| | Kínai írásjeles:
Egy darab be, majd meglátjuk. Hát semmi se jön, tököm tele. Aztán hirtelen fejbevágott, marha nagy szeretetfless-féleség, határtalan öröm. Csak féleség, mert nem úgy szerettem mindenkit, ahogy kell, hanem máshogy. El kezdtem ölelgetni egykét csajismerösömet, aztán puszilgattam. Egy kellemes mdma bogyóval ez rendjén is van. Na de ez nem volt elég, telt az idö, marha kanos lettem. Minden csajt meg akartam dugni. Már szinte fájt, hogy visszafogjam magam és ne tegyek olyat, ami égö/bántó/durva lenne. Aztán kezdtem érezni, hogy jövök le róla vagy mégsem. Nem tudtam eldönteni, picit rázott a hideg. Meg úgy éreztem, álmos vagyok. No, irány haza. Jó meleg kocsi, zene nuku. Már alig vártam, hogy hazaérjek, be az ágyba, aztán aludjak... Bár ne tettem volna...
Hazaérés, halk zene, elfekszem, betakarózom. Fázom. Na jó, hideg a panel. Próbálok aludni, de nem megy, fáj a fejem ezerrel s minél inkább aludnék, annál jobban fázom és megy szét a fejem, hiába iszom néha néhány korty vizet, száraz a szám, nem is izzadok, pedig kéne. Aztán rájöttem. Lázas vagyok, nem sok kell, hogy meghaljak, úgy tüzelt a testem, mint még soha. Életemben elöször éreztem azt, hogy valami nagy gáz van. Komolyan gáz van. Irány ki konyha, mi legyen. Fázom, fáj a fejem, szédülök... Végiggondoltam mindent, amit a bogyókról hallottam, olvastam, láttam. Gyógyszert nem akartam bevenni. Aztán úgy döntöttem, megpróbálkozom C-vitamin bevitellel, bár mindenki mond mindent, hogy ilyenkor kell, ilyenkor tilos, mert pörget meg ilyenek, meg bár megtapasztaltam, hogy afterban egész kellemes citromra harapni na meg hát ugye a szerotoninképzödésben is segítségre van, szóval mindegy...
Mit veszthetek, ennél rosszabb már nem lehet, vagy ha igen, akkor meg már nekem mindegy. Talán így is. Másfél deciliter 50%-os citromlé tisztán. Nem is éreztem, hogy savanyú meg hogy marja a torkom. Aztán végigfutott a hideg a testemen, még jobban rázott a hideg. Alig bírtam bemenni a szobámba. Aztán mire elfeküdtem az ágyba, éreztem, hogy terjed szét bennem a meleg. Két perc múlva már se fejfájás, se hidegrázás, se szédülés, se semmi kellemetlen érzés. Mintha totál kitisztultam volna. Egyet leszámítva. Tényleg felpörgetett a citromlé, vagyis az ágyban csak néztem a plafont, forgolódtam. Járt az agyam ezerrel, hogy mi is volt az este meg mindenen, idöm volt, már nem voltam rosszul. Úgy négy óra elteltével el is aludtam. Másnap pedig olyan kínzó fejfájás gyötört egész nap. |
| |
