. az egyetlen problémám az, hogyan tudnám azt, amit megéltem, kifejezni, kinyilvánítani a világban, hogy valahogy belefűzzem a saját történetemet az egészbe. más szóval: az önkifejezésem lehetőségeit és korlátait kutatom. úgy érzem, ha ezt megoldom, akkor azzal véglegesen ráléptem az ösvényre.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vegha LOLLL!!!!
jofele, ja :)
ha esetleg nincs meg, ajanlom figyelmedbe: COS:implosion, tetszeni fog ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | mijaza ominózus numinózum? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez nagyon tetszik: "Mindössze egy kannabisz-halálesetre emlékszik, amikor valakinek a fejére esett egy zsák, benne nyolcvan kiló fűvel." Ha nalunk is ilyen rendorok lennenek...
A cikk altal leirtakrol az a velemenyem, hogy jelenleg ez az egyetlen jarhato ut (?sajnos?).
Azt viszont erosen ketlem, hogy 60 eves heroinistak tomegevel rohangalnanak az utcakon, foleg, ha az illegalisan forgalomban levo heroinban (es egyeb mas kabitoszerekben) levo halalos mergek mennyiseget nezzuk.
Vegha, amikor az altalanos jelensegeket szuksegszerunek erzi az ember, akkor megszokasrol beszelunk, ami viszont egyertelmu velejaroja az emberi eletnek, viszont amint megszoksz egy jelenseget (vagy egy szemelyt, allapotot, targyat, cselekvest, barmit), altalaban jon a helyebe egy ujabb dolog, ami lekoti az ember figyelmet, amire erdemes (es szuksegszeru) energiat forditani, amiert "erdemes elni", es ami kesobb megszokassa valik. Ez persze nem egyik pillanatrol a masikra jatszodik le, vannak az embernek "porgos" es "unalmas" szakaszai az elete folyaman. A cellux altal leirtakban en teljesen mas dolgot erzek. Nem vagyok lelekbuvar, sem addiktologus, de altalaban eleg jok a megerzeseim, annak ellenere, hogy neha nagyon pontatlanul fogalmazok, mikor ezeket a megerzeseket kell szavakba ontenem (velemenyem szerint a jelenseg hasonlo a pszihedelikumok altal kivaltott erzesek "elmondhatatlansagahoz").
Tisztaban vagyok vele, hogy kizarolag cellux tudja, hogy mi az, amit erez, az altalam leirtak nem kizarolag ra vonatkoznak; nagy reszuk altalanossagban igaz (legalabbis ram). Cellux, remelem, nem ertesz felre, nem azert irtam, amit irtam, mert jobban tudom, hogy mit erzel, de (mar megint az a franya de...) ugy gondolom, hogy nem art, ha kicsit elgonzolkozol azon, hogy az elet termeszetes rendje miatt erzed, amit erzel, vagy a drog szemelyisegrombolo hatasa miatt, meg akkor is, ha biztos vagy benne, hogy az utazasok nem tettek kart a szemelyisegedben, nem forditottak el a vilagtol, mert a gondolatmenetet kovetve esetleg olyan trivialis dolgokat is meglathatsz, amik ott vannak az orrunk elott, de megsem veszunk rola tudomast, pedig ezen dolgok felismerese pozitiv iranyba valtoztathatja meg az eletet.
Eh, mar megint faradt vagyok, es mar megint tul sokat "szovegelek"... tobben kaptak mar fejfajast attol, hogy megprobaltak kovetni, amit kialvatlanul beszelek, pedig ilyenkor vannak a legjobb meglatasaim...
maaf
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 22 és fél...
Anno beszélgettünk párszor az Indexen, kedves Cellux :0)
A p. cuccok nálam is megvoltak, természetesen, kísérleteztem is anno, de főként könnyebb anyagokkal.
És rá kellett ébredjek, hogy a fű, mint olyan csak segít, tehát mankó, így nem kell tépnem, hogy ugyanazt a hatást elérjem (értsd: tisztánlátás, tiszta gondolatok, a valóság mélyebb megértése), másrészt fölösleges olyan szert használnom, ami a tudatalattit bolygatja meg -mert csak megbolygatásról van szó, az iszap felkavarásáról.
Valahogy mindig úgy éreztem, hogy a szerek mankók. Lehet, hogy szükség van rájuk a gyorsabb haladáshoz, de én inkább pótszerek nélkül utazok... megvan ennek is a technikája :0)
Főként ilyen utazás során éltem át hasonlót, mitn ami a beszámolóban szerepel... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :))))
kivetelesen nem volt barby-grizzly tobbseg ;) en is meglepodtem amugy, sokkal rosszabb szokott lenni :p
ezenkivul nagyon orultem, h jopar bepunnyadt arc is letolta a kepet, akik mar csak elvetve jarnak v egyaltalan, akkor is csak sort szopogatnak es hajnalban lelepnek...
vazzeg, venulunk, vagy mi van??? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
Igen, ilyesmire gondoltam. Persze ez a motiválatlanság nem mindehol jelentkezik. Pl. imádatom a természet iránt, és az ott eltöltött idő egyre növekszik, a politika iránti érdeklődésem csökken (eddig sem volt túl nagy). Kétféle állapot váltakozik bennem általában: annyi dologgal akarok foglalkozni egyszerre, hogy végül nem csinálok semmit, és az az állapot, amikor nincs is kedvem semmihez, például tegnap. Igaz, nemrég befejeztem a könyvet, ki is adták, de egyelőre kudarcként látom ezt is. A könyv témája és a drogok témája annyiban hasonlít, hogy "mártírterület". Még ha csak szellemi értelemben is, de az ember egyedül maradhat. Én is hasonlóképp gondolom, hogy ez az egész vezet valahová, de nagyon könnyen lehet, hogy a világ száz év múlva ér el (Magyarország 200) oda, hogy beépíti magába a pszichedéliát. Azaz könnyen lehet, hogy meg sem érjük. Közeledem a 30-hoz, egyáltalán nem érzem, hogy öregszem, de azt igen, hogy fáradok. Elfáraszt a vita, méghozzá a tehetletlen, eredmény nélküli vita. Az, hogy az ember százszor elmondja ugyanazt, de hiába. Bárki bármit mond, ehhez élmény kell, igen ritka az az ember, aki úgy szimpatizáns, hogy sosem csinálta.
Visszaemlékezem arra, amikor leveleztem Bánki Csabával, egy agykutatóval és tök jól egyetértettük abban, hogy hihetetlen távlatok vannak a pszichedelikumok kutatásában. Még ha semmiféle legalizálásról nem lenne szó, csupán arról, hogy tudósok foglalkozzanak vele, az is nagy lépés lenne...
Mindegy, most azon gondolkozom, hogy egy időre le kéne állni. Nagyon erősen érzem azt, amiről beszéltünk, hogy elfogy az erő. De egyszerűen az is lehet, hogy túl sok dologba kapok bele, és a befejezésre nincs elég energiám. Másik baj az, hogy azt is észrevettem, hogy nagyon fogékony lettem arra, hogy csak szemléljek, eltöltsem az időt és ne cselekedjek. A fáktól elkezdve a természetfilmeken, a DVD nézésen át, a játékokig. Főleg ha spanglizok, ellustulok.. De az is lehet, hogy csak ritkitani kellene :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vegha: amit írtál, az inkább már az érett bölcsességhez, a felülemelkedettséghez tartozik.
az én sztorim még sokkal kiforratlanabb: egy útkereső fiatal emberről szól, aki gyerekkora óta érzi, hogy valami nem stimmel ebben a társadalomban, aztán tengernyi kétkedés és önvizsgálat után eljutott annak a belátásáig, hogy valóban igaza volt: abban a vegetatív folyamatban, amit a mi társadalmunk "normális" életnek nevez, csak nyomokban található meg az az igazi, lüktető élet, amire emberként hivatottak és képesek lennénk. ennek a belátása szüli meg aztán azt a bizonyos "motiválatlanságot": már nem lelkesedsz azért, hogy ide-oda tologasd a szarkupacokat, mint mindenki más, már nem tudod magad becsapni azzal, hogy ennek az egésznek van valami értelme. és ezzel rugaszkodtál el végleg (és visszafordíthatatlanul) a világ innenső partjáról.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az a beszámoló nálam is tartja magát a toppon! Sokat filóztam rajta, érdekes szimbólumokat tudtam hozzá kapcsolni az életből. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | maaf: igazad van, de szerintem cellux az ezen túlmenő érdektelenséget éli meg. Ez a fajta nem szimpatizálás (amire szerintem cellux gondol) nem feltétlenül a droghasználóknál alakul ki. Idővel, ahogy öregszik az ember, egyre kevesebb dolgon lepődik meg, az általános jelenségek meg már szinte szükségszerűséget éreztetnek. Legalábbis hosszutávon ennek apró jeleit vettem észre magamon és a szűk köreimben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Törökországba készülök július elején. Járt arra valaki? Könnyen hozzá lehet jutni dolgokhoz, árak, egyéb praktikus útiinfók?
Másik. Nyáron egy hosszú hétvégére szeretnék átugrani Hollandiába. Nem akar velem tartani valaki? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hány éves vagy?
Csináltál valamit azért, hogy "tisztán" is kapcsolatba tudj lépni a numinózummal, vagy ez egyszerűen így alakult (természetes adottság)?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én nem igazán élek pszichedelikus szerekkel -egyszerűen nincs rájuk szükségem :0)
A Találkozás nem is így, szerek hatására történt, de a lényeg hasonló, mint amit a cikkben is olvashattál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "...a társadalmi életben egyre kevesebb dolog van, amiért komolyan lelkesedni tudnék" javitsatok ki, ha tevedek, de ezt hivjak "motivalatlansagnak" (van erre egy jo szo, ami nem jut az eszembe...). Ezt az allapotot a kabitoszer szemelyisegrombolo hatasa idezi elo, az egyen elveszti erdeklodeset a "valosag" irant. Ezen kivul a depresszio egyik jellemzo tunete is lehet, aminek szinten lehet oka a kabitoszer, ugyanugy, mint a tudathasadasnak, uldozesi manianak vagy a kulonbozo fobiaknak (klausztrofobia, teriszony, stb.). Ha erdekel, akkor megprobalok kicsit bovebben utananezni, de nem valoszinu, hogy ennel sokkal tobb "ertelmes" (ertsd: nem kifejezetten "orvosi blabla") infot talalok.
maaf
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux:
Soha többé nem tudunk vissztérni? Ezt inkább úgy mondanám, hogy lehetnek olanok, akik soha többé nem akarnak visszatérni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Adalék (most idézte nekem a Daath):
"Két módon lehet feljutni a tölgyfa csúcsára. Az egyik, hogy ráülsz egy makkra és vársz. A másik, hogy felmászol rá."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja bocs, a kérdésedre nem válaszoltam: én a Sárkánnyal nem találkoztam, viszont az a sztori eléggé ismerős volt valahonnan. Fogalmazzunk úgy: éreztem rajta az valóság érintését.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hali!
Azt az élménybeszámolót én fordítottam le az Erowidról, mert valami hihetetlenül bejött. Viszont ma sem tudom eldönteni, mit gondoljak róla (mennyire lehet reális, valahogy túl mélynek tűnt).
Ha viszont te találkoztál a Sárkánnyal, akkor nagyon szívesen olvasnék erről többet. Sőt, e topik mellett erősen javaslom, hogy írd meg az egészet egy élménybeszámoló formájában (már persze ha nem érzed úgy, hogy ezzel valamiképpen erőszakot tennél az emlékeiden, profanizálnád a szentséget, ilyesmi).
cellux
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga:
Kicsit átfogalmazva, amit megpendítettél:
A cuccozás, amellett, hogy tisztán megmutatja, mit lehetne elérni, milyen képességek rejlenek bennünk, egyúttal el is szívja azt az energiát, erőt, akaratot, amivel az ily módon belátott dolgokat meg lehetne valósítani.
Ezen tényleg érdemes elgondolkodni és a saját tapasztalatainkkal összevetni.
Én magamon azt tapasztalom, hogy ha valami lelkesít, annak érdekében még mindig hihetetlen energiamennyiséget tudok megmozgatni. Viszont a társadalmi életben egyre kevesebb dolog van, amiért komolyan lelkesedni tudnék.
Megkockáztatom azt a feltevést, hogy a cuccozás révén szép lassan leszakadtunk a hagyományos értékekről, "sportokról", viszont még nem találtuk meg az új világrendet. Kicsit olyan ez, mintha elrugaszkodtunk volna a szakadék egyik oldaláról, viszont középen valahogy elfogyott a szufla és most ott lebegünk a szakadék felett, kissé tanácstalanul, hogy akkor most hova, merre.
Két eset van: vagy az új korszak úttörői vagyunk, és a világ úgy fog megváltozni, hogy abban meg fogjuk találni a létünk értelmét (csak ki kell várni), vagy szerencsétlen loserek, akik illúziók által ringatva elhagyták a Földet és soha többé nem tudnak visszatérni.
Részemről nem sajnálom azt sem, ha az utóbbiról van szó, még akkor is úgy gondolom, hogy megérte.
cellux
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy nyári táborban 8-9 éves lehettem, tetanusz oltásért kellet menni egy ismerős orvoshoz, és kérdezte mit innék. Hát bort. Úgyhogy 1 hajtásra lehúztam a 3 decit. Akkor senki nem hitte el, hogy az bor volt. Utána mentünk lovagolni.. de nem hánytam csak szédültem. Alapvetően cool volt. Első joint kb 20 évesen volt, amikor kirugtak az egyetemről, és éppen segédmunkás voltam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 4 évesen.
Szilveszterkor öcsém és én megittunk egy üveg pezsgőt.
Anyám benézte. Azt hitte, alkohol mentes a rárajzolt alma miatt.
Alma peszgő volt.
Hamar kidöltünk :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | rizsamatyi:
:) gondolkodtam rajta. Simán tudnék belőle egy 40 perces filmet kitalálni, csak akkor már nagyon sz*r lenne :))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerencse, hogy edzesben vannak a nevetesert (rohogesert?) felelos testreszeim... ;)
A cikkhez elolvasas elott ugy alltam hozza, mint barmelyik ujsagcikkhez. "Ha drog, akkor Kendermag Egyesület" - ez a felmondat pont eleg volt ahoz, hogy megvaltozzon a hozzaallasom, es a vernyomasom az egekbe szokjon. Ha nem ujsagiro lenne, akkor csak megvonnam a vallam, mondvan, hogy "egy ujabb ember, aki a televiziot istenkent tiszteli". A cikket tovabb olvasva ahogy sujjedt a vernyomasom, ugy huzodott a szam egyre szelesebb mosolyra, annak ellenere, hogy nem szivtam viccescigit, elsosorban azert, mert az ertelmetlen demagog papolas nehol elerte azt a szintet, amit nem lehet komolyan venni, viszont voltak benne altalam valoban humorosnak itelt dolgok is ("aki a viragot szereti...").
Szamomra az volt a cikkben az egyik legnagyobb fless, hogy a temaban tajekozatlan ember nem csak elszomoritoan egyugyu, valamint humoros modatokat vetett papirra, hanem egyreszrol meg ismertebbe tette az oldalt, masreszrol az ismeretterjesztes (Hajni, patron, "pszihogyik") mellett olyan dolgokat is leirt, amelyek barmelyik tudatmodosito szert hasznalo, illetve a legalizalast/dekriminalizaciot tamogato embernek "dicsosegere valnanak".
Ugy gondolom, hogy itt teljesen felesleges tobb oldalnyi karaktert vesztegetnem a cikk iroja altal papirra vetett "hujesegek" megcafolasara, viszont az ertelmes emberhez melto megnyilvanulasokon alapulo reagalast egyaltalan nem tartom a "kendernapi bunyozassal" egyenertekunek, ugyanis a masok altal allitott tenyek eszervekkel torteno megcafolasa egy igen fontos resze az emberiseg fejlodesenek,
Uff, en szoltam.
maaf
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Szeretném megtudni, volt-e már nektek hasonló élményetek, mint amit az egyik cikkben olvashatunk (Utazás a Sárkánnyal)?
Tapasztalat-csere miatt...
Üdvözlet
Musan |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Amint meg lesz a pentium IV 2.4-es gépen, nekilátok ambientesíteni, mert ebből valóban lehetne valami profit kihozni. Van kedvetek magyar ambient kiadót létrehozni? Én benne lennék, mondjuk a jogi részét is el tudnám majd intézni (majd ha nagy kisfiú leszek :)))
Na ennyit a regresszálásról.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Megvolt a kétpapíros utazás, végre egy olyan út, ami szétszedett egy kicsit. Ez a HalluDub-nak és persze az Ozricnak köszönhető. Rég ettem ennyit, már ideje az overloadnak. Violával kirándultunk az erdőben is, mikor már valamivel jobban egészben voltunk: láttunk két nyulat, egy őzet és három vaddisznómalacot! Nagyon aranyosak voltak, és végül a szellemi utazás egy 10km-es túrával ért véget. És a fák... imádom a fákat. Kivittem a szintit, jó kis utazópartner..
Cellux, találkoztam Sportemberrel is! Ezt kapjátok ki, egy srác, akivel zenélni akarok, pont odaköltözik - hehe és Csigának hívják - és kiderült, Sportember pedig pont a mellettem kévő nyaralót akarja megvenni (anélkül, hogy tudta volna, hogy ott van nekem is telkem). Micsoda "véletlenek"! A szomorú viszont az egészben az, hogy én nem biztos, hogy tudok ott lakni, a Pilisben, amit egyébként imádok és minden vágyam, hogy ott éljek és ott haljak meg. Nem tudom, hogy a trip utóhatása-e, de ma egész nap baromi szomorú vagyok. Megint átgondoltam ezt a cucc dolgot, ezredszerre is - mit ad nekem? Persze, persze, jókat gondolkoztam, jó volt szétesni és egy végre évek óta most megint volt egy teljes széteséses lebegés, mandalákkal és millió Krisna-szerű formával, fehérséggel, arabos épületekkel... De vajon megerősít-e, feltölt-e, jobbá tesz vagy egyszerűen csak mindig szomorúbb leszek egy kicsit.. Tele vagyok tervekkel, tudom, mit kellene tennem, tele vagyok kreativitással - de ezzel fordított arányban fogy az erőm, amivel megvalósíthatnám..
Nem tudom.. Már azóta aludtam egyet, de nagyon bamba vagyok még.. Ilyenkor legalább egy hétig rá sem nézek a spanglira..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szcientológiai Egyház tagjai a Tilosban. MOST ! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kb. hatodikban a haverokkal megittunk egy sört egy május elsején. Sose' felejtem el, ahogy az egyik tag játszotta, hogy részeg (ő alkoholmenteset kapott:D ).
Amúgy meg nyolcadik év vége felé szívtam először. Két jó szálba behívtak engem és egy havert. Na azt is megemlegetem még jópárszor... Tuti volt, főleg ahogy rohantunk a kúthoz (legalábbis próbáltunk) inni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó komolyan veszitek ezt a topicot :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Semmiről nem tudni semmit, az olyan, mintha mindenről mindent tudnánk. De a semmiről a lehetséges voltán kivül nem lehet semmit tudni, mivel nincsen tulajdonsága. Mivel a világot duálisan felosztva is el lehet képzelni, a tökéletes ellentét a semmit sem tudás lenne. De az a puszta tény, hogy a semmire egyáltalán van szavunk, azt jelenti, hogy tudunk róla, mert erről minden halandó tud, mert volt már ego-lossa a halálakor. Az istenek viszont mindenről mindent tudnak, de ők végérvényesen ehhez a világhoz tartoznak. Ez az ár a szabadságunkért. Ha előre tudnánk a jövőt, nem lehetne döntenünk. Ezt Ozric Tentacles - Mescalito hallgatás között ötlött fel bennem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | mikor a szülészetről kikerültem szívtam egy kis levegőt és hjéé de megszédültem. :-))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | rizsamatyi hozzászólását árnyalandó megjegyzem, hogy a cikk írója egy szóval sem állította, nem is utalt rá, hogy az alkohol jobb lenne, mint akármelyik illegális drog. ("Azt persze soha senki nem mondja meg, hogy miért lesz jobb nekünk, ha két rossz mellé odateszünk egy harmadikat.")
|
| | | | |
|
