 |
Legfrissebb hozzászólások (115331 - 115380)
 | |  | | | | |  | |  | | | most mindenben életet látok. ez biztos valami betegség :))))
megfertőzte egy életlény az agyamat. a fórumos hozzászólásaim útján szaporodik. :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A végtelendimenziós valóságtér egyéni dimenziós vetületeit látjuk. Egy adott vetület (azaz "valóság") olyan születő-változó-kölcsönható-meghaló lény mint te vagy én vagy ő vagy akárki vagy akármi. Ez a vetületlény benne lakik és generációról generációra öröklődik a fejünkben. A vetületek ökológiájában ahogyan a "rendes" élővilágban sem lehet olyan, hogy egy adott létforma egyeduralomra tör - a diverzitás nem csökkenhet nullára. Semmi sem lehet a végső. Nem is a mi vetületlényünk életterének terjeszkedése számít szerintem, hanem az, hogy harmóniában éljen más emberek-állatok vetületlényeivel. Az egész egy nagy élő izé és mi is benne élünk.
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ja....-a konstruktív fetrengést énis nagyon csípem. de kábítószer nélkül is nagyon jó. ekkora semmittevő vagyok én :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | barka: Volt már rá példa, hogy írtam. Régebben pár novellát, vagy mi a szöszt. Ilyen ifjúkori szösszenetek.
Tala: Az Alieneket a Giger találta ki nem a Ridley, és szerintem látott is ilyeneket... Amiket az az ember rajzol, meg fest azt nem az ágyon fekve fantáziálgatva találja ki szerintem... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " Vagy minden gyerek bölcs mielött összezavarják a fejét magyarázatokkal?"
Szerintem a gyerekek elég trükkös lények. Egyrészt még természetes módon él bennük az önzetlenség, tehát ilyen szempontból nincs mit tanítani nekik, eleve jobban tudják. De mivel túlnyomó részt nem tapasztalatak annyi saját szenvedést, hogy ebből tudatos empátia lehessen kegyetlenek is lehetnek, amit személyes tapasztalattal, és ezt megtámogató megfelelő neveléssel lehetne kiépíteni. Csakhogy a legtöbb helyen nem megfelelő a nevelés, ezért inkább megkeményednek, és olyan idióta kényszerképzeteik lesznek felnőtt korukban, hogy a világban foggal-körömmel harcolni kell, mert a gyengék elhullanak, mindenki magáért felelős, stb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Megfigyeltem, hogy drogprevenciós műsor után-közben sokkal jobban esik az spangli:) már csak ezért is érdemes ilyeneket csinálni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Már hogyne lenne közös valóság? Hát a fizikai világ pontosan ez. Semmi más célja, rendeltetése nincs, mint hogy legyen egy közös szál, amire az emberek felfűzhetik az életüket. A fejlődés nyilvánvaló iránya az lenne, ha nem csak az alsó négy dimenziót látnánk közösnek, hanem továbbiakat is, ezzel megnőne az emberek szabadsági foka, több tapasztalatot gyüjthetnének, és hamarabb válhatnának bölcsekké. Ezenkívül persze abszolút szinten is létezik közös valóság, olyannyira, hogy ott csak a minden egy van. Ráadásul az összes többi dimenzió, vagy akármi is közös, csak az emberek ezt nem veszik észre egyenlőre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Na most a másik test a szellemi (elneveztem gondolatinak is)"
Vigyázz!!!
A gondolataid az anyagi testhez kapcsolódnak, az anyagi test érzékszerveinek a tapasztalatai táplálják a gondolatokat.
A szellemi test messze az intellektus birodalmán túl van... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én úgy gondolom, egy valóság van, csak ennek mindenki egy más szeletét látja. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Greenghost:
A valakivel fetrengés, dumálás és zenehallgatás az is "csinálás". Én speciel csípem is.
Érdekes, hogy azt írod, ha leülsz egy partin, akkor úgy is maradsz. Ettől olybá tűnik, hogy az eki is olyan, hogy rákattan az ember valamire, vagy legalábbis úgy érzi, sokáig képes valamivel ellenni, legyen az tánc, vagy ücsörgés.
És most akkor mit gondolsz, ez is bejön az ekivel, hogy csakúgy fetrengsz, vagy továbbra is inkább a pörgést preferálod? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | közös valóság mint olyan tényleg nincs, de metszetek vannak.
és ez kurvajó. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | kisgyerek :))))) Ezt komolyan kérdezted? HÁT PERSZE HOGY OTT ÁLL EGÉSZ NAP! CSAK A TE KEDVEDÉRT! :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | szerintem egy író pont azért ír meg egy verset vagy bármilyen művet, amiért itt mi mindannyian idejövünk daathra és leírjuk milyen volt ez a gomba az az eki, ez a nap a tegnap holnap és ígytovább... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nahát betyárok megcsaljátok a hajnit?! :D
Amúgy én azt olvastam, hogy a hawaii farózsának nagyon magas páratartalom szükséges, hogy virágozzon. No és virág nélkül meg nincsen mag...De ettől függetlenül van rá esély, hogy Mo-n is virágozzon. Valaki belevághatna már...Vagy ha mást nem is ezt még megéri üvegházban is termeszteni, mert azé mégiscsak durcább a magja mint a hajninak... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | lez: akkor bocs, hogy én nem voltam ilyen tudományos és sok-sok szerencsét, no meg egy kosár galócát kívánok neked! Ja meg az élménybeszámolót el ne felejtsd! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | thx cellux, meglesz...valamikor... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jaj, de örülök, hogy végre beindult a topic! Köszi szépen srácok, tényleg hasznos dolgokat írtatok! (és még milyen sokat is ráadásul)
Szal én így elég diffúz vagyok. Namost lehet, hogy rosszul csináltam, mert én éltalában betépve kezdtem el ezeket este lefekvéskor. Na ez úgy néz ki, hogy folynak a gondolatok, de így iszonyatos sebességgel én meg csak nézem mivan. Képeket is látok és filmszerűen egymásbakapcsolódnak. Ezeknek értelme 0, története 0 és a képi megjelenések is olyanok, amik az életben látott dolgok összevágásából fakadnak. Tehát minden kreténség! :D
Lényeg, hogy ettől szellemileg olyan szinten el tudok fáradni, hogy az valami hihetetlen! Az a sok gondolat...
Viszont egyszer történt valami érdekes. Nem emlékszem már pontosan, hogy történt, de a lényeg, hogy addig próbálkoztam míg hirtelen csak azt vettem észre, hogy csönd van. Csend van körülöttem, de ami fontosabb, hogy csend volt a fejemben és nagyon-nagyon élveztem, mert iszonyat pihentető és megnyugtató volt. Csak lenni és semmit se tenni...Ezt kéne máskor is elérni.
Másik probléma velem, amire nem rég jöttem rá, hogy mindig mások tuti tippjei/módszerei alapján akarom én is elérni azt a hatást. Ma már tudom, hogy ez így nem fog menni. Mások vagyunk, más az útunk. Nagy hibám még az, hogy hajlamos vagyok elkalandozni mind a múltban, mind a jövőben, pedig csak a jelen létezik. Ezen felül még egy nagy tévedésem az, hogy elvárok dolgokat és törekszem megteremteni őket. Ez persze erőfeszítéssel történik és esetek túlnyomó részében nem jön össze, viszont így a jelen lévő dolgokról meg lecsúszok, hisz nem arra figyelek! Jó ritmusérzékem van, goára nagyon tudom verni, de mégis ki tudok csúszni belőle, de ezt már fejlesztem.
Autogén tréninget próbáltam. Na ez viszont betépve iszonyatosan kemény. Rájöttem, hogy van a fizikai test, meg a szellemi. Pontosabban nem rájöttem, mert olvastam hinduizmust, buddhizmust és ott ezeket világosan leírják, de most megtapasztaltam ezt is. Lényeg, hogy ahoz, hogy felemeld a kezed neked izommunkát kell bevetned. Ez mind az anyagi síkon történik. Na most a másik test a szellemi (elneveztem gondolatinak is) arról szól, hogy a dolgok megvalósítását nem fizikailag, hanem szellemileg, gondolatban kell megvalósítani. Erre a példa, mint már említett autogén tréning illetve sávaszána és önlazítás egyben. Lényeg az volt, hogy az izmok ellazítása már előtte is relatív jól ment, de éreztem bizsergést a lábamban. Ezt gondolatban könnyedén tovább tudtam vinni összes testrészemre, főként a kezemre és tenyereimre. Hát iszonyat nagy feeling! Csak odaképzeled gondolatban s ha e képzeletet elég nagy koncentrációval végzed, akkor az bizony MEG FOG TÖRTÉNNI. Ezért se lehetetlen semmi, csak az erő, a koncentráció és a tapasztalat hiányzik a nehezebb dolgokból.
Na röviden ennyi eddigi élményeimről, lehet, hogy meditálni nem mindig betépve kéne...Akkor talán könnyebb dolgom lenne! Amúgy megfigyeltétek már, hogy egy ütős spákó után mennyire nehezek a mindennapi elintézendők? Nem kétszer, nem is négyszer, hanem kb százszor annyi energiámba kerül...Persze csak az amit kell és nem azt amit akarok! ;) Ja és tapasztaltátok már a spangli vs pipából tisztán zöldet való szívás számottevő különbségét mind mennyiségben, mind hatásban? Ha nem akkor mindenképp próbáljátok ki! Kár, hogy én túlságosan is szeretem és ragaszkodom a füsthöz...
Hajrá, így tovább és várom a többi tapasztalt ember és kezdő véleményét, meglátását, ötletét, tapasztalatát!
Köszi mégegyszer, hogy nem hagytátok kihullni a témát! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak nehogy úgy járjon az ember, mint ahogy a fantáziálással/gyermeteg álmodozással jár - csak fekszik az ágyban, s elképzeli ezt, azt, álmodozik ezen-azon ...ez jó, meg minden, de egyszerűen a tudata arra áll be, hogy ebben jól érezze magát, ahelyett, hogy tényleg megvalósítsa...
Tehát nem lehet az, hogy az író amit leír, azzal pusztán fantáziálgat, ahelyett, hogy fogná magát s önmaga élné át ezeket? Energiát s időt - ha mást nem is - mindenképp felemészt...
Nemtom...persze ilyen erővel ezt minden "art" dologra ráhúzhatnánk...meg hát szegény Ridley nem talált alieneket, hát kitalált magának, stbstb...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | legideálisabb esetben van egy valaki, aki sámán, vagy orvos, vagy egy valaki, (aki tud egyet s mást,) szóval a másiknak meg kell bíznia benne és engedni át magát neki teljesen,vagy minél jobban. ő pedig(gyógyító) az illető problémával rendelkező egyént érzi egészében, eggyéválik vele meg minden, és mivel magát elég komoly szinten ismeri és most a másikban is látta mi a bibi, tudja azt is ha vele ez lenne akkor hogyan, milyen úton segítene magán, kitalálja hogy az illető másiknak önmaga tükrében, azaz ráillesztve a "betegre" mi lenne ez az út, és mivel ez a doktorbácsi nagyon frankón nyomja és vágja az illető másikat is, pontosan tudja azt is, hogyan és mit kell tenni ahhoz hogy jó legyen annak akinek rossz, ezáltal az elinduljon a jobb felé vezető úton, és azt végig tudja járni.
de lehet ez a gyógyulás tudatban játszódik le vagy valahogy tök máshogy, nem ebben az inkarnációban, és itt csak annyit látunk hogy a doki két kezével megfogja a beteg kezét, mélyen a szemébe néz, ekkor történik jó sok dolog, (a beteg bár nem tud róla de nagyon durva tripeken megy keresztül és nagyrészt egyedül van, a gyógyító csak segít neki láthatatlan,) de mondhatjuk azt is, hogy csak eletlik 14 mp, és meggyógyult az illető.
lehet így gyógyított jézus is, de ha minden jól megy csomó ilyen pacák lesz és nem is olyan sokára. ha jól nyomom majd én is egy ilyen leszek. aztán meg kollektív ébredés és blabla. kam. hehe. : )
szóval a szeretet meg úgy jön képbe hogy az az alapja az egésznek, ha a gyógyító nem rendelkezik egy alapvető lényéből fakadó szeretettel önmaga, a világ, és minden felé, akkor lehet hogy nem is tud ilyesmit, avyg ehhez foghatót csinálni, vagy ha mégis akkor gonosz varázsló vagy egy boszorkány, és nem egy mindenkin segíteni tudó és akaró jóarc.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én úgy érzem teljesen normális ember vagyok, s éppen ezért assz'em kilógok a sorból:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hmm. én szinte mást sem érzek minthogy élek.
lehet azért mert ellenvetésem szikrája sincs meg vele kapcsolatban. sőt. de még ennyi sem elég.
érezni a létezést meg élni...
egyszerre érezni a tökéletes mindenegyet, és mellette teegóddal is megélni mindent amit az élet (nemvéletlen) az arcába tol, és annak teljességében is fellelni a tökéletességet, majd ebben az egészben elveszni és elmenni kenyeret és tejet venni a vacsorához - úgy, mint még soha. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bombadiltoma, nekem is van olyan "rész", amikor, ha nem is vízszintesre vágyom, de vmi hasonló. Persze partyn olyankor semmiképp nem ülök le, mert akkor ülve is maradok vagy egy óráig, szóval inkább pörgök.
Én a múlt hét kedden próbáltam ki először az ekit nem partyn, hogy úgy mondjam. itthon voltam egy sráccal. 2 órán keresztül csak hallgattuk a zenét és feküdtünk vagy inkább fetrengtünk az ágyon. egyfolytában akartam vmit csinálni,hatalmas tétlenkedésnek tűnt feküdni az ágyon, de mégis jó volt, ezért csak fetrengtem össze vissza, de végül nem csináltunk semmit, csak hallgattuk a zenét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | gondold végig mit is csinálsz egy party alatt, utána szerintem megérted, h mitől vagy fáradt :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | de kemény vagy magadhoz soon, pedig nem mondasz hülyeséget
én úgy fogalmaznám meg, h sokszor a kapcsolattal van baj, különleges kapcsolat kell ahoz, h tudd, h a másiknak mi a megfelelő segítség, h mi a jó neki. ezért badarság az, kollektíve összevissza próbálnak meg sokszor majdnem ugyanúgy segíteni pl. a drogosokon. van akinek olyan segítség kell, van akinek nem. és persze a segítséghez bátorság is kell, mert lehet, h csak te tudod, h mi a jó segítség az illetőnek és akkor bizony bátorság is kell bőven, h segíts neki. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Románia valszínű. Ott van efedrin is + kodeines cucc is recept nélkül :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az embernek fogalma sincs róla, h mi az élet, szerintem még csak nem is érzi, h él, talán néha egy-egy apró pillanatra. Persze épp részben ebből áll az ember egzotikuma. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | soon, nem attól félnek, h nem tudják megosztani mással, hanem, h nem lesz más akivel megosszák. Ezt a félelmet érdekes lehet boncolgatni, de most nem kezdek neki.
Liet: "felsőbb izé" :))hehe, ez aztán jól hangzik, igazán kifejező, de tényleg, a szöveg nem lenne az igazi, ha vmi komolyabb szót használtál volna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én kb. így szoktam:
Setting: nem túl sok fény és halk "relax" zene, esetleg gyertya, füstölő, egy laticell és rá egy törülköző. Ha ez ember mozdulatlan, könnyebben kezd fázni, úgyhogy hosszúnadrág, meg zokni, sőt ha hosszabbra tervezem, magamra terítek egy pulóvert vagy takarót is.
Ülés: én mondjuk féllótuszban szoktam, de lehet törökülésben is, vagy sarokülésben, vagy persze lótuszban is... a fontos csak az, hogy elég kényelmes legyen ahhoz, hogy legalább 10-15 percig jól ellegyek benne és hogy egyenes legyen a hátam. A fenekem alá hajtogatjom kicsit a laticell végét, vagy egy kisebb párnát teszek alá, így kényelmesebb, és könnyebb egyenesen tartani a hátamat. Addig izgek-mozgok, amíg meg nem találom a megfelelő pozíciót.
A kézfejemet a térdem közelében a combomra támasztom és összeérintem a hüvelyk és a mutatóujjamat, a többi ujjam meg lazán lóg.
Ahogy leülök, becsukom a szemem... Pusztán attól, hogy nyugton ülök és becsukom a szemem, már ellazul egy bizonyos mértékig mind a testem, mind a tudatom, mind a légzésem. Szóval aztán elkezdem figyelni a légzésemet. Aztán tudatosítom magamban, hogy hol vagyok, pl. elképzelem magam körül a szobát, meg benne önmagamat. Aztán elkezdem "pásztázni" a testemet, adott esetben többször oda-vissza a lábam ujjától a fejem búbjáig, és figyelem, hogy hol lehet még lazítani rajta. Aztán elkezdem belülről "nézni" a két szemöldököm közötti pontot. Aztán figyelem, hogy mi jár a fejemben. Ha jönnek a gondolatok, jönnek, ha mennek, mennek... Mondjuk úgy, hogy az út mellől figyelem a forgalmat, és igyekszem nem belemenni egyetlen gondolatba sem. (Ezek az "aztánok" nem feltétlenül mindig ebben a sorrendben történnek, és nem feltétlenül csak egyszer.) Aztán a végén háromszor zengetem az OM-ot, majd addig dörzsölöm össze a két tenyeremet, amíg fel nem forrósodik, és utána "beletemetem" az arcom, kicsit meg is masszírozom, esetleg utána előrehajolok, hogy a homlokom a földhöz érjen, majd lassan visszaemelkedem, és valamikor lassan kinyitom a szemem... Van olyan is, hogy nagyon sokszor zengetem, amitől én elég mélyre tudok jutni. Az OM zengetése úgy történik, hogy jó nagy levegőt veszek és aztán egy A, majd egy U, végül egy M hangot adok ki, amikor kifújom. Az A a köldök körül rezonál (érezni, hogy ott van, illletve, ha arra "gondolok", hogy ott "szól", akkor ott szól, de nem tudom -- mindegy, lényeg, hogy ott szól), az U a torok körül, az M pedig a fejben. Így emelkedik a "légzéstudat" a köldöktől a torokig, aztán a fejbe. Igyekszem minél nagyobb levegőket venni és minél tovább zengetni az OM-ot. Ez automatikusan igen mély és teljes légzést hoz létre. Na szóval így valahogy...
És hogy miért csinálom? Mert jó testérzés, jó tudatérzés, közvetlen tapasztalás. Számomra azért közvetlen, mert nekem minden magyarázat (legyen az spirituális vagy fiziológiai vagy bármely egyéb) nélkül _is_ működik... Valahogy úgy áll össze számomra, hogy csak csinálni kell, és akkor van (persze ha nem ülök le, akkor nincs). És ha sokat csinálja az ember, akkor valószínűleg vagy bizonyosan, vagy mittudomén, de "javul", "fejlődik" a dolog... mondjuk úgy, hogy "olajozottan"kezd menni... és mindez csakúgy, különösebb erőfeszítés, rákészülés, filozófia vagy egyéb nélkül -- legalábbis számomra. Az egész valahogy nagyon egyszerű -- csakúgy (nyugton) "vagyok" és lélegzem és tudatommal lazítom a testem, amitől aztán automatikusan ellazul a tudatom... és be is zárult a kör...
Nem tudom, teljesen kezdőként elég-e így olvasgatni és aztán megpróbálni, valószínűleg embere válogatja... én mindenesetre arra bíztatnám azt, aki még sosem csinált hasonlót, hogy először menjen el valahová, ahol van valaki, aki mondja, hogy mit hogy... Egyébként ez később is mindig jó, úgy értem én sosem éreztem feleslegesnek, és sosem volt olyan, hogy "ja, én ezt már tudom, már nem kell senkinek mondania"... egyszerűen azért, mert az _is_ jó, ha van vezető...
(És akkor hozzáteszem, hogy hónapszámra alig csinálom... gondolom a bennem lévő ellentmondásosságok tünete...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát igen, a műnek kell magáért beszélnie... :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez alatt azt értem, hogy ha tényleg pusztán önös vágyak vezérlik az írókat, vagyis minden csak róluk szól...akkor nevetek azokon, akik azt mondják, pl., hogy az "írás az élet értelme", vagy "ezáltal közelebb kerülhetek Istenhez" stb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "És amikor vki meghal, mindig megsemmisül egy a sok közül."
ezek a valakik különálló lények persze - világaiknak semmi köze egymáshoz. Lehet.
De ha ezek a valakik nem is olyan egyének, személyek vagy akármilyen individumok aminek általában szeretjük gondolni magunkat hanem egyetlen organizmus múló gondolatai csupán? Sokféle gondolat, sokféle világ. Az a valami amit "valóság"-nak szokás mondani, nem más mint a nagy felsőbb izé tudatevolúciójának aktuális állapota? Ahogy azoknak a valakiknek ennek a nagy valakkből álló valaminek is megvan a maga egyedi, semmihez nem hasonlítható világa. (és lehet folytatni a végtelenségig)
azért szeretem azt gondolni, hogy csak van valami közünk egymáshoz. ha más nem, akkor a sok külön metszet nélküli egyéni világ a megszabadulásban összefut. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mi a kezdeti állapot?
mi a végállapot?
?
mindkettő csak állapot - most állapot |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ezt a kérdést nem értem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hogy lehet az, hogy egy lasztitól a buli végére rohadt álmos vagyok és kb 8-9 órát tudok folyamatosan aludni...
Csak a Pink Playstationtól volt ilyen még nekem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bard
ezek szerint szembe röhöghetek minden írót, aki nem saját maga miatt alkot, hanem halandzsál másról?
barka |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De Jézus tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is.
Jn 5.20
Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta.
Jn 5.21
Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Jn 5.22
Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet,
Jn 5.23
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.
Jn 5.24
Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el.
Jn 6.38
Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.
Jn 6.39
Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Jn 6.40
Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon."
Jn 6.41
A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: "Én vagyok a mennyből alászállott kenyér."
Jn 6.42
Így érveltek: "Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?"
Jn 6.43
Jézus azonban így szólt: "Ne zúgolódjatok egymás között.
Jn 6.44
Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon.
Jn 6.45
Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.
Jn 6.46
Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.
Jn 14.7
Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok."
Jn 14.8
Erre Fülöp kérte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk."
Jn 14.9
"Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?
Jn 14.10
Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van.
De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.
Jn 16.8
Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.
Jn 16.9
A bűnről, amiért nem hittek bennem.
Jn 16.10
Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok.
Jn 16.11
Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.
Jn 16.12
...
Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezért mondtam, hogy ez több puszta matematikánál
"hogyan létezhet a szent háromság, amiről írtál, hiszen az már nem egy, hanem három."
a dolgok megjelenését, "formáját", a környezettel való kapcsolatuk hatázozza meg, az hogy milyen rendszerben léteznek. A víz is három alakkal rendelkezik, a környezetnek megfelelő formát vesz fel, igy lehet szilárd( test) , folyékony ( lélek), illetve gáz( szellem) halmazállapotú. De a viz attól még ugyanaz a H2O..
"Jn 1
Jn 1.1
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,
Jn 1.2
ő volt kezdetben Istennél.
Jn 1.3
Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.
Jn 1.4
Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.
Jn 1.5
A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.
Jn 1.6
Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve.
Jn 1.7
Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Jn 1.8
Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.
Jn 1.9
(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.
Jn 1.10
A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.
Jn 1.11
A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Jn 1.12
Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében,
Jn 1.13
akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
Jn 1.14
S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.
Jn 1.15
János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: "Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én."
Jn 1.16
Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
Jn 1.17
Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.
Jn 1.18
Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
Jn 1.19
"
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos.
Jn 3.2
Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: "Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten."
Jn 3.3
Jézus azt felelte neki: "Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát."
Jn 3.4
Nikodémus megkérdezte: "Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?"
Jn 3.5
Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába.
Jn 3.6
Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek.
Jn 3.7
Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.
Jn 3.8
A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született."
Jn 3.9
"Hogyan lehetséges ez?" - kérdezte Nikodémus.
Jn 3.10
Jézus így válaszolt: "Izrael tanítója vagy, és nem érted?
Jn 3.11
Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket.
Jn 3.12
Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek?
Jn 3.13
Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van).
Jn 3.14
Jézus azonban azt mondta nekik: "Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom."
Jn 5.18
Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel.
Jn 5.19
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Szerintetek az írás az puszta önkifejezés vagy valami magasztos dolog, ami mindezen túlmutat... "
Attól függ, mit írsz... ;-)
A legnagyobb művészek, nemcsak írók, úgy alkotnak, hogy pusztán önkifejeznek, de közben a befogadók számára kapukat nyitnak meg más dimenziókba. Valószínűleg abban a másik világban, abban a másik tudatállapotban tartózkodnak alkotás közben, és így a puszta önkifejezésből kapunyitás válik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Első lépésként esetleg érdemes tudatosítani a kövtekezőt:
Miért meditáljak? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fel kéne hozni a témát..
Merre vagytok? Épp melyik világban? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja, teret adni a neurózisnak, hogy megfigyelhetővé váljék.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " És hogyan tudjuk megakadályozni, hogy az elterelődjék?"
Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy szeretnék egy helyben ülni, hogyan kell megakadályozni, hogy elkezdjek körbe-körbe mászkálni. Persze a gondolkodásban az akadályok az ember lustasága és felszínessége miatt sokkal rejtetebbek, de hát a megoldás akkor is egyszerű, ki kell MINDEN benned lejátszódó folyamatot elemezni, a feleslegeseket eldobni, a "szükségeseket" pedig kívülről nézni. Nyilván az akadályoz meg az egy dologra figyelésben, hogy közben tudattalan gondolatok is forognak, amik felszínrekerülésével megzavarnak a koncentrációban, tehát ha nincsenek tudattalan folyamatok, már csak elhatározás kell. Szóval eleinte szerintem nem érdemes a meditációt arra használni, hogy egy pontra koncentrálva emélyülök, stb. hanem megpróbálva egy pontra koncentrálni, milyen akadályozó folyamatok indulnak be: ez vagyok én, ezt kell megváltoztatni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát, van már valami verses topic...
írás az írás
az ír ás, az úr és az őr más?
az IRÁsítás megint csak
teringettét Ta Khutba megyek
gyerünk gyerünk, soha tévedünk
hatost dobunk, tevét nyerünk s
forró homokot is sokat nyelünk
arab teát nyelünk, hasist veszünk
bizony, bizony készek leszünk -
vacsorára döglött tevét eszünk
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ah, kicsit lemaradtam, az interjús link úr azóta beadta a kulcsot 404féleképpen;)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Helló
Az ember szerintem egy kis virtuális világmindenségemulátor, melyet nevezhetünk most egyszerűen mondjuk "tudat"-nak...
A tudat képes elvonatkoztatni - úgymond absztrahálni -, mégpedig úgy, hogy megfigyelés során tulajdonságokat tapasztal, melyek közül némelyeket előtérbe helyez, kiemel, másokat meg éppen figyelmen kívül hagy - ezáltal valamiféle modellt próbál alkotni magáról vagy a világról...
Ezt az abszrakt elvonatkoztatást remekül lehet gyakorolni például a gondolkodás nevű sík, zárt, korlátos rendszeren belül történő vektorokkal, gráfokkal, fákkal való manipulálással...
E világban erre jó lehetőség teszemazt a matematika, a programozás, modellezés, tervezés stb...
Anno, az egyetemen nekünk csomó mindent kellett tudni ilyesmiket, például sokáig nem értettem, hogy miért kötelező a programozáselmélet nevű tantárgy, ahol egy négy-ötsoros egyszerű programkódot kellett bizonyítani matematikailag, mely akár egy-két órás folytonos koncentrációt igényelt, s közben azt éreztem, hogy majd szétrobban az agyam a megerőltetéstől...
De nem robbant szét, ehelyett inkább megszokta, megtanulta és afféle alapmotívumként használja, hogy erőteljesen koncentráljon valamire...
Tehát a tudatot lehet képezni erőteljes és kevésbé erőteljes módszerekkel...
Ám ezek csak kedves előgyakorlatok voltak ahhoz, mikor kb másfél éve elkezdtem egy sajátos mokuso zen meditációt gyakorolni, s így ráébredni tudatom természetére...
Persze nem ide írnám ezeket, ha nem az LSD-élmény indított volna el, hogy egyáltalán felmerüljön bennem a vágy, hogy ezt megtegyem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem a viszonylag egyenes háttal ülés közben a térben egy pont figyelés jön be legjobban...
Ezzel kapcsolatban szívesen leírom szempontjaim, melyek épp most eszembe jutnak:
-egyenes hát az mindenképp fontos szerintem, mert ha másért nem is, így nem fog fájni, ha sokáig ül az ember...
-csak úgy ülök le, hogy nem várok el semmit, úgy ülök le, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, mintha mindig is ültem volna, például mint a béka
-egy pontot nézek a térben, mely nem mozog, semmi különös nincs rajta, s nagyjából előttem van, nem túl közel, nem túl messze
-kizárok mindent az egész világon a légzésemen és az adott ponton kívül tudatomból, de nem erőltetve, inkább csak úgy, "na, kizárok"
-az előbbinél említett nem-erőltetettséget úgy teljességében az egész meditációra -s így az egész létemre- kiterjesztem - amit épp teszek, abba természetesen beleadok mindent, hisz nincs más, mint a jelen, de "csak úgy", mintha semmi különös nem történne közben, hisz tényleg nem is;) amiről azt hisszük, hogy most épp fontos, vagy nem megszokott, az szerintem illúzió - szintén az én fegyvere - mint bármilyen ok, amiért abbahagyjuk a meditációt az igazi elmélyedés elérése előtt...
-lassan, ritmikusan, fokozatosan mélyedek el a légzésem segítségével - az ént megkötöm úgy, hogy ne legyen esélye sem - figyelem a pontot, testem nem mozdul, szemem sem rebben, belül üres vagyok, eltelít a pillanat, s közben tudatosan ellazítom mindenem - esetleg amíg ez nem megy, rendszeresen leellenőrzöm könnyedségem mind testemben mind tudatomban - az erőltetéshez én kell, az én így folyton megmarad-na
-néha elengedem a fókuszt, hagyom burjánzani gondolataim, érzéseim, majd hirtelen újra "kifeszítem tudatom éberségét", s folyamatosan ezt csinálva kizárok minden egyebet az életemből úgy egyáltalán
-ha folyton visszatérnek belülről benyomások, hát jöjjenek, elképzelem tudatom, mint teret, melyben a semmiből száguldó vektorokként megjelennek, majd tovaszállnak szintén a semmibe, mert éberséggel meghaladom őket
-van úgy, hogy úgy indul be a gondolatgép, hogy már megy egy ideje, s észre sem veszem, "elszállok" - (spanglival ez volt tipikusan anno), ekkor légzésemre figyelek, az énem a lélegzethez kötöm, teljesen figyelem légzésem, nemcsak a ki és belégzésre figyelek, hanem annak apró rezdüléseire-hatásaira is tudatomban - így egy pusztán lélegző tudattá válok, mely lassan-lassan kezd feloldódni a térben
-mikor már a légzésre annyit figyeltem, mikor már minden csak abban a pontban van, amit figyelek - melyet nem konstatálok sehogy, nem alkotok róla fogalmakat, nem vált ki semmit, csak leköti figyelmem, az ént ez teljesen kitölti, hogy ezeket megtegye...s egy idő után el kezd szétoszolni...hisz a tudat kezdi belátni-tapasztalatokat szerez éntelenségről-, hogy itt és most az én nélkül is van lét, sőt! lemondok erről a világról, az összesről, magam képzetéről,emlékeimről, múltamról, jövőmről,stb csak a pillanat éltet
-s itt a lényeges, hogy legyenek helyes szellemi alapbenyomások erre vonatkozólag, hogy ne az legyen, hogy "para", "úristen", hanem érezzem úgy, mintha köveket pakolnák ki magamból, s egyre könnyebbnek s egyre jobban érzem magam ettől..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | -ha rossz dolgok jönnek elő, melyek nem szoktak - ez is jó, hisz merülök le az óceánba, s ha egy elsüllyedt, szétrohadt hajót tapasztalok tudatóceánom mélyén, hát legalább már látom mitől dzsuvás a víz - fel kéne hozni felszínre, nem elfojtani többé, engedjem szabadon, de közben ne adjak alá erőt, "ne bontsam ki vitorláit/ne indítsam be a motorját" csak figyeljem meg, vizsgáljam, mi ez, honnan jött, hova tart, vizsgáljam meg, milyen hatással van rám, aztán vizsgáljam meg a hatást, s röhögjek rajta, hogy múlandó úgyis..- talán jó taktika elképzelni, ahogy ennek megfelelően kezd zsugorodni, majd eltűnni - nemtom ebben nincs tapasztalatom..;)
-jó taktika például nekem az is, hogy úgy ülök le, hogy én most itt mindenné válni ülök le, minden lény javáért, s nem a saját boldogságomért
-nincs jó vagy rossz meditáció, ha "nem történik semmi" pl. évekig, csak lenyugszunk - hát ennyi - majd következő életben megvilágosodunk...mindenképp erőteljes felajánlások szükségesek, pl lemondani erről, arról, mindenről a megvilágosodásért - így ezek - ha tényleg lemondtunk róluk - már nem kötnek meg...pl lemondok az egész életemről;))) - vagy máshogy fogalmazva az egész életem erre teszem fel...
-ha egyszercsak azt érzed, hogy a tér elkezd kitágulni, s mintha beszippantani készülne a pont, melyet nézel, az már nem rossz...a formák üressé és pusztán energiává válnak, s a térré válsz mely semmitől sem elválasztható és gyönyörteljes...
-az elején ekkor eksztatikus állapotba vagy, de te ülj csak tovább, ebben az állapotban minden sokkal könnyebb, érdemes arra használni - persze itt már szó sincs "semmiről" -, hogy valóban elmélyedj, vagy, hogy valóban egyszerűen megtanuld, hogy is mélyedj el könnyedén
-rizsablablazabla |
| | | | |
|
