 Kategória:
Pszichedelikumok 
Létrehozó: Nomad
Létrehozás ideje: 2003. június 21.
Utolsó hozzászólás: 2021. december 10. |
| |
Érdeklődés: 224193 letöltés
4682 hozzászólás |
| |
|
|
LSD, út az igazi tisztasághoz?Nomad, 2003. június 21.  | |  | | | | |  | |  | | | | aztakurv@ Quentin Tarantino mehet a picsába... |
| |  | |  |
| | | | | | 3733. jackob | 2011. június 29. 15:23 |
| | | | | | | | néztem egy filmet melyben azt hirdették hogy a föld egyetlen orghanizmus, analog az em,beri szervezettel, magyarul ugy tartozunk hozzá mint az emberhez a sejtek, ők is kommunikálnak egymással saját emésztésük van etc. ilyen holografikus.... a kicsiben az egész etc... egyedül te mentheted meg a világot... |
| | | | |
| | | | | | 3732. Vuk. | 2011. június 27. 13:50 |
| | | | | | | | Azon kívül, hogy ezt megéled, nem igazán tudsz mást tenni. Saját példád közvetítése meg hátha rávezet másokat. Légy az ellensúlya az elbutulásnak :) |
| | | | |
| | | | | | 3731. Tom003 | 2011. június 26. 23:59 |
| | | | | | | Hmm furcsa, mert ahogy így olvasgattam amiket írtatok, rájöttem hogy nem érzem mostanában hogy bárhogy is venném magam. Furcsa, az utóbbi időben mintha hiányozna az életemből 1-2 (főleg negatív) érzelem. Pl. totál nem tudom magam felidegesíteni anyagi dolgokon vagy azon hogy hogyan alakulnak a dolgok körülöttem. Mindenki tiszta ideg hogy ilyen törvények, olyan szívatások, de én max vállvonogatva konstatálom a helyzetet. Érzékelem hogy ez bizony relatív rossz, de nem érdekel hisz semmi olyat nem okoz ami ellehetetlenítené a megszokott életem.
Viszont ami meg nagyon is felidegesít (jobban mint általában) az a sok idióta ember a világban és a kialakított kicsinyes világrendszerük. A legtöbb ember nem tud túlnyúlni a korlátokon és még ezt a sajnálatos állapotot ünneplik is a hozzájuk hasonlatosan megrekedt egyének között. Nincsenek nagy igények, csak ne süllyedjen már le a társadalom intelligencia szintje a papucsállatkák mellé. Túl nagy kontrasztot érzek azzal szemben hogy én nap mint nap próbálom magam mind fizikailag mind szellemileg fejleszteni, leginkább magamért, mert iszonyú elégtétellel és boldogsággal tölt el ha valahogy sikerül javulnom valamiben. Ellenben akármerre nézek, mindenkiről az sugárzik hogy a minél kultúrálatlanabb és igénytelenebb életvitel a fő cél. (persze van kivétel, de olyan személyekkel ritkán fut össze az ember, sajnos)
Ejh, túl sok az off abban amit írok, de ez most kikívánkozott belőlem. |
| | | | |
| | | | | | 3730. Divine | 2011. június 26. 17:42 |
| | | | | | | Én is hasonlóképpen tapasztalom, szerintem nagyon fontos, hogy tudjunk nevetni magunkon. Például amikor egyszer kézen álltam a sportpályán, aztán fejre estem, és egy csomóan látták... Vér cikinek éreztem, hogy ilyen izmos, gyúrós srác létemre ilyen balfasz vagyok. Estig puffogtam magamon, aztán egyszer csak eszembe jutott a dolog, és hülyére röhögtem magam. :D Megírtam a blogomba is, és tökre pozitív visszajelzések jöttek, plusz én is sokkal jobban éreztem magam. :)
Sok ilyen apró, és nagyobb dolog van, amit jó ha az ember megtanul lazábban kezelni. Ilyen tekintetben egészen sokat fejlődtem, de visszatérő hibám, hogy párkapcsolati téren még mindig túlzottan komolyan veszem magam, és hamar felfújódok hülyeségeken... :( Azt is tudom, hogy a gyermekkorom mely tényezőire vezethető vissza ez a jelenség, tehát tudatosan, nagyon jól tisztában vagyok a dolog minden oldalával, mégsem tudom mindig leuralni...
Szóval ebben még fejlődnöm kell, de talán már az is haladás, hogy tisztában vagyok vele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van egy fabula, ahol elmennek vadászni az urak aztán az egyiknek leesik a parókája és mindenki kiröhögi. Ő is elkezd magán nevetni és így nem élete egyik megalázó élménye az egész, hanem tud magán nevetni=nem veszi túl komolyan magát=megspórol sok energiát, amit védekezésre vagy vitatkozásra használna el.
Szerintem ez egy alap és régi tanulság, az életbeli kivitelezése viszont már sokkal nehezebb, hisz mindenkinek vannak területei, ahol véresen komoly és sérülékeny. Van ahol ez adekvát van, ahol viszont lazításra, nem komolyan vevésre van szükség. Az viszont nem ritka, hogy LSD-n ilyen nagy ego kinevetések mennek, nekem voltak olyan trippjeim, ahol egymáson és saját magunkon is nevettünk már-már görcs szerűen és nagyon felszabadultnak éreztem magam utána.
Tanulság: a nevetés oldja az ego korlátokat, meg amúgy is jót tesz testnek és léleknek. :) |
| | | | |
| | | | | | 3728. Divine | 2011. június 26. 01:44 |
| | | | | | | Nem nagyon tudom, melyik topicba való, majd max Gén átdobja, ha nagyon nem ide.
Szóval megnéztem a Pszichonauták című filmet, amit amúgy már vagy 3 éve meg akartam, amikor először idetaláltam a Daathra, de valahogy sohasem vettem rá magam. Mondjuk alapvetően utálok filmet nézni, mert utálok leülni bármi elé, ami húsz percnél hosszabb, nem tudom, miért.
Szóval csak nagy poén, hogy a filmben szereplő Nargile becenevű srácnak ugyanazt a tanulságot szolgáltatták a pszichedelikumok, mint nekem konkrétan az LSD. Illetve az LSD-s tripjeim eddigi összessége. Azaz, hogy ne vegyük magunkat annyira komolyan. Pont ugyanezekkel a szavakkal mondta, és így valamiért meglepődtem, hogy más is ugyanerre jutott, főleg azért, mert én már itt a fórumon is fennen hangoztattam ezt a dolgot többször is, mert annyira ultimate konzekvenciának érzem. És így külön érdekes, hogy a filmben szereplő 6/egynéhány ember közül mindenki másra ébredt rá, ez az egy ember meg pont erre. Persze nem akarok mélyre menő következtetéseket levonni ebből, és nem is ebből akarok önigazolást nyerni, csak szimplán megdöbbentett az azonosság, de nem tudom, hogy miért ennyire.
Most már külön örülök, hogy csak most néztem meg ezt a filmet, és nem régebben, így magamtól érezhettem ki, hogy nekem mi fontos valamiből, és utólag szembesülhettem azzal, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
A jövőt jótékony homály fedi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 15 év telt el az első LSD-és élményem óta, gyerek fejjel találkoztam vele és most ennyi idő távlatából megannyi élettapasztalattal amit azóta szereztem sikerült egy nagyon fontos és érzékeny kérdésre megtalálnom a választ.
Csak olyan dolgokat szabad tennünk amit szeretünk és örömet okoz és ezt meg kell találjuk a munkánkban és a családi életünkben is, így sikeresek és elégedettek lehetünk.
Lehet ritkán fogyasztani kifinomult szereket kb max 1x 2x évente. És erre Albert Hofmann élete a példa. Kivételes alkalmakkor az év egy éjszakáján találkozhatunk Faustal és Mefisztóval, hozzájuk csapódhatunk mint vándordiák. Részünk lehet nekünk is csodálatos elhagyatott éjféli mezőkön, teliholdas hegyeken, kilátókban Eleusesi misztériumokban, hogy a transzcendens világgal ahonnét származunk és amiben élünk más újszerű töltetet kaphasson.
De semmi képen nem szabad ezeket a kifinomult szereket rendszeresen fogyasztanunk mert végső soron ezek mérgek is lehetnek. És a dózis és a gyakoriság az ami meghatározza azt, hogy mi az mai gyógyszerként és mi az ami orvosságként viselkedik.
Végül is az idő mindent megoldott számomra.
Albert Hofmann élete maga és az a tény, hogy 102 évet élt a bizonyíték, hogy lehet az ember sikeres kutató, lehet családja, és hosszú boldog és egészséges élete.
Kitudja
Talán az LSD démona (nem hiszek az ilyen ezoterikus dolgokban csak feltételesen használom ezt a szót) megajándékozta Hofmannt egy sikeres hosszú élettel amiért felfedezte, és mindenki mást tébolyba taszít aki nem megfelelő módon alkalmazza a szert. Ez nem egy élvezeti cikk, hanem szerintem is egy retúr jegy jó esetben belső világaink felé.
Ki tudja talán a jövőben profitálhatunk az LSD kutatásokból talán a szinesztézia lévén a vakok is megtanulhatnak látni. (látni a hangokat)
És felettébb érdekes az a hasonlóság, hogy az LSD egy olyan szerből származik amelyet szülések beindításához és vérzéscsillapításhoz használnak, más formátumában pedig belső gondolatok világra hozásához használnak.
Mindkét esetben egy új jövevény születik, új gondolatok látnak napvilágot.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csááátok
Elolvastam a Problemchildeot és istenemre mondom nagyon jó könyv volt.
Mindjárt kedvet kaptam valami hasonlóhoz.
Nem tudtok ajánlani valami hasonló könyvet Hofmanntól vagy valaki mástól?
Nagyon tetszett az a rész amikor mexikóba utaztak gombát és salviát tanulmányozni.
Elsősorban olyan téma érdekelne amiben egy szer felfedezéséről írnak, nem csak pszihedelikumok vagy drogok vagy gyógyszerek felfedezésének körülményei érdekelnek, hanem bármilyen sikertörténet ami egy kutató munkásságáról és sikereiről szól.
Rendkívüli nagy szeretettel és hálával gondolok az öreg Hofmannra amiért feltalálta az LSD-ét.
Nagyon érdekes volt az a rész is a könyvében mikor a nevezetes biciklis túráját leírta, az első alkalmat amikor jelentősebb mennyiségű LSD-ét vett be.
Szinte teljesen azonosulni tudtam vele amikor leírta hogy az első alkalommal megszállta valami démonszerű lény amikor hazament betrinyózva. Rendesen beparjantott majd aztán sikerült feloldozást, megváltást találnia önmagában önmagával. Nem egyszerű dolog az amikor az ember önmagával találkozik, a saját gondolataival szembesül és onnét akkor nincs menekvés vagy megoldod vagy elpusztulsz...
És én is újra átéltem képzeletben azt a nem egyszerű első alkalmat amikor engem is megszállt az LSD démona, csak nekem akkor a megváltás elmaradt.
Illetve a tripp vége jelentette a megváltást. Most is emlékszem a pillanatra ahogyan az ágyamon feküdtem és az órámba kapaszkodtam, feleszméltem Jézusom visszatértem a valóságba 4:25 -öt mutatott az óra és színes eső cseppek milliárdjai mosódtak szét az ablakpárkányomon.
Reggel amikor felkeltem arra gondoltam Jézusom mi történt. Függöny leszakítva és egy halom ruha a szoba közepén
Több alkalommal fogyasztottam aztán még LSD-ét és voltak kellemes és kevésbé kellemes utazásaim is. Mindezidáig én nem nagyon gondolkodtam arról, hogy mit jelentenek az utazásokon átélt dolgok. Nem gondolkodtam azon sem, hogy ezek mit taníthatnak nekem, akár önmagamról.
Mindezidáig amíg el nem olvastam a problemchildeot.
És íme itt van mindaz amit nekem tanított az LSD 15 év távlatából.
Én is egy bajos gyerek vagyok de ha megfelelő módon irányítom az életemet csodagyerekké válhatok.
Azidőtájt mikor kipróbáltam az LSD ét ,gondosan eltitkoltam minden egyes mozzanatát akkori kibontakozó kezdődő polinarkomán életemnek.
A helyzet az, hogy sikerült lebuknom a legelső alkalommal betrinyózva és igen komoly elgondolkodtató estém volt, és nem volt egyszerű feldolgozni azt a tényt, hogy az addigi életem romokba dőlt.
Konfliktust és igen nagy belső feszültségeket okozott bennem az, hogy drogosként hogyan fogad el a társadalom és a családom. Rájöttem, hogy sehogy és nekem kell változnom normális életet élnem. Nem érdemes az embernek tönkretennie magát.
Hogyan tovább? Egy nagy snitt és ugorjunk a múltból a jelenbe.
Aztán elolvastam a problem childeot, és régi emlékeim jutottak eszembe amelyek lezáratlanok és megoldatlanok maradtak mindezidáig.
|
| | | | |
| | | | | | 3725. PsyGrit | 2011. június 25. 01:39 |
| | | | | | | Hello all.
Újra itt!
Hol is kezdjem...
Régen jártam mát itt...
Valamikor február környékén sokat segítettetek az első lsd tripem előtt. Köszönöm nektek.
Március közepén meg is volt az első lsd-s élményem.Nem hittem hogy ennyire erőteljes, elsöprő, intenzív, lehengerlő... szóval durva élmény lesz.Megjártam a mennyországot és a poklot is egyaránt. De nem bántam meg, sőt...
Így utólag úgy érzem a negatív dolgok tanítottak a legtöbbet.Persze a trip utáni napokban nem így gondoltam.De feldolgozva az egészet...
Ja igen feldolgozás. Az agyam a trip utáni napokban olyan volt mint egy túlterhelt processzor(100 százalék cpu használat).
Teljesen más lett a világ számomra. Más dolgok lettek a fontosak. Kedvesem eddig is fontos volt, de most... ...hát, így hogy voltunk egy testben egy teljesen másik világban.Eddig azt hittem tudom ki vagyok és hogy mit keresek itt a Föld nevű bolygón, de ezt rosszul hittem.
Egyáltalán nem bánom hogy előhozta a tudatalattim negatív oldalát is. Mármint utólag nem bánom.Rengeteg félelmetes, zavaró dologgal kellett találkoznom, de szembenéztem velük (ami nagyon nehéz volt) és azt vettem észre egy bizonyos "idő" után, hogy már nincs is mitől félnem (ez a trip alatt többször is, hullámokban fordult elő).
A körülményekről nem is beszéltem:
4 ember, üres ház. Tapasztalata senkinek nem volt még a lappal. Én voltam a "legtapasztaltabb" pár gombatripel. Az elején zavart is ez a dolog, hogy nekem kell vigyáznom mindenkire, de a későbbiekben ez volt a legkisebb "gondom".Egyébként a trip alatt nem hagytam el az ágyamat, legalábbis nem emlékszem rá, de a szobát biztos nem.A trip nagy részében kedvesemmel ketten (vagy két tudat egy testben, vagy minimum három, mert úgy éreztem lakik más is a tudatomban rajtam kívül)voltunk.Egyébként egyszerre zavart és örömet okozott hogy ott van b.nőm, ha pedig eltávolodott szó szerint féltem és megnyugodtam. Ez az ambivalens érzés kedvesem felé még most is zavar.Ez az egy dolog amit nem mondtam el neki a trip után. Nem tudom hogy, reagálna, ne értsétek félre imádom, az életem, a mindenem, de a tudatalattim csúnya játékot űzött velem akkor.
Na túl hosszú lett nem akartam ennyit írni, majd...
üdv mindenkinek, PsyGrit voltam... vagyok... vagyis leszek... :) |
| | | | |
| | | | | | 3724. enwazze | 2011. június 17. 17:53 |
| | | | | | | | Akkor maradj a Buddhásnál :D Már nem is tom mióta swim kiakarja próbálni, 2 buliban is kaptott de valahogy mindig kiesett a tárcájából :D Lehet mert nem volt józan :D |
| | | | |
| | | | | | 3723. Tomsy | 2011. június 15. 20:12 |
| | | | | | | Hallottatok mostanában olyanról hogy Facebook-os illetve ??smiley-s??? bélyeg? Még nem láttam őket, ismerős említette hogy ilyen van most perpillanat, vegyem, nevegyem?
köszi! |
| | | | |
| |
| 
 |
