 |
Legfrissebb hozzászólások (115351 - 115400)
 | |  | | | | |  | |  | | | hmm. én szinte mást sem érzek minthogy élek.
lehet azért mert ellenvetésem szikrája sincs meg vele kapcsolatban. sőt. de még ennyi sem elég.
érezni a létezést meg élni...
egyszerre érezni a tökéletes mindenegyet, és mellette teegóddal is megélni mindent amit az élet (nemvéletlen) az arcába tol, és annak teljességében is fellelni a tökéletességet, majd ebben az egészben elveszni és elmenni kenyeret és tejet venni a vacsorához - úgy, mint még soha. : ) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | bombadiltoma, nekem is van olyan "rész", amikor, ha nem is vízszintesre vágyom, de vmi hasonló. Persze partyn olyankor semmiképp nem ülök le, mert akkor ülve is maradok vagy egy óráig, szóval inkább pörgök.
Én a múlt hét kedden próbáltam ki először az ekit nem partyn, hogy úgy mondjam. itthon voltam egy sráccal. 2 órán keresztül csak hallgattuk a zenét és feküdtünk vagy inkább fetrengtünk az ágyon. egyfolytában akartam vmit csinálni,hatalmas tétlenkedésnek tűnt feküdni az ágyon, de mégis jó volt, ezért csak fetrengtem össze vissza, de végül nem csináltunk semmit, csak hallgattuk a zenét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | gondold végig mit is csinálsz egy party alatt, utána szerintem megérted, h mitől vagy fáradt :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | de kemény vagy magadhoz soon, pedig nem mondasz hülyeséget
én úgy fogalmaznám meg, h sokszor a kapcsolattal van baj, különleges kapcsolat kell ahoz, h tudd, h a másiknak mi a megfelelő segítség, h mi a jó neki. ezért badarság az, kollektíve összevissza próbálnak meg sokszor majdnem ugyanúgy segíteni pl. a drogosokon. van akinek olyan segítség kell, van akinek nem. és persze a segítséghez bátorság is kell, mert lehet, h csak te tudod, h mi a jó segítség az illetőnek és akkor bizony bátorság is kell bőven, h segíts neki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Románia valszínű. Ott van efedrin is + kodeines cucc is recept nélkül :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az embernek fogalma sincs róla, h mi az élet, szerintem még csak nem is érzi, h él, talán néha egy-egy apró pillanatra. Persze épp részben ebből áll az ember egzotikuma. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | soon, nem attól félnek, h nem tudják megosztani mással, hanem, h nem lesz más akivel megosszák. Ezt a félelmet érdekes lehet boncolgatni, de most nem kezdek neki.
Liet: "felsőbb izé" :))hehe, ez aztán jól hangzik, igazán kifejező, de tényleg, a szöveg nem lenne az igazi, ha vmi komolyabb szót használtál volna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én kb. így szoktam:
Setting: nem túl sok fény és halk "relax" zene, esetleg gyertya, füstölő, egy laticell és rá egy törülköző. Ha ez ember mozdulatlan, könnyebben kezd fázni, úgyhogy hosszúnadrág, meg zokni, sőt ha hosszabbra tervezem, magamra terítek egy pulóvert vagy takarót is.
Ülés: én mondjuk féllótuszban szoktam, de lehet törökülésben is, vagy sarokülésben, vagy persze lótuszban is... a fontos csak az, hogy elég kényelmes legyen ahhoz, hogy legalább 10-15 percig jól ellegyek benne és hogy egyenes legyen a hátam. A fenekem alá hajtogatjom kicsit a laticell végét, vagy egy kisebb párnát teszek alá, így kényelmesebb, és könnyebb egyenesen tartani a hátamat. Addig izgek-mozgok, amíg meg nem találom a megfelelő pozíciót.
A kézfejemet a térdem közelében a combomra támasztom és összeérintem a hüvelyk és a mutatóujjamat, a többi ujjam meg lazán lóg.
Ahogy leülök, becsukom a szemem... Pusztán attól, hogy nyugton ülök és becsukom a szemem, már ellazul egy bizonyos mértékig mind a testem, mind a tudatom, mind a légzésem. Szóval aztán elkezdem figyelni a légzésemet. Aztán tudatosítom magamban, hogy hol vagyok, pl. elképzelem magam körül a szobát, meg benne önmagamat. Aztán elkezdem "pásztázni" a testemet, adott esetben többször oda-vissza a lábam ujjától a fejem búbjáig, és figyelem, hogy hol lehet még lazítani rajta. Aztán elkezdem belülről "nézni" a két szemöldököm közötti pontot. Aztán figyelem, hogy mi jár a fejemben. Ha jönnek a gondolatok, jönnek, ha mennek, mennek... Mondjuk úgy, hogy az út mellől figyelem a forgalmat, és igyekszem nem belemenni egyetlen gondolatba sem. (Ezek az "aztánok" nem feltétlenül mindig ebben a sorrendben történnek, és nem feltétlenül csak egyszer.) Aztán a végén háromszor zengetem az OM-ot, majd addig dörzsölöm össze a két tenyeremet, amíg fel nem forrósodik, és utána "beletemetem" az arcom, kicsit meg is masszírozom, esetleg utána előrehajolok, hogy a homlokom a földhöz érjen, majd lassan visszaemelkedem, és valamikor lassan kinyitom a szemem... Van olyan is, hogy nagyon sokszor zengetem, amitől én elég mélyre tudok jutni. Az OM zengetése úgy történik, hogy jó nagy levegőt veszek és aztán egy A, majd egy U, végül egy M hangot adok ki, amikor kifújom. Az A a köldök körül rezonál (érezni, hogy ott van, illletve, ha arra "gondolok", hogy ott "szól", akkor ott szól, de nem tudom -- mindegy, lényeg, hogy ott szól), az U a torok körül, az M pedig a fejben. Így emelkedik a "légzéstudat" a köldöktől a torokig, aztán a fejbe. Igyekszem minél nagyobb levegőket venni és minél tovább zengetni az OM-ot. Ez automatikusan igen mély és teljes légzést hoz létre. Na szóval így valahogy...
És hogy miért csinálom? Mert jó testérzés, jó tudatérzés, közvetlen tapasztalás. Számomra azért közvetlen, mert nekem minden magyarázat (legyen az spirituális vagy fiziológiai vagy bármely egyéb) nélkül _is_ működik... Valahogy úgy áll össze számomra, hogy csak csinálni kell, és akkor van (persze ha nem ülök le, akkor nincs). És ha sokat csinálja az ember, akkor valószínűleg vagy bizonyosan, vagy mittudomén, de "javul", "fejlődik" a dolog... mondjuk úgy, hogy "olajozottan"kezd menni... és mindez csakúgy, különösebb erőfeszítés, rákészülés, filozófia vagy egyéb nélkül -- legalábbis számomra. Az egész valahogy nagyon egyszerű -- csakúgy (nyugton) "vagyok" és lélegzem és tudatommal lazítom a testem, amitől aztán automatikusan ellazul a tudatom... és be is zárult a kör...
Nem tudom, teljesen kezdőként elég-e így olvasgatni és aztán megpróbálni, valószínűleg embere válogatja... én mindenesetre arra bíztatnám azt, aki még sosem csinált hasonlót, hogy először menjen el valahová, ahol van valaki, aki mondja, hogy mit hogy... Egyébként ez később is mindig jó, úgy értem én sosem éreztem feleslegesnek, és sosem volt olyan, hogy "ja, én ezt már tudom, már nem kell senkinek mondania"... egyszerűen azért, mert az _is_ jó, ha van vezető...
(És akkor hozzáteszem, hogy hónapszámra alig csinálom... gondolom a bennem lévő ellentmondásosságok tünete...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát igen, a műnek kell magáért beszélnie... :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez alatt azt értem, hogy ha tényleg pusztán önös vágyak vezérlik az írókat, vagyis minden csak róluk szól...akkor nevetek azokon, akik azt mondják, pl., hogy az "írás az élet értelme", vagy "ezáltal közelebb kerülhetek Istenhez" stb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "És amikor vki meghal, mindig megsemmisül egy a sok közül."
ezek a valakik különálló lények persze - világaiknak semmi köze egymáshoz. Lehet.
De ha ezek a valakik nem is olyan egyének, személyek vagy akármilyen individumok aminek általában szeretjük gondolni magunkat hanem egyetlen organizmus múló gondolatai csupán? Sokféle gondolat, sokféle világ. Az a valami amit "valóság"-nak szokás mondani, nem más mint a nagy felsőbb izé tudatevolúciójának aktuális állapota? Ahogy azoknak a valakiknek ennek a nagy valakkből álló valaminek is megvan a maga egyedi, semmihez nem hasonlítható világa. (és lehet folytatni a végtelenségig)
azért szeretem azt gondolni, hogy csak van valami közünk egymáshoz. ha más nem, akkor a sok külön metszet nélküli egyéni világ a megszabadulásban összefut. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mi a kezdeti állapot?
mi a végállapot?
?
mindkettő csak állapot - most állapot |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ezt a kérdést nem értem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hogy lehet az, hogy egy lasztitól a buli végére rohadt álmos vagyok és kb 8-9 órát tudok folyamatosan aludni...
Csak a Pink Playstationtól volt ilyen még nekem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bard
ezek szerint szembe röhöghetek minden írót, aki nem saját maga miatt alkot, hanem halandzsál másról?
barka |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De Jézus tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is.
Jn 5.20
Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.
Jn 5.21
Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Jn 5.22
Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet,
Jn 5.23
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.
Jn 5.24
Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el.
Jn 6.38
Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.
Jn 6.39
Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Jn 6.40
Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon."
Jn 6.41
A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: "Én vagyok a mennyből alászállott kenyér."
Jn 6.42
Így érveltek: "Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?"
Jn 6.43
Jézus azonban így szólt: "Ne zúgolódjatok egymás között.
Jn 6.44
Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon.
Jn 6.45
Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.
Jn 6.46
Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.
Jn 14.7
Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok."
Jn 14.8
Erre Fülöp kérte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk."
Jn 14.9
"Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?
Jn 14.10
Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van.
De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.
Jn 16.8
Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.
Jn 16.9
A bűnről, amiért nem hittek bennem.
Jn 16.10
Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok.
Jn 16.11
Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.
Jn 16.12
...
Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezért mondtam, hogy ez több puszta matematikánál
"hogyan létezhet a szent háromság, amiről írtál, hiszen az már nem egy, hanem három."
a dolgok megjelenését, "formáját", a környezettel való kapcsolatuk hatázozza meg, az hogy milyen rendszerben léteznek. A víz is három alakkal rendelkezik, a környezetnek megfelelő formát vesz fel, igy lehet szilárd( test) , folyékony ( lélek), illetve gáz( szellem) halmazállapotú. De a viz attól még ugyanaz a H2O..
"Jn 1
Jn 1.1
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,
Jn 1.2
ő volt kezdetben Istennél.
Jn 1.3
Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.
Jn 1.4
Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.
Jn 1.5
A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.
Jn 1.6
Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve.
Jn 1.7
Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Jn 1.8
Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.
Jn 1.9
(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.
Jn 1.10
A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.
Jn 1.11
A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Jn 1.12
Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében,
Jn 1.13
akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
Jn 1.14
S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
Jn 1.15
János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: "Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én."
Jn 1.16
Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
Jn 1.17
Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.
Jn 1.18
Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
Jn 1.19
"
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos.
Jn 3.2
Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: "Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten."
Jn 3.3
Jézus azt felelte neki: "Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát."
Jn 3.4
Nikodémus megkérdezte: "Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?"
Jn 3.5
Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.
Jn 3.6
Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.
Jn 3.7
Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.
Jn 3.8
A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született."
Jn 3.9
"Hogyan lehetséges ez?" - kérdezte Nikodémus.
Jn 3.10
Jézus így válaszolt: "Izrael tanítója vagy, és nem érted?
Jn 3.11
Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket.
Jn 3.12
Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek?
Jn 3.13
Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van).
Jn 3.14
Jézus azonban azt mondta nekik: "Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom."
Jn 5.18
Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.
Jn 5.19
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Szerintetek az írás az puszta önkifejezés vagy valami magasztos dolog, ami mindezen túlmutat... "
Attól függ, mit írsz... ;-)
A legnagyobb művészek, nemcsak írók, úgy alkotnak, hogy pusztán önkifejeznek, de közben a befogadók számára kapukat nyitnak meg más dimenziókba. Valószínűleg abban a másik világban, abban a másik tudatállapotban tartózkodnak alkotás közben, és így a puszta önkifejezésből kapunyitás válik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Első lépésként esetleg érdemes tudatosítani a kövtekezőt:
Miért meditáljak? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fel kéne hozni a témát..
Merre vagytok? Épp melyik világban? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja, teret adni a neurózisnak, hogy megfigyelhetővé váljék.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " És hogyan tudjuk megakadályozni, hogy az elterelődjék?"
Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy szeretnék egy helyben ülni, hogyan kell megakadályozni, hogy elkezdjek körbe-körbe mászkálni. Persze a gondolkodásban az akadályok az ember lustasága és felszínessége miatt sokkal rejtetebbek, de hát a megoldás akkor is egyszerű, ki kell MINDEN benned lejátszódó folyamatot elemezni, a feleslegeseket eldobni, a "szükségeseket" pedig kívülről nézni. Nyilván az akadályoz meg az egy dologra figyelésben, hogy közben tudattalan gondolatok is forognak, amik felszínrekerülésével megzavarnak a koncentrációban, tehát ha nincsenek tudattalan folyamatok, már csak elhatározás kell. Szóval eleinte szerintem nem érdemes a meditációt arra használni, hogy egy pontra koncentrálva emélyülök, stb. hanem megpróbálva egy pontra koncentrálni, milyen akadályozó folyamatok indulnak be: ez vagyok én, ezt kell megváltoztatni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát, van már valami verses topic...
írás az írás
az ír ás, az úr és az őr más?
az IRÁsítás megint csak
teringettét Ta Khutba megyek
gyerünk gyerünk, soha tévedünk
hatost dobunk, tevét nyerünk s
forró homokot is sokat nyelünk
arab teát nyelünk, hasist veszünk
bizony, bizony készek leszünk -
vacsorára döglött tevét eszünk
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ah, kicsit lemaradtam, az interjús link úr azóta beadta a kulcsot 404féleképpen;)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Helló
Az ember szerintem egy kis virtuális világmindenségemulátor, melyet nevezhetünk most egyszerűen mondjuk "tudat"-nak...
A tudat képes elvonatkoztatni - úgymond absztrahálni -, mégpedig úgy, hogy megfigyelés során tulajdonságokat tapasztal, melyek közül némelyeket előtérbe helyez, kiemel, másokat meg éppen figyelmen kívül hagy - ezáltal valamiféle modellt próbál alkotni magáról vagy a világról...
Ezt az abszrakt elvonatkoztatást remekül lehet gyakorolni például a gondolkodás nevű sík, zárt, korlátos rendszeren belül történő vektorokkal, gráfokkal, fákkal való manipulálással...
E világban erre jó lehetőség teszemazt a matematika, a programozás, modellezés, tervezés stb...
Anno, az egyetemen nekünk csomó mindent kellett tudni ilyesmiket, például sokáig nem értettem, hogy miért kötelező a programozáselmélet nevű tantárgy, ahol egy négy-ötsoros egyszerű programkódot kellett bizonyítani matematikailag, mely akár egy-két órás folytonos koncentrációt igényelt, s közben azt éreztem, hogy majd szétrobban az agyam a megerőltetéstől...
De nem robbant szét, ehelyett inkább megszokta, megtanulta és afféle alapmotívumként használja, hogy erőteljesen koncentráljon valamire...
Tehát a tudatot lehet képezni erőteljes és kevésbé erőteljes módszerekkel...
Ám ezek csak kedves előgyakorlatok voltak ahhoz, mikor kb másfél éve elkezdtem egy sajátos mokuso zen meditációt gyakorolni, s így ráébredni tudatom természetére...
Persze nem ide írnám ezeket, ha nem az LSD-élmény indított volna el, hogy egyáltalán felmerüljön bennem a vágy, hogy ezt megtegyem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem a viszonylag egyenes háttal ülés közben a térben egy pont figyelés jön be legjobban...
Ezzel kapcsolatban szívesen leírom szempontjaim, melyek épp most eszembe jutnak:
-egyenes hát az mindenképp fontos szerintem, mert ha másért nem is, így nem fog fájni, ha sokáig ül az ember...
-csak úgy ülök le, hogy nem várok el semmit, úgy ülök le, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, mintha mindig is ültem volna, például mint a béka
-egy pontot nézek a térben, mely nem mozog, semmi különös nincs rajta, s nagyjából előttem van, nem túl közel, nem túl messze
-kizárok mindent az egész világon a légzésemen és az adott ponton kívül tudatomból, de nem erőltetve, inkább csak úgy, "na, kizárok"
-az előbbinél említett nem-erőltetettséget úgy teljességében az egész meditációra -s így az egész létemre- kiterjesztem - amit épp teszek, abba természetesen beleadok mindent, hisz nincs más, mint a jelen, de "csak úgy", mintha semmi különös nem történne közben, hisz tényleg nem is;) amiről azt hisszük, hogy most épp fontos, vagy nem megszokott, az szerintem illúzió - szintén az én fegyvere - mint bármilyen ok, amiért abbahagyjuk a meditációt az igazi elmélyedés elérése előtt...
-lassan, ritmikusan, fokozatosan mélyedek el a légzésem segítségével - az ént megkötöm úgy, hogy ne legyen esélye sem - figyelem a pontot, testem nem mozdul, szemem sem rebben, belül üres vagyok, eltelít a pillanat, s közben tudatosan ellazítom mindenem - esetleg amíg ez nem megy, rendszeresen leellenőrzöm könnyedségem mind testemben mind tudatomban - az erőltetéshez én kell, az én így folyton megmarad-na
-néha elengedem a fókuszt, hagyom burjánzani gondolataim, érzéseim, majd hirtelen újra "kifeszítem tudatom éberségét", s folyamatosan ezt csinálva kizárok minden egyebet az életemből úgy egyáltalán
-ha folyton visszatérnek belülről benyomások, hát jöjjenek, elképzelem tudatom, mint teret, melyben a semmiből száguldó vektorokként megjelennek, majd tovaszállnak szintén a semmibe, mert éberséggel meghaladom őket
-van úgy, hogy úgy indul be a gondolatgép, hogy már megy egy ideje, s észre sem veszem, "elszállok" - (spanglival ez volt tipikusan anno), ekkor légzésemre figyelek, az énem a lélegzethez kötöm, teljesen figyelem légzésem, nemcsak a ki és belégzésre figyelek, hanem annak apró rezdüléseire-hatásaira is tudatomban - így egy pusztán lélegző tudattá válok, mely lassan-lassan kezd feloldódni a térben
-mikor már a légzésre annyit figyeltem, mikor már minden csak abban a pontban van, amit figyelek - melyet nem konstatálok sehogy, nem alkotok róla fogalmakat, nem vált ki semmit, csak leköti figyelmem, az ént ez teljesen kitölti, hogy ezeket megtegye...s egy idő után el kezd szétoszolni...hisz a tudat kezdi belátni-tapasztalatokat szerez éntelenségről-, hogy itt és most az én nélkül is van lét, sőt! lemondok erről a világról, az összesről, magam képzetéről,emlékeimről, múltamról, jövőmről,stb csak a pillanat éltet
-s itt a lényeges, hogy legyenek helyes szellemi alapbenyomások erre vonatkozólag, hogy ne az legyen, hogy "para", "úristen", hanem érezzem úgy, mintha köveket pakolnák ki magamból, s egyre könnyebbnek s egyre jobban érzem magam ettől..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | -ha rossz dolgok jönnek elő, melyek nem szoktak - ez is jó, hisz merülök le az óceánba, s ha egy elsüllyedt, szétrohadt hajót tapasztalok tudatóceánom mélyén, hát legalább már látom mitől dzsuvás a víz - fel kéne hozni felszínre, nem elfojtani többé, engedjem szabadon, de közben ne adjak alá erőt, "ne bontsam ki vitorláit/ne indítsam be a motorját" csak figyeljem meg, vizsgáljam, mi ez, honnan jött, hova tart, vizsgáljam meg, milyen hatással van rám, aztán vizsgáljam meg a hatást, s röhögjek rajta, hogy múlandó úgyis..- talán jó taktika elképzelni, ahogy ennek megfelelően kezd zsugorodni, majd eltűnni - nemtom ebben nincs tapasztalatom..;)
-jó taktika például nekem az is, hogy úgy ülök le, hogy én most itt mindenné válni ülök le, minden lény javáért, s nem a saját boldogságomért
-nincs jó vagy rossz meditáció, ha "nem történik semmi" pl. évekig, csak lenyugszunk - hát ennyi - majd következő életben megvilágosodunk...mindenképp erőteljes felajánlások szükségesek, pl lemondani erről, arról, mindenről a megvilágosodásért - így ezek - ha tényleg lemondtunk róluk - már nem kötnek meg...pl lemondok az egész életemről;))) - vagy máshogy fogalmazva az egész életem erre teszem fel...
-ha egyszercsak azt érzed, hogy a tér elkezd kitágulni, s mintha beszippantani készülne a pont, melyet nézel, az már nem rossz...a formák üressé és pusztán energiává válnak, s a térré válsz mely semmitől sem elválasztható és gyönyörteljes...
-az elején ekkor eksztatikus állapotba vagy, de te ülj csak tovább, ebben az állapotban minden sokkal könnyebb, érdemes arra használni - persze itt már szó sincs "semmiről" -, hogy valóban elmélyedj, vagy, hogy valóban egyszerűen megtanuld, hogy is mélyedj el könnyedén
-rizsablablazabla |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Szerintetek az írás az puszta önkifejezés vagy valami magasztos dolog, ami mindezen túlmutat...
vagy...?
De ezt már fogalmazzátok meg Ti...:)
Nem pusztán versre gondolok, lehet az novella, regény, bölcselet bármi...(a vers volt címnek a legrövidebb:)
nosza, várom a gondolataitokat!
barka
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ahogy mondod Tala!
Az érzelmeket sugárzod magadból és ez a lényeg, hogy áraszd magadból az érzelmeket. Az érzelmeket nem lehet elfolytani, csak visszafoghatod őket, és akkor a sűrű érzelemtömegre felfigyelnek a démonok és amíg el nem engeded a sok visszafogott érzelmet, addig ők jót lakmároznak belőlük.
A folyamatosság, úgyértem a haladás fontos, nem kell rohanni, de nem is kell megállni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát, hétfő éjjel -1 körül -volt, tök üres volt az egész placc, de érezni lehetett a fílinget...eszembe is jutott, hogy "hmm most bánom, hogy nem hoztam a dobom..." - de azonnal ez jött "hmm már nem is" ;)
meg dombokon járkáltunk fel-le, s röhögtünk, hogy vagy 40fokos lejtőn is ugyanúgy megyünk, mintha vízszintes lenne a talaj, szinte csúsztunk a füvön.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem nem annyira és nem feltétlenül csak partidrog. Nekem legalábbis nem. Engem nem pörget, sőt szinte mindig van egy szakasz, amikor kifejezetten vízszintesre vágyom... persze kinek hogy, de ha már, akkor szerintem érdemes kipróbálni nem parti settingben is... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja úgy, már értem :-) Szóval az ex ebben az ex bad tripben nem olyan ex, mint az exfeleségben :-) Vagy? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bizonyára ott követtem el a hibát, amikor erre reagálva:
"Ákimáki...ha ez ien egyszerű volna...ehh"
Azt a bizonyos kritikus gondolatot közöltem.
Ez csak egy kis játék akart lenni az egoval. (vagyis a közeggel amin keresztül működik)
Más:
"-Egyetlen Isten létezik (monoteizmus)
-Isten személyének egységére, megbonthatatlanságára"
Bizonyára te is találkoztál már az intellektus számára megoldhatatlan ellentmondással.
Ha egyetlen Isten létezik, és az megbonthatatlan, akkor mi hogyan beszélgethetünk most itt?
Vagy inkább: hogyan létezhet a szent háromság, amiről írtál, hiszen az már nem egy, hanem három. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | elég merész dolog lenne kijelenteni, hogy Isten lényeg matamatikailag kifejezhető. Amikor az emberek arrról beszélnek, hogy Isten egy, vagy egy az Isten akkor két dologra gondolnak
-Egyetlen Isten létezik (monoteizmus)
-Isten személyének egységére, megbonthatatlanságára
egyébként Isten személyét legjobban "tükröző" szám nem az egyes, hanem a hármas, az ugynevezett szentháromság, vagy hármas egység, Atya fiú és lélek. Szintaktikailag itt lép be egyébként az általad elkövetett ad hoc hiba, miszerint a mondat alanyát(Isten személye) egy tulajdonsággal ( egység ) azonosítod. A személy viszont nem lehet azonos a jellemzőivel. T őle fakadnak, de nem egyeznek meg vele, sőt nem is a részei, mert a személyiségéhez tartoznak, ami szintén nem ő. Van még egy hiba az érvelésedben, az, hogy Isten terveit egyszerűnek jellemzed, mivel úgy gondolod hogy Isten száma az egy, és ebből az egyből csak hozzá hasonlatos dolgok születhetnek. Nos ...az egyszerűségnek része a bonyolultság, és éppen úgy, ahogy az egyes számot is számtalan részre feloszthatod, magát a tervet is végtelen sok kis apró részlet építi fel. Hogy isten terve mennyire bonyolult, az az jellemzi talán a legjobban, hogy bevetett egy tőle szokatlan..bár ez nem jó szó, talán csak különböző tulajdonságot is a játékba, az abszolútumoktől való mentességet, vagyis az abszolútumok felé haladást. Ez azért "furcsa, mert ha a te elképzelésed szerint ISten egyszerű elnne, akár a fakocka, egyszerűen olyan lényeket teremtett volna, akik kezdettől forva tökéletesek. Ő mégsem igy tett, ki tudja miért, talá azért, mert a teremtés már lezajlott, lezajlik, és mindig is le fog zajlani, de mi ebből csupán a múló időt vessük észre, fogjuk fel, és szabadon mozoghatunk, alkothatunk, formálhatjuk magunkat benne, amig véget nem vet a tevékenységünknek. Ez azthiszem egy elég nagy ajándék, mármint a szabadság, hogy képes vagy önmagad megváltoztatására, amennyiben képes vagy feladni a saját tökéletlenségedet, igazából viszont a dicsőség az övé, hiszen a tökéletesség abszolutumát ő uralja, és csak ő képes valójában véghezvinni a tökélyre formálást. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tala: a szerdai tabánban végződött? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az ember nem is gondolná, mi minden történik ebben a városban...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az irfanview-ben van batch mode... megadod, hogy mely képfájlokat akarod konvertálni, megadod a célkönyvtárat, megmondod, hogy JPG-ben szeretnéd, a képek szélessége legyen 1024 (a magasság automatikusan beáll az aspect ratio szerint), ilyen és ilyen minőséggel, megnyomod a START gombot és végigpörgeti az egészet
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Remélhetőleg még kapható lesz akkor is. Az előző számok ügyében írj az info@hanfmagazin.hu címre.
Drogmentes ország pedig nem létezik :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Prohibition is an awful flop.
We like it.
It cant stop what its meant to stop.
We like it.
Its left a trail of graft and slime
It dont prohibit worth a dime
Its filled our land with vice and crime,
Nevertheless, were for it.
Franklin P. Adams verse az alkoholtilalomról, 1931 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért gondoltam október 15-re, mert interneten több helyen (pl. itt is: http://www.extra.hu/gombak/5.HTM) október végére es november-re teszik a termést. A gombakönyvem meg otthon van, csak hétvégén tudom megnézni.
Nem tud valaki jó leírást a magyarországi légyölőgalócatermés részleteiről? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ákimáki. Hülyét csinál belőlük az egójuk,
de segít nekik megtalálni amit keresnek.
"A létező a létben áll
és gatyát éppen letol
alulról övé a szemhatár
fentről övé a hold
A létező a létben áll
és a markába pök,
innen nézve kapál
amonnan nézve rög. "
ez az egyik legviccesebb szórakozás, amikor
vadul eleresztjük az egót önamgát összegyüjtögetni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet, lány van (volt) a dologban... : (
amugy hy Kerub : )
Ugye telibetaláltam? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom1,
végülis nem véletlenül mondják az x-re: "diszkódrog" : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hétvégén voltam Pozsonyban, nagyon aranyos kis város.
4800 Ft a vonatjegy oda-vissza, és a szállás is olcsó.
Ha valakinek elege van abból hogy Prágában már csak túristák vannak, és lépten nyomon lehúzzák az embert, de szereti a hangulatát akkor ezt megkaphatja Pozsonytól is kicsiben kellemetlenségek nélkül.
200 Ft Staropramen
250 Ft Becherovka
2000 Ft Hasis (Kis utánajárással meg barátkozással, de lehet szerezni.)
Szóval a környező városok közül az egyik legjobb választás szerintem. |
| | | | |
|
