 |
Legfrissebb hozzászólások (115711 - 115810)
 | |  | | | | |  | |  | | | én úgy tudom, hogy csak a csomagolt szarokhoz keverték hozzá, de hallottam olyat is, aki azt állította, hogy genetikailag manipulálták őket, és már minden hajnalkától hányingered lesz, ami egyszer olyan magból nőtt ki...
De szerintem ez állatság, nyugodtan harveszteld le az erkélyeden növő növénykéket. Örülni fognak neki, hidd el.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Erkélyemen 6 tő nődögél, néha együltő helyükben beszlapálnak 1 l vizet, de az alja elkezdett felkopaszodni, aztán most hozott újra alul 1-2 hajtást hozni. Azért csupaszodott le, mert nem öntöztem akkoriban kielégítően, vagy ez természetes folyamat? (csak reggel 12-ig süt oda a nap, tehát mondhatni félárnyékos helyen van) Most már ügyelek rá. Termesztett magoknál is fellép émelygés, vagy ez csak a csomagolt magokhoz hozzákevert alkaloida áldásos hatása?
Ha van egy hajnalkaovid a lakásodban, az olyan, mintha kutyád lenne - én pl. minden órában kimegyek, és gyönyörködök benne, nézegetem a kék virágokat, szemügyre veszem a késő délutáni virágösszezáródást, és ami a legjobb: egy keresztespók beleszőtte a hálóját, és csomószor fog legyet, amit befon, majd kiszívja nedveit. Hát nem csodálatos, hogz mire képes Természetanyánk? És még csak el se kell menni egy erdőbe. Egyszerűen kilépek az erkélyre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szept.13-án kezdődik az egyetem, addig még rengeteg időm van, én is besegítek, ha van rá igény. Persze csak ha van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Még a jakobinusoknak is jobban sikerült exportálni a demokráciát, mint ennek a semmirekellő texasi tahónak. Milliók füle hallatára ilyet mondani... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | annak idején volt néhány súlyosabb mérgezés, amikor néhány pöcsarc halálra zabálta magát hajnimaggal, és azóta valami törvény, vagy rendelet vagy mittomén mi van arra vonatkozólag, hogy a boltokban kapható, előrecsomagolt magokhoz kevernek valami enzimet, ami önkéntelen hányási reflexet vált ki az emberből.
Valszeg olyat próbáltál kólában meginni.
Felesleges, úgyis kihányod. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Aztékok összetörték, áztatták vízben, leszürték, megitták.
maaf: Értem most már mit akarsz, de így se látom értelmét. Ez nem szintetikus itt az adagok nincsenek pontosan kimérve. Ha van sok magod egyél meg belőle párat és ha érzed, hogy hat egy kicsit akkor egyél annyit amennyi úgy hat, hogy szeretnéd aztán jegyezd meg hogy ez hány mag volt és kész. Persze ha más magokat veszel arra nem érvényes ez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ahoy.
Átéltem sokadik pszilocibin élményemet szombaton, és most kedves gyerekek, megosztom veletek, hogy mi az, amit a gombában annyira szeretek.
1. Sose volt tőle semmi parám. Nem mondom, előfordult, hogy szomorkodtam, mélabúsan tekingettem mindenfelé miközben lüktettem a gombával, de horrortripem még sosem volt.
2. Nagyon barátságosnak találom a gombaszellemet, ha megfelelően készültem rá, ha jó helyen (erdőben, de legalábbis természetközeli helyen) idéztem meg, mindig kedvesen tanítgatott. Sosem éreztem, hogy a fejemben nőtt kristályocskák át akarják döfni a haléntékomat, amit a minden szarral felütött amfetaminos LSD hordozók rendszerint okozni szoktak.
3. Egyetlen cucctól sem érzem olyan k##va jól magam, amikor épp jövök le a tripről, egyetlen cucc sem dob fel annyira másnap.
Sok apróbb élmény mellett egyszer-kétszer becsúszott olyan is, amit a mai napig nem vagyok képes elhinni, feldolgozni.
Az egyik ilyet fogom elmesélni, hátha valakit érdekel.
Valahol, egy dunakanyari kis házikóban voltunk, én meg két barátom. Úgy körülbelül este 10kor határoztuk el, hogy ma márpedig kockázunk egyet a Spirit-tel, beültünk a kocsiba, beszereztük a dolgot, a nyaraló kulcsát, egy rekesz sört és némi kaját.
A kocsiban romgyanússá szívtuk magunkat, és vagy 5 üveg sört megittunk fejenként ( majdnem frontálisan ütköztünk egy busszal, ahogy kikerültünk egy útközepén fekvő farkaskutyát) úgyhogy elég érdekes állapotban érkeztünk meg, azt hiszem Dunaalmásra.
Elképesztó jó kedvünk volt, s a korábbi aggályaim ellenére, miszerint nem illik megbántani a gombaszellemet alkohollal és/vagy spanglival, rögtön be is kajoltuk az adagot, ami nem volt éppen soknak nevezhető: kb. 3 gramm lehetett.
10 perccel ezután már folyamatosan könnyeztünk, a mozgásunk kissé kezdett bizonytalanodni, az ízületeink mintha zselévé váltak volna.
Úgy döntöttünk körülnézünk egy kicsit a faluban, ahol vagyunk. Teljesen kihalt volt minden, éjfél lehetett, október közepe. Felszabadultan nevettünk magunkon, mindenen körülöttünk, folytak a könnyeink, és 10 percenként pisiltünk.
Így ment ez kábé 1 órát.
Aztán jött az őrület.
Lekanyarodtunk egy útról és el akartunk indulni egy másikon.
Kissé elbizonytalanodtunk, mert az aki elől ment, és rá akart lépni az útra, hangos recsegés-ropogás közben beleesett valamibe, ott az út helyén.
Annyira megrémült, hogy teljesen eltorzult hangon kiáltott fel, amin mi ismét borzasztóan jót kacagtunk. Aztán megpróbáltuk megvizsgálni mibe mászott bele drága barátunk.
A vizsgálódás nagyon izgalmasnak bizonyult, minden másodpercben másnak láttuk a valamit ott előttünk. Láttuk egy kőkerítés tetején levő dróthálónak, kidőlt nagylombú fának, egy árnynak a földön, bokornak, de leginkább semminek, átláttunk rajta teljesen, láttuk, hogy ott megy mögötte az út, amin menni akartunk.
Többször megpróbáltunk átjutni rajta, de a vége mindig az ismeretlen előli megfutamodás, és a kudarcunkon történő önfeledt nevetés lett. Eközben egyre jobban kezdett csavarni a dolog, egyre nagyobb robajjal omlottak le körülöttünk a valóságnak tulajdonított falak.
Felhagytunk a próbálkozásainkkal, és arra koncentráltunk, hogy ne essünk össze. Arra lettünk figyelmesek, hogy valami furcsa kis izé ólálkodik körülöttünk, cikázik mellettünk a sötétben. Aztán kis idő múlva a hangját is hallotuk, nyivákolt és hurrogott, furcsán vibrált a körülötte a levegő. Rájöttünk, hogy ez egy macska. Aztán rájöttünk, hogy nem egy, hanem három.
Le föl ugrándoztak körülöttünk, vinnyogtak, doromboltak, úgy, hogy 5-6 méterről hallani lehetett, őrült sebességgel szaladgáltak, teljesen értelmetlenül, összevissza másztak fel különböző dolgokra, majd potyogtak le róluk. Elképesztő látvány volt, teljesen meg voltak őrülve.
Ekkor valamelyikünk felvetette, hogy mindenki csinálja azt amihez most a leginkább kedve van. Ahogy ezt kimondta, a másik srác rögtön hasra vetette magát, és arrcal a földön elterült.
Nekem már nevetni sem volt erőm. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt vettük észre, hogy a földön fekvő srác furcsa hangokat hallatt, mintha valami fájna neki. Közelebb mentünk és nem hittük el a látványt: az egyik kismacska ráült a tarkójára, és tekergőzve dorombolt rajta, a barátunk pedig olyasmiket mondott, " úristen, mit érzek, ezt nem merem megérteni" stb.
Hozzánk is odajött az egyik macska, és amikor lehajoltam hogy megsimogassam, majdnem felkiáltottam, tapintható volt körülötte valami vibráló erőtér, amit nagyon úgy tűnt, hogy a dorombolással keltett maga körül... Bele sem mertem gondolni, mit érezhet most a haverom, ott a földön fekve, "harmadik szemén" pedig egy, az egyiptomiak által szent állatként tisztelt, misztikus kis lénnyel, aki vibráló erőteret gerjeszt a maga körül....
És még mindig egyre erősebb és erősebb lett az intenzitás.
Volt egy nagyon érdekes monentuma, ami hihetetlenül bensőségessé tette számomra ezt a tripet.
Egyre furcsábban vettem a levegőt, egyre furcsábban dobogott a szívem, alig láttam, alig hallottam valamit a külvilágból, nekitámaszkodtam valaminek, és körülnéztem mit csinálnmak a többiek, és láttam, hogy ők is hasonlóan vannak, eldőltek a földút mellé.
Minden egyes lélegzetvétellel könnyebnek éreztem magam, éreztem, ahogy a hörgőcskéim megtelnek levegővel, éreztem, ahogy az oxigán átpréselődik a vérembe, éreztem, ahogy a vér elindul az ereimben, nyomonkövettem minden egyes szívverésem hatását, minden egyes szervem működését éreztem.
Aztán valamiért a csillagok felé fordultam (közben majdnem hanyatt estem) és éreztem, hogy valami megmoccan a testemben, valami ki akar törni. Nagyon megijedtem. Egyet leheltem az ég felé, és éreztem, hogy tudtam volna sokkal nagyobbat is, olyan nagyot, hogy az a valami akár ki is szakadhatott volna belőlem. De nem tettem, ehelyett kétségbeesetten kapaszkodni kezdtem az emlékeimbe, keresni kezdtem a fogódzókat, hogy visszataláljak. Pár perc alatt sikerült.
A hülye macskák még mindig idiótán vertyogtak és szaladgáltak körülöttünk. Történt még egy-két érdekes dolog, de az időm rövidsége, és a már így is bőlére eresztett beszámolóm miatt ezeket most megtartom magamnak.
A végére csak annyit, hogy a három macskából kettő hazáig jött velünk, úgy kellett kidobálni őket a kocsiból, és azóta is abban kertben laknak ahova hazakísértek minket.
Egy szó mincáz: eszméletlen volt az az éjjel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Our enemies are innovative and resourceful, and so are we. They never stop thinking about new ways to harm our country and our people, and neither do we."
-- George W. Bush, Aug. 5, 2004.
Hajrá... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem 3-4 évesen vették ki mindkét mandulámat,
az egyetlen emlék: Az arcomra húznak egy fekete maszkot... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szeva.
Én próbáltam, szárítva, hevítés nélkül, ami viszont sokak szerint hiba, mert olyan 150 fokon módosul fogyaszthatóvá a muscarin.
A történethez hozzátartozik, hogy előtte 3 gramm mexicanát is efogyasztottam ésa trip végén nyammogtam el úgy kb. szintén 3 gramm amanitát, de leginkább a semmihez hasonlítanám a hatását. legalábbis nem vettem észere változást az állapotomban.
Fogyasztani pedig lehet, nem mérgező, ha megfelelően készíted elő. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | hat jobbulast, Nargile. en 6 evesen estem at a dolgon, es szerencsere nincs tul sok emlekem rola. de azt tudom hogy NAGYON fajt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!!
most értem haza Gozoról (egy sziget Málta mellett) és minden olyan szép és jó, kicsattanok a boldogságtól, végre közelebb kerültem magamhoz, a versek, a tenger, a nyár, Kispret beszálolója. juhé minden. ja meg Talamon, csatlakozom sj-hoz: ez tök jó!
itt egy zsengém Szabó Lőrinc által megihletve (ez annyit tesz, h át akartam költeni egy versét, aztán elszaladt velem a ló, 6 sor ment :))
***
A Lepke
Ember vagyok; sárból, vérből összegyúrva.
Fáradt, nehéz anyag gyermeke.
Vetem nehéz tekintetem pillekönnyű egekbe,
s e színes, habos égi rét leoldja láncaim,
a vastag, olajsűrű mérgeket,
hogy tejszínsima lepketánccal megbékélje szívemet.
Elmélázom e varázslaton,
jólesik e könnyedség,
ezer kicsi égi virág,
hogy dobálja habtestét.
Tán csillag volt mind, ki elgyúlva
feladta az öröklétet,
s bezárta egy hernyóba
a fényt, a varázst, az égiszépet.
Talán. Lehet, hogy isten engedé,
hisz a legszentebb egy lény álma,
mely egy, mely ő, mely csak az övé.
Így nézem az eget,
ezek járnak fejemben,
s ha senki se lát,
álmodok szerényen,
hogy segítsen át,
e földiségen.
--- szemem lesütöm, az útra révedek
Lassan esteledik, összehúzom ruhám.
Vár a gyár, a műszak,
sínpár vagyok a Hatalom vasútján,
a robogó vonatok lassan nyúznak.
S ha már több bőr nincs rajtam,
az ember a vaskohóban elégett,
akkor tán azt mondják:
Köszönjük, elég lesz!
S állok majd fehéren, nem lesz semmim
egy csont, egy réteg,
lekopott mind, ami csak kéreg,
de mégis én vagyok,
míg szívemben álmot kuporgatok,
s halálomig ez egyet álmodám,
mely egyetlen e billiárdnyi planétán.
***
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | homen:
Szent Pál, 1Kor, 14:22-28.
"A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök?
De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,
És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek.
Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.
Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:
Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek. "
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Volt egy bad trip élményem múlt csütörtökön, kivették a torokmandulámat. Egyesek szerint rutinműtét - ők általában nem estek túl rajta, vagy legalábbis nem felnőttkorban. Szerintem elég durva bad trip, ráadásul drogélmény és tudatmódosulás is van benne jócskán. Csak erős idegzetűek olvassák el.
Az egész azzal kezdődik, hogy belenyomnak a fenekedbe egy nagy adag ataraxot (nyálazás ellen) és szeduxent (nyugtatónak), aztán várhatod a hatást. Amikor kellően eltompultál és kiszáradt a szád, akkor bevisznek a fertőtlenítőtől bűzlő műtőbe, ahol minden zöld, kivéve téged, aki fehér arccal, ostobán vigyorogsz mindenkire. Csak akkor kezd felmenni kicsit a gyomorideg, amikor a műtőr kipakolja eléd a szikék és fogók azon kollekcióját, amihez képest a középkori inkvizíció kínzókamráiban használt eszközök kutyafüle. Jön a doktor, befújja a szádat lidokainnal (már megint egy drog!), aztán megvárja, amíg elzsibbad a szád. Onnan tudja, hogy elzsibbadt, hogy már nem bírsz normálisan válaszolgatni a kérdéseire a munkádról meg a családi életedről, és akadozik a nyelved.
No, akkor neki is lát nyomban, beszúrja a lidokain-injekciókat a torkodba. Elég pokoli érzés, az adrenalin fölmegy az agyadban, pulzus szintén föl. Érzed, ahogy a tű beledöf a torkodba, és majd szétfeszít ahogy belédpumpálja a szert, mindkét oldalra négyet-ötöt. Aztán jönnek a kések meg fogók. Azt hiszed, ennyi lidokain után már semmi nem fog fájni. Hát nem a fenét... Legszívesebben üvöltenél, ahogy ráncigálja a manduláidat, mintha a torkod szakadna ki a helyéből. Először az egyiket. Miután kint van, jön az érfogó, és elköti az ereket. Elég kellemetlen, damilok lógnak ki a szádból, közben a véres nyál meggyűlik benne... Aztán jön a másik...
Na mindegy, nem részletezem tovább, annyi biztos, hogy egészen különleges tudatállapotokba kerültem a műtőben.
Ráadásul a gyógyulás két hét, az első napok intenzív fájdalom, csak fájdalomcsillapítókon élsz. Algopirin, kataflám, panadol. Mindegy, csak ne fájjon. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez tetszik:
"Ha gyávának neveznek mondd azt: inkább vagyok gyáva nyúl, mint halott oroszlán."
"Sajnos, már elkerülhetetlen, hogy családunk, gyermekeink ne találkozzanak a pokol katonáival, a droggal,"
"Cél, hogy mindenki tájékozott legyen a drogokkal kapcsolatban, és a vele való találkozáskor tudjon okosan nemet mondani."
A cél megegyezik a miénkkel, csak az ezközök másak egy kicsit... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Srácok,
egyébként lennének építőbb jellegű javaslataim is: nem lenne rossz rövid biográfiákat/bibliográfiákat közreadni a legnagyobb pszichedelikus gurukról (Leary, Hoffman, McKenna stb.), pár képpel, idézettel. Kb. úgy, mint az anyagismertetőknél, csak ezek "guruismertetők" lennének. Asszem az erowidon is van ilyesmi. Én bevállalnám, hogy elkezdek fordítani párat, ha valakit még érdekelne, feloszthatnánk őket. Persze csak ha jó ötletnek tartjátok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia!
1. Nem voltam hollandiában. És?
2. Netesek tapasztalata alapján. Elég sok kudarcélményről lehet olvasni.
Az, hogy cigiben árulják, talán jelenet valamit bár koránt sem biztos. Esetleg 1. vagy 2. szintű élményt, ami éppen csak valami. Egy cigire elég levéltől pipából két alkalommal van 5. szintű élményem.
Te próbáltad már cigiből?
Mondanám, hogy a vitát eldöntendő kipróbálom cigivel, de olyan kaparó és erős füstje van, hogy töményen és forrón képtelen lennék jól letüdőzni. Még pipából is nehezen megy, hátmég ha a papír füstjét is szívni kellene.
Üdv. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy ember nem tudja teljesen szétfüvezni az agyát. Mert az embernek nincsen _agya_... Az ember egy android, amit egy másik dimenzióból irányítanak, és mindig azt csinálja, amit mondanak neki. Ott, ahol az ember agya van, az a kapcsolóterem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A nikotintól ziháló mellkast, a piától megdagadt májat, és a plázasz@rtl elrothadt emésztőrendszert még egy pszichés totál-függéssel is megfejeljük, már semmire sem lesz esély!!!"
Ha figyelembe veszem, hogy ennek az embernek milyen asszociációi támadnak a "drog" szó hallatán (nem olyanok, mint nekünk), akkor hajlamos vagyok igazat adni neki.
Ami gáz, hogy az ilyen emberek nagy hevületükben engem is gondokolkodás nélkül bitófára küldenének, mint rohadt drogost és nem biztos, hogy meghallgatnák (vagy megértenék), amit saját védelmemre felhozok.
Szerencsétlen dolog, hogy igazat kell adjak neki, ugyanakkor ezzel saját síromat ásom.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | bar igy lenne. az a baj hogy ezek az emberek soha nem fognak megvaltozni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Meglehet de en altalaban 24 ora fennlet utan elalszom akarrhol akarmennyit töltöttem. Ettöl meg rahuztam majd egy napot...
De az etlap tenyleg komoly volt ;)
üdv |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hello!!!
Két kérdésem vann.
1.Voltál te már hollandiába?
2.Kitöl hallotátok ezt a baromságot hogy nem lehet cigiböl szivni?
Én jártam NLbe és kérlekszépen ott cigibe áruják na most ha nem jönne be gondolom nem abba árulnák vagy nincs igazam? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én sajnálom ezeket az embereket. Harcolnak a semmiért, meghalnak, aztán viszik tovább a szar karmályukat, folytatják a kurva anyázást, és az anyagi lét mocsarában szenvednek, nehogy belefulladjanak, de nem fognak belefulladni, csak egyre mélyebbre süllyednek, aztán amikor egyszer csak rádöbbennek, mennyi energiát fektettek bele, hogy ilyen mélyre süllyedjenek a mocsárban, akkor kezdődik az igazi harcuk, kezdhetik ledolgozni a karmájukat.
Akkor már alázatosak lesznek, és nem fognak kurva anyázni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azért elég durvák a hozzászólások! Miért kell ennyire elítélni a drogosokat? Amíg nem ártanak vele senkinek addig ne legyen már gáz... Közbe meg otthon isszák a sörüket! Az is ugyanúgy drog mint a fű vagy akármi... És a legtöbb baleset az alkoholistákktól van és nem a csendben spanglizóktól! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Teddn hűtőbe, vagy méginkább mélyhűtőbe... aztán reménykedj, hogy úgy sokáig eláll... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Röpke de velős beszélgetés a drogliberalizációról egy hír kapcsán. A hozzászólásokat időrendben ajánlott olvasni: alulról fölfelé. Különben fordítva van, és úgy egy kicsit összefüggéstelen.
http://ma.hu/page/cikk/aa/0/60045/1 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha betépsz tőle, mész a börtönbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A törvény nem a füvezésről szól. Ez a kender nem olyan kender. Ezek egészen más fajták. Elszívhatsz egy kazallal, akkor se fogsz betépni. A törvény a füvezést akarja üldözni, nem a kendert. Ha te kivonod a THC-t ebből a legális kenderből, máris nem lesz olyan legális. Mész a börtönbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem ne tartogasd sokáig! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Itt van mégegy kérdés mert annyira szerettek válaszolgatni a kérdéseimre :)
Nem találtam az alján a szavatossági időt, úgyhogy szeretném tudni hogy ez a kis barna micsoda meddíg áll el, milyen hőmérsékleten, és hány éves a kapitány? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 0.2 és 0.8 között nincs akkora különbség.
10 gramm 0.2-es kender elfogyasztása engedélyezett, de 0.5gramm 1.0-és kender elfogyasztása már betegség, és törvénysértés?
Ha valakinek pozitív drogtesztje lesz, az ráfoghatja az eredményt a kendersörre? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | meg semmilyen modon nem fogyasztottam Salviat, de sokat olvastam rola erowidon es nem talaltam semmi arra mutato jelet hogy cigibol ne lehetne elszivni. persze ez nem jelent semmit, csak feltetelezes. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Juhéj!
Szerintem mondjuk Magyarországon eddig is lehetett alacsony THC-tartalmú kendert ipari célokból termeszteni. Talán az élelmiszer-téma az új. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Érdekes, eddig egyszer próbátam ekit, és eddig ilyenről még nem volt itt szó. Legalább is én nem láttam még említve itt.
Kérdeztem a srácot aki adta, h ezt hogy hívják, mit mondjak, ha kérdezi vki:
Azt mondta, "RN-es", mivel volt rajta egy R és N betű. :)
Egyébként kicsit, fehér.
A hatás:
Hát, mivel nekem első volt, nemtok viszonyítani. Nem is írom rézletesen, mert ez nem az a topic.
A lényeg: Buliban voltunk, hajnal 1kor dobtam. Először pörgetett elég jól kb a buli feléig. Aztán hírtelen váltás: minden szép, szeretet, beszélgetős rész stb... de a pörgés is maradt, bírtam végig táncolni. Reggel is minden szép stbstb...
Délelőtt 10kor még otthon is pörögtem zenehallgatás közben. Nem bírtam ülni :)
Kb. ilyen volt. Tényleg nagyon jó, és nem "b*sz szét". :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A megfelelő hőfok, és a megfelelő légzés, ez a lényeg. A ciginél az szerintem teknikailag nem kivitelezhető. Sikerelült már neked kigivel eredményt elérni vagy csak elméleti voltál? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hi FolkS!
Nyílt egy új ingyenes szabadtéri helyszín a Bárka színház kertjében (Üllöi út 82., Nagyvárad térnél): a GigaBiga ×
Ma & holnap van a nyitóhappening, napközben chill&worldmusic, dob-didjeridoo jam etc. este tüctüc liveactek, trance és minimal dj settek...kaja,pia korrekt.
A nyitóbuli fellépői:
Pannonia Allstars Ska Orcestra, TT.Punjab, Ritaflow, Solartechnikalliance, TH, Kozmi, TV Maci, TomiI, Tégla, Oleg, Dr. Analog, INTRO2, Macskajancsi, Káoszkapitány
+VJ Tumultus: And-Or, Borz, Simolia, Megyi, Szabadesés, Polimorf Mikrobák, Csabamelodia, Iconograph
+ tánc, film, kép, workshop, yoga, masszázs, thai-chi, stb...
bővebb infó: http://www.manamana.hu
hyöeí úhl: aeropithon |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | cigiben is ugyanugy lehet hatasa a Salvianak. csak az a lenyeg hogy magas hofok kell hozza, barmiben is szivod el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ganja - szerintem csak a gombát érezted. Cigiként a Salviának nincs hatása.
Akinek vannak tiszta salvia élményei írjon már nekem. Kíváncsi vagyok másnak is olyan megdöbbentő élményei vannak-e tőle. Én még mindig nem hiszek a tapasztalataimnak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem ez a közmegyegyezésen alapuló valóság egy nagy buktatás... csak arra jó, hogy ez az egész "létezés anyagi világban" mégragacsosabb legyen, csak hogy a karmazselé mégjobban dagonyázzon..
s így még több esély legyen tévútra jutni, a birkanyájjal menni, mint az állatok...
Persze, hogy a többségnek nem jó ez az egész teljesen, hisz ez csak egy közös genya abból, hogy mindenki hajtja a vágyait s hogy minél jobb legyen a technológia, tudomány, stb, hogy aztán mégjobban semmittegyenek s még több idejük legyen nevetségesen primitív vágyaikat módszeresen s végtelenül kielégíteni...
A szerencsénk, hogy voltak olyan arcok, akik a megszabadulásba fektették mindenüket, s nem az űrhajók építésébe pl vagy a háborúkba, hanem az igazi eszmékbe...az igazi szabadságba, a soha nem múló boldogsába s a tökéletességbe...kik létükkel kapukat nyitottak, melyeken túl ez az egység vár...
Szerintem nincs közös valóság, mindenki másért jött erre a világra, mindenkinek minden pillanat teljesen mást jelent - beszélhetünk közös problémákról, meg általános tendenciákról, de ez is sallang, oly mellébeszélés, mely a problémákra - az e létbeli sötét foltokra, melyek kivilágító megoldásért epekednek - inkább csak rárakja a maszkot, minthogy belenéznének végre rendesen a tükörbe...
A veszteségüket úgyahogy elfogadják az emberek -hát persze, hogy komolyak, mogorvák, dühösek, hisz épp érzik, tudják, hogy nah ebben a létben sem oszlannak fénnyé, s ráadásul oly távol is vannak még ettől... de legbelül valahogy mégsem tudják elfogadni teljesen - valahol van egy mintájuk a fényből, hogy milyen is a tökéletesség - s addig úgysem nyugszanak, csak gyötrődnek...
ám hiába kényelmetlen a szerep,mellyel betokozódnak az érzéki világba - levetni nem merik, mert félnek, hogy meglátják azt, hogy milyenek legbelül: teljesen üresek...
De amint belátja valaki, hogy végtelenül üres, s önnön való nélküli, s csak a tökéletes, oszthatatlan világmindenség formálja, lehelli őt, azonnal elenged - s nevetése szikrázó drágakővé válik;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ozora negyedik napján valami olyasmiben volt részem amire sem mások beszámolói sem saját tapasztalataim alapján nem számítottam.
A negyedik 8 - 10ig végigtáncolt nap után a teljes életritmusom átállt. Megvolt a napi periodicitás de tudatosan-tudattalanul a negyedik napra készítettem magam. kb 10 óra alvás után és feltöltött energiaraktárakkal vettem be egy kék D&G-s ekit. Teljesen más mintha egy egész nappal a hátad mögött, nyúzottan esel be a partira. A négy napot szinte folytonos transzban töltöttem, - a zene mindig szól, még alvás közben is. Egy idő után nem is igazán tudtam megkülönböztetni mitől vagyok szétesve, a fűtől vagy csak a környezet+zene+emberek kombinációtól. Úgy éreztem az egész lényem ritmusra pulzál. Szintem mindig táncoltam vagy mozogtam valahogy a zenére de Astral alatt a mozgásom teljesen automatikussá vált. A testem koordinálása teljesen kikerül a tudat kontrolja alól - a mozgás és a zene kölcsönösen formálják egymást. Úgy éreztem fokozatosan távolodom a testemtől, egy idő után pedig teljesen kiszakadtam belőle. A szabadságnak olyan dimenzióit éltem meg amiről addig fogalmam sem volt. A repülés szó teljesen alkalmatlan, hogy érzékeltesse a különbséget akkor és most között. Az olyan üzenetek (zenék) mint "spice expands life, spice expands consciousness" vagy "let there be lite" elvezettek létezésem gyökreihez. Volt egy olyan pillanat amikor úgy éreztem már nem bírom tovább. Az agyam egy hatalmas a végtelen világűrben lebegő túlfeszített buborékká vált és képtelen tovább tágulni. A vég előtti utolsó pillanatban "travelling without moving" (Talamon:)) és aztán az egész lényem a másodperc tört része alatt robban darabokra, tölti ki a végtelent miközben minden vakítóan fehérré válik, hogy aztán egy teljesen új világ és én álljon össze a tiszta energiából. Van egy pillanat ahol minden eltűnik. Ott nincs már szeretet, nincs egységérzés, nincs én, nincs tánc csak tiszta fény.
Astral után kitántorogtam a tánctérről. Az első fél órában szinte teljesen képtelen voltam felvenni a kapcsolatot a körülöttem lévőkkel. Nullára állt a számláló - úgy éreztem újjászülettem. A világ körülöttem valahogy olyan furcsán valószerűtlen. Mintha csak egy lehelletfinom hártya lenne az ősi fény és az érzékszerveim között. (Talán csak a Nap helyén lyukas.:) A transz percerire képtelen voltam emlékezni - nem láttam mást csak egy fényes ködöt. Ahogy telt az idő szépen megtaláltam a helyem, a köd tisztul, előtűnnek bizonyos dolgok. Ennek az egy órának az intenzivitása teljesen kifacsart szellemileg, üdítő volt sátrat bontani és hasonló mindennapi izékkel szöszmötlni. Szerencsére a pályaudvarra már kijöttek értem :).
Hirtelen ennyi. Ez a négy nap annyira messzire vitt, hogy örülök ha a tizedére emlékszem majd valahogy. Érdekes, azóta - egyre rövidebb időre ugyan - álmomban is hallom a zenét. A zenével visszajön nagyon sok érzés, olykor nagyon mélyről, a fény közeléből is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Úgy tűnik, nem tudok eleget Jézus Krisztus urunkról. Sorry, ha néha önhibámon kívül belebeszélek a levegőbe hülyeségeket.
Ákimáki, azt hiszem ezzel a részével nincs gond, mostanában azt vettem észre, hogy egyre kevesebb dologra vágyom, egyre kevesebb igényem van. Ez jó, mert észrevettem, hogy egyre inkább függetlenedek az anyagi világtól (mármint a tömegkultúrára, globálisan, vagy egyes szubkultúráknak eladható dolgokról beszélek...azért a drog ebből a szempontból kakukk), és ez rengeteg pozitív energiát szabadít fel bennem, több szellemi dologra tudok jobban odafigyelni és felmorzsolni magamban és tudatalatt elrendezni.
Mindemelett sajnos negatív tényezők is jelen vannak dőre életemben, amikkel ugyanúgy meg kell még birkóznom, mint ahogy ezzel már megtettem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A lényeg hogy egy okos ember írta a cikket.
Figyeljétek milyen jó kis szavakat használ:
drogfogyasztó/ja totál minden nap széjjel/
narkotikumok/ez már többes szám
stb.
Ilyedjetek meg nagyon szindróma a kiművelt hozzáértő tollából.
Amúgy meg nem illik más tollával ....
Meg akinek nem Inge annak Zsuzsi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Eeeoo ded hwauopsy mectoph, mectagin dupwoxin, moi phoi wops eppepepekin gitto phepsy demego doi aga din a doich demoi aga donc heedey obectdee doohueana. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát azért mind egyetértünk abban,h a lényeg vmi végtelenül egyszerű dolog, ami mentes minden bonyolítástól, októl, céltól, magyarázattól vagy szándéktól. Talán ez a vmi annyira egyszerű, h megfogalmazni sem tudjuk, csak érezzük, így a topicnak sosem lesz egy végső válasza. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az is érdekes, h ha már itt élsz a fizikai "valóságban", akkor bizony észreveszed, h milyen érdekes, annak ellenére, h nem fontos. így már érdemes azon elgondolkodni,h ha már itt vagy miért kéne feltétlenül azt szem előtt tartanod, h nem fontos, és ha már itt van ez a pillanat (egy db:)élet), ami x "ideig" tart, akkor egy pillanatra miért ne csodálhatnád meg az érdekességét a világ ezen részének.
végülis magadat nem vesztheted el, csak olyan a világ, h azt hiheted, h elvesztél.
és egyébként igazad van, sokan nem látják a relativitást az egészben. ("ha a motorosokat nem érdekelné, akkor csak egy darab a földből") |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A szanalmas.hu-n találtam a linket, a film nem tudom jó lesz-e, de a honlapja az nagyon komoly.
http://www.sawmovie.com |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "...előbbi az egyedi (az a konkrét ács), utóbbi az általános (aki mindenkit összeköt az Atyával)"
Ezt támasztja alá, hogy Krisztus-tudatról már hallottam, de Jézus tudatról még nem.
SundayJunkie,
Már az előző Írásomban megpróbáltam leírni, de nem sikerült valami tisztán fogalmaznom, most azért megint megpróbálom.
Minden pillanatban létezel, és minden pillanatban érzések tömkelege zúdul rád az érzékszerveken keresztül. Alvás közben azért pihened ki magad, mert megszűnik az érzékelés. Amikor nem-alszol, akkor elpocsékolod az energiáid, hogy majd aludhass.
Két lehetőséged van, ha állandóan pihent és fitt akarsz lenni, az egyik ha folyton alszol, a másik, ha megpróbálsz azzal a bizonyos felsőbb énnel egyesülni, amelyik nem cselekszik, nem gondolkodik, és nincs szüksége a fizikai érzékszervekre (->mert nincs szüksége a fizikai világban érzékelt tárgyakra), mivel csak létezik. Ez a felsőbb én állandóan alszik, és állandóan nem-alszik.
Most pedig nyersen gyakorlatias próbálok meg lenni.
Ha meglátsz egy Yamaha R1-est, az nem baj, de ha utána percekig az köti le az elméd, hogy de jó lenne nekem is egy ilyen moci, ide meg oda mennék vele kirándulni, és minden nap új csajt szereznék vele, akkor már az érzékelt tárgy köti le az elméd, és nem maga az érzékszerv.
Nem az érzékelést kell kikapcsolni - arra ott az alvás -, hanem az érzékek tárgyaihoz való kötődést.
Én azt mondom magamnak ha elkalandoznak a gondolataim: attól függetlenül létezik minden létező a világban, és nem létezik minden nem létező, hogy gondolkodom-e rajta, vagy nem.
Én így tudom logikusan elképzelni a dolgot: Amikor az R1-es re gondolsz, akkor gyakorlatilag a te enrgiád vándorol át abba a motorba. Egy R1-esnek az adja az értékét, hogy minden motoros arra vágyik. Ha mindenki megelégedne egy szimóval, vagy egyáltalán senkisem vágyna motorra, akkor nem lenne más az a motor, mint egy darab vas, meg textil, meg kőolajszármazékok - egy darab lenne csak a földböl -
Ne egy darabot akarj a földből, hanem az egész földet.
Ne egy darabot akarj a mindenségből, hanem az Egész Mindenséget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az "én időmben" még az volt a divad, hogy sima tekert cigit kínáltunk pancseeeeereknek, aztán néztük ahogy betéptek tőle. Ezt legalább a törvény sem bünteti, és mindenki jól járt... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az a "Krisztus-kaliberű" lett volna... én legalábbis úgy tudom, hogy Jézus az ember, Krisztus pedig az istenember... előbbi az egyedi (az a konkrét ács), utóbbi az általános (aki mindenkit összeköt az Atyával)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ugy is nezett ki, mint egy diszno... ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Inkább betöltök egy patront, akkor is elfelejtem, hol vagyok, és még izomlázam sem lesz...csörcsill is megmondta: csak semmi sport! :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én egyszerűen imádok úszni. Kicsit olyan, mintha repülnék. Nagyon szabadnak érzem magam akkor, főleg nagy vizekben, beúszok, h csak halványan lássam a partot és mindenhol víz, körülöttem, alattam; az is n. jó lazulás, vmi csendes helyen ráfeküdni a vízre behunyt szemmel és teljesen elfeledni, hol is vagyunk...(Holnap megyek is, de csak uszodába tudok, mert nem leszek városomban:(( ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jézus-kaliber? Most remélem ezt nem gondoltad komolyan... :)Tökéletesen lehetetlen, hogy valaki "Jézus-kaliberű" legyen. Mert akkor ő lenne Jézus. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Részegen meztelenül éjszaka. A tüdődet úgy érzed, mintha a világ összes oxigénjét be tudnád szívni, jobb lesz a vérkeringésed, élvezet lesz egy kicsit úszni (azért ne vigyük túlzásba...ja, és ne 3dl tömény után jusson eszünkbe :))
Amit nem vállalnék be ilyen vizes dologgal kapcsolatban, az az, amit tavaly csináltunk tesiórákon. 7-re mentünk úszni a sportba (mókás dolog zuglóból a margitszigetre bumlizni full kómásan az október eleji kurva nagy hidegben), és a szabadban kellett úszni. Én nem tudok reggel enni, ezért éhgyomorra, cigis tüdővel kellett úszkálnom, és annyira hideg volt, hogy nem láttam el 3 méterre, mert párolgott a víz. Amikor kiszálltam, rögtön megcsapott a hányinger (klór+oxigénhiány+alacsony vércukorszint), és nem engedett kb. 10 percig...ez volt minden héten, kb. 2 hónapig. Na, ezt soha többé. Amúgy sem szeretek úszni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyszer azt írtam a naplómba kb. 1 éve, hogy a felnőttkor a fiatalkori idealizmus megcáfolódásának folyamata. Hát, valószínűleg ez a mondat is a fiatalkori idealizmusomból táplálkozott, annyira kereknek, egésznek és egyszerűnek tűnik. Kíváncsi vagyok, mit gondolok róla majd évek múlva, de amit írtál, az elgondolkodtatott azon, hogy valószínűleg mégsem lesz olyan szar a felnőttség (grownship?). Egyrészt, ami már régóta motivál, az a világ teljesebb megértése, és tudom, hogy ezt csak életkor előrehaladtával tudom beteljesíteni, msrészt viszont ami húz, az a gyerekes játékosság elvesztése. Persze, akkor igazán felnőtt a felnőtt, ha tud játszani, blablabla, ezt a modern kor áldott jó mentál-sámánjai tuszkolják az agyunkba; de a gyermeki szemlélet akkor is odalesz. A gyermekkor olyan, mint egy terem - van plafon, és biztonságban érezzük magunkat behatárolt tudatunkban. Amikor ez a plafon szétfeszül, rálátásunk lesz a végtelenre, ami rendkívül ijesztő. Nekem ez nemrég következett be, és gondolom ez nyomaszt egy kissé. Bele kell szokni a határtalan elérhetetlenségébe a földi lét során (azért a gomba/lsd stb. ezt kiküszöböli egy időre).
"és akkor tényleg megjelenik egy csomó dolog, ami a felnőttléthez tartozik. felelősség, esetleg tágabb perspektívájú gondolkodás, a szellemi dimenzió megjelenése és elmélyülése..."
ha az emberek nagy többsége bírna ezekkel az erényekkel, akkor szerintem a direkt ráhatás sem lenne ilyen mennyiségű falra hányt borsó.
Két évig dolgoztam egy asztalosüzemben nyaranta - az ott dolgozó munkásokról azért nem lehetett elmondani a tágabb perspektívájú gondolkodást és a szellemi dimenzió sem mélyült náluk kb. 2cm-nél lejjebb. Volt olyan nap, amikor végig a dugásról beszéltek a kajaszünetben, majd az egyik benyomta az örökzöld poént: "jól van, elég volt má. Beszéljünk a zenéről. B*sztál már zongorán?" Ha azt mondom, hogy ennél följebb nem nagyon kúsztak, szellemi táplálékuk meg kizárólag a blikkből meg mai lapból állt, akkor nem hazudok túl nagyot. És ez az átlag (najó, ez azért egy kicsit alatta van),úgyhogy néha ezért nem várok túl sokat az emberi értelemtől, amolyan globálisan.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az igazságban való szilárd megállás sajnos életkorfüggő erény."
ez nagyon igaz lehet... a felnőttek a fiatalabbak közül csak azokra figyelnek oda, akik tényleg nagyon komolyak (Jézus-kaliber legalább). és mivel a mi társadalmunkban ez így működik, felesleges azzal vesződni, hogy direkt osztod nekik az igét (már ha úgy érzed, hogy rájöttél valamire, amit ők nem látnak)... úgyse lesz semmi eredménye. jobb az indirekt ráhatás, pl. elejtett megjegyzések vagy döntési szituációkban számukra meglepő döntést hozni, amit aztán el lehet esetleg magyarázni (hogy miért is döntöttünk úgy)
meg kihasználni azokat a pillanatokat, amikor nyitottabbak, befogadóbbak... a legjobb nem szavakon keresztül...
(ezt most a saját szüleimmel való kapcsolatom alapján írtam)
nekem nagyon durva, hogy nem kell többet félnem a metrón a "huligán" kamaszoktól... kiskoromban mindig tartottam tőlük, hogy nem fog tetszeni nekik a pofám és beverik... próbáltam menőnek látszani, vagy éppen szürke egérnek (utóbbi könnyebben ment :-), hátha akkor nem vesznek észre
és most, 28 évesen valahol tök gáz, hogy belül nem érzem magam másnak, lényegében ugyanaz a gyerek vagyok, aki akkor voltam, viszont a külsőm megváltozott, borostás vagyok, felnőttnek nézek ki, és ezért bazmeg, csak ezért az emberek már teljesen máshogy kezelnek, és másként beszélnek/viszonyulnak hozzám... és ezért nem kell többet félnem a 16 évesektől... pedig igazából ugyanúgy félhetnék, ugyanúgy meglehetne rá az okom, ha ők tudatában lennének annak, hogy igazából semmi különbség nincs... de szerencsére nincsenek tudatában...
aztán persze az ember megszokja, hogy felnőttként kezelik... és előbb-utóbb ő is elhiszi magának, hogy az lett... és akkor tényleg megjelenik egy csomó dolog, ami a felnőttléthez tartozik. felelősség, esetleg tágabb perspektívájú gondolkodás, a szellemi dimenzió megjelenése és elmélyülése...
nekem a saját tapasztalatom alapján úgy tűnik, hogy ha valaki már kora ifjúságától kezdve vágyik az igazságra, annak kezdetben kurva nehéz dolga van, de ha kitartó, akkor a felnőtté válás számára nem szomorú lesz (jaj, elmúlik az ifjúság, bazeg, már harminc vagyok), hanem kibontakozás, a bilincsek egyenkénti leoldódása, a megszabadulás egyre kézzelfoghatóbb folyamata, ami hatalmas öröm. érzi az ember, hogy olyan, mint egy fa: ifjúkorában gyűjtötte az infókat, készülődött, és egyszer csak beindul az egész, kiterebélyesedik, aztán megjelennek a virágok és végül a gyümölcsök is. nekem néha kifejezetten olyan érzésem van, hogy már mindent megcsináltam, előkészítettem, bizonyos szempontból már csak hátra kell dőlnöm és megvárnom, amíg az egész beérik. előkészítés - beteljesítés. én készítem elő, a világ teljesíti be.
az elején nagyon nagy fájdalmat okoz a kontraszt az ideálok, álmok és a konkrét léthelyzet között. de ha az ember kitart az álmai mellett (amelyek persze szintén alakulnak, pontosabbak lesznek, ahogy az ember érik), akkor ezek az álmok végül tényleg megvalósulhatnak. akármi megvalósulhat, amit az ember képes konkrétan elképzelni. nem ködszerűen, hanem úgy, hogy az ember elhiggye, hogy igen, ez lehetséges valóság lehet. néha úgy van, hogy az embernek intuitív sejtések útján megvan ugyan az álma, de nem tudja elképzelni, hogy ez miként valósulhatna meg. ilyenkor addig kell dolgozni, amíg a tudatot ki nem bővítjük olyan módon, hogy elhihessük a megvalósulás lehetőségét. ezzel a folyamatos tudat-konfigurálással csináljuk meg azt az utat, amin aztán a felnőtté válással végig fogunk menni. (nálam legalábbis így volt/van)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ákimáki, mit jelent számodra az energiák jó kihasználása? Mármint a gyakorlati vetületére lennék kíváncsi... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biztos erősen gyanús volt nekik, h füves cigit kínál nekik, de nm voltak biztosak benne. :o |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Idén nyáron mesztelenül fürödtünk a kőrösben. Régen nem éreztem ilyet, mintha megint három éves lettem volna.
Az uszodákat én sem szeretem annyira mint a természetet. Klór klór hátán, pfujjj.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én csak bele-bele olvasgattam a párbeszédetekbe, de sokminden közül erre szeretnék reagálni:
"még egy tipp: a gondolatok csalókák, az érzések sokkal megbízhatóbbak. érdemes az érzéseket fejleszteni, felszínre hozni, megtalálni velük a kapcsolatot, elmélyülni bennük. hagyni, hogy az érzések vezéreljék a gondolatokat és ne viszont."
Jól érzem? Intuíció - ego
SunJunkie,
"Ha intenzíven élsz, naponta történik veled valami életbevágóan fontos, amivel jobban megértheted a lét fonák dolgait."
Az intenzíven élés szerintem az energiáink jó kihasználásával gyakorolható. Amióta odafigyelek magamra, és tudatosan próbálok meg létezni, azóta én is észrevettem, mennyi fontos dolog történik velem. Fontos, ugyanakkor nem-fontos. Ez asszem fontos... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Milyen osztálytársai lehetnek az arcnak? Behívja őket egy cigibe, és ahelyett hogy elfogadnák, vagy nem, köpnek az igazgatónak... Ilyen haverokkal valszeg én is csak beszívva bírnám ki a sulit...
Ezt a mondatot nem nagyon tudom értelmezni:
"A belső vizsgálat eredményének köszönhetően beigazolódott az osztálytársak gyanúja: nekik is felkínálta a könnyű drognak számító füves cigarettát." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem ertem ezt a cikket. se fule se farka. valaki fuvezett. tragedia tortent a csaladjaban. ...es? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Pedig az a lényeg, hogy tapadjon a bélyeg. Ez teljesen egggyértelmű. Hiába, áltlosiskolában megtanultunk minden fontosat az élet nagy dolgairól (főleg a tízórais szünetben), a többi már csak agymenés. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Totál besszarás. :o))) Nagyon jó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha valaha lesz olyan Magyarországon, hogy drogmúzeum, akkor ez a levél ott fog virítani a vitrin mögött mint értékes kordokumentum. A hülyeség koncentrációját lehet még efölé emelni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az elméleti tudás megkopik,
A különböző tapasztalatok elpárolognak akár a köd,
Csupán a megvalósítás marad változatlan mint a tér. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én csak azt nem értem, hogy ez most paráztatás vagy reklámkampány. Mert "milyen szörnyű, hogy füvezik", de mióta le van a stressz, azóta jobban tanul. No comment. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És ezt újságban meg kellett jelentetni? Hol van olyan iskola, ahol nem történik kábítószerfogyasztás??
Azt kéne betenni az újságba... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az Új Szó c. szlovákiai lapban megjelent cikk :o)))
Egy középiskolai igazgató visszaemlékezései
Marihuána kapható?
Mindaddig nem vesszük komolyan a drogfüggők problémáit, míg nem találkozunk a szűkebb környezetünkben is kábítószer-fogyasztóval. Egy-egy iskola életében megrázó élményt jelent, ha kiderül a diákok körében bizony akad olyan, aki kipróbált valamilyen narkotikumot. ĺgy történt ez abban a dél-szlovákiai magyar tannyelvű középiskolában is, melynek a nevét szándékosan hallgatjuk el, figyelembe véve az eset körülményeit és a kábítószer-fogyasztással meggyanúsított diák személyi jogait.
Körülbelül fél évvel ezelőtt derült fény a történésekre. Egy fiú marihuánás cigarettát szívott. Az esetről csupán közvetett bizonyítékaink vannak, árulta el az igazgató csupán a fiú osztálytársainak vallomásaiból értesültünk a sajnálatos eseményről. A belső vizsgálat eredményének köszönhetően beigazolódott az osztálytársak gyanúja: nekik is felkínálta a könnyű drognak számító füves cigarettát.
Megpróbáltuk vele megbeszélni, mi a probléma, próbáltunk megoldást találni. Nem tapasztaltuk, hogy a diák ismét kábítószerhez nyúlt volna. Reménykedünk tehát abban, hogy az események jó irányba mozdultak el, azonban ebben igazából sosem lehetünk egészen biztosak. tette hozzá az igazgató. Azt, hogy az iskola területén történt-e a drog fogyasztása, nem sikerült kideríteni, a fiú elmondása alapján nem az iskolában gyújtott rá a marihuánás cigarettára. A diák tanulmányi eredményei javultak az eltelt időszakban, a viselkedésével sincsenek különösebb gondok, ez mindenképpen jó jel, fűzte hozzá az iskola vezetője. A fiúról annyit lehet tudni, hogy elvált szülők gyermeke, a családjában történt már korábban egy tragédia, melyet vélhetőleg csak rendkívül nehezen képes feldolgozni.
Szakvélemények szerint egy családi tragédiát bármilyen nehéz feldolgozni, szükséges rajta túllépni. Ellenkező esetben a személyiség gyengül, görcsösen ragaszkodva a tragédiához. Ilyen helyzetben nem ritka, hogy valaki kábítószerhez nyúl. (rácz, ú)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi a lényeg? Hogy tapadjon a bélyeg. Biztos elsütötték már páran, vagy azért nem sütötték el, mert olyan szinten primitív, hogy senki nem meri beírni...Nem baj, fő az egyszerűség és az elbutulás.
alldayjunkie |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | és képek készültek?minden offolásom a tiétek?)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tegnap hazafelémenet a batthyány téren az egyik abc mellett az üres sörösüvegemet próbáltam rátukmálni egy részeg, idősebb hajléktalanra. Az első jel az volt, hogy parfümtől illatozott, miközben a feles vodkáját szorongatva állt, a szakálla frissen volt "fazonozva", stb. Nem fogadta el. Sajnos túl részeg volt ahhoz, hogy összefüggően beszélhessen, sőt, talán nem is akart. Szimbólumokban beszélt. Amikor megkérdeztem tőle, hogy Arahat-e, akkor csak nézett, majd megkérdeztem, olvasott-e buddhizmust. Nem emlékszem mit mondott, mert én is elég kész voltam, másrészt nagyon elkenten beszélt, és nem értettem rendesen. Majd azt kérdeztem meg, hogy megvilágosodott ember-e. Nevetett, és azt mondta hogy igen, csak az emberek nem értik a kutyanyelvet. Tudós volt az öreg, megkérdezte, tudom-e, hány parszek egy négyzetméter. Ez az ember segített rajtam alélt részegségével és ködös mondataival, olyan lökést adott, amiért csak hálás lehetek.
Cellux...kezdem a saját bőrömön tapasztalni mindazt, amit írtál. Ha intenzíven élsz, naponta történik veled valami életbevágóan fontos, amivel jobban megértheted a lét fonák dolgait. És mióta újra olvasom a daathot, még tudatosabb vagyok - így még inkább igaz az előző mondatom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az igazságban való szilárd megállás sajnos életkorfüggő erény. És amíg életbölcsességünk el nem ért egy bizonyos szintet, addig sajnos valószínű, hogy semmit sem, vagy sokkal kevesebbet tudunk tenni az emberekért, mint amennyire mi kapacitálva érezzük magunkat. Rám legalábbis - talán mert fiatal vagyok - nem hallgatnak az idősebbek, az igazán felnőttek (a felnőtt itt nem egyenlő a szellemi érettséggel, bár azt kéne jelentenie), pedig sokszor tudom, hogy az én tanácsaim talán leegyszerűsítenék a problémáját. Talán ez az az ego által ösztönzött segítségnyújtás, amiről írtál, lehet, hogy ott bukok, hogy az ÉN tanácsaimat akarom expresszálni, anélkül, hogy elvonatkoztatnék attól, ki mondja kinek, és kinek az agyában (tehát az enyémben) fogant meg a jobbító szándék. Ez tényleg huszadrangú, mégsem tudok tőle egyelőre elszakadni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha látod a másik hibáját, akkor meg tudsz neki bocsátani és így segíteni is tudsz rajta.
a más emberekben lévő negativitások csak úgy tudnak működni, ha találnak maguknak olyan ellenpólust, aminek neki tudnak feszülni (ami élteti őket). pl. az agresszió ellenpólusa a félelem... ha az ember semmilyen tudati szinten nem fél a lehetséges támadástól, akkor az agresszió meg sem jelenik.
tök érdekes megfigyelni, amikor egy ember, aki már évek óta használja ugyanazt az interakciós sémát energiaszerzésre, találkozik valakivel, akinek nem akad be az adott séma (pl. nem reagál félelemmel az illető által kisugárzott elnyomó, alávető hatásra)... érdekes látni a tanácstalanságot... ezt jelenti az, hogy "a negativitás kifordul az igazság hegyén"... a részrehajlástól való mentesség, az igazságban való szilárd megállás olyan erő, amin minden hamisság kifordul, erőszak nélkül
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hibák tudatosítása...ha egy emberben önnön hülyesége, korlátoltsága stb. zavar, akkor ezt nem tudom tudatosítani magamban olyan szinten, amilyen szinten ő áll ebben, mert mondjuk én nem vagyok ennyire sötét. Mármint a butaságra gondolok, a rosszindulatú fajtára, amikor az adott ember még - a gondolati sík helyett - az érzéseiben sem tiszta - egész lényét beszennyezte a mocsok (mondjuk, hogy túlságosan elmerült a tudattalan létben). Mondjuk ezeken az embereken sehogysem lehet segíteni, mert ez olyan, mintha a monitoromat próbálnám meggyőzni a hegeli dialektika hasznosságáról. Legalábbis személyes tapasztalataim ezirányba mutattak eddig.
"ki lehet kerülni ezt a problémát úgy is, hogy kitalálod: össze kell fogni másokkal és együtt, vállvetve már el lehet érni valamit. ez igaz is, de bármit érjen is el az ember, az előbb-utóbb elmúlik. a grandiózus alkotások lehet, hogy tovább fennmaradnak, de azok is elmúlnak. ha a cél az egó hatalmának biztosítása és konzerválása, akkor minden erre az alapra épített dolog recsegni-ropogni fog."
Tegnap lefekvés előtt találomra felcsaptam a Teljesség felét, és szerencse, hogy maximálisan hiszek a jelekben, mert ez most is beigazolódott, mert olyat olvastam, ami ma a te írásod kapcsán idevág. Álljon hát itt a bölcselet:
Az eszköztelen hatásról
A jelenkori tudomány ismeri a szuggesztiót: az ember-léleknek eszköz-nélküli, kényszerítő ráhatását a másik ember-lélekre; mégis, a ráolvasás, kegyelet, ima hatóerejét babonának tekinti.
A ráolvasás, igézés; lelki hatás, mellyel valakit segítenek, vagy rontanak.
A kegyelet, szellem-idézés, szellem-riasztás; lelki hatás, mely az életből kijutott lény felé árad.
Az ima: rákapcsolódás az élet-fölötti erőre; általa saját képességünket sokszorosra növeljük. Egy társadalmi intézmény, mit pénz, hatalom, tekintély létesít és ápol, ritkán él néhány emberöltőt; s a szerzetesrendek megmaradnak, pedig csak egy-egy imádkozó koldus teremti őket.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Anyesz, hát ez az egész, az univerzum, a világ, te,én, a többiek, satöbbi, satöbbi;)
szerintem a folytonos szemkontaktus a legegyszerűbb kapu |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jön Sri Chimnoy is pl...- ez se sűrűn lesz még egyszer;)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile, én is így látom a dolgot.
Indiában egy fejlett mester napi 24 órában fogadhat tanítványokat, "vendégeket" és az ember akkor megy oda, és annyi időt tölt vele, amennyit szeretne. Magyarországon még hasonló sincsen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én a Dunában szoktam úszni. Ott szeretek legjobban, az uszodákat nem csípem. Természetben összehasonlíthatatlanul békésebb... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyszer sikerült szereznem a suliból étert. Egész kevés volt a kémcsőben, átöntöttem hát a kiürült és (ott helyben kémiaórán) kitisztított orcsöppesüvegbe. Nem sokkal később egy buli után otthon egyedül bepróbáltam, de a hatásokról csak annyit, hogy remekül kitisztította az orromat, és nagyon kellemesen aludtam.
De hogy ontopic legyek, én sosem vállalnék be egy űrutazást Anettkával, és sosem úsznám át a Dunát, amég ilyen mocskos. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Éppen ez az amiben nem vagyok igazán biztos :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tudod, hogy a dualizmuson átlépjenek és megtalálják az Egységet:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát, nem hinném, hogy így olvasás után el lehetne sajátítani ezt a dolgot, csakis hosszú gyakorlással + jó mesterrel. Az utóbbit meg biztos nehéz megtalálni Magyarországon. Valamelyik ismerősöm mesélte, hogy egy hazai tantrikus közösséghez akart csatlakozni, aztán kiderült, hogy az egész arról szólt, hogy gruppen-orgiákat tartanak valahol a Balaton mellett... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az én hozzáállásom az, hogy amíg nem jutok el a megvilágosodásig, addig a többi embert tükörnek használom saját magam megértéséhez. különösen odafigyelek arra, amikor azt érzem, hogy valami zavar, vagy taszít egy másik emberben. ezekbe az érzésekbe próbálok belemerülni, és addig figyelem őket, amíg végül rá nem jövök, hogy konkrétan mi is az, ami zavar. minden ilyen zavar kioldásával közelebb kerülök a megvilágosodáshoz (tudat-tisztulás).
az embereknek azokban a részeiben pedig, amelyek gyönyörűek, gyönyörködöm, és az ilyen megnyilvánulásokat/tulajdonságokat inspirációként "hasznosítom".
igazából azt gondolom, hogy semmi esélyem igazi kapcsolatot teremteni bárkivel addig, amíg a saját legmélyebb középpontommal való kapcsolat helyre nem állt. csak ekkor fogok tudni úgy viszonyulni valakihez, hogy azt nem érzem folyamatos "hazugságnak". (mondjuk az én igazi emberi kapcsolatról alkotott elképzeléseim eléggé maximalisták.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem a segítés ott kezdődik, hogy teret nyitunk a másik számára... és ezt meg lehet érezni. lehet, hogy a másik ember egy szót sem szól, nem is csinál semmi különöset, de mégis jól érezzük magunkat a társaságában és fellazulunk, mert érezzük, hogy semmit nem vár el tőlünk, teljes mértékben elfogad úgy ahogyan éppen vagyunk, az összes hiányosságunkkal és hibánkkal együtt.
mondjuk ezt megint csak olyasvalaki tudja megcsinálni, aki maga már hibátlan (pontosabban tudatosan hibás), ugyanis amely hibák még nincsenek tudatosítva, azok másokban is zavarni fognak és ez lehetetlenné teszi, hogy szabad teret biztosítsunk az ilyen hibával rendelkező emberek számára...
a konkrét cselekedetekben megnyilvánuló segítés már ebben a feltételeket nem szabó, nyitott térben kéne, hogy végbemenjen, mindig az adott helyzet megkívánta speciális módon, intuíció által vezérelve.
na eddig az elmélet az ideális segítésről.
ennek enyhébb változata: megpóbálok ráhangolódni a szituációra és utána hagyom, hogy az érzéseim vezessenek. figyelek arra, hogy mikor ijedek meg (hogy nem fogom tudni kezelni a helyzetet), és ezt az ijedséget hogyan próbálom esetleg palástolni azzal, hogy elkezdek "dobozolni". ha sikerül észrevenni a dobozolást, akkor le lehet állítani és vissza lehet menni az érzésbe.
amikor a segítség puszta gondolatok alapján megy, akkor szerintem nem sokat ér. mindenesetre külsődleges segítséget (pl. pénzt vagy élelmet, ruhát a rászorulónak) így is lehet adni, mert ez nem igényel mélyebb kapcsolatot (bár nem is zárja ki azt). ha nincs mélyebb kapcsolat, hanem csak egy elemi szükséglet ideiglenes kielégítéséről van szó, akkor az eltévedés veszélye sem áll fenn. de ha már lelki dolgokban adunk segítséget, akkor már beléptünk a másik intim szférájába, és akkor már abszolút nem mindegy, hogy milyen indítékok vezérelnek.
ami pedig a te segítségedet illeti, amit nekem adtál... az szerintem a kommunikációból jött. elég volt, hogy kapcsolatba kerültünk egymással és megpróbáltuk egymást elérni. pusztán a próbálkozás által már egy csomót tanultunk magunkról (én legalábbis igen). hiába fürösztöd magadban, csak másban moshatod az arcodat... vagy valami ilyesmi.
ilyen módon már a puszta létünkkel is segítségére vagyunk a környezetünknek, például minden cselekedetünkkel pozitív vagy negatív példát adunk másoknak. amúgy talán ez a segítség legjobb formája (mert ez a legkevésbé erőszakos). elvégre ha valaki eléri a teljességet, annak az egész lénye példaértékűvé válik, és nem nagyon kell győzködnie senkit arra, hogy megfigyelje, kikutassa, mégis miért működik olyan jól ez az ember...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Olyan tizenx hozzászólással előbb volt szó a kobralégzésről. A http://www.tantralap.hu/page/kobras.html -en remekül leírja testünk csakráit, meg a tantra lényegét...stb, nekem bejönnek a gondolatai... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux: ez jó... nagyon jó :-) ... épp hasonló dolgok foglalkoztatnak, már ami azt a részét illeti, hogy megpróbálok a gondolataim helyett a zsigereimre figyelni
Régi kérdésem viszont hozzád, hogy akkor, amíg az ember el nem jut abba az állapotba (az egyszerűeség kedvéért meg nem világosodik), addig milyen legyen szerinted a viszonya a többi emberrel, főleg segítésügyileg? Vegyünk pl. egy nagyon konkrét esetet, téged meg engem. Én nem voltam rá semmilyen mértékben sem felkészült vagy igazán alkalmas, hogy "segítsek" neked... de egyszer mintha azt mondtad volna, hogy mégis fontos tapasztalat volt. Szóval akkor, nem jó az, ha mégis segíteni akarunk, és tesszük, ahogy éppen tudjuk, még akkor is, ha egóból (is) fakad, mert valahogy így is "előrejutunk" mi emberek egymás által? Meg az is, hogy én inkább félnék nem akarni segíteni, mit akarni... Talán mert abból indulok ki, hogy nekem mindennel együtt legtöbbször a "legszakavatatlanabb" segítőszándék is jóbban esik, mintha úgy érzem, nem érdekli a másikat, hogy mi van velem. |
| | | | |
|
