 |
Legfrissebb hozzászólások (19081 - 19100)
 | |  | | | | |  | |  | | | | köszi . úh ba' .. akkor hajthatok aluból egy pipát vagy nemtudom , mert crackpipába nem fér bele annyi egyszerre.. természetesen írni fogok:D |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Olyan 12-13mg Salvinorin A-tól szerintem már jól lennél.
Az asszem átlagosan olyan 5g szárított levélben van.
Fontos, hogy szúrólánggal égesd el a leveleket!
Jó utazást, majd számolj be milyen volt! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Üdv. Elég sokat olvastam ahhoz róla ,hogy mint új fogyasztó kipróbáljam , végig olvastam 3szor fejenként az összes élménybeszámólót meg mindent , és a klasszikus (salvia) levél formátumról szeretném tudni , hogy első használatnál mégis mennyi kell egy jó kis utazáshoz.. (tudom , hogy 100ezer helyen levan irva , de nekem pont ez a bajom , ugyanis 0.5-től egészen 3-5grammmos adagokról is hallottam ...) és mégegyszer mondom semmiféle 10 vagy 20 szoros kivonat , hanem egyszerűen szárított levélről van szó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 2c-b
T: 0:00 - 30mg
T: +1:00 - 30mg
T: +3:00 - 40mg, cannabis
Hol is kezdjem... többnyire szájon át fogyasztva haszáltam az anyagot, minden dozisbol csak egy nagyon keveset szippantottam orrba, hogy begyorsuljon a hatás, a maradékot lenyeltem.
Az elején stimuláns, candyflippes hatást éreztem, egész kellemesen, majd az utolso aadag bevétele után elgondolkoztam, h nem lesz-e sok, hiszen nem tudom hogy reagál a szervezetem ekkora dozisra.
Trip közben a yellow submarine-t, heavy metalt, heavy metal 2000-et néztem. az utolso film elejére ütött be az összes. a tudatom kitágult az egész univerzumot megértettem. Valahogy majdnem rájöttem az időutazás lényegére, ill. ugy éreztem, h ugy tudom látni a világot abban az állapotomban, mint einstein, vagy a legnagyobb filozófusok. az élet értelmén kezdtem el gondolkodni. mit jelent az hogy anyag, élet, tudás, hatalom, és milyen jelentéktelen dolgok történnek itt a földön az univerzum egészéhez képest. rájöttem, hogy isten vagy az az erő ami megteremtette a világegyetemet miért nem tud csak az emberekre koncentrálni. az emberek önzők, és mindig csak magukra gondolnak. isten számára mi olyanok vagyunk mint nekünk a baktériumok. vannak, de különösebben nem fordithat ránk nagyobb figyelmet hiszen csak porszemek vagyunk az univerzumban. nehéz szavakba önteni az élményeket. az élet-halál határán éreztem magamat. miközben filozofálgattam elöjött ujra a kérdés, h nem lesz-e sok az adag. Majd rájöttem, hogy nem érzem magam rosszul, sőt, filozofálok, nagyon is élek. innentől már kezdett lecsendesedni a trip. kezdtem elfáradni és mentálisan kimerülni. elaludtam, majd 8 óra mulva felébredtem kicsit fáradtan.
Nem bántam meg, hogy kiprobáltam ezt a szert, de nem ez lesz a kedvencem. Maradok a jó öreg gombánál.
egyedül ami nem tetszett az egy kis izomrángás volt a bal combom feszítő izmában. olyan tik-hez hasonlób érzés, illetve néha szívdobogás, bár azt lehet, hogy csak halucináltam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv!
Nekem nem egészen világos ez a kimutatás táblázat...
Ha pl alapból nem szokott szívni valaki de mondjuk havi szinten meg ilyen 3-4 nap egymásutánban akkor az már a napinak minősül vagy hogy? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | LSD 16
Psilocybin 17
THC 8
Meszkalin 10
Ayahuasca 10
Salvia 8
LSA 10
MDMA 11
N,N Dmt 6
N2O 7
2C-I 3
Ibogain 2
-MDMA
+Psilocybin |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | LSD 16
Psilocybin 16
THC 8
Meszkalin 10
Ayahuasca 10
Salvia 8
LSA 10
MDMA 12
N,N Dmt 6
N2O 7
2C-I 3
Ibogain 2
LSD +1
Légyölõ galóca -1
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A penta nem kifejezett eufórikus, inkább pörget. Az emma viszont tette a dolgát. Két kulcshegy, 5 perc és kissé szerelmes lettem. Viszont aludni nem igazán hagy. 3fa-t még nem teszteltem, a 2fmc-t említették még hogy feelinges. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Teljesen egyértelműen egyik sem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | LSD 15
Psilocybin 16
THC 8
Meszkalin 10
Ayahuasca 10
Salvia 8
LSA 10
MDMA 12
N,N Dmt 6
N2O 7
2C-I 3
Ibogain 2
Légyölõ galóca 1
5-Meo-Dmt 0
LSA +1
THC -1 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ez ugyanúgy csak elnyomja a problémát mint a gyógyszerek.... de talán a sok tevékenység amivel efoglaltuk magunkat, azon felül,
hogy leköt minket pozitív irányba vezet minket az "úton". És ha ez működik akkor stabilabb lelkiállapotban, talán sikerrel
szembenézhetünk a betegségünkel és pozitív várakozásokkal mehetünk el pszichológushoz. Vagy esetemben, talán sikerül
megtalálnom idővel a lelki békém és ezáltal feloldódik az a feszültség is ami a problémáim okozta."
Tetszik ez a felvetés Nari.
Dettó ugyan ezekről gondolkoztam kb 2 éve.Az a baj velük ,hogy ha az ember elér egy ilyen stagnáló,mégis nyugalmas " zónát" hajlamos megelégedni vele és elodázni a dolgokat.Én spec1 évet kosaraztam ilyesfajta elfoglaltságképp és az alatt nagyot emelt rajtam a dolog,
mondhatni csak a lábam maradt a gödörben,a felsőtestemen
éreztem a szabadságot.Ezt most télen felváltotta a cangázás,
mégsem érzem azt,hogy képes engem bármiből is ez a hobbi
kihúzni.Már nem.
Popper Pétertől kérdezték meg egyszer ha jól emlékszek,hogy érdemes-e,kell-e efféle mentális betegségek esetén futni járni és a válasza az volt,hogy "Miért kéne?".
"Mainnnnnn te, hogy látod neked mi a problémád forrása?"
Ha intuitíven állok ehhez a mondathoz elképzelhető,hogy fent akadtam egy lélektani,egzisztenciális kérdésen az életemben amit nem tudok realizálni és ez okoz egy "préselést" belül ,de anyumtól is
eltanulhattam valamit ,vagy örökölhettem.Most,írta H2O-az apuját,
teljesen a sajátomra ismertem.
Amúgy nagyon jókat írtok,máshol igencsak lerendeznének valami közhellyel... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "őrjítőnek tartom azon "életigazságaim" amiket felállítottam az életem során"
Meg lehet tudni, hogy mik ezek?:-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Meg sem lehet halni benne, ez jó hír!:-) Ne félj már ettől ennyire, lehet, ha nem félnél, nem is lenne több... Lehet, hogy maga a félelem táplálja ezt? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ........egy pánikrohamba nem lehet belehalni, csak elájulni. A beteg míg eszméletlen, addig helyreállnak a megfelelő testfunkciók és ennyi. De amit előtte átél a beteg az valóban nem kívánható még magának az ördögnek sem....
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az esetek többségében már tudom kezelni a rohamokat, amikor előjönnek. És így van ahogy mondod, önmagunk elől nem bújhatunk el. Ellenben abból indultam ki amit én tapasztaltam magamon. Nem tartom magam reménytelennek, én ezt egy állapotként élem meg, amin tovább kell jutnom. Tehát próbálom objektíven szemlélni, mert így talán másokon is segít.
Nem tudom neked volt-e már ilyen roblémád (nyilván semmiképpen sem kívánom), de a rohamok hajlamosak a legmélyebbről is előjönni. Ezért ecseteltem ezt annyit, de nagyon nehéz ezt leírni. Talán úgy lehet elképzelni mint amikor valamit meg kell tenned valamiért. Lehet ez vizsga, vagy csekk befizetése határidőre, de teljesen mindegy. A lényeg, hogy képzeld el hogy kicsit idegesít azért és negatívan befolyásolja a hangulatod ha erre gondolsz. Szóval kimegy a fejedből a vizsga/csek/akármi. Elvagy egész nap, de van valami nyomasztó érzésed és nem tudod mitől.
És itt most nem maga az érzés a lényeg, mert nyilván teljesen más intenzitású és aspektusú, de amikor elfelejtetted, és csak szimplán nyomasztott valami, akkor pontosan ilyesminek képzelhető el a tudatalatt megbúvó szorongás, amit megpróbáltam leírni valahogy.
És mint amikor a vonaton ránézel egy emberre aki egy füzetből tanul, eszedbe jut, hogy egy hét mulva vizsgád van.. Pontosan ilyen amikor észreveszed az első tünetét a rohamnak. Tehát magától tudat alatt alakul ki, és csak rátol egy lapáttal a, hogy ezt te realizálod....
Ezért gondolkodtam el azon, hogy ha leköti az ember a figyelmét akkor el tud-e annyira "tömődni" tudatalatti, hogy ne elsődlegesen a betegség gondolata, a pániktól való félelem legyen ott..... Ez nem az érzelmek cselekvési szintekről történő befolyásolása. Csak egy amolyan felülírás....
És sokan el is érik ezt az állapotot, csak elfelejtik megszünteti magát a forrást. Pedig a "gyógyuláshoz" a gyökerét kell megtalálni a problámának és feloldani a rossz alapgondolatokat, illetve érzelmi oldalról a problémát okozó fájó pontokat.
(az én roblémám inkább az, hogy nem találom a célom és így őrjítőnek tartom azon "életigazságaim" amiket felállítottam az életem során, mindenesetre megnézem azt a könyvet amit írtál. Remélem egy egyszerű mezei könyvtárban megtalálom) [hibákat most nem javítottam] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | AriNari, ki kell próbálni...
Hasonló az ötlet, az agykontroll működéséhez, cselekvési szinten akar mélyebb gondolati, érzéki rétegeket befolyásolni.
Szerintem az agykontroll nem működik, hiába mondogatjuk magunknak, "hogy jól érzem magam, blablabla", mikor minden idegszálunk utálja, menekül a helyzet elől. Ez hazugság... Mintha egy idiótának néznénk magunkat, vagy mintha egy kisgyereknek magyaráznánk hosszasan a ráváró gyomortükrözés szépségeit. Előbb-utóbb kiderül az igazság. Így, szvsz, nem is lehet elterelni figyelmünket, olyan erős létünket befolyásoló érzésekről, melyek meghatározzák gondolatainkat, és testünk feletti irányítást is uralják. Magunk elől nem menekülhetünk el... Talán azt kellene megtalálni, hogy miért is van, ami van, nem az érdekes, hogy mi idézi elő, hanem, hogy mi a félelem oka. Egyfajta halálfélelem, gondolom. De miért olyan erős, hogy át tudja venni az irányítást? És mi van a legrosszabb esetben, gondolom meghal a pánikroham alatt a beteg. Persze ezek borzasztó nehéz dolgok, én meg csak írkálok itt.
Oshotól a Bátorságot olvastad? Ajánlom!:-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Még válaszolnék mainnnnnn-nek.
Ha jól gondolom a problémád, az hogy nem tudod rábízni magad egy pszichiáterre, mert bizalmukat vesztették nálad, hozzánemértésükkel, hozzáállásukkal.... stb.
Szerintem ez az egyik legnagyobb leküzdendő probléma a "hozzánk hasonló" betegek számára. Persze ha van pénzed sok pszichiáter veszi elő tudása legjavát.... de ebbe ne menjünk bele.
A lényeg a bizalom és a másik oldal, hogy milyen hatása van a terápiának. Ha elmarad a pozitív hatás, akkro az ember könnyen elkeseredik és csak sodródik tovább.
Felvetnék egy olyan kérdést, hogy szerintetek a következő "terápia" mennyire lenne hatásos:
Mi történik amikor rosszulleszek?... feltűnik valamilyen tünet, vagy valami előidéz egy rossz gondolatot, amire elkezdek figyelni, majd megpróbálom elterelni másfele a gondolataim, hiszen pánikbeteg vagyok és saját magam taszítom rosszullétbe. Ez vagy működik és túljutok a krízisen, vagy beszippant és irányíthatatlan lesz, mert olyan testi tüneteket produkálok, amik rettentően ijesztőek. (nálam magas vérnyomás, szédülés, lüktető fej, halálfélelem, pánik)
Mivel ezt mind, a tudatalattimban rejtőző gondolatok idézik elő (félelem, "na már megint kezdődik" felismerések, és egyéb negítív gonolatok/érzések) ezért szerintetek működne-e az, ha tudatosan tömném tele a fejem gondolatokkal? Ezalatt azt értem, hogy ha nincs is kedvem hozzá, szándékosan erőszakolok magamra könyveket. Olvasok bármit. Elfoglalom magam rettentően unalmas, repetatív tevékenységekkel, és változatosakkal is. A lényeg hogy valami folymatosan rendszeresen csináljak, így tudatalatt is azokon kezdek el kattogni. (mint amikor az ember órákon át játszik egy játékkal és eléri a tipikus "rákockult" állapotot)
Ha találunk valamit, ami egy idő után betölti a "tudatalattink felső rétegét", akkor talán kisebb eséllyel jut eszünkbe és könnyebben tudjuk elnyomni a rosszullétet kiváltó tényezőket...
Ez ugyanúgy csak elnyomja a problémát mint a gyógyszerek.... de talán a sok tevékenység amivel lefoglaltuk magunkat, azon felül, hogy leköt minket pozitív irányba vezet minket az "úton". És ha ez működik akkor stabilabb lelkiállapotban, talán sikerrel szembenézhetünk a betegségünkel és pozitív várakozásokkal mehetünk el pszichológushoz. Vagy esetemben, talán sikerül megtalálnom idővel a lelki békém és ezáltal feloldódik az a feszültség is ami a problémáim okozta.
Mi a véleményetek erről a "túlterheléses" módszerről? Mainnnnnn te, hogy látod neked mi a problémád forrása? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A gyerekkori traumákkal és azok hatásával én is egyetértek. Létező dolgok, és ezek átértékelésével véleményem szerint is sokat lehet elérni. Ám ez is csak egyfajta terápia, ami bizonyos egyéneknél működik. Nyilván mivel mindenki volt gyerek/fiatal és mindenki jelen valójára hatással van a múltja, ezáltal biztos lehet találni szorongást kiváltó dolgokat..... De ez szerintem a tudomány módszereinek a boncolgatása amely mondatok végére mindig oda kell tegyük, hogy ezek teljesen szubjektív vélemények, ahogy H2O is hozzátette.
Én szeretném, ha inkább gyakorlatiasabb kérdésekkel tudnánk foglalkozni, amik nem csak tudományos, hanem tapasztalati oldalról is vizsgálják az aktuális problémát.
A pszichológus/pszichiáter pszichés betegségekkel foglalkozik. Ez nyilvánvaló, de mi van akkor, ha én úgy gondolom, hogy nem tud nekem segíteni?
Elöljáróban leszögezném, hogy jól ismerem magam. És ez nem előítélet, nincs ellenérzésem a pszichoterápiákkal szemben, sem az orvosokkal szemben. Én egész egyszerűen gyerekkorom óta, külön választom magamban a gondolati szintem, a lelki dolgaimtól (szándékosan fogalmazok felületesen, mert nyilván ez sokkal bonyolultabb). A lényeg, hogy az én szorongásom, lelki eredetű. Ebben tökéletesen biztos vagyok. Ezen probléma jelenlétében, különféle stresszek hatására alakult ki az alső pánikrohamom. Időbe telt, míg ezt felfogtam és tudatosult bennem. A gond az volt és jelenleg is az, hogy ezen élmények olyan hatással voltak a tudatalattimra, hogy a magas vérnyomást és rosszulétet, eleinte pánikot kiváltó "gondolati-lánc" folyamatosan átalakult és megmaradt. Voltak napok amikor jól voltam, de nem sikerült kiírtani a fejemből, mert a sok idő alatt már nagyon mélyen jelen voltak a fejemben. Ébredéskor az első gondolatok között van és ezt nagy bajnak tartom.
Úgy gondolom, a pszichiáter számomra meg tudja tanítani a mószereket, hogy kezelni tudjam a kattogó gondolataimat és a pánik bekövetkeztét. Gyógyszerekkel akár javítani tudja a közérzetem is. De jelen elgondolásom szerint, mivel a problémáim okozója lelki, spirituális eredetű, ezért nem fog tudni vele mit kezdeni. Leginkább azért nem mert a spirituális jellegéből adódóan számomra egy pszichiáternek köze sincs ezen dolgokzoz. Úgy tudnám a legjobban elmagyarázni, hogy a megoldást nekem csak valamilyen szakrális vezető tudná megadni. Akire felnézek és tudom róla, hogy minden állapotában magasabban áll mint én. Úgymond a vezetőmet keresem.
Részemről azt érzem, hogy a problémámon egy ilyen találkozás tudna segíteni. Talán más is hasonlóan érez.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Mivel nem nagyon tudtam mit kezdeni álmaimmal a kellemes és érdekes töprengésen kívül (utána felébredve), ezért beszereztem Dr. Paul Tholey könyvét (Alkotó Álom, biztos sokatoknak hangzik ismerősen).
Na már most az a helyzet, hogy nem igazán sikerül még a közelébe sem jutni a tudatos álmodásnak. Ugye a könyv gerince, hogy ébrenlétünkben (?) is gyakran (rendszeresen?) tegyük fel magunknak a kérdést, vajon álmodunk-e, és közben próbáljuk meg elképzelni hogy álmodunk, valamint próbáljunk meg visszaemlékezni a napra a hétre, pár évre stb. Ha valami fura esemény ér minket ébrenlétünkben, fusson végig ez a gondolat a fejünkben.
Az álmodó énem annyira más, vagy annyira csak szemlélője vagyok az eseményeknek, annyira hipnózisban vagyok (?), hogy fel sem merül benne bármilyen kétely. Idáig kétszer sikerült, az egyik inkább egy fake tudatos álom volt, azt hittem 'végre, ezaz', de felébredve döbbentem rá nem is én irányítottam. A másik érdekes volt, szinte soha nincsenek rémálmaim már hosszú évek óta, de valahogy akkor és ott elragadott a láthatatlan félelem, de nem futottam el, hanem rájöttem hogy álmodom, és hagytam hogy a láthatatlan valami megragadjon és fölemeljen, alig tett velem pár lépést, felébredtem.
További problémám, hogy ébren se sikerül magam meggyőzni magam hogy ébren vagyok. Hiába vannak emlékeim, homályosak, rossz a memóriám, annyira parodisztikus szituációkban találom magam mintha egy Woody Allen filmben lennék.
Valami ötlet mit csinálhatok rosszul? |
| | | | |
|
