| | 2.
T+ egy óránál, elég nagy csalódottságot éreztem. És elégé bedurrant az agyam. Benyaltam a maradék fél bélyeget, és mérgemben neki álltam minden ismerősnek tűnő arctól valami cuccot szerezni, a tripp kárpótlásaként. Szerencsére nem kaptunk semmit. Csak egy rakás mosolyt, ingyen piát, együtt érzést stb. Aztán egy srác akivel elég sokáig táncoltunk egymás mellett (és elég késznek tűnt) került a sorra. Ő állítása szerint már 24 órája talpon volt, pörgött a speeden, és szüksége volt egy nyugtató spanglira. Hát arra nekem is, bár nem biztos, hogy nyugtatásnak Kimentünk a jéghidegbe a hajó elé tekerni. Hát nem spórolt az anyaggal, saccra 0,8-at tuti megtekert. A hideg miatt végül a tánctér bejáratánál szívtuk el. A társamnak annyira nem jött be a dolog, így kb. 3 slukk után megálljt parancsolt magának, és az újdonsült ismerősünk is elég hamar besokalt. Így egyedül szívtam el kb. 0,5 grammot. Bár a végére nekem is sok volt egy picit, pláne hogy már 2 hónapja nem szívtam.
Ahogy végére értünk éreztem hív a tánctér. A többieknek még oda szóltam, hogy bemegyek táncolni, de a reakciókra már nem figyeltem. A tánctér epicentruma felé közeledve egy új világ nyílt meg. És éreztem, hogy ebben bizony az előzőekben hatástalannak tartott papír is szerepet kap. Felfutási idő abszolút nem volt, vagy ha igen, akkor azt a fű elnyomta. Aztán beértem pár ismerősebb archoz, (akiktől az előbb vásárolni akartam) és abban a pillanatban beindult extrawelték szettje. Előtte egy kis csönd amikor mindenki torka szakadtából üvöltött, és egy olyan live act indítást kaptunk, hogy fognom kellett a fejem le ne szakadjon. A zene rezgései átjárták testem, és minden egyes hulláma, mintha gerincvelőmben lévő húrokat pendített volna meg. Mindenki ronggyá ölelgetett mindenkit, ezerfelé ment a kommunikáció, hogy igen MI, MOST, ÍGY, EGYÜTT. :) Számomra az idő hihetetlenül belassult, és lassított felvételként éltem meg minden egyes mozgást, történést. Ezt abszolút nem bántam, mert ezt a fokú gyönyört nem sokszor érez az ember.
Aztán társaságról társaságra, helyszínekről helyszínekre jártam. És hitetlenkedtem, hogy ennyi ismerős a szülővárosomból, hogy került ide? Aztán közelebb érve mindig rájöttem, hogy csak az agyam játszik velem. Míg végül egy sarokban megpihentem, de valaki a nyakamba ugrott: tényleg voltak ismerősök a városomból! :) Hát ezt a flesst! Kb. 10szer estem pofára előtte, erre meg ők találnak meg engem. Persze elég levágós volt, hogy én egy kicsit máshol járok, mint ők. És csak annyit tudtam eltátogni neki, hogyha tudnák mi van bennem, akkor megfordulna velük a világ. Erre mindenki neki állt a hátamat paskolva bíztatni ki kell bírnod!, na ettől nem féltem. :)
T+ 3 óránál elmentem a bárpulthoz egy kicsit piheni. Kértem egy ásványvizet, amit egy hajtásra megittam. Aztán behunytam a szemem és nem tudtam betelni a látvánnyal. A zene minden egyes rezdülésére a millió szín milliárdba csapott át, az pedig tovább a végtelenbe. Olyan különböző formák alakultak ki, hogy nem tudom leírni. Mikor kinyitottam a szemem a pulton lévő koszok, és foltok UV színekben kezdtek pompázni, majd sokszorozódni, és elindulni a falak, az emberek, a testem irányába.
|
| |
