 |
Legfrissebb hozzászólások (28176 - 28225)
 | |  | | | | |  | |  | | | kedves egybegyűltek!
először is, ha ti nem fogyasztottatok volna sohasem LSD-t, vagy más érzékelést radikálisan megváltoztató dolgot, feltételezhetőleg nem azok az emberek lennétek, akik megfogalmazzák az itt leírtakat, akikben felmerül a kétely, hogy hiába bármi "transzcendencia", a nyugati valóságban az ember mindenképpen ontológiai ellentmondásba kerül.
ezt a véleményt maximálisan osztom. ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mi lett a tanultakkal? az "istenek"(természetfölötti) által elmondottakkal? az ember az ilyen tudást csak szándékosan képes magától elvitatni, és az is elképzelhető, hogy ezt a nyugati világ hatására teszi, azért, mert ez a világ nem engedi meg a bizonyosságot és az állandóságot... hitet akar és változást.
a hit és bizonyosság közötti különbség körülbelül a filozófia és metafizika közötti különbséggel példázható legegyszerűbben. a hithez szükségesek a külsőséges dolgok, a bizonyosság mindig belülről fakad. és a mi bizonyosságunk bizony mérgezett egy dolog, hiszen a világ "Celebration Time, Come on!" című szám lejátszása közben rohan a sötét szakadékba. bele.
aztán, hogy miként kapcsolódik valakinél össze a kényelem tudat és a transzcendenciával, azt már kevésbé értem. a transzcendencia csak abban az esetben kényelmes, amennyiben a szeretetre találás/tudásra ébredés nyugalmát és bölcsességét azonosítani lehet a kényelemmel. szerintem nem érdemes ezt tenni, hiszen, ha valaki a szerek által alkalmassá lép elő a tudás befogadására, abban az esetben (szerintem) mindenképpen fel tudja mérni a szerhasználat kockázatait, és azt, hogy mikor és mire kell használni őket.
néha, borúsabb napjaimon, amikor hű társammal, a melankóliával fejtegetem életem útjait, bennem is megfogalmazódik saját megváltásom nevetségessége (itt már hangsúlyos a kényelem érve). hiszen közösség nélkül az ember félkarú nemzet, és hiába bármi isteni tudás, hogyha az ember ezt a bizonyosságot a világba tekintve nem találja sehol.
vigasztaljon benneteket a tudat, hogy időtlenül tekintetek a világra, és ezt a képességet csak erőszakkal vehetik el tőletek/vehetitek el magatoktól. minden pátosz nélkül: ez a ti utatok, hogy keressétek és kis szerencsével megtaláljátok azokat a lehetőségeket, amelyek mentén a tiszta tudást/szeretetet lehet az emberekben injektálni. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | folyt.:
Kinyitottam a szemem, a füst a nyitott ablak ellenére megragadt a levegőben, előttem lebegett egy sűrű, szürke, lassan mozgó elnyúlt alakzatban, volt egy furcsa érzésem, hogy fraktálszerű (programozó matematikusnak tanulok, egyébként). Elmosolyodtam, valamiért intelligenciát tulajdonítottam ennek a furcsa mód megragadt füstfelhőnek, mintha a mozdulataival, változásaival mondani akart volna nekem valamit. Lassan felvett egy (majdnem) háromszög alakzatot, erről eszembe jutott egy ábra, amit délelőtt elemeztem, megérintettem a füst-háromszöget, majd...
...holnap vizsga...
picsába...
azonnal rám jött a para, egy-két másodperc alatt végigfutott a lehetséges összes negatív ok-okozati lánc a fejemben...
elalszok, megbuktatnak, átraknak térítésesre, nem tudom majd fizetni, nem lesz munkám, egy hajléktalan AIDSes hernyós leszek, aki stréhel az anyagért...
nem tudok semmit vizsgán, megbukok életemben először, elmegy minden motivációm, megint el kezdek inni bánatomban, részegen beleugrok abba a patakba mint az a srác múlthéten, én is kihűlök, megdöglök, családom belerokkan...
és így tovább... nem bírtam, ellegyeztem a füstöt, a háromszög elhallgatott, helyére lépett a "józan ész" hangja.
"- nem s olyan szar a helyzet, hülyegyerek, megvannak a tételek, hajnalba felkelsz, kidolgozod, és meglesz minden"
Hittem neki, megnyugodtam. Visszacsuktam a szemem, mert már fájt a fénytől, a hálóba furcsa, groteszk testek torzói, levágott végtagjai akadtak. A morbid kép ellenére teljes lelki nyugalmat éreztem mikor részletesen megvizsgáltam őket. lelkem, félelmeim előbb legyőzött "démonaival" azonosítottam őket. Némelyik még mocorgott, de lassan és kínkeservesen, nem féltem tőlük, nem ijesztette meg és nem töltöttek el undorral.
Aztán bejött a szobába két srác, keresve az egyik szobatársamat, mondtam nincs itt, mondták buék, mondtam viszont. Gondoltam rájönnek maguktól, hogy nem most akarok szocializálódni. Nem jöttek rá, de mégis kimentek szó nélkül, ez kicsit bántva éreztem magam, még ha ez is volt a célom, de gondoltam mindegy...
Visszacsuktam a szemem, már semmi :(
Befutott rá egy percre szobatársam, ő is kérdezett faszságokat, úgyhogy végül letettem róla, hogy ebből még lesz bármi is.
Konstatáltam a szalviás 1/3-a még mindig a kezemben van, megnéztem az időt, 8 perc volt az egész trip a gyújtástól kezdve. Feldolgoztam ezeket az információkat, majd közöltem a sráccal, hogy fáradt vagyok, és lefeküdtem aludni. Nem álmodtam, vagy legalábbis nem emlékszem, 6 órára rá keltem, teljesen kipihenve.
Hát kb ennyi :) Reméljük legközelebb jobban sikerül, köszi a segítséget mindenkinek |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszönöm, azt hiszem értem.
Ma is próbálkoztam (~10 cm, vastag, sűrű, tiszta zsályából tekert rollos cigi [2-3 g] + vihargyújtó, egyenes hát, halk reggae, tompa fény).
3-4 mély levegő, addig tart lent, amíg kényelmes...
...something different...
aztán a cigi felénél rám tört a köhögőgörcs (ebben a pillanatban elhatároztam, hogy ha lesz egy kis szabadidőm, csinálok egy bongot, amíg nem lesz alkalmam venni egyet, mert még mindig rettenetesen kapar -.-), aztán eldurvult a helyzet...
...és ekkor elkezdődött a trip is. Kimerevedett a pillanat, a csillagok, amiket az erős köhögéstől láttam, megálltak a levegőben. Majd két hosszú pillanat után fénycsíkot húzva maguk után apró hullócsillagokká váltak. Pillanatok alatt elkezdtem szokatlanul hevesen izzadni, pedig a kóter fűtése sem az igazi, és a nemdohányzó szobatársam kedvéért még az ablak is bukóra volt nyitva. Meg ügye tél van. Még mindig nem kaptam rendesen levegőt, éreztem, hogy bad trip lesz, de nem érdekelt, én azokat is szeretem megélni, elég elvont ember vagyok hozzá.
Megpróbáltam kiüríteni az elmémet, ami hamar megtelt kósza, értelmetlen gondolatokkal, megpróbáltam kis pihenéssel rendbe hozni a tüdőmet, hogy tudjam folytatni. Próbáltam a zenére figyelni, hogy a köré tudjam terelni a trippet (épp Cé'Anne Rootless Tree-je ment: http://www.youtube.com/watch?v=h1fGwLjfg8I).
A szemhéjamon keresztül is erősnek találtam a fényt, furcsa, a térben végtelen, összefüggő, vékony-szálú hálót láttam csukott szemmel, mely élénk piros és kék színekben vibrált. Szép volt. Mintha víz alól nézném a vörös holdat, és a hullámokon megtörő fény táncolna a szemem előtt. Mivel levegőt sem kaptam még mindig, egyre valószerűbbnek tűnt a dolog. Megfordult a fejemben, hogy fel kellene kelni, és lekapcsolni a maradék világítást is a szobában, de elhessegettem az ötletet, ha megmozdulnék, talán az a kevés is elszállna a füsttel, amit eddig kaptam.
Füst. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sziasztok ! Kipróbáltam a Ipomea Tricolor nevű magot(210 szem) kis cannabissal és hát csak kicsit éreztem. Kéredésem a következő azóta csak ipomea scarlett o'hara magot találtam ez is fogyasztható valaki próbálta már ?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: fehér (szürkés), barna szemcsés
Logó: -nincs logó-
Forma: átlagnál nagyobb
Nos valami mefis avgy mefi klon nagy darab szar. Viszont aludni nem tudsz tole meg nagyon rossz ahogy lejossz rola. Flash semmi, csak a mefis szokasos berezeg a kep aztan ennyi. :S nagyon rosszul vagyok tole.. :S |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet hogy érzékenyebb vagyok az átlagnál, nekem egy utazáshoz kb 0,2-0,3 g száraz levél elég, ekkor már teljesen eltűnik ez a világ, még nyitott szemmel is. Nincs olyan nagy tapasztalatom de bong+vihargyújtó nálam maximálisan bevált.
és szerintem fontos a kellő ráhangolódás, nyitottság, alázat, tisztelet. Valamint a nyugodt környezet.
Üdv
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 4-mec kristály,
kb. 0.1g nazálisan, de attól inkább kevesebb.
Kellemes bizsergés, melegség érzése, igazából nem hasonlítanám a mefihez. Nem tartott hosszan az élmény, de meg kell említenem, közvetlen előtte ettem bőségesen. később, kb. 1.5 óra múlva gyomorba 0.1g, érdekes hogy először álmosságot éreztem, majd kiteljesedett az élmény és inkább eufórikus volt. Semmiképp sem gyorsultam fel, beszédkényszer sem tört rám. Stabil állagú, apró csillogó hosszúkás kristály, hófehér. Valakinek tapasztalat? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nyugi, repkedni nem fogsz, ha csak alapból is meg nem fordult a fejedben milyen lenne kiugrani egy panelból! ;)
Szerintem benn jobb volna elsőre, bár fél papír nem köt a földhöz (azaz nem érzed magad nehézkesnek) mégis a biztonság érzése sokat segít!
Nem baj ha egészségesen izgulsz, kicsit félsz, de jusson eszedbe ha utazol és kellemetlen gondolatod támadna hogy nincs okod hogy úgy érezz meg különben is ez egy kellemes élmény! :)
Nyugi, senki se ismeri önmagát, az első néhány trip nem is erről fog szólni, túlságosan le fog kötni ez az újfajta látásmód ahhoz hogy erre öszpontosíts. Szerezz be puha dolgokat, az tök jó tud lenni és gondoskodj a megfelelő hőmérsékletről is a szobában.
Haverodnak mond meg hogy semmi esetre se mutassa a pánik vagy aggódás legkisebb jelét se utazás alatt, a magabiztosság mindig megnyugtatja az utazót, eléri hogy úgy gondoljuk minden rendben körülöttünk... és tényleg az van!
Ha mégse a lakást választod akkor keressetek olyan helyet ahol le lehet pihenni, ülni és beszélgetni... ezt így hidegben necces megoldani |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip, te hozzám képest optimista vagy.
én már csak nevetek saját, átnevelésemre irányuló próbálkozásaimon. ezek a new age-es fílingű gyakorlatok, amiket írsz, számomra bukott dolognak tűnnek; nekem önmagam átkonfiguráláshoz olyan szintekre kéne leásnom, amelyek nagy valószínűséggel meghaladják a jelenlegi életem kereteit (elmúlt inkarnációk karmikus behatásai, vagy transzperszonális meghatározottságok, ki tudja). ennél fogva a megoldást már régóta nem abban látom, hogy átneveljem magam, hanem abban, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok (belenyugodjak a megváltoztathatatlanba).
ami a helyzet jobbra fordulását illeti, nekem van egy sztorim, amiben a világfejlődést megélem, és ebben vannak ilyen meseszerű elemek, hogy egyszer majd fölfejlődik a világ annyira, hogy megengedhetem magamnak a spirituális megnyílást, mindenféle szerek nélkül, mert az eljövendő kultúra, amiben élni fogunk, ezt támogatni fogja. addig is mindent megteszek azért, hogy ez a kultúra megvalósulhasson, most például fordítom magyarra a Stanislav Grof LSD pszichoterápiás kézikönyvét, hogy ha valaki el akarja majd valakinek magyarázni, hogy ez az egész pszichedélia mire is jó, akkor legyen mire hivatkozni.
el szeretnék jutni odáig, hogy kis hazánkban legyen pszichedelikus pszichoterapeuta-képzés, és az első kísérletekre jelentkezni szeretnék betegnek, hogy a segítségemmel életbe segített terápiás eljárás révén végre meggyógyulhassak.
az összes világmegváltó elképzelés közül eddig ez tűnt a legreálisabbnak.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Mi is ez a beépítés? Elképzelni egy pozitív tartalmat és utána átérezni belül, mintha bennem lenne. Nem csak azt mondom magamban, hogy jó ember vagyok, hanem elképzelem az emberi jóságot és utána átérzem, mert ha átérzem akkor belülre került. De miért is olyan furcsa leülni naponta mondjuk 20 percre és mondjuk jó dolgokra gondolni, jó tulajdonságokat elképzelni és aztán ezeket átérezni magunkban? Miért olyan szokatlan és már-már ezoterikus ez a jelenség?
Nem tudom, de elegem van abból, hogy ha valami jó dolgot csinálok akkor ott van bennem a félelem és a kétely, hogy ennek rossz vége lesz és csak ámítom magam. Bezzeg a sok negatív torzult meglátásom, na azoknál sosincs kétely, sosincs félelem és az átérzés is garantált. Na ezen kell változtatni, ez mind bennünk van és egyedül csak a hitünk az, ami meggátolhat ebben, szóval érdemes egy alapos "mik az alap hiteim" vizsgálattal kezdeni. Úgy éreztem, hogy hallucinogén hatása alatt a hitrendszer jelentősen fellazul és így az alap dogmákból kilépve lehetőségünk van más hitrendszerekben mozogni egy időre. Ez hihetetlen volt elsőre, de egy idő után már elkezdtem hinni merni benne. Azért is volt hihetetlen, mert az archaikus-mitológikus-misztikus vonulat mellett azért rendesen meseszerű is volt az egész, amit ugye a gyerekekhez kötünk és hát a mesékben csak a gyerekek hisznek, a felnőttek nem. Ezért is sokkal rigidebb egy felnőtt hitrendszere, pedig a gyermeki rugalmasság nagy kincs főleg a felnőtt lét tudatosságával kombinálva. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Első utamra készülök, és bár egy csomó anyagot ezzel kapcsolatban elolvastam itt a Daath-on, mégis volna pár kérdés:
A szabadban szeretném inkább csinálni, csak az a kérdés hol? Budapest környékén tudnátok helyet ajánlani, vagy megsértem az etikettet ha ilyeneket kérdezek? A lakást már csak azért is elvetném mert igen magasan lakom és mindig is érdekelt a repülés, ez a combo egy zöldfülű számára nem hangzik egy életbiztosításnak...
Egy nagyon jó barátomat kértem hogy kísérjen, viszont teljesen tapasztalatlan (ő is), ez így mennyire lehet gond?
Első alkalomra egy felet gondoltam bevenni, nem kell ajtóstól rontani a házba, ugye?
Ez lehet most kicsit furán hangzik, de mennyire lehet az gond, hogy úgy gondolom, közel sem ismerem önmagamat? Tehát igyekszem mindenre felkészülni és elfogadni, bármilyen "rossz" dolog is leselkedik rám...Ha tehát jön egy bad trip, akkor jöjjön, túl lehet élni, nem igaz? Ez jó hozzá állás?
Nem igazán tudtam eldönteni hogy ez egészséges önkeresés-e vagy veszélyes skizofrénia :)
Ha eszembe jut még valami bátorkodom írni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux ezen már én is gondolkodtam, hogy az ember hozzákapcsolja ezeket az állapotokat a szerekhez és akkor ha nincs szer nincs is ilyen állapot. Azt hiszem ez automatikusan megtörténik, hisz egy nagyon erős élmény egy ritka indító ingerrel óhatatlanul összekapcsolódik. Ettől függetlenül én úgy érzem, hogy a saját hitünk az, ami lekorlátozza a tudatunkat és a tapasztalásunkat, szóval ez tényleg olyan dolog, hogy mondja minden tanítás, hogy az Isten benned van, de szerintem csak kevés ember hiszi ezt el. Inkább arra gondol az ember, hogy jó-jó persze, bennem van meg minden másban is, elbagatelizálja. Amúgy is akinek nincs rendben az önértékelése az soha az életben nem fogja azt gondolni, hogy bármi isteni is lenne benne. Az ember nem azt érzi természetesnek, hogy ő benne is van isteni és, hogy ezzel a résszel kapcsolatba kerülhet. Ez amúgy is túl jó lenne és mi az, hogy bennem van valami isteni? Na nemár, múltkor kidobtam egy cigicsikket az autóból, én bennem biztos nincs semmi isteni, akkor nem csinálnék ilyet. Megpróbálja az ember ráhúzni az egóját az istenire, a másik véglet, hogy tényleg azt hiszi ő Isten és ettől vagy hatalmas pofája lesz vagy valami elvetemült fanatikus. Pedig minden a kapcsolatról szól, hogy át tudjuk-e érezni a kapcsolatot. És ameddig az ember úgy gondolja nincs benne semmi isteni és a világban körülötte nincs semmi transzcendens/spirituális/isteni addig tényleg csak a szürke hétköznap jön elő.
De milyen elvetemült ötlet a hitünkkel játszani? Csak úgy formázni? Csak úgy kijelenteni, hogy figyelj én, én eddig azt hittem, hogy semmi isteni nincs bennem, de mostantól elhiszem, hogy van. Lehet ilyet? Nem túl merész? Nem lesz baj belőle, hogy az ember csak úgy elhiszi ezeket a dolgokat?
Elhiszem, hogy rossz ember vagyok. Elhiszem, hogy nem vagyok szerethető. Elhiszem, hogy mások terhére vagyok. Elhiszem, hogy az életem üres és a világ kegyetlen. Elhiszem? Ó persze, ez megy magától semmi gond, tök reális nem? Nem lesz baj abból, hogy ezekben hiszek? Dehogynem, mégis a negatív dolgokkal való foglalatoskodás "felnőttesebb" és "reálisabb", legalábbis valamiért az én környezetemben ezt tapasztaltam.
Te ne higgyed azt, hogy a világ minden rezdülésében ott van a kozmikus, isteni természet, mert csúnyán pofára fogsz esni majd, amikor kirabolnak az utcán!
Ilyen és hasonló ezer dolog gúsba köti az ember tudatát és képességeit, egyszerűen kishitűségre lettünk nevelve, ugyanakkor minden józanul gondolkodó ember fél attól, hogy átesik a ló túloldalára és fanatikus hívő lesz, ami ugye megint csak nem hiányzik.
Első lépés leépíteni azt a hitet, hogy az ember nem építhet fel magában valami pozitívat tartósan. Leépíteni azt a hitet, hogy a negatív dolgok fajsúlyosabbak és felülírják a pozitív dolgokat. Leépíteni azt a hitet, hogy a negatív dolgok automatikusak, míg a pozitívakat nekünk kell létrehozni. Felismerni és elhinni azt, hogy a negatívat is mi építjük be magunkba aktív munkával, csak annyira megszokott ez, hogy automatikusnak tűnik, pedig biztos vagyok benne, hogy élnek olyan emberek a földön, akik gyerekkoruktól kezdve pozitív dolgokat építenek magukba, mert nekik ez a természetes. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezékiel nem azon volt a hangsúly, hogy primér-e a kémiai hatás, hanem hogy egyáltalán ott van és ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Valószínűleg egy tisztán megtapasztalt transzcendens/spirituális élménnyel összehasonlítva ki lehetne vonni belőle ezt a kémiai részt, de ez csak tipp. A hallucinogének mindenesetre igen komoly lendületet adnak a tudatnak, sajnos ez a lendület alapesetben nem szokott csak úgy létrejönni, ehhez kellenek a spirituális gyakorlatok. Más az amikor koffeinnel próbálsz ébren maradni, vagy tök tisztán egy idő után átlendülsz a holtponton és felpörögsz magadtól. Valahogy úgy képzelem el, hogy a tisztán elért tudatállapotok tartósabbak és kezelhetőbbek, mint a szerek által indukáltak. Ez mondjuk nem is csoda, ha azt nézzük, hogy a szer által indukált nagyon hamar létrejön, elég 1-1,5 óra és már igencsak ott van az ember, míg gyakorlatokkal valószínűleg ezt több idő elérni. Pl. a holotróp légzést is valami 1 óráig szokták végezni az igen súlyos hatásért, de aki bevesz mondjuk LSD-t az semmit se csinál, csak várja hogy leteljen a felfutási idő.
Ezzel csak tényleg az a baj, hogy könnyű elkényelmesedni. Ha valaki megszokja, hogy bevesz egy adott hallucinogént és nem sokra rá kapja az ívet nagy intenzitással annak a hasonló tudatállapotokat megcélzó gyakorlatok kiábrándítóak lehetnek. Mivel ezek kis intenzitással kezdődnek és idővel felépül az intenzitásuk, a szereknél meg már hamar nagy intenzitással kezdődik a móka aztán ez csökken le fokozatosan.
Ezt leszámítva viszont jók ezek a szerek, mert felkeltik az egyén érdeklődését a transzcendens tartalmak iránt és akár gyakorlásra is motiválhatják. Talán jobban is tudja végezni az ember a gyakorlást, ha már tudja, hogy ilyen van, ez létezik. Hozzáállás kérdése. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a legjobb herbal a magic dragon és a firebird! még a füstje is olyan mint az eredetié :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Uránus:
Világoskék facebook. 5800. roli166. Valószínű mcpp-és szar!!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: világoskék
Logó: ? (kérdöjel)
Forma: kerek
tudna valaki infot mondani a világoskék facebook-ról? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem ez kicsit túlzás.. xD |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Új beszámoló:
Ezékiel: Egy újabb év, egy újabb élet (2011) - gomba
Beszámoló | 2011. január 4. | Kiadó: Daath
http://daath.hu/showText.php?id=204
"Az előre beállított playlist szólt, különböző arab chill-out zenék. Kezdett kissé lelassulni az idő, apró vibrációk kezdték beharangozni az utazást. Ekkor kezdett egyre erősebb félelem elurakodni rajtam. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy egyáltalán nem állok készen az élményre, sem szellemileg, sem fizikailag, és jött a gondolat, hogy ki kell hánynom a matériát. Nem tettem meg, mert valahol tudtam, hogy akkor ugyanott maradok, ahonnan el akartam indulni. Nagyjából 30-40 perccel a gomba elfogyasztása után lekuporodtam a földre, és keservesen sírni kezdtem. Ekkorra már elvesztettem a logikus gondolkodás képességét. Sírtam a földön, éreztem, hogy tisztulok. A tisztítókúra, amelyet nem végeztem el, automatikusan beindult. Éreztem, ahogy eltávolodok a fizikai valóságtól és egy szellemi valóság felé veszem az irányt. [...]" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kedves testvérem
A szalvia égy érzéki nő és ő válassza ki kinek adja oda magát. Szeszélyes és sokszor nem mutatja magát. Talán te nem tiszteled annyira, h megmutassa magát neked. Ha tisztelnéd nem raknád 15 centis cigibe és javítanád az ízét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip:
Karakterek száma, vagyis pl. te egy kb. 150-oldalas irománynak megfelelö betümennyiséget gépeltél be tavaly :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az, hogy az álmoknak jelentése van, számomra nem is kérdés, viszont azt már nem igazán tudom elhinni, hogy úgymond jövőbelátó funkciói is lennének.
Hiszen az, hogy szerencséd lesz, miylen alapon állaíthatjuk egy álom alapján? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip: jah, ez a legnagyobb szívatás, meglátni, hogy lehetséges, és utána szétígyelni magadat azzal, hogy hiába igyekszel, a hétköznapi tudatállapotban sehogy se tudsz tartósan közelebb kerülni hozzá. néha úgy gondolom, hogy ez a pszichedelikus szerek legnagyobb csapdája, beimprintelik az agyamba a tudomást, aztán egész életemre borítékolva van a szenvedés, futok önmagam után, mint a patkány abban a járóhengerben (vagy mi is az).
mert még ha úgy volna, hogy az ember egy idő után elfárad és feladja... és akkor megszólalnak a trombiták :) de nem bazmeg, ezt nem lehet feladni. mindig ott van az a gondolat, hogy "aha, biztos nem voltam elég kitartó". aztán már hiába jön adyashanti, meg a többi bölcs, már sehogy se húznak ki a jó kis kényszerneurózisból, ami időközben az életformámmá vált.
a másik faszaság, amikor az ember ráhúzza a valóságra ezt a kétpólusú modellt, hogy van ez itt (a szürke), és van az ott (a transzcendens), és az utóbbit a pszichedelikumok bevételétől teszi függővé. annak érdekében, hogy a transzcendens ne váljék túl félelmetessé (úristen mit kezdenék én ezzel az egésszel a hétköznapi állapotban, megőrülnék biztos), az agyunkban kinevezzük az LSD-t, mint a transzcendens élmények egyedüli mediátorát, és ezzel kb. garantáljuk, hogy a hétköznapi életben sohasem fogunk megvilágosodni. ha beveszem, eldobhatom az egómat, mert a trip visz, ha nem veszem be, nem dobhatom el az egómat, mert nincs, ami megtartson. ezzel a rendszerrel pont, hogy szétfeszítjük a dualitást, ahelyett, hogy az ittet és az ottat engednénk újra egységbe olvadni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | uram ég!:-) mennyi jó gondolat! igyekszem majd érdemben hozzászólni.
én Eliade-val értek egyet a transzcendencia meghatározása kapcsán; a profán lét számára meghal az illető, és egy más, szent vagy (mivel a szent szó a mai körülményeknek megfelelően nem igazán találó) jelentőségteljesebb "légtérben" születik újjá. csak azért írtam ezt, mert ez a direkt kémiai hatás csak abban az esetben lehet primer, ha tényleg a mindfuck-random visualisation tengely mentén áramlik végig az egyénben az érzelmek-értelmek görgetege
egyébként valójában a transzcendencia(ha tényleg arról van szó) minden esetben a jelenlegi tudás (legyen az bármilyen jellegű) meghaladását teszi lehetővé. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "egy csomó olyan hatás/élmény lehet, amelyet mi a transzcendenciához társítunk, holott az valójában az LSD direkt kémiai hatása"
Ez nekem is eszembe jutott pár napja a halál-közeli élmények kapcsán. Talán ez az a téma ami a leghamarabb vezet el ide.
Szóval az ágyon feküdtem valamelyik délután, és valahogy képbe került a halál. Rögtön beugrott a nemrég valahova ide linkelt Benedekféle dokumentumfilm, ezen belül az első alany által megfogalmazott "átfordulás" "átesés".. Párhuzamosan pedig egy korábbi LSD -s élményem vonatkozó szakasza, és akkor teljesen érthetőnek és megfoghatónak tűnt a különbség, hogy ilyenkor mi az LSD. Mindez ilyen benyomásszerűen pörgött végig látszólag tőlem tök függetlenül, mintha trip ben lennék vagy flessback ben vagy nemtudom. Közben meg nem volt acidos abszolút. Ekkor már csukott szemmel feküdtem, és ennek az egész cuccnak a végpontja vagy középpontja mintha betriggerelt volna egy folyamatot, amiben az egész elkezdett megtörténni. Valami fura vizuál is volt (jellegét tekintve egyszerűbb és másabb mint papírtól vagy fűtől). Abszolút nem volt félelmetes kellemetlen vagy megterhelő. De az utolsó szakaszban, beugrott hogy nem toltam semmit mi ez (ennyi már elég is volt a kizökkenéshez/beparázáshoz) megfulladok a gyógyszertől szétesek örökre stb. És akkor hirtelen felugrottam egyfajta önegybentartó reflexként, és az egész elillant mintha misem történt volna.. Utána még kis ideig fura volt.
Néhányszor volt már hasonló, de ez most keményebb volt. Ráadásul a forgatókönyv váza nagyon hasonlít arra a bizonyos élményre LSD -n. Meg tényleg úgy tűnik (és ez még logikus is) hogy ez az utolsó előtti pillanat vagy a pillanat még utolsó "számlálható" darabja mindenben felüti a fejét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @omg
Nem testvérem, elolvastam a hozzászólásaidat, és köszönöm a tanácsaid, de a kérdéseim sem igazán erre vonatkoztak, ha jobban megfigyeled
Egyébként azoknak megfelelően jártam el.
Engem inkább az érdekelne, hogy találkoztál-e már olyan növénnyel, ami híján volt a pszichedelikus hatóanyagnak, illetve hogy ez milyen gyakran fordulhat elő.
Továbbá az érdekelne, hogy mit javasolnál ízfokozásra (igen, olvastam alább, hogy kinek a bong, kinek a vizipipa, de az ízről senki sem nyilatkozott), ami nem megy túlságosan a hatás rovására.
Illetve arra, hogy mi a küszöb-mennyiség az egyszerű levelekből, még mindig nem érkezett konkrét szám (gramm, db, cigi, bármi :) ), mert amit irodalmi forrásokból olvastam, nekem mind kevésnek bizonyult. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Buék!
Gén a szövegmennyiség az karakter vagy szavak száma? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen ez még nem fordult meg a fejemben, hogy a sav is odatesz azért, még akkor is ha transzcendens az élmény és túlmutat azon, hogy jól be vagyok drogozva meg jól mindfuck randomshit haluzik az agyam tőle. Amúgy nekem inkább az a megterhelő, hogy nyugton legyek. Amikor teljesen fel tudok olvadni akkor ez nem probléma, de amúgy tényleg az van, hogy visszakapcsolgat az egóm és az meg mindenáron akar valamit csinálni. Akkor is ha jó dolog történik, akkor is ha rossz. Kicsit olyan érzés mint amikor van 2 szék, leülsz az egyikre és akkor úgy érzed a másik jobb lesz, ráülsz a másikra és úgy érzed mégiscsak az első az igazi, aztán ráülsz arra és mégis a másik...a végtelenségig.
Muszáj lesz ráfeküdni a rendszeres gyakorlásra, mert így minden olyan mézes madzag szerű. Egyre többször láttam, tapasztaltam hogy ez a transzcendens valóság létezik, több év kellett míg el tudtam hinni, hogy ez működik, de talán a legnagyobb kételyt mindig az szülte, amikor józanul a szokásos üzemmódban nagyon messze az oldott trippes állapottól próbálkozik az ember és persze az LSD-s intenzív élményekhez képest messze alulmúlja az egészet, sőt a szokásos hétköznapi dogmák a szürke realitás vasrácsaiként tornyosulnak elém, egy táblán kiakasztva, hogy "a realitás fáj" meg "az élet nehéz" és hasonló finomságok. Ezek LSD végén is egy idő után visszakapcsolnak, az ember nem érezheti csak úgy jól magát sokáig, az nem reális. Legalábbis engem így neveltek és a körülöttem élők is így élnek, de szerencsére már kevésbé hiszem ezt el kötelező igazságként, bár tény hogy ez a fajta félelem és problémafókuszú életmód nagyon erős "lehozó" jelleggel bír. Csak az a baj, hogy pont a konstruktív és jó dolgaimról hoz le és nem ad helyette semmit csak azt, hogy húzd össze magad mert baj lesz és hajtsál keményen mert kemény munka nélkül semmit nem lehet elérni az életben. Mondjuk ennek egy része szerintem igaz, de mondjuk ahhoz nem kéne keményen megdolgozni, hogy jól érezzem magam. Ahhoz miért nem kell keményen megdolgozni, hogy rosszul érezzem magam? Az miért megy olyan simán, miért tapad úgy az emberre a sok negatív szar és miért siklik át a pozitív felett? Persze az ilyen elszállt agykontrollosan legyünk mindig pozitív emberektől is falnak megyek, szóval megvan a másik véglet is, azt hiszem megint csak jobb lesz középen maradni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | elnezest az elozoert, most latom, hogy mar linkelve lett lentebb is |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az áhitat és odaadás az szerintem nem egós dolgok, inkább egó feladósak."
én is így érzem, bár az önámítás lehetőségét itt sem lehet figyelmen kívül hagyni (de ez esetben úgyse fog kinyílni a kapu, mert azt az őrt, aki ott áll, nem lehet így átverni)
a trip alatti nem jelen-levéssel kapcsolatos problémát egy olyan animációval is lehetne szemléltetni, ahol az idővonalon halad előre egy pont (mindig a mostban), és időről-időre "szellemképes" lesz: szétválik két pontra, az egyik a followed, a másik a follower. ez olyankor történik, amikor az agy elemző része bekapcsol és nekiáll analizálni azt, ami éppen történik (illetve "épp az előbb" történt). az elemző részt jelképező pont eszerint - ha éppen van - mindig a másik (a jelen pillanat valósága) mögött vágtat az időegyenesen, hol kevésbé, hol inkább lemaradva, aszerint, hogy mennyire merült el a valóság inputja nyomán felmerülő asszociációkban.
(kár, hogy a példa sántít, hiszen az asszociációkban való elmerülés is a jelenben történik. olyan, hogy múlt, igazából nincs is. de akkor hogy lehetne megfogni a két állapot közötti különbséget? valami defókuszáltság-féléről lehet szó. pedig tényleg olyan érzés, mintha a múltból kapkodnék a jelen után.)
a jelenben levést szerintem azért érzed fárasztónak, mert ha jelen vagy, akkor bemélyül a trip és olyankor megint elkezdődik a zúzda. tehát nem a jelenlét a fárasztó, hanem az LSD hatása (ahogy marja az agyadat a sav:) ha szer nélkül sikerülne bepottyanni az örök jelenbe, az valószínűleg nem lenne ilyen fárasztó.
amúgy ez is érdekes, hogy mivel sokunk a transzcendens állapotokat leginkább pszichedelikumok révén tapasztalta meg, egy csomó olyan hatás/élmény lehet, amelyet mi a transzcendenciához társítunk, holott az valójában az LSD direkt kémiai hatása. számunkra emiatt elképzelhetetlen a "tiszta" transzcendens élmény, mert mindig ott volt mögötte vagy belevegyítve a trip saját "íze" is.
hasonló a helyzet az egóval is: feltételezem, hogy a hagyományos, fokozatos úton elérhető "tiszta" transzcendens élményeknél az egó már nincs jelen, míg a pszichedelikumokkal elért állapotoknál gyakori, hogy az egó ki-be kapcsolgat, és ez némi konfúziót eredményez: egyik pillanatban egységben vagyunk, a másikban már elemezzük az előbb megélt egységet. emiatt talán nagyobb a veszély is, mert előfordulhat, hogy az egységben megélt tiszta energiák az egó visszakapcsolásakor megalomán elképzelésekbe folynak bele, ami aztán mindenféle messianisztikus eltévelyedésnek is az okozójává válhat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az USA ban nagy sláger ez a rivotril, mindenre...
Sajnos nemsokat tudok róla de annyit mondhatok hogy indicana nincs jobb etvagycsinalas teren, ha csak ez lenne a gond akkor ajanlanam.Valoszinuleg sokkal osszetettebb a problema ezert -> Élermódváltas segithetne a legjobban, tudom ezt a legkonnyebb mondani de ez van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az áhitat és odaadás az szerintem nem egós dolgok, inkább egó feladósak. A büszkeség tipikusan egós dolog, a másik problémám, amikor beindul a "rögzítő gép", aki mindent le akar jegyzetelni, hogy meglegyen, birtokolhassam és később felhasználhassam. Ez persze már elég ahhoz, hogy ne legyek jelen.
Zenét hallgatni is lehet úgy, hogy minden új hangot felfogsz amikor az megjelenik, egy milkdrop vizualizációt is lehet úgy nézni, hogy bármi ami megjelenik rajta hagyod és befogadod. De lehet úgy is hallgatni zenét, hogy 1-1 hangot kiragadsz vagy, hogy nem élőben hallod mert az agyad egy-egy jó részt próbál még megtartani, visszajátszani pedig az már nincs. Vizualizációnál is lehet egy valamit kiragadni és azt nézni, illetve ha elmúlt akkor még fejben megőrizni. Nekem papíron mindig az van, hogy akkor látom igazán, hogy az a dolog ott előttem élőben változik és folyton változik és ez nekem valamiért furcsa, szokatlan sőt fárasztó is. Jelen lenni nekem sokkal fárasztóbb, mint a memóriámban turkálni, az valahogy kevésbé megterhelő. Ezek alapján nem is csoda, hogy ha elmúlik az LSD hatása akkor már nem is vagyok annyira jelen, hisz engem ez megterhel, az agyam nincs hozzászokva ehhez a folyton változós ütemhez, főleg azért sem mert sokszor én akarom megváltoztatni a dolgokat, leginkább fejben és persze ez igen nagy illúzió. Inkább csak arról szól, hogy nem tudom elfogadni azt ami jött úgy ahogy van és fejben próbálok csiszolni rajta, mintha ez lehetséges lenne. Nagy önámítás, de legalább hallucinogénen látom, hogy van más működési mód is, igaz mint már írtam ez számomra egyelőre még megterhelő és így óhatatlanul taszít valamennyire. Olyan érzés mintha azt mondanák, hogy na most legyél jelen, most akkor innentől nonstop meló van és nincs lazsálás, noha tudom, hogy inkább hagyni kell a dolgokat, mintsem csinálni. Viszont nekem a hagyás is melós, az hogy folyton csinálok ezt-azt sokkal megszokottabb és reálisabb, mint az, hogy csak úgy vagyok és felfogom, ami körülöttem és bennem van. Gondolom ezt az akadályt is a gyakorlással lehet leküzdeni, talán ilyen szempontból nincs kiskapu, kerülőút. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: piros
Logó: malom
Forma: kerek
érthető,mert ha magad tapasztaltad úgy más!
email ment,ide nem írhatok beszerzést.
Peace! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szilveszter nálunk is kalaposan telt. Kis családias hangulatú házibuli.
Vidék. 31.-én mentünk le estefele, lepakoltunk, fél 7 kor megettük a csiperkét, fejenként ~1,5grammot. (egyikünk, R, csak egyet)
Kíváncsi lettem volna a gombára, először inkább magában, de a többiek nem akartak várni, úgyhogy 7 kor elszívtunk egy lazítós cigit.
Hát ami ezután következett... Bementem a házba, a többiek még kint maradtak egy kicsit, én pedig elkezdtem a konyhában fel alá járkálni, összedörzsöltem a kezeimet és kántáltam, hogy "fúha, fúha, fúha." (vagy "azt a rohadt", annyira már nem emlékszem) Egy olyan erős energia kezdett áramlani a testemben, hogy ha felugrottam volna talán soha nem esek le. Bejöttek a többiek és elkezdtek rajtam szakadni, én pedig rajtuk, aztán hirtelen elkezdődött (ez már kb T+1,5óra) az össze vissza beszélés. Mindenki elakarta mondani, hogy mit érez, mit tapasztal, és egyszerre egymást túlkiabálva ordítoztak, minimum úgy éreztem magam mint egy 50fős tömegben, pedig csak 4 en voltunk.
Kértem őket, hogy kicsit maradjanak csendbe, mert egyszerűen nem tudok oda figyelni magamra. És akkor bántam meg, hogy elszívtam azt a cigit, rájöttem, hogy az zavart össze teljesen, a gomba hatása olyan lett ettől a cigitől, mint a szappan a vizes kézben, minél inkább szorítottam, annál messzebbre került tőlem.
Tehát az első két, két és fél óra csak úgy elment, bennem pedig csak egy nagy WTF volt. :D
Kezdett lenyugodni a hangulat, zenét hallgattunk, és végre tudtunk normális emberek módjára kommunikálni. Körben ültünk, elkezdtem a tőlem balra ülő emberrel beszélgetni valamiről. Erre a velem szemben ülő azt mondta, hogy igen ez így van és érti, felé fordultam és egy sáv jelent meg kettőnk között ami minden mást kizárt. Mondtam neki még pár dolgot, és erre az arca elbutult, és kérdezte,hogy mi van? Vissza fordultam a tőlem balra ülőhöz, aki megszólalt, na ugy, hogy nem érti, ezt mondom én is, és erre megjelent kettőnk között az a sáv és minden más megszűnt.
Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni ezt a sávot, és oda fordultam R hez, kérdeztem hogy van és erre ő ezt válaszolta: Őőő... Ti most láttok engem, én itt vagyok? Eltűntek a sávok, megint mindenki beszélt össze vissza, mintha előbb a gomba segített volna kommunikálni, most meg nem engedte volna, hogy megértsük egymást. Nagyon ingerszegény nekem ez a környezet, üresnek érzem és úgy döntök elmegyek sétálni, N mondja, hogy velem jön.
A többiek azt mondják, hogy maradnak, de ahogy elindulunk jönnek velünk. Ahogy távolodunk a háztól úgy érzem, mintha valami gumiból készült heveder lenne a testemhez kötve, ami egy ideig enged elmenni de aztán visszaránt, vagy mintha a levegőnél valami sokkal sűrűbb dologban mozognék. Egy idő után rájövök, hogy ez a valami, nem más mint a hideg, és sajnálkozva bár, de visszafordulok.
Jön az ötlet, hogy szívjunk el még egy cigit. Eddig a pontig akárhányszor szóba került a gomba, mindig bolond gombának hívtuk sokkal jobban illett az egészre. A cigi után viszont visszamentünk, leültünk és végre kicsit csöndben voltunk, hallgattuk a zenét, és megfigyelhettem, hogyan áramlanak az energiák a testemben, a legtöbb a hasam alsó részében volt, a jobb lábamból pedig éppen kavargott át a balba... R nek elkezdett fájni a feje, mondtam, vegyen be egy algopirint, de nem kért. Mindenképp segíteni akartam neki, és elkezdtem az energiákat irányítani az ujjaim végébe, úgy tartottam a mellkasom előtt a két kezem mintha egy kamehamehára készülnék, az ujjhegyeim egymásra néztek, és éreztem ahogy meggyűlik köztük az energia, amit aztán beleengedtem R fejébe. Hát kívülről biztos röhejesen nézett ki, de fél óra múlva R érezte magát a legjobban.
Aztán éjfélkor pezsgő az erkélyen, kicsit második világháború fíling és 2010el együtt a gomba hatásától is elbúcsúztunk. ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Amit írtam tiszta fejjel írtam, még nem próbáltam pszichedelikumokat, de szeretnék. Alapjáraton nyílik meg a tudatom a végtelenbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | megin ismételjem? egyenes hát nagy levegő vihargyujto és nem csak izzitod hanem folyamatosan égeted
/ vmelyik admin kirakhatná ezeket a tanácsokat nagybetükkel köszönöm |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért az áhítattal is csak csínján :)
Véleményem szerint a jelen pillanat valóságának megismeréséhez az egyik legjobb üzemanyag a humor, a nevetés, a jókedv, a tánc és társai.
Ha jól emlékszem Jeruzsálemben van egy templom ami a feltételezések szerint Jézus születési helyén épült. Karácsonykor két keresztény szekta ott szokott ünnepelni, úgy, hogy egy demarkációs vonallal ketté van osztva a templom, és mind a 2 csapatnak jut pár perc a csendes áhítatra. Ebből aztán később mindig hihetetlen pogózások alakulnak ki, és az est tömegverekedésbe fullad, de én betegre röhögtem magam rajta. Talán jobban járnának, ha inkább vicceket mesélnének egymásnak.
"Csak nem hiszed azt, hogy a csillagok este odafent csak úgy hangulatból világítanak? Hát nem, nem hangulatból, vagy véletlenül világítanak hanem viccből."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Meg azt, amikor az egóm valahogy elbassza a dolgok áramlását, pl. azzal, hogy büszke leszek magamra, milyen ügyes vagyok"
:)
nekem ez a másik irányba is működött: az áhítat és az odaadás mély átérzése nyitott meg egy nagyon mélyre vezető kaput. ezután vált világossá, miért mondta Jézus, hogy aki nem válik olyanná, mint a kisgyermekek, az nem megy be a mennyek országába.
azóta rosszul érzem magam, amikor azt látom, hogy valaki gúnyt űz a vallásból vagy a spirituális érzésekből, mert az a benyomásom támad, hogy ezzel lerontja mások lelkében a transzcendenssel való kapcsolat lehetőségét.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 3/3
Ekkor még komoly pszichotikus állapotban voltam. Tudtam, hogyha nem figyelek oda, egy rossz gondolattal, vagy egy rossz csavarodással valamit borzalmasan elállíthatok, rossz kapcsolatot hozok létre, és egy elmebeteg őrült lesz a végeredmény. Azt hiszem, az egész automatikussága és a szeretetre találás determinálta azt, hogy ne ez legyen az utolsó utazásom, és a védőangyalom is éppen műszakban volt. Lefeküdtem, és elemeztem a történteket, majd pár óra múlva kimentem sétálni, ami nagyon jól esett, leszámítva, hogy az emberekben éreztem a végtelen önzést és tudatlanságot.
Még egy fontos felismerést tettem, mégpedig, hogy az Ego, azaz eszköz, amivel navigálunk a világban. Nagyjából úgy tudnám megvilágítani ennek a lényegét, hogy az Ego, azaz iránytű, ami megmutatja a fizikai valóságban lévő dolgok helyét. Körülbelül, mutatja, hogy északon van a szeretet és a tudás, délen pedig utálat és a tudatlanság. Az ember dönti el, hogy merre megy.
Tehát nincsenek eleve jók és eleve rosszak, a döntés a kezünkben van, a jó döntéshez pedig az univerzális Tudás segít hozzá. Minden rossz döntés a tudatlanság következménye.
Természetesen regényes történetet írhatnék arról, hogy milyen volt ebben az állapotban androgünnek lenni, gombafonalnak lenni, milyen érzés, amikor visszakaptam az öntudatomat, és milyen érzés volt, amikor egy gigantikus óriás taposott és préselt a talpa alatt. Azt hiszem, ezek egyéni tapasztalatok, olyan szimbólumrendszerek, amelyek a legközelebb állnak az egyén által megérthetőhöz.
Csoda, hogy ép ésszel megúsztam. Hálát adok a gomba entitásának, amiért beavatott az élet értelmének e sarkalatos szegletébe. Hálát adok, amiért megtanított a tiszteletre és kíméletesen állította a vissza rossz berögződéseket. És természetesen tudom, hogy akármi is jöhet még ezután, de azt hiszem, ez az utazás megtanította meglátni azt a bizonyos helyes ösvényt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 2/3
Eredeti terv szerint diétát és böjtöt szerettem volna tartani, de beszámíthatatlanságom miatt ez végül nem jött össze. A nagy napon csak reggelit ettem, pár falatot, füvet nem szívtam, ennek, azt hiszem, nagy szerepe volt abban, hogy nem evett meg elevenen a félelem. Szerencsére tiszteletlenségem ellenére is szimpatikus voltam az Entitásnak. Fél nyolcig megettem a magvakat, majd egy fél óra elteltével hozzáláttam befalni a gombát. Joghurttal ettem, mert nem rajongok a gomba ízéért. Hozzátenném, az utolsó három napban már komoly lelki aggodalmak jelentek meg, de leküzdöttem őket. Az evés közben is jött egy, hogy mégsem kellene megenni az összeset, de végül megettem. Az előre beállított playlist szólt, különböző arab chill-out zenék. Kezdett kissé lelassulni az idő, apró vibrációk kezdték beharangozni az utazást. Ekkor kezdett egyre erősebb félelem elurakodni rajtam. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy egyáltalán nem állok készen az élményre, sem szellemileg, sem fizikailag, és jött a gondolat, hogy ki kell hánynom a matériát. Nem tettem meg, mert valahol tudtam, hogy akkor ugyanott maradok, ahonnan el akartam indulni. Nagyjából 30-40 perccel a gomba elfogyasztása után lekuporodtam a földre, és keservesen sírni kezdtem. Ekkorra már elvesztettem a logikus gondolkodás képességét. Sírtam a földön, éreztem, hogy tisztulok. A tisztítókúra, amelyet nem végeztem el, automatikusan beindult. Éreztem, ahogy eltávolodok a fizikai valóságtól és egy szellemi valóság felé veszem az irányt.
A sírás elmúltával, amely nagyjából fél óráig tarthatott, elkezdtem csavarodni és átváltozni. Brutálisan intenzíven éltem át, ahogy a különböző berögződött dolgok visszatekerednek az eredeti állapotukba. Gyakorlatilag automatikusan felfedeztem a testemben rejlő ellentmondásokat és zsákutcákat, rossz idegpályákat, és szintén automatikusan elkezdtem visszaállítani őket az eredeti, születés utáni állapotba. Ekkora már csak két számot tartottam meg a playlistben: The Doors: Riders on the Storm és a The End. Elképesztően vitt keresztül a visszacsavarodásokon és töltött fel megfelelő energiákkal. Ez a két zene egyszerűen tökéletesen kiegészítette egymást, az előbbi az eső közeledte és a természet békés növekedése, az utóbbi az öntudatra eszmélés minden kínja és lényege. Mikorra már sok visszacsavarodást véghezvittem a jobb agyféltekéhez (értelem) csatlakozó idegpályákon, akkor a bal féltekére váltottam. Ekkor következett az út nehezebb része. Nem untatnám a kedves olvasóközönséget a részletekkel, a lényeg, hogy a bal agyam a számos visszacsavarodás után nem talált kapcsolatot a világgal, az eredeti valósággal, és amikor erre ráeszméltem, kezdtem azt érezni, hogy most meg fogok őrülni, nincs kiút, az érzelmeim képtelenek visszakapcsolódni a világhoz. Kezdett eluralkodni rajtam a félelem, hogy az életnek semmi értelme, mert érzelmileg végtelenül sivár. Számottevő ideig emésztett ez a gondolat, közben az öngyilkossággal is találkoztam, végül valahogy beugrott édesanyám, és a szeretet. Ekkor értettem meg, az egyetlen dolog, amire az ember (és minden élőlény) rendeltetett, az a szeretet. Ez a felismerés a lelkem középpontjáig hatolt. Amikor ezt sikerült a bal agyféltekémmel tisztába tenni, már csak néhány csavarodás volt hátra, amelyeket rendre meg is tettem. Ránéztem az órára, 23:55-öt mutatott. Még éjfél sem volt, és én már túljutottam az út legnehezebb részén.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 1/3
Nos, valószínűleg, ahogy telni fog az idő, úgy jönnek még a felismerések és a ráeszmélések. Mindenesetre, azt hiszem, elképesztő szerencsém volt, de a legjobb szó valójában: a csoda. Felelőtlenségem tudatlanságommal állt arányosságban. Régóta vártam már egy meghatározó pszichedelikus/spirituális/vallásos élményre, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen intenzív tudatváltozás elérhető
persze gondoltam, csak fogalmam sem volt a mibenlétéről.
Az adag: 4 gramm P. Cubensis, és 2-3 gramm Peganum harmala mag.
Testsúly: kb. 55 kg.
Már három éve tartott egy fázis, amiből egyszerűen nem tudtam kikerülni, persze, így utólag a helyes megfogalmazás: nem is akartam. Tudtam, hogy szenvedek, de valahol örömet leltem a szenvedésben, persze, hogy ne legyenek illúzióink, mindehhez tetemes mennyiségű füvet szívtam el, nap, mint nap. Az utóbbi fél a munkám hatására rászoktam a kávéra is, természetesen cigarettázok is, szóval a testi kielégülésen (olykor destrukciós jelleggel) kívül elképzelhetetlennek tartottam bármiféle boldogságot
Egy élménybeszámolóval kezdődött, ahol gomba és MAOi kombinációval elért tökéletes divinációs (isteni lényegű) utazásról olvastam. Évek óta várok egy áttörő élményre, így ez a lehetőség igencsak felkeltette az érdeklődésem. Eredetileg bélyeget akartam szerezni, de az nem jött össze, így végül, de nem utolsó sorban maradt a nagy dózisú gomba trip. Szilveszter este, az új albérletben, amiben már nagyjából berendezkedtem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kb feleve nem gyujtottam ra, es a durva az, hogy semmifele nagyobb erofeszitesembe nem kerult. Elotte tobb even keresztul lazan megvolt a napi 1 doboz cigim, a vege fele mar inkabb masfel, de indiaban napi 3 doboz...
Az egesznek az volt a lenyege, hogy a pszichologusom a terapia vege fele, felvetette, hogy mi lenne ha 3 hetre lettenek minden tudatmodosito szert. A cigi nem volt ide sorolva, de miutan 2 napja nem csinaltam semmi olyat, amivel az akarateromet szetbombaztam volna, jott az otlet, hogy akkor tegyuk le azt is. Ami meglepo, h semmifele elvonasi tunetem nem volt, semmi fele testerzet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát az igaz hogy a szafrol tényleg elég káros a májra, azonban azt eddig sehol nem bizonyították ténylegesen hogy dió olyan nagyon káros lenne, (pl volt ahol a börtönökbe éveken át ették).
Szóval én nem azt mondom hogy bátran lehet kajálni, de szerintem nem kellene beállítani valami mérgező cucc-nak sem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv!
Hát, én is kezdő salviás lennék, ha a növény is úgy akarná, megtekertem (sima levelekből) 2 blunt-ot (értsd: 15 centis, vastag, szűrő nélküli cigi) égettem szívás közben (ha nem is vihargyújtóval) és...
...semmi. vaqyis nem több, mint amit az oxigénhiány okozhatott.
Lehetséges hogy egyszerűen szar termés volt, vagy levelekből ez is kevés? Vagy pipából jobb volna? (mert így ocsmány íze van, és rettenetesen kapar, még úgy is, hogy évek óta dohányzom és ganjázom) |
| | | | |
|
